A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 21. számához. Budapest, 1904 május 22Köztörvényi ügyekben. A kereset szerint felperes abban a kisajátítási ügyben, mely kisajátítás az alperes érdekében tétetett folyamatba, munkadijai megtérítését követeli, melyekért nemcsak hogy díjazást nem nyert, de azok megállapítása és megtérítése iránti követelésével a közig, hatóságok által el is utasíttatott. E szerint felperes lényegileg olyan magánjogi keresetet kiván érvényesíteni, amely a dolog ily állásában csakis birói uton érvényesíthető. A pestvidéki kir. tszék (1903. novemb. 21-én 10,109 sz. a.) Lemberger J. dr. ügyv. ált. képv. V. Józsefnek, Pajor R. dr. ügyv. ált. képv. cs. kir. h. ü. kormány ellen 16,298 K. 50 f. ir. r. perében következőleg végzett: Ebben az ügyben a kir. tszék hatáskör hiányából a további eljárás megállittatik stb. Indokok: Már a kereset tartalmából, de még inkább az illetőségi kifogások felett megtartott jkvi tárgyalás során tett előadásából megállapítható az, hogy a keresetet benyújtó mérnök az A) a. felszámított dijait és költségeit az 1895:XXXIX. t.-c. és az 1881: XLI. t.-c. rendelkezései alapján kívánja a kisajátító ellen birói uton megállapítani s azok megfizetésére a kisajátítót kötelezni. Az előbb hivatkozott t.-c. 12. §. érteim., katonai gyakorló és lőterek stb. megszerzése céljából elrendelt kisajátítás s a kártalanítás tárgyában az egyezségi kísérletek eredménytelensége esetén s kártalanítási árt a közig, hatóság állapítja meg s ennek határozatában meg nem elégedő félnek jogában áll az 1881. évi XLI. t.-c.-ben megállapított birói kártalanítási eljárást követelni. A kisajátítási törv. 44. §-hoz képest pedig abban az esetben, ha a kisajátító fél a tkvi. tulajdonossal a kártalanítási ár tekintetében magánúton megegyezett: a tkvi érdekeltek jogosultak arra, hogy a kártalanítási eljárásnak birói uton való keresztül vitelét szorgalmazzák. Minthogy a hivatkozott törvények eme rendelkezései szerint csupán a fél, illetve a tkvileg érdekeltek követelhetik a kártalanítási összegnek birói megállapítását, a jelen eljárást kérelmező mérnök azonban, mint a közig, eljárás folyamán igénybe vett szakértő, a kisajátítási, avagy kártalanítási eljárásnál sem ügyfélnek nem tekinthető, sem valamely tkvi érdekeltsége fenn nem forog, következéskép dijainak és költségeinek megállapítását, valamint ezen dijakat és költségeket megállapító közig, határozatot a hivatkozott törvények rendelkezései alapján birói eljárás tárgyává nem teheti s költségei és dijai nem is a birói útra átvitt kártalanítási eljárás során merültek fel s hozattak érdembe, minélfogva azok megállapítása a kis. törv: 65. §. alapján sem vonható birói eljárás alá s a kereset előadása szerint is a felszámított dijak és költségek tekintetében a közig, legfőbb hatóság már határozott; minthogy továbbá a birói eljárás a közig, eljárástól függetlenül vitetett keresztül s az 1869:IV. t.-c. 1. §-ban foglalt rendelkezés szerint sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak; minthogy ezek szerint annak a kereseti kérelem teljesítésének, hogy a kisajátítási eljárás során a közig, hatóságok által igénybe vett szakértők dijainak megállapítása birói útra vitessék s eme dijak és költségek a kártalanítási árnak birói uton történt megállapítása esetén a birói kártalanítási eljárás keretében a bíróság által határoztassanak meg, valamely alapja sem az 1895:XXXIX. t.-c,sem az 1881:XLI. t.-c. rendelkezéseiben fel nem található: ugyanazért az 1868:LIV. t.-c. 8. §-a alapján az eljárást megállapítani, birói hatáskör hiányából a keresetet mell, együtt az azt ellenjegyző ügyvédnek visszaadatni stb. kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1904. január 20-án 12,384 sz. a.) az első bíróság végzését helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1904. ápril 6-án 2,098. sz. a.) Mindkét alsó bíróság végzése megváltoztattatik, a hatáskör ellen emelt kifogás elvettetik és az elsőbiróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: A kereset szerint felperes abban a kisajátítási ügyben, mely kisajátítás az alperes érdekében tétetett folyamatba, munkadijai megtérítését követeli, melyekért nemcsak, hogy díjazást nem nyert, de azok megállapítása és megtérítése iránti követelésével a közig, hatóságok által el is utasíttatott. E szerint felperes lényegileg olyan magánjogi keresetet kiván érvényesíteni, amely a dolog ily állásában csakis birói uton érvényesíthető, minél fogva és tekintettel arra, hogy az a kérdés, vájjon az alperest terheli-e a fizetési kötelezettség vagy nem, a birói hatáskör kérdésétől független: a fenti módon határozni kellett. A bizonyítékok elő nem terjesztésének, illetve meg nem jelölésének következménye nem az, hogy a bizonyítandó tény bizonyítottnak nem tekinthető és a bizonyításra kötelezett fél az arra alapított igényével érdemben elutasítandó. A szolnoki kir. tszék (1902. április 5-én 2,882. sz. a.) Fodor M. dr. ügyv. ált. képv. K. Rózának, Debreczeni L ügyv. ált. képv O. László mint K. város polgármestere elleni 7,000 K. ir. r. perében következőleg i tél t. Felperes keresetével elutasittatik stb. I n d o k o k: Felperes mint kisk. 1883. jan. 16-tól 1890 máj. l-ig K. város árvaszéke felügyelete alatt állván, az árvaszék által kezelt vagyona feletti számadás előterjesztése iránt felhívási keresettel támadta meg alperest, ki is számadását a kitűzött határidőben okmányolva előterjesztette, mely szerint nemhogy alperes tartoznék felperesnek, hanem megfordítva, éppen alperesnek van követelése felperesen. Felperes a számadás elleni kifogásait tárgyazó keresetét törvény szabta időben beadván, egyszerűen tagadásba vette az okmányolva előterjesztett számadás helyességét s anélkül, hogy tagadásának elfogadható helyes okát adta volna s illetve bizonyítékot nyújtani igyekezett volna a számadás ellen, a bevételi tételek tetszés szerinti emelése és a kiadások tetszés szerinti apasztásával arra az eredményre jutott, hogy az ő gyámhatóságilag kezelt állítólagos vagyonából 3,500 frtot alperes visszatartott. Alperes védekezése a keresettel szemben abban összpuntosult, hogy az okmányolt számadásnak ugy bevételi, mint kiadási tételei helyesek s így felperesnek alperesen nincs keresni valója, de sőt épen felperes adósa alperesnek. Felperes ötletszerüleg összeállított kereseti követelése támogatására hivatkozott néh. S. Mór városi közgyám ellen árvapénzek el nem számolása s illetve elsikkasztása miatt folytatott fegyelmi iratokra, melyek is beszereztettek s felperes kijelentette, hogy a bíróság nincs hivatva: «a számadások beható átvizsgálása által megállapítani, hogy nemcsak az évi beszedett jövedelmek lettek elsikkasztva, hanem a törzsvagyon is jelentékeny részben elsikkasztatott» akként, hogy azonban a perjog alapelvei szerint ki mit állit, bizonyítani is tartozik s általános hivatkozásokkal a részletes bizonyítás terhe alól nem menekülhet, minthogy továbbá sem a kifogásolt számadás sem az azt kifogásoló jelen kereset az 1881 :LIX. t.-c. 88. § ának meg nem felel amennyiben a számadás bevételi és kiadási tételei külön folyó számmal meg nem jelöltettek s igy felperesnek nem állott módjában keresetét az egyes számadási tételnek megfelelőleg szerkeszteni, s igy minden tételre kifogásait és bizonyítékait előterjeszteni, miből ugy a keresetnek mint általában a bizonyításnak oly zűrzavara támadt, hogy érdemleges alapos ítélet nem hozható s eme zűrzavarnak helyesbítésére peresfelek utasíttattak, alperesnek meghagyatván, hogy a számadás bevételi és kiadási tételeit sorszámmal lássa el és felperes szintén minden egyes tételre kifogásait s illetve bizonyítékait terjessze elő s felperes dacára annak, hogy alperes a számadási tételeket sorszámozta, megmaradt amellett, hogy a számadás elleni kifogásait most is csak általánosságban hangoztatja anélkül, hogy az egyes tételek helytelenségét bizonyítani mégis kísérletté volna, a bíróság pedig nincs hivatva arra, hogy a polg. perben a bizonyítékokat a peres felek javára maga állítsa elő: mindezeknél fogva a kereset elutasítandó stb. volt. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. nov. 19-én 4,200/902. sz. a.) az I. fokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az árvaszék önnálló hatóságot nem képez és csak a városnak közege, de minthogy az árvaszék elnöke a városnak mindenkori polgármestere és e minőségben a város közönségét is képviseli, az árvaszék elnökének beidézése által a város közönsége is perbevonottnak tekintendő. Ez alapon alperesi képviselet hiánya miatt a kereset kifogás alá nem jöhetvén, az ügy érdemének vizsgálata akadályozva nincsen. Felperes keresetét arra alapította, hogy az árvaszék a felperesnek árvatömegét közvetlen kezelése alá vette, azonban számadási kötelezettségének meg nem felelvén, követelte, hogy az árvaszék számadásának előterjesztésére köteleztessék, majd pedig, hogy az árvaszék a számadást előterjesztette, ennek bevételi és kiadási tételeit kifogásolási keresettel támadta meg. Azonban figyelemmel az 1877: XX. t.-c. 115. és követk. §§-nak rendelkezésére, a biróság ugy találja, hogy a felperesnek joga csak arra terjedhet ki, hogy gyámjától vagy gondnokától követelheti a számadás megtételét és kifogásolási keresettel csak a gyám vagy gondnok számadását támadhatja meg, azonban az idézett törv. cikknek egyik szakaszára sem állapitható jog arra nézve, hogy az árvaszék által előterjesztett számadásnak bevételi és kiadási tételei kifogásolási keresettel megtámadtassanak és ezután az árvaszéknek hivatalosan összeállított számadása elmulasztatott és e mulasztás nem pótolható az árvaszéki számadásnak birói uton való megvizsgálása által, mert az 1877: XX. t.-c. 135. és köv. §§-ai számadás elmulasztásának következményeit nem abban, nevezetesen nem az árvaszéki számadásnak vizsgálat alá vételében állapítják meg. Vitatja továbbá a felperes hogy az árvaszékileg kezelt tömege az árvaszéki alkalmazottak által hűtlenül kezeltetett és ez által vagyonában megkárositta-