A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 20. számához. Budapest, 1904 május 15. Köztörvényi ügyekben. Az 1874 : XXXV. t.-c. HÍ. Sóban foglalt ozzal a parancsoló kijelentéssel síemben, hogy a közjegyzői okirat alapján való végrehaj'ás elrendelhetöségéhez a ((teljesítés ideiének szabatos kitéteJe» kívántatik meg. a közjegyzői okiratnak ilyen természetű hiányossága nem pótolható az okirat tartalmából s az ügylet jogi minőségéből levont következtetéssel.Ekként a kérdéses okirat alapján a végrehajtás hslytelenül rendeltetvén el, ugyanezért az 1874: XXXV. t.-c. 113. §. e) p. érteim, a kifogásnak helyet kellett adni. A bpesti VIII—X. ker. járásbíróság (1903. június 6-án 7/7. v. sz. a.) P r i n c z M. ügyv. ált. képv. O Rezső végrehajtatónak, Fazekas O. dr. ügyv. ált. képv. O. Sámuel végreh. szenvedett elleni 15,941 K 72 f. iránti végrehajtási ügyében következőleg végzett: A kir. jbiróság 1903. 7/2 sz. a. beadott kifogásoknak helyt ad. az 1903. v. 7. sz. a. elrendelt végrehajtást rendelő végzés hatályon kivül helyeztetik, minélfogva megkerestetik a bpesti V. ker. kir. járásbíróság, hogy a v. 7. számú végzéssel elrendelt végrehatási eljárást függeszsze fel. Megkerestetik a bpesti kir. tszék, rrint tkvi hatóság, hogy a v. 7/903. sz. végzés alapján a Bpest fő és székv. pesti részének 4,333. stb. hrsz. betétben 4,296 stb. hisz. a. felvett ingatlanokra O Sámuel javára bekebelezett életfogytiglani haszonélvezeti jogára 13 941 K 72 f. erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjogot törö'je. Mert: a kivonatos másolatban becsatolt, felek által nem kifogásolt kö/jegyzői okiratból kitünő.'eg az 1874:XXXV. t.-c. 111. § ban meghatározott azon kellék, hogy a végreh. alapjául szolgáló okiratban a jogosult és kötelezett fél neve szabatosan kitétessék, hiányzik, amennyiben hiányzik a kérdéses okiratból a jogosult fél neve. Hiányzik a kérdéses okiratból a teljesítés időpontja is, a mi pedig egyik lényeges feltétel a végrehajtás elrendelésére. Erén lényeges kellékek hiányában a végrehajtás elrendelhető nem lévén, az elrendelt végrehajtást hatályon kivül helyezni és ebből folyólag a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett bíróságot értesíteni, illetve a tkvi hatóságot értesíteni kellett stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1903. szept. 16-án 7,926 sz. a.) az első bíróság végzését megváltoztatja, O Sámuel végrehajtást szenvedőt kifogásával elutasítja és kötelezi, hogy végrehajtatónak 33 K 30 f. stb. költségen felül 240 K költséget fizessen mrg stb. In do kok: A végrehajtás elrendelésének alapul szolgált közjegyzői okirat bevezetése szerint, az azon okiratban foglalt jogügyletet O. Sámuel és név szerint megnevezett gyermekei kötötték. Az okirat VIII. p. szerint O. Sámuel feltétlen fizetési kötelezettséget vállalt arra, hogy a gyermekeit az anyai hagyaték után terhelő 20,556 K 56 f. örökösödési illetéket kifizetni fogjn. Ezek szerint O Sámuelnek az okiratban foglalt névszerint megnevezett gyermekei jogosultak az illeték fizetését O. Sámuel kötelezettől követelni; az okirat tehát a jogosultat és a kötelezettet illetőleg a közj. törv. 111. §-ának megfelel. Minihogy továbbá az okirat VIII. p. szerint O Sámuel az illeték fizetésére feltétlen s minden halasztó hatály nélkül való kötelezettséget vállalt, ebből következik, hogy ezen fizetési kötelezettsége az okiratban foglalt jogügylet megkötésekor, tehát azonnal beállott s mert ezen fizetés határidőhöz kötve nem volt, a fizetési idő kitételének szüksége sem forgott fenn, a végrehajtás elrendelése tehát az okiratnak a fizetési határidő szabatos kitüntetését illető hiánya tekintetében sem kifogásolható; mert a becsatolt bpestitszéki mint tkvi hatósági végzés és számfejtőkönyvi kivonat szerint a végrehajtást szenvedő által fizetni kötelezett illeték a közjegyzői okiratba fcglalt jogügylet létrejötte idején már esedékes volt. A m. kir. Kúria (1904. márc. 9-én 824. sz. a.) a másodbíróság ítéletének, helyesen végzésének megváltoztatásával az első bíróság végzése hagyatik helyben stb. Indokok: A kérdéses közjegyzői okirat VIII. p. szerint a kifogással élő O. Sámuel «magára vállalta> ugyan, hogy a gyermekeire s ezek között a végrehajtatóra is hárult anyai hagyatékot terhelő örökösödési illetéket a sajátjából kifizetni fogja; ez az okirat azonban egyébként a fizetés idejére nézve egyáltalán mi rendelkezést sem tartalmaz. És minthogy az 1873: XXXV. t.-c. 111. §-ában foglalt azzal a parancsoló kijelentéssel szemben, hogy a közjegyzői okirat alapján való végrehajtás elrendelhetöségéhez a «teijesités idejének szabatos kitétele* kívántatik meg, a közjegyzői okiratnak ilyen természetű hiányossága nem pótolható az okirat tartalmából s az ügylet jogi minőségéből levont következtetéssel. Ekként a kérdéses okirat alapján a végrehajtás helytelenül rendeltetvén el, ugyanezért az 1874.XXXV. t.-c 113. §. e) p. érteim, a kifogásnak helyet kellett adni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 320. §-a nem vonatkoztatható oly esetre, ahol nem valamely kereskedelmi ügylet létesítéséről, vagy foganatosításáról, hanem csak arról van szó, hogy valamely már létező ügylet— ez esetben áruhitelezési ügylet — váltóügyletté alakuljon át, ahol tehát voltakép nem is ügylet létesítéséről, hanem csak létező ügyletnek váltóval való biztosításáról van szó. ilyen átalakításra csak az érdekelt felek kifejezett megállapodása adhat jogot, hallgatólag ilyen megállapodás joghatálylyal nem létesülhet. A megtartási jog csak oly értékpapírokra gyakorolható, melyek az adósnak valamely harmadik személy ellen fennálló követelésére vonatkoznak, de arra nem ad jogot, hogy csak az adós aláírásával ellátott — üres váltóürlapot — mely sem nem értékpapír, sem nem ingó vagyon, sem valódi követelést nem képez, a hitelező egyszerűen adóslevéllé átalakítva kitöltsön. s ezzel magát az adósát tegye ismét adósává, mert ez valósággal nem is megtartási jog gyakorlata volna, hanem csak a váltóval nem fedezett követelesre váltónak szerzését képezné. A brassