A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok)

168 A JOG fizetett bérmunkásoktól és a tételes törvényekben részükre felmondási időt statuált a törvényhozás. A hivatalnokok alkalmaztatásuknál és a beléjük helyezett bizalomnál, sőt az egyes törvényekben megállapított hatáskörüknél fogva is. a telepnek, illetve szervezetnek, a melynél alkalmazva vannak, nemcsak munkásai, hanem erkölcsi láncszemei, akiket bizonyos morális kapcsolat fűz a főnökhöz illetve a jogi személyhez. Ezt a szövetkezeti motívumokkal telitett viszonyt szerződés szabályozza, amely a főnök és hivatalnok jogait és kötelességeit tartalmazza, a melyet megbontani és egyoldalulag mellőzni, hatálytalanítani civi liter lehetetlen és ha most az egyik szerződő fél, vegyük akár a főnököt, akár a hivatalnokokat, testületi vagyis cartellszerü önkénnyel lehetetlenné teszi, hogy a szerződésben foglalt jogok vagy kötelességek érvényesíthetők legyenek, ha erőszakkal széttép i inden köteléket, mely a közös munkálkodás lehetőségét |elenti, ugy egy olyan anarchia jött létre, mely megbontja azt a morális rendet, melyen minden társadalmi szervezetnek alapulnia kell és amelynek conglomerátumai a másik szerződéshez ragaszkodó félnek az erőszak, mint retorsio alkalmazását teszik parancsoló érdekévé. A mezei munkásokat szuronnyal kisérik a birtokra vissza, ellenben a magasabb értelmiséggel biró elméleti és gyakorlati képesítéssel rendelkező hivatalnoktömeg szabadon tépi ki magát az obligácio korlátaiból és renitenciája folytán a gazdasági, anyagi és erkölcsi hullák egész garmadája támad. Ennélfogva nincsen semmi socialis akadálya annak, személyes szabadságvédelmi motívumok nem akadályozzák azt, hogy az élet és polgárjogi törvényeink privilegisált foglalkozását, a hivatalnokét bizonyos pressio keretébe szorítsuk éppúgy, mint a bérmunkást. A Btk. XLII-dik fejezetében a 461. §. mellé helyezendő a következő definíció: ((Hivatalnokoknak tekintendők azok, a kik az állam, törvényhatóság, község és testület vagy más jogi személy által fentartott ipari, gyári vagy forgalmi vállalatnál, meghatározott képesítés vagy egyéb feltételek mellett, állandó alkalmazásban vannak.» Továbbá ezen fejezetbe iktatandó vagy külön fejezet statuálandó a következő delictumok befogadására : «Azon hivatalnok, aki hivatalos kötelességének teljesítését megtagadja és ezáltal azon vállalat-üzemet, melynél alkalmazva van, veszélyeztetrvagy annak egyéb súlyos kárt okoz, vétséget követ el és három hónapig terjedhető fogházzal büntettetik. Ha peciig a hivatalos kötelességek megtagadása több tisztviselő összebeszélése folytán történt, egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.)) Ez a codificatorius kísérlet egy vázlat, semmi simítás, grammatikai gyaluszerszám nem csiszolta; de kétségkívül a visszonyok kényszerhelyzete követeli befogadásukat. Már ebben a pongyola-formában is ki igyekeztem domborítani a mérlegelésnek jelentékeny szabadságát, melyet a bírónak az üzem veszélyeztetése, vagy a kár-okozás megítélése kérdésében nyújtani kell; vagyis a hivatali renitencia olyan drastikus, erőszakos és jogosulatlan, a körülmények és visszonyok szomorú és káros válságát előidéző eseteiben fogja a biró a bűnösséget kimondani, ellenben az enyhébb és hatásaiban jelentéktelen renitencia a szolgálati autonóm fegyelmi hatáskörben marad. Az intenció tehát a strájknak meggátlása ; az olyan strájké, a melynek féktelensége áttöri az egyesületi és szervezkedési jog korlátait, amely közérdekek pusztulását és veszélyét rejti magában ; és ezért ezen vétségek hivatalból lennének üldözendők. Természetesen ha ezeket a büntető törvénykönyvbe illesztjük, egyszersmind a fanatisáló proklamációt, a nagyszájú agitátort, mint a Btk. 171. §-a szerinti felbujtót büntetéssel sújtottuk. Mégis a felbujtásnak, az agitációnak, a jelen esetekben minden sztrájk históriájában látható döntő hatásánál fogva, a felhívást mint külön bűncselekményt illeszteném he a hivatalnokok fejezetébe, a következői szövegezéssel : «Aki a 174. §-ban meghatározott módon a hivatalnokokat felebbvalóiknak hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen lázítja, egy évig terjedhető államfogházzal és 1,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.)) Ezekre a delictumcreatiókra teljes joggal mondhatja valaki, hogy nem tudományos meggyőződés inspiratiojának eredményei, hogy az utcai lárma, az aktualitás hozta őket létre, de nem vesszük ezt vádnak. Beismerjük, hogy az é'et hangja, a társadalom szenvedése, a sziveket és érdekeket tépő bűnök materialis és morális kárai azok, amelyek a hivatalnokstrajk büntetendőségének gondolatát bennünk megérlelték és ha az indítványt a tudomány kicsinylő gunymosollyal fogadja, a reszkető társadalmi rend rokonszenve felénk fordul, mert a törvény megalkotásának csak eszköze a tudomány; célja, parancsoló, kritisáló imperatora az élet. PALLM RÉSZVÉNY TÁMAt Látjuk, hogy a gyakorlat, erőltetett interpretatióval el akarja valamiképp