A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok)

A JOG 167 hogy e helyes szempont még élesebben domborodjék ki. a második bizottság szükségesnek találta a 904. §-nak oly módosítását, hogy az akaratkijelentés, az «Erklarung» a törvény szövegéből kiküszöböltessék. «Sachlich wurde der § 904. nicht angefochten. Man beschloss aber, nicht von der Erklürung zu sprechen, das Eigenthum der Sache aufzugeben, sondern von der erkennbaren Absicbt, das Eigenthum aufzugeben». Nehogy valaki valaha még arra a gondolatra is vetemedhessék, hogy a puszta szóbeli kijelentés a derelictiot eredményezheti. És ugyanazon az állásponton áll az osztrák jog is: «So wie das Eigenthum an einer herrenlosen Sache nicht durch den blossen Willen erworben wird, sondern hierzu noch Besitzergreifung erforderlich ist (Occupation), so geht das Eigenthum auch durch blossen Willen des Eigenthümers nicht verloren, und wird dadurch alléin die Sache nicht herrcnlos, sondern es muss, um dieses zu bewirken, der Besitz der Siche in dieser Intention aufgegeben werden (Dereliction)». Unger: System desösterreichischen allgemeinen Priyatrechts (II. kt. 18ü. 1.) Ezzel tehát, azt hiszem, minden kétséget kizáró módon be van igazolva, hogy Szapáry László gróf puszta szóbeli kijelentése, miszerint a 10,000 koronára nem reflektál, a 10,000 korona derelictióját nem eredményezhette ; nem eredményezhette még akkor sem, ha az nem is incidentaliter quasi fenyítő tárgyalás ötletéből történik. A derelictio akkor sem következett volna be, ha az akaratkijelentés komoly jogügyleti, sőt ünnepélyes alakban, pl. köziegyzői okiratban történt volna, miután az kizárólag csakis a birtok feladásának fizikai tényé btn nyilvánulhat. Es ez érvelésem sulypontia. Csak mellesleg kívánom még kiemelni, hogy a derelictionál a dolog rendszerint oly helyzetbe kerül, hogy az bárki által elfoglalható legyen. «Dass die Sache a!s eine herrenlose dem allgemeinen Zugi ifié preisgegeben ist» — mint a Motive mondja. Szapáry László gróf pedig, midőn a parlamenti vizsgáló bizottság előtt incidentalis kijelentését tette, nem is volt már abban a helyzetben, hogy a Motive frazeológiája szerint : Das er d;e Sache dem allgemeinen Zugnffe preisgeben könnte. De ki hallott valaha 10,000 korona derelictiójáról ? S'egény Jhering\ ha ő ezt megérte volna. Akkor a «Das Occupationsrecht an herrenlosen Sachen einst und jetzt» c. romanistikus kesergő elegiáját : <Schöne Welt, \vo bist Du ? O, so kehre Wieder doch zurück, Recht der Natúr ! Ach nur in der Marchemvelt der Lehre Lebt noch deine fabelhafte Spur. Ausgestorben trauert das Gefilde, Keine Beute zeigt sich meinem Blick, Selbst bei Beeren, Pilzen, Wilde, Ruft das Recht: Die Hand Zurück !»s bizonyára ujjongó himnuszszá átalakította volna. Valószínűleg a «Lied an die Freude» mintájára «Dem Verdienste seine Kronen. — Wem der grosse Wurf gelungen, — Groll und Rache sei vergessen.» A 10,000 korona tehát nem vált gazdátlanná, az egy pillanatig sem volt gazdátlan. A tulajdonosnak két ut áll rendelkezésére, hogy tulajdonjogától szabadulhasson. Vagy azt egyszerűen derelinquálja, ugy hogy azt bárki, mint gazdátlant, okkupálhassa. (Dem allgemeinen Zugriffe preisgeben.) Vagy azt egy meghatározott vagy meg nem határozott6 személyre átruházza. Szapáry László gróf fent ecsetelt incidentalis nyilatkoz ita egyik joghatást sem létesítette, de azt nem is célozta. Kérdés azonban, nem foglal-e a többször jelzett nyilatkozat lemondást a rei vindicationalis keresetről ? mondatát : «Ob die Dereliction ein Rechtgescháft sei, wird im Entwurfe nicht entschieden». A Motive a kérdést eidöntetlenül hagyta. A T. vagy eldöntötte a kérdést, vagy szintén nyitva kívánta hagyni. Első esetben kötelessége lett volna kifejezetten kijelenteni, hogy a T. a derelictiot jogügyletnek tartja, vagy hogy annak nem tartja. Ha pedig a T. is nyilt kérdésnek kívánja tekinteni, akkor egyáltalán nincs értelme a törlésnek. A hézag annál feltűnőbb, mivel az ujabb német jogtudomány a derelictio jogügyleti természetét kivétel nélkül elismeri. 6 Scherz und Ernst in der Jurisprudenz 127—136. 1. Schiller Die Götter Griechenlands. n Pl. a iactus missilium, a pénzszórás a koronázási menetben. Ez nem azonos a derelictióval, mert a derclictiónál az akarat arra irányul, hogy a tulajdonától szabaduljon. S szerez-e ennek folytán valaki tulajdont utólagos occupatio folytán, az a derelinquensre közömbös. A iactus missilium egy real-offert in incertam personam. célja a tulajdon átruházása, ha egyelőre meg nem határozott személyre is, és nem az, hogy a tulajdontól szabaduljon. Erre a kérdésre is csak határozott nemmel lehet válaI szólni. Nem gáncsoskodom az incidentális nyilatkozat vág, álj talános, határozatlan formájában. El is tekintek Unger véleményétől: «Zur Wirksamkeit des Verzichts auf Klagen (remis! sio actionis) ist ausdrückliche oder stillschweigende Acceptation i dieses Verzichts von Seite des betreffenden Gegentheils erforderlich. » És ki volt annak idején a betreffender GegentheilSokkal ekklatansabb argumentum áll rendelkezésünkre. Előző cikkemben kifejtettem, hogy Szapáry László grófnak kereseti joga nem is volt, mivel cselekménye reá nézve j turpis causát képezett. És igy nem létező kereseti jogáról le i nem mondhatott. Azt hiszem, maguk az uratlansági elmélet hívei borzadnának legjobban vissza, elvük következetes folyományaitól. Hát jó, a 10,000 korona uratlan! Fentebb láttuk, hogy a gazdátlan dolgok nem szállanak ipse íure a kir. kincstárra. Azokat bárki okkupálhatja. A képviselőház elnöke és questora nem közegei a fiskusnak. Ok a 10,000 koronát nem okkupálhatják, de nem is okkupálták a fiskus részére. így tehát, ha a 10,000 korona tényleg gazdátlan, azt bárki, bármely teremőr, teremszolga, sőt bármely szélhámos, vagy csibész bátran okkupálhatja. 7 Fordulat ez ügyben akkor fog beállani, midőn a pénz az állampénztárba tényleg beszolgáltattatik. De ekkor sem következik be okkupacio gazdátlan dologra, hanem csaic depositum regulare, az állampénztárba való beömlés által depositum irregulare-vá fog átváltozni. Ez által elves/ti ugyan Szapáry László gróf tulajdonjogát, de annak helyébe lép a kiutalványozás iránti jogosítvány a kérdéses összegre az államkincstárral szemben. Ha a kincstár a 10,000 koronát neki kiutalványozza, igy ő azt elfogadhatja. Kereseti joga azonban a kincstárral szemben nincsen, épp a turpis causánál fogva. A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok.) Irta HALMI BÓDOG, mármarosszigeti tszéki aljegyző. Annak a sztrájknak borzalmai, amelyek most dúltak és amelyek a forgalmi élet szívverését elnémították, minden törvényhozói elmét a büntetőtörvénykönyv felé tereltek, hogy a közigazgatási és rendőri megtorláson felül a bűntett vagy vétség bélyegét nyomhassák azok homlokára, akik az egész magyar állameszme, a törvényes renden vágott ezen szörnyű sérelmet előidézték. Hiába forgatjuk a büntetőtörvénykönyv lapjait, sem a VII. fejezet, amely a magánosok elleni erőszak delictumait, a bérmunkás sztrájkot szabályozza, sem pedig a XXXIX. fejezet közveszélyes cselekményei, még analógia és a legmerészebb interpretatió utján sem fűzhetnek büntetőjogi következményeket az eszmék és actiók azon szörnyű bűnéhez, amelyet a vasutasok mozgalma zúdított az egész országra. A magánosok elleni erőszak kizárólag a gyárak és munkástelepek embereinek bérmozgalmával foglalkozik, a XXXIX-dik fejezet pedig csak a testi és anyagi közveszélyek okozóit, a személyek testi épségének vagy az áruk romlásának előidézőit sújtják büntetéssel. Olyan törvényszakasz azonban, mely a féktelen és fanatisált ember ezer romlást okozó hivatalbeli renitenciáját delictummá minősítené, csak a 42. fejezet keretébe tartozó közhivatalnokok sztrájkjánál képzelhető el, akiknél a hivatali kötelezettségek egyéni megtagadása, a Btk. 480. §. szerinti vétséget, testületi renitentiájuk pedig a 481. §-ba ütköző büntettet állapítja meg; ellenben azon személyek, akik a 461-dik §. közhivatalnok-kategóriájába nem tartoznak, ha elhagyják a telep helyét, ha hivatali rendszabályaikat, az elégedetlenség indulatában egyoldalú önkényességgel hatályon kivül helyezik, teljesen szabadon járnak, kelnek, legfölebb sarki rendőr beavatkozó keze intheti őket, hogy tilos a csoportosulás. Az utolsó napok szenvedései egy uj definíciónak a büntető törvénykönyvbe való befoglalását követelik, amely fogalmat az élet sőt a tételes törvények is már régen ismernek sőt privilégiumokkal is ruháznak fel. Ez a fogalom egy társadalmi állást jelent, mely alatt bizonyos személyeknek meghatározott magasabb rendű elmé'eti és gyakorlati képesítés feltétele mellett egy szervezetnél vagy nagyobb vállalatnál való állandó alkalmazását értjük, a mely foglalkozással biró egyének közönségesen hivatalnokoknak neveztetnek. Szorosan s praecisen el vannak különítve a napszámra dolgozó vagy daraDszárn szerint 7 Természetesen a magánjog nézőpontjáról.