A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A JOG ieg arra hivta fe!, hogy a felperes birtokában levő biancó váltó felöl más napig rendelkezzék, mert ha ezt nem teszi, ezt a kitöltetlen váltót, a 261 K. 58 f.-t tevő könyvbeli követelése fedezésére szántnak tekinti, s ezt látra kiállítva értékesiti. Felperes azt vitatja, hogy ez a levélbeli felhívás az 1875: XXXVII. t.-c. 320. §-ban szabályozott ajánlatot képezte s minthogy arra alperesek nem válaszoltak, ajánlatát elfogadottnak tekinthette, s a biriokába került biancó váltót ajánlatának megtelelően kitölthette s értékesíthette, annál inkább, mert ő: erre a váltóra lejárt könyv-.övetelésére nézve az id. törv. 309. §-a értelmében egyébként is megtartási jog illette. Ezzel szemben a kir. itélő tábla jogosultnak tarija alperesek ama kifogását, hogy felperes a szóban forgó biancó váltót jog és megájlapodás ellenére töltötte ki és használta fel, s hogy ennélfogva a váltó ilyetén fölhasználása felperesek irányában váltójogi kötelezettséget nem létesített. Mert a kereskedelmi törv. id. 320. §-a nem vonatkoztatható olyan esetre, ahol nem valami kereskedelmi ügylet létesítéséről, hanem csak arról van szó, hogy valamely már létező ügylet, — ez esetben áruhitelezési ügylet, — váltó ügyletté alakuljon át, ahol tehát voltakép nem is ügylel létesítéséről, hanem csak létező ügyletnek váltóval való biztosításáról van szó. Ilyen átalakításra csak az érdekelt telek kifejezett megállapodása adhat jogot, hallgatólag ilyen megállapodás joghatálylyal nem létesülhet; azt pedig felperes is kijelentette, hogy a biancó váltónak miképpen való felnasználása telől közte és alperesek között kifejezett megállapodás nem történt. A K. T. 30. §-ban szabályozott megtartási jogra pedig fel: peres sikerrel azért nem hivatkozhatik, mert alperesek a biancó váltót azzal a határozott rendelkezéssel adták, hogy azt a lejárt 512 K. 85 filléres váltó megújítására használják fel, a meghatározott rendelkezéssel adott dolgokra pedig ép az id. 30. §. szerint megtartási jog nem gyakorolható. De nem hivatkozkatik e §. rendelkezésére felperes azért sem, mert a törvényhely rendelkezéséből nyilvánvaló az, hogy a megtartási jog csak oly értékpapírokra gyakorolható, melyek az adósnak valamely harmadik személy ellen fennálló követelésére vonatkoznak, de arra nem adnak jogot, hogy csak az adós aláírásával ellátott — üres váltóürlapor, — mely sem nem értékpapír, sem nem ingó vagyon — sem valódi követelést nem képez, a hitelező egyszerűen adóslevéllé átalakítva kitöltsön, s ezzel magát az adósát tegye ismét adósává, mert ez valósággal nem is megtartási jog gyakorlata volna, hanem csak a váltóval nem fedezett követelésre váltónak szerzését képezné. S mert a'váltón kötelezettként F. Márton is előfordul, akiről felperes nem áilitja azt, hogy adósa lett volna, — megtartási jog pedig az id. törvényhely szerint csak az adós ellen érvényesíthető: ezekre való tekintettel felperes keresete alaptalan, stb. A m. kir. Kúria (1904 márc. 2 án 647. sz. a. A másodbiróság ítélete indokainál fogva heljbenhagyatik. Felperes a szabályos időben de illetéktelen bírósághoz beadott keresetét az illetékesség eldöntése után 30 napon belül adta be az illetékes bírósághoz. Jelen esetben tehát az 1893. évi XVIII. t.-c. 28. §. 3. bek.-ben foglalt rendelkezés nyer alkalmazást. Jóllehet a most idézett § csak azt emliti, hogy ha a keresetet a nem illetékes bíróság hiv.-ból visszautasítja vagy az eljárást megszünteti, — jelen esetben pedig a pert az illetékességi kifogás folytán felperes birói határozat bevárása nélkül tette le, — az emiitett 28. §. intézkedése mégis alkalmazható, mert az 1893 : XVIII. t.-c.-ben felvett ezen uj rendelkezés céljának súlypontja nem azon fekszik, hogy az illetéktelenségét a bíróság mondja ki, hanem azon a félnek nyújtott kedvezményen, hogy eltévesztett .illetékesség hiányából az anyagi igazság érvényesítésétől ne üttessek el, kellő perjogi garantiát találván a törv.-hozó abban, hogy az ujabbi keresetre 30 napi határidőt tűzött ki : ennélfogva tekintve arra a jogszabályra is, hogy a perletétel folytan a per megs* ünik, felperesnek az illetékteienség miatt kifogásolt perletétele olyan elbírálás alá esik, minthá az illetéktelenségét a bíróság mondotta volna ki. Jelen döntésnek végül az sem áll útjában, hogy az 1884 : XVII. t.-c. 176. §-a szerint a 8 napi határidő elmulasztása a kereseti jogvesztés hatályával bir, — mert az 1893 : XVIII. t.-c. 28. §. szerint a perindítás magánjogi hatályai fenmaradnak, — e törvénynek ig. min. indokolása szerint a magánjogi követelés elévülésének kezdésére értendő ; az elévülés pedig, mely magának a követelésnek elenyésztét vonja maga után, semmiben sem lényegtelenebb, mint az, midőn a kereseti jog ervényesithetése enyészik el. A brassói kir. tszék mint keresk. bíróság (1902. dec. 4 én 11,315/902 sz. a.) Zakariás J. ügyv. dr. ált. képv. A. Sándornak, Orendi Gy. dr. ügyv. ált. képv. G. Demeter ellen 1,800 K. ír. keresk. perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: felperes, mint alperesnek volt alkalmazottja, keresetét az őt az üzleti jövedelem arányában kötelezett jutalékban kikötött javadalmazás érvényesítése iránt indította, amely igény az ipartörv. 176. §. érteim, első sorban az iparhat. előtt érvényesítendő, az iparhat. határozatával meg nem elégedő félnek jogában állván a határozat kihirdetésétől számítandó 8 nap a. igényeit a törv. rendes utján érvényesíteni. Tekintve, hogy a felek egybehangzó előadása, de nevezetesen az alperes áital hit. másolatban becsatolt, felperes által nem kifogásolt kézbesítési vevény tanúsítása szerint, felperes az igénye felett 1902. ápril 12-én 5,060. sz. iparhatósági véghatározatot 1902. ápril 17-én vette kezéhez, a jelen keresetét azonban az annak elbírálására illetékes kir. tszék mint keresk. bírósághoz csakis 1902 május 31-én, tehát az ipartörv. id. §-ban irt 8 napi határidő letelte után adta be : a kereset mint a törvényes határidőn tul beadott, elutasítandó volt. A kir. tszék felperesnek azon védekezését, hogy felperes az iparhatósági határozat vételétől számított 8 napi határidőt a kereset beadására nyitva tartotta, amennyiben a határidő 8 napján adta be keresetét 4,365. sz. a. a kir. tszék mint polg. perbírósághoz, de azt alperesnek illetékességi kifogása folytán visszavéve, a jelen keresetet nyomban beadta a kir. tszék mint keresk. bírósághoz, figyelembe azért nem vehette, mert az 1893: XVIII. t-c. 28. §. 3. bek.-ben foglalt és e törv. 215. §. érteim, a keresk. perekben is alkalmazandó azon intézkedés, hogy «ha a bíróság azon okból, mert az ügy nem tartozik a som. elj. alá, vagy mert az ügyre nem illetékes, a keresetet hiv.-ból visszautasította, vagy az eljárást megszüntette, a perindítás magánjogi hatályai fenmaradnak, ha felperes keresetét a visszautasító vagy megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt az illetékes bíróságnál megindítja — a jelen esetben alkalmazást azért nem nyerhet, mert az ipartörvénynek eme rendelkezése jogelenyésztést tartalmazván, az elévüléssel egy tekintet alá nem esik, a jelen esetben nem a perindításnak magánjogi hatályáról, hanem oly processuális zárós határidőről van szó, mely a nem illetékes bírósághoz beadott és önként visszavett kereset beadása által ki nem terjeszthető, stb. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903 jan. 28-án 222. sz. a) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet az 1884:XV11. t.-c. 176. §. 2. bek. alapján elutasithatónak nem találja s a kir. tszéket mint keresk. bíróságot arra utasítja, hogy a pert érdemi alapon birálja el, stb. Indokok: felperes az 5,068. sz. iparhat. határozatot — a becsatolt kézb. vevény tanúsítása szerint, képviselője utján 1902. ápril 17-én vette. A jelen per tárgyát képező követelésért a pert 1902. ápril 25-én 4,365. sz. a., tehát az 1894: XVIII. t.-c. 176. §. 2. bek.-ben rendelt határidő alatt a brassói kir. tszékhez beadta. Alperes a kereset ellen illetékességi kifogást érvényesített azon az alapon, hogy a per a kir. tszékhez, mint keresk. bírósághoz tartozik. Ennek folytán felperes a pert 1902. máj. 27-én letette s jelen pert az illetékes keresk. bírósághoz 1902. máj. 31-én beadtj. E tényállásból kitűnik, hogy felperes a szabályos időben, de illetéktelen bírósághoz beadott keresetét az illetékesség eldöntése után 30 napon belül adta be az illetékes bírósághoz. Jelen esetben tehát az 1898:XVIH. t.-c. 28 §. 3. bek.-ben foglalt rendelkezés nyer alkalmazást. Jóllehet a most idézett § csak azt emliti, hogy ha a keresetet a nem illetékes bíróság hiv.-ból visszautasítja vagy az eljárást megszünteti — jelen esetben pedig a pert az illetékességi kifogás folytán felperes birói határozat bevárása nélkül tette le — az emiitett 28. §. intézkedése mégis alkalmazható, mert az 1893: XVIH. t.-c.-ben felvett ezen uj rendelkezés céljának súlypontja nem azon fekszik, hogy az illetéktelenségét a bíróság mondja ki, hanem azon a félnek nyújtott kedvezményen, hogy eltévesztett illetékesség hiányából az anyagi igazság érvényesítésétől ne üttessék el, kellő perjogi garantiát találván a törv.-hozó abban, hogy az ujabbi keresetre 30 napi határidőt tüiölt ki; ennélfogva tekintve arra a jogszabályra is, hogy a per letétel folytán a per megszűnik, felperesnek az illetéktelenség miatt kifogásolt per letétele olyan elbírálás alá esik, minha az illetéktelenségét a bíróság mondotta volna ki. Jelen döntésnek végül az sem áll útjában, hogy az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a szerint a 8 napi határidő elmulasztása a kereseti jogvesztés hatályával bir, — mert az 1893: XVII. 28. §. szerint a perindítás magánjogi hatályai fenmaradnak; e törvénynek ig. min. indokolása szerint a magánjogi hatály a követelés elévülésének kezdésére értendő ; az elévülés pedig mely magának a követelésnek elenyésztét vonja maga után, semmiben sem lényegtelenebb — mint az, midőn a kereseti jog érvényesithetése enyészik el. A m. kir. Kúria (1904 febr. 23-án 456. sz, a.) a másodbiróság ítelete indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. A törvény-hatósági kormányzat nem egyéb mint az állami közigazgatás egyik szerve,melylyel állami célok valósitattnak meg; a megyebizottság megalakítására vonatkozó okoskodás és útbaigazítás tehát már ezsn általános szempontból is politikai tartalmú fejtegetés. De eltekintve ettől: a törvény-hatóságok hatásköre, amint azt az 1886 : XXI. t.-c. 2. §. b) és c) p. körülírjak, nincs az önkormányzatra szorítva, hanem nagyszámú állami jelentőségű és országos érdekű ügyeket is foglal magában. E hatáskörbe van különösen utalva «az állami közigazgatás közvetítései) átalában ; ezenfelül fel vannak jogosítva a törvény-hatóságok arra, hogy közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhassanak, azokat megindíthatják, azokra nézve megállapodásokat fejezhessenek ki és azokat a kormánnyal és a törvény-hozással közölhessék, Kitűnik ebből, hogy a törvényhatóság politikai testületis, melynek alakításánál a politikai tekinteteképpen nincsenek kizárva, amint hogy a vád tárgyává tett közlemény is egy országos politikai párt szempontjából való szavazásra hívja fel a választókat. A m. kir. Kúria (1904. április 13 án 3,393/B. sz. a.) sajtórendőri vétséggel vádolt P. Gyula elleni bűnügyében, következőleg ítélt: Mindkét alsófoku bíróság Ítélete a bp. 437. §. 3. bek. alapján a bp. 385. §. 1. a) pontjának sem. okából megsemmisíttetik, P. Gyula vádlott bűnösnek mondatik ki az 1848: XVIII. t.-c. 31. §-ba