helyezni a vasúti strájk vezetőit a hűtlen kezelés bűncselekményének keretébe Az ügyészségek ebben az irányban kezdték meg a nyomozást és látni fogjuk orgiáit raffináltan megcontruált minősítéseknek és következtetéseknek, amelyeknek törzse mégis csak reszkető marad, miután a hűtlen kezelés positív cselekményt és károkozást követel, ugy szintén kétségtelen fennforgását a kifejezett megbízási viszonynak és materiális kezeiési kötelezettségnek. A másik segédeszköz, amelyre a 481. & alapján álló közvád támaszkodik, a Kúriának 58. sz. döntvénye, amely a vasúti hivatalnok sikkasztását a 462. §. alá vonja. Azonban ezen utóbbi döntvény kizárólag az állam anyagi érdekét érintő, az ő vagyonjogi személyisége ellen irányuló támadást minősitiszigornbban, vagyis azt fejezi ki, hogy «a vasúti pénztárnok, aki a jegyeket dézsmálja meg. egy erkölcsi személyt, az államot károsította meg, miután ő a vasúti vállalkozó, a kié a jegyek jövedelme.)) Ez a döntvénynem tette közhivatalnokká a vasúti pénztárost. Statárium idejét éltük eme napokban és a megtiport állam és forgalmi rend védekezni kényszerült ; a kivételes visszonyok kivételes intézkedéseket követeltek és igy nem kell kétségbeesni amiatt sem. hogy a letartóztatások nem födték teljesen a BP. 141. §-ának eseteit. Egy kétségbe esett erőkolossus nehezült a magyar földre, egy fergeteg pusztította ezt a hazát, amelyet le kellett gyűrni. De ez a kiméietes helyzet nem ismétlődhetik többé és a tételes törvény, amelynek minden esélyre, minden rázkódtatásra gondolnia kell: szabályozni fogja a sztrájkot, talán abban az irányban, amelyben az én szerény fejtegetésem indult. Vegyesek. Ipari kihágási ügyekben az elkobozás csak akkor mondható ki, ha a tárgyaknak a tettesnél való hagyása a cselekmény folytatásának elősegítésével, a közbiztonságot, közegészséget vagy a közszemérmet veszélyezteti. A kereskedelemügyiminiszter 1904-. évi 7,457. számú határozata. A város tanácsa részéről hozott s az első fokú iparhatósági ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletet, mely N. N. gépgyárost a valóságnak meg nem (elélő adatok használata által elkövetett és az 1884. évi XVII. t. c. 58. § ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 157. §. d) pontja alapján 400 kor. pénzbüntetéssel, illetve megtelelő elzárással bünteti és a lefoglalt 2 drb. falinaptárt elkoboztatni és az Ítéletet jogerőre emelkedése után megsemmisíteni rendeli, marasztalt részéről beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú Ítéletet kihágásos részében a felhozott indokoknál fogva oly módosítással hagyom helyben, hogy a szóban levő kihágásért nem N. N.-t, hanem B. K.-t, az U. és T. cég üzletvezetőjét büntetem meg, még pedig azért, mert B. K. a tárgyalás során felelős üzletvezetőnek nyilvánítván magát, a törvényes szabályok megtartásáról az 188*. évi XVH. t.-c. 41. §-a értelmében ő felel és a büntetést ő viseli és a kiszabott pénzbüntetés az 1901. évi XX. t.-c. 23. §-ában jelzett célokra fordítandó. A másodfokú ítéletnek az elkobzásra vonatkozó részét hatályon kivül helyezem, mert ipari kihágási ügyekben az elkobzás csak akkor mondható ki, ha a tárgynak a tettesnél való hagyása a kihágási cselekmény folytatásának elősegítésével a közbiztonságot, közegészséget vagy közszemérmet veszélyezteti. A foglalás. H. V. droguista K. és Társa cég neve alatt, tavaly egy dr guista-üzletet nyitott Budipesten Páva-utca 31. szám alatt. Az előbbi lakásán azonban adós maradt a házbérrel, miért is háziura pört indított ellene. H.-t elmarasztalták s ekkor a háztulajdonos ügyvédje, N. J., egy bírósági végrehajtóval beállított hozzá, hogy a megítélt házbér erejéig lefoglalja az ingóit. Az üzlet minden cégfelirás nélkül volt, s azért az ügyvéd kérdést intézett a tulajdonoshoz, hogy ki itt a cégtulajdonos? «Az én vagyok*, felelt gyanútlanul H. V. - «Akkor foglalni fogunk,, szóit az ügyvéd. — A meglepett droguista tiltakozni kezdett a végrehajtás ellen, mondván, hogy az üzlet nem az övé, hanem K. és Társáé. Az ügyvéd és a végrehajtó felmentek a 'háztulajdonoshoz, aki kijelentette, hogy az üzlethelyiségeket H. V. bérelte ki, s a házbért ő fizette s igy csakis ő tekinthető üzlettulajdonosnak. E fölvilágositás után az ügyvéd az iparigazolványát kérte H.-től, aki azt nem tudta fölmutatni. Azzal a kifogással állott elő, hogy még nem kapta meg az igazolványt, az most van elintézés alatt. Mindezekből arról győződött meg az ügyvéd, hogy H. ki akarja játszani hitelezőjét s megkérte a végrehajtót, ' hogy foglaljon. Ekközben azt találta mondani, hogy H. eljárása svindli. H. a «svindli» szóértrágalmazási és becsületsértési pert indított az ügyvéd ellen, kit a járásbíróság bűnösnek is mondott ki és hat napi fogházra és 40 korona pénzbüntetésre itélt. Az ügyvéd az ítélet ellen fölebbezést jelentett be. A budapesti büntetőtörvényszék fölebbviteli tanácsa nemcsak a rágalmazás, hanem a becsületsértés alól is fölmentette az ügyvédet. ÁO NYOMDÁJA BUOAPEflTEN.