A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok)

82 A JOG tott, az alperes ennek következtében is felelős. Azonban a felperesnek ily alapon nincs követelési joga arra, hogy az árvaszék számoljon meg vagyonáról, mert amennyiben a megelőző fegyelmi határozattal a hivatalos közegek felelőssége m;g is állapíttatott, ennek alapján a megállapított felelősség mérve szerint a felperes kárkövetelését a törv. rendes utján érvényesíteni ugyan jogosult, de az árvaszéknek számadási kötelezettségét a vagyonfelelősségnek egyes közegek elleni megállapítása meg nem állapítja. Ezekből az indokokból az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni stb. A m. kir. Kúria (1904. febr. 12-én 769. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a kereset érdemben elbirálandónak kimondatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy K. város közönsége képv. e város polgármesterének megidézése és jkvi tárgyaláson való meghallgatása után, hozzon a kereset értelmében minden egyes tételre stb. kiterjedő uj ítéletet stb. Indokok: A felperes keresete lényegileg arra irányul, hogy a kiskorúságában és ennek megszűnte után K. város árvaszéke kezelése és felügyelete alatt volt, részben a most nevezett árvaszék pénztárába befolyt, részben az alperes közege által elsikkasztott vagyonát és ennek jövedelmét megkapja. Annakelőre bocsátásával, hogy miként azt a II. bíróság helyesen kifejti, alperesként perben állónak K. város közönsége tekintendő, a felperes keresete érdemleges megbirálásának nem áll útjában sem az, hogy felperes számadási perében érvényesíti igényét, sem az, hogy felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem minden irányban tett eleget és hogy a beszerzett iratokból nem jelölte meg közelebbről azokat, amelyeket bizonyítékul kívánna alkalmazni, mert felperes igénye a számadási per keretén belül annyival inkább megbírálható, miután alperes ki már a dolog természeténél fogva is az ő közegeiért is terhelő felelőssége alapján nemcsak számszerűleg elszámolni, hanem a vagyon kezelésére vonatkozó eljárásának jogszerűségét is kimutatni köteles, maga is késznek nyilatkozott az elszámolásra; a bizonyítékok elő nem terjesztésének illetve meg nem jelölésének következménye pedig nem az, hogy a bizonyítandó tény bizonyítottnak nem tekinthető és a bizonyításra kötelezett fél az arra alapított igényével érd;mben elutasítandó. Ezek szerint, ugy tekintettel arra, hogy felperes az alperesi számadásra vonatkozó kifogásait tüzetesen előterjesztette és az elsikkasztott összegekre nézve részben bizonyítékot is szolgáltatott, a felperes keresete érdemben volt volna elbírálandó, minthogy azonban az alsóbiróságok érdemben nem Ítéltek, azok Ítéleteit megváltoztatni és az elsöbiróságot további eljárásra utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minthogy a szerződő fél a K. T. 474. §. érteim, csak a kérdő pontokra adott feleletek valódiságáért felelős, alperesnek jogában és amennyiben a kérdésben foglalt körülményekre súlyt akart helyezni, kötelezettségében is állott volna a biztositottói e kérdésre határozott feleletet kívánni, alperes azonban ezt nem tette, hanem a biztosítási kötvényt a feleletre adott válasz nélkül is kiállította, amely ténye folytán nincs joga többé ahhoz, hogy a biztosítási szerződés érvényét e miatt megtámadja. A perrend szabályai érteim, főeskü csak közvetlen tudomáson alapuló tényekre nézve lévén megítélhető, a másodbiróság az alperes által a viszonválaszban felpereseknek arra nézve kínált főeskü alkalmazását, hogy tudomásuk szerint biztosított az ajánlat megtétele előtti időben az eskü szövegében megjelölt bajokban nem szenvedett, helyesen mellőzte. A bpesti kir. keresk- és váltó tszék mint keresk. biróság (1902. június 30-án 51,238/902 sz. a.) Szivessy L. dr. ügyvéd, ált. képv. özv. G. Sámuelné és fiainak, Farkas Gyula dr. ügyv. ált. képv. ált. gyermek- és népbizt. tsaság ellen 2,000 kor. ir. perében következőleg ítél t: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja, s kötelezi őket, hogy alperesnek 114 K. 90 fill. perköltséget fizessenek stb. Indokok: Alperes a kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződés érvényét a K. T. 475 §. alapján megtámadta, azt vitatván, hogy a biztosított néh. G. Izidor az ügylet kötésekor fontos és előtte tudva nem levő körülményeket valótlanul adott elő. Az 1899. máj. 27-én kelt 2) a. ajánlat 17. és 18. kérdő pontjaiban az iránt is intéztetett kérdés a biztosítotthoz, hogy mely betegségben szenvedett azelőtt, s hogy hívják azokat az orvosokat, kik azelőtt kezelték. Ezekre a kérdésekre a biztosított azt a választ adta, hogy semmiféle betegségben sem szenvedett azelőtt, s ennek folytán orvosok sem kezelték. Ezzel a válaszával azonban a biztosított a K. T. 474. §-ban reá rótt közlési kötelezettségét megszegte, a mennyiben ez a válasza valótlannak bizonyult. Ugyanis a kihallgatott R. J. és K. A. dr. orvosok vallomásával bizonyítva van, hogy ezek az orvosok a biztosítottat az ajánlat tételét megelőzőleg gyógykezelték, majd bélhurut és toroklob, majd tüdőbántalom ellen. Minthogy pedig az a körülmény, hogy a biztosított az ajánlat tételét megelőzőleg az élettartamra kihatással biró betegségben szenvedett, s e végből orvosi gyógykezelés alatt állott, a biztosítás elvállalására befolyást gyakorló lényeges körülményt képez, mert ha ezt alperes tudja, az ügyletet egyáltalán nem, vagy lényegesen más feltételek mellett kötötte volna meg; s minthogy a biztosított ezen a: ajánlat előtti egészségi állapotára vonatkozó, s a biztosítás elvállalására nézve fontos körülmények tekintetében valótlan előadást tett: a kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződés az alperes ez irányú kifogása következtében a K. T. 475. § érteim, érvénytelenné vált. Az érvényét vesztett szerződésből pedig a felekre jogok és kötelezettségek nem származhatnak; minélfogva felpereseket ezen érvénytelen biztosítási szerződésre alapított keresetükkel elutasítani stb. kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1903 január 7-én 2,742. sz. a. A kir. itélő tábla az első biróság ítéletét megváltoztatja alperest végreh. terhével arra kötelezi, hogy I és II. r. felpereseknek 684 K. 98 fill. tőkét stb. t. és III. r. felperesnek 802 K. 02 fill. tőkét fizessen, 500 K. tőkét stb pedig IV. r. felperes részére Szabadka város gyám ptáránál letétbe helyezzen stb. Indokok: G. Izidor, akinek élete a 3) a életbiztosítási kötvénnyel 2,000 K.-ra biztosítva volt, 2-/. a. ajánlatában a hozzá intézett 18. sz, azon kérdésre, hogy hívják az orvosokat, kik önt ezelőtt kezelték? feleletet nem adott, mert a feleletek rovatában csak egy vonás foglaltatik, a mely feleletnek sem igenleges, sem nemleges értelemben nem tekinthető. Az első bíróságnak az a ténymegállapítása tehát, hogy a kérdésre a biztosított azt a feleletet adta volna, hogy orvosok nem kezelték, téves. Minthogy pedig a szerződő fél a K. T. 474 §. érteim, csak a kérdő pontokra adott feleletek valóságáért felelős, alperesnek jogában, és a mennyiben a kérdésben foglalt körülményre súlyt akart helyezni, kötelezettségében is állott volna a biztosítottól e kérdésre határozott feleletet kívánni. Alperes azonban ezt nem tette, hanem a biztosítási kötvényt a feleletre adott válasz nélkül is kiállította, a mely ténye foiytán nincs joga többé ahhoz, hogy a biztosítási szerződés érvényét e miatt megtámadja. A biztosítási ajánlat 17 kérdésére:mely betegségekben, vagy fogyatkozásokban szenvedett ön ezelőtt és mikor érte önt valami sérülés ? a biztosítottnak eme feleletében csemmi» tényleg benne foglaltatik ugyan a felelet is, hogy ezelőtt betegségben nem szenvedett, de e felelet a közlési kötelezettség oly megsértésének, mely a K. T. 475. § alapján az ügylet érvényét érintené, nem volt elfogadható, mert K. Adolf dr. orvos tanúnak az a vallomása: valamikor nagyon régen gyógykezeltem, a prognosisra pontosan nem emlékszem, de ugy tudom, hogy tüdőbántalom ellen gyógykezeltem, — hafározatlanságánál fogva számba vehető jelentősséggel nem bír; R. J. dr. orvos tanúnak azon vallemásából pedig, hogy a biztosítottat az idő közelebbi megjelölése nélkül valamikor 1899. máj. 27-e előtt gyógykezelte és hogy az akkor gyomor és bélhurutban és toroklobban szenvedett, de tüdőhurutja nem volt, szintén nem állapitható meg az, hogy a biztosított a biztosítási ajánlat megtétele előtt a biztosítás elvállalására befolyással bírható valamely lényeges bajban szenvedett; jelentéktelen bajnak, akár feledékenységből, akár tudatlanságból való elhallgatása pedig a biztosítási szerződést érvénytelenithetővé nem teszi. Alperes egyéb kifogást fel nem hozván, a kereset értelmében fizetésre kötelezendő, stb. volt. A m. kir. Kúria (1904. március 16-án 530. sz. a. A másod biróság ítélete helyben hagyatik stb. Indokok: ítéletének indokaiban helyesen mondta ki a má^od biróság, hogy K. Adolf dr. és R. Izsó dr. tanuk vallomása alapján nem állapitható meg az, hogy a biztosított a biztosítási ajánlat megtétele előtt a biztosítás elvállalására befolyással bírható lényeges bajban szenvedett. ü, megállapítás szerint tehát jelen esetben közömbös lévén az, hogy biztosított a jelenléktelennek minősített betegségét feledékenységből avagy tudattanságból hallgatta el: a másodbiróság Ítéletét az erre a közömbös körülményre vonatkozó indokának elhagyásával a benne felhozott egyéb indokok alapján s azért is helyben kellett hagyni, mert a perrend szabályai érteim, főeskü csak közvetlen tudomáson alapuló tényekre nézve levén megítélhető, a másodbiróság az alperes által a viszonválaszban felpereseknek arra nézve kinált főeskü alkalmazását, hogy tudomásuk szerint biztosított az ajánlat megtétele előtti időben az eskü szövegében megjelölt bajokban nem szenvedett, helyesen mellőzte. Ha a szállítmányozó a szállítmányozott árut, a megbízó utasításának mes nem felelőleg, nem a címzettnek, hanem egy jogosulatlan harmadik személynek szolgáltatja ki, és ezáltal az árut a megbízó rendelkezése alól elvonja, akkor az áru rá nézve elveszettnek tekintendő, és ebben az esetben, a szállítmányozó ellen támaszható keresetek a K. T. 390. §. érteim. 1 év alatt elévülnek. A bpesti kir. keresk. és váltó tszék mint keresk. biróság (1902 febr. 10-én 1,901. sz. a.) K o v á c s E. dr. ügyv. ált. képv. K. Jánosnak, Komlós Ágost dr. ügyvéd által képviselt E. K. & M. cég ellen, 3,249 K. 50 f. ir. keresk. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja; stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy az alperes azt az üvegáru rakományt, amelyet ő azzal az utasítással küldött meg az alperesnek, mint szállítmányozónak, hogy azt Sophiába szállítsa és A. Sámuel ottani kereskedőnek a megszabott feltételek alatt adja át, nem a most nevezettnek, hanem ettől különböző S. A. egyénnek szolgáltatta ki. Alperes a kereset ellen elsősorban elévülési kifogással élt, amelynek helyt adni, s ez alapon felperest keresetével elutasítani kellett; mert kétségtelen, hogy a szóban levő üvegrakomány azáltal, hogy alperes azt a címzettől különböző harmadik személynek kiadta, elvonatotl