A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A JOO 79 ütk. és az 1880: XXXV11. t.-c. 7.§-aszerint minősülő sajtórendőri vétségben, melyet az által követett el, hogy a tulajdonát képező «Szentesi lapok* hetenként kétszer megjelenő újságnak, 1901. nov. 10-én kiadott 19. sz.-ban: «A szerdai választás > cim a. politikaitartalmu cikket közolt; s ezért az 1848: XVIII. t.-c. 31. §. alapján a btk. 92. §-a alkalmazásával az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ban meghatározott célokra fordítandó 15 nap a végreh. terhe mellett fizetendő, behajthatatlanság esetén a btk. 53. §. alapján 10 napi fogházra átváltoztatandó '200 K. mint fő- és 60 K. pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok: A kir. itélö tábla az elsőfokú bíróság ítélete indokainak elfogadásával, megállapította, hogy vádlott a kiadásában megjelenő és óvadékkal nem biró «Szentesi Lapok* cimü újságnak 1901. nov. 10. megjelent 19. sz.-ban a csongrádmegyei törv.-hatósági választásról cikket tett közzé. A cikk tartalma és irányzata az, hogy a függetlenségi és 48-as párt a megyebizottsági kiegészítő választásnál <azzal a szép egyetértéssel és buzgósággal, amelylyel a képv.-választásnál diadalra segítette zászlaját* vegyen részt a választásban, felhivatván a párt tagjai, hogy az ellenzéki cédulával szavazzanak. Az alsófoku bíróságok vádlottat tárgyi tényálladék hiányából mentették fel, azon indokolással, hogy «a megyei önkormányzat nem politikai testület*, hogy tehát az azzal foglalkozó cikk politikai tartalomnak nem tekinthető. Ez a felfogás téves. A törvény-hatósági kormányzat nem egyéb mint az állami közig, egyik szerve, mellyel állami célok valósittatnak meg; a megyebizottság megalakítására vonatkozó okoskodás és útbaigazítás tehát már ezen általános szempontból is politikai tartalmú fejtegetés. De eltekintve ettől: a törv.-hatóságok hatásköre, amint azt az 1886: XXI. t.-c. 2. §. b) és c) p. körülírják, nincs az önkormányzatra szorítva, hanem nagyszámú állami jelentőségű és országos érdekű ügyeket is foglal magában. E hatáskörbe van különösen utalva «az állami közig, közvetítése* általában; ezenfelül fel vannak Jogosítva a törv.-hatóságok arra, hogy közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhassanak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásokat fejezhessenek ki és a:okat a kormánnyal és a törv.-hozással közölhessék. Kitűnik ebből, hogy a törv.-hatóság politikai testület is, melynek alakításánál a politikai tekintelek éppen nincsenek kizárva, aminthogy a vád tárgyává tett közlemény is egy országos politikai párt szempontjából való szavazásra hivja fel a választókat. Minthogy tehát a kir. itélő tábla tévesen alkalmazta az 1848: XVIII. t.-c. 30. §-át abban a kérdésben, hogy a vádba helyzett cikk politikai tárgy körül forog-e, vagyis megállapitja-e az id. törv. 31. §-ban meghatározott büntetendő cselekmény álladékát, ami a Bp. 385. §. 1. a) p.-nak semmisségi esete: mindkét alsófoku bíróság itéietén a Bp. 437. §. 3. bek alapján megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál sulyosiló körülményül mérlegeltetett ugyan vádlottnak hasonló természelü cselekményért büntetett előlélete; de nyomatékos enyhítő körülménynek vétetett vádlott beismerése és a hosszabb perbenállá?. Ezekhez képest a btk. 92. §-a alkalmaztatott. Minthogy a katonaszökevény is tényleges hadi kötelékben állónak tekintendő ; az általa szökésének tartama alatt elkövetett bűncselekmény elbírálása az 1899 : VI. t-c. 62. §. 3. bek.-ben foglalt rendelkezésnél fogva a katonai bíróságnak a Bp. 30. §-ában érintetlenül hagyott hatáskörébe tartozik. A m. kir. Kúra (1904. április 14-én 3,437/B. sz. a) csalás büntette és vétsége miatt vádolt fogva levő Sch. Ödön J. elleni bűnügyében a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat felett következően végzet t. A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik hogy a katonaszökevény is tényleges hadi kötelékben állván, az általa szökésének tartama alatt elkövetett bűncselekmény elbírálása a katonai hatóság hatáskörébe tartozik. Megsértette tehát a törvényt, nevezetesen az 1889: VI. t.-c. 62. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést a bpesti kir. btő tszék 33,573. sz. Ítéletével, a mennyiben Sch. Ödön J. katonaszökevény felett itélt. Egyúttal pedig ezen Ítélet megsemmisilettik és utasitattik a nevezett kir. tszék, hogy az ügy iratait az illetékes katonai hatósághoz mielőbb tegye át. Indokok: Sch. Ödön J. s.-a. újhelyi illetőségű nyelvtanító a bpesti kir. btő. tszéknek 1902. jul. 15-én 33,573. sz. a. hozott és a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a F. F. kárára az 1902. év folyamán elkövetett, a btk. 379. és 380. §§. alá eső büntettet képező, de a btk. 92. §-ának alkalmazásával minősített csalás vétségében bűnösnek nyilváníttatván, 3 havi fogházra és behajthatatlanság esetére további 1 napi fogházra átváltoztatandó 20 K. pénzbüntetésre és 1 évi mellékbüntetésre ítéltetett el. A fogház és a pénzbüntetés vádlott részéről kiállott előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság által kitöltöttnek vétetett és vádlott szabad lábra helyeztetett. A bpesti cs. és kir. térparancsnokságnak a bpesti kir. ügyészséghez 1904. febr. 14-én 917/1,335. sz. a. intézet áttiratából és az ennek kapcsán közölt iratokból kitűnik, hogy Sch. Ödön J. 1897. évben azért, mert katonai szolgálatának tényleges megkezdésére több izben eredménytelenül hivatott fel, katonaszökevénynek nyilváníttatott; hogy tehát a bpesti kir. büntető tszék fennemlitett ítéletének tárgyát képező csalást mint katonaszökevény követte el. Minthogy pedig a katonaszökevény is tényleges hadi kötelékben állónak tekintendő, az általa szökésének tartama alatt elkövetett bűncselekmény elbírálási az 1899: VI. t-c. 62. §. 3. bek.ben foglalt rendelkezésnél fogva a katonai bíróságnak a Bp. 30. §-ában érintetlenül hagyott hatáskörébe tartozik, nyilvánvaló tehát, mikép a bpesti kir. tszék perorvosiattal megtámadott Ítélete a törvényt megsértette. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megá lapítani; egyúttal pedig a bpesti kir. tszéknek hatásköre túllépésével 1902. jul. 15-én 33,573. sz. ítéletét a bp. 442 §. utolsó bekhez Képest megsemmisíteni és az ügy iratainak az illetékes katonai hatósághoz áttételét elrendelni kellett. Mind a két vádlott a másikat tünteti fel támadóul s mind kettő azt állítja önmagáról, ho^y tettét jogos önvédelemből követte el ; a két vádlott érdeke olyannyira ellentétes, hogy a kir. tábla által mind a kettő részére csak egy közös védő alkalmaztatván, ki van zárva az, hogy a vádlottak közül akár egyik, akár a másik törv.-szerű védelemben részesült legyen. E szerint a kötelező védelem a kir. ítélőtábla által mellőztetvén, az ügynek a vádlott részéről a bp. 385. §. 1. C) p. alapján emelt semmisségi panasz folytán a kir. Kúria által felülvizsgálata alkalmából a kir. it. táblának mint másodbiróságnak Ítélete a Bp. 384. 5. 6. p. és végső bek. és a bp. 437. S. 2. bek , valamint a 404 j. 1. bek. érteim, a megelőző tárgyalással együtt megsemmisítendő és a kir. ítélőtábla uj eljárásra utasítandó volt. A m. kir. Kúria (190i. rnárc. 23-án 2,746) B. sz. a.) súlyos t. sértés btette miatt vádolt V. Márlon és s. t. sértés vétsége miatt vádolt M. György és T. János elleni bűnügyében következőleg itélt: A bp. 384. §. 6. p.-nál és e §. utolsó bek.-nél fogva a kir. tábla Ítélete és pedig ugy a bp. 385. §. c) p.-ra hivatkozással sem. panasszal élő V. M. és M. Gy. vádlottra nézve is, a megelőző felebbv. főtárgyalással együtt megsemmisíttetik; és a kir. it. tábla megfelelő uj eljárásri utashtatik. Indokok: a kir. tábla előtti főtárgyaláson védő alkalmazása a bp. 412. §. 2. bek. szerint mellőzhetlen. És pedig a bp 56. §. végső bek. szerint vádlott társak részére közös védő csak akkor rendelhető, ha érdekeik nem ellentétesek. Emez általános elvi szabálylyal egybefüggő rendelkezést tartalmaz a bp. 411. §. 2. bek. is, mely szerint a vádlottak közt érdekellentét esetén a közvédő köteles még más védő kinevezése végett jelentést tenni az elnöknek. A jelen esetben a felebbviteli főtárgyalás a V. M. által M. P. sérelmére s viszont M. Gy. által V. M. sérelmére ugyanegy alkalommal elkövetett súlyos t. sértés tárgyában tartatván, minthogy mind a két vádlott a másikat tünteti fel támadóul, s mindkettő azt állítja önmagáról, hogy tettét jogos védelemből követte el; a két vádlott érdeke olyannyira ellentéles, hogy a kir. tábla által mind a kettő részére csak egy közös vidő alkalmaztatván, ki van zárva az, hogy a vádlottak közül akár egyik, akár másik törvényszerű védelemben részesült legyen. E szerint a kötelező védelem a kir. it. tábla által mellőztetvén, az ügynek a V. M. részéről a bp. 385. §. 1. C) p. alapján emelt semmiségi panasz folytán a kir. Kúria által felülvizsgálata alkalmából a kir. ítélő táblának mint másodfokú bíróságnak Ítélete a Bp. 384. §. 6. p. és végső bek. és a bp. 437. §. 2. bek., valamint a 404. §. 1. bek. érteim, a megelőző tárgyalással együtt megsemmisítendő, és a kir. itélő tábla uj eljárásra utasítandó volt. Habár a II.-od fokú ítélet ellen sem M. Gy. vádlott, sem ennek terhére a vádló nem élt perorvoslattal, mindazon által, mivel a két vádlott cselekménye egymás nélkül, különösen a támadó fellépésnek kölcsönösen egymásra hárítására alapított védekezésnél fogva el nem bírálható, a V. M. semm. panasza folytán hivatalból észlelt semm. okból a bp. 40i. §. 3. bek.-hez képest a felebbviteli tárgyalás és másodfokú Ítélet U. Gy. vádlottra vonatkozólag is megsemmisítendő volt. A Bp. 385. §. i. a) pontjára való puszta hivatkozás a semmisségi ok — a bp. 430 , 3go. §§. szerint megkívántató — világos megjelölésének nem tekinthető. A vádlott ama meggyalázó kifejezései, melyek szerint a magánvádlók eljárását karakteres emberhez, katonatiszthez nem illőnek jellegezte, a btk. 261. §. szerinti becsületsértés vétségének tényálladékát foglalják magukban. A nszebeni kir. tszék mint felebbv. btő bíróság (1903. nov. 25-én 5,631 sz. a.) kélrendbeli rágalmazás vétsége miatt vádolt E. Károly elleni bűnügyében következőleg i télt: A kir. jbiróság ítélete indokainál fogva helyben hagyatik stb. A m. kir. Kúria 1904. ápril 13-án 3,421. sz. a.) A Bp. 385. §. 1. a) p.-ra fektetett semmisségi panasz visszautasittatik. A Bp. 385. §. 1. c) p.-nál fogva emelt semmisségi panasz pedig elutasittatik. Azonban a minősítés tekintetében, és ebből kifolyólag a büntetésre nézve a Bp. 385. §. 1. b) p.-nái fogva mindkét alsófoku bíróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik és a vádlott a btk. 260. § ba ütk. 2 rbeli rágalmazás helyett a btk. 161. §. alá eső 2 rbeli becsületsértés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 261., 102. §§. alapján 20-20 K pénzbüntetésre Ítéltetik, mely pénzbüntetések behajthatlanság esetén 2—2 napi fogházzal helyettesitendők. Egyebekben a kir. tszék ítélete nem érintetik. I ndokok: A bp. 385. §. 1. a) p.-ra való puszta hivatkozás a semmisségi ok — a bp. 430., 390. §§. szerint megkivá-Uató — világos megjelölésének nem tekinthető. E részben tehát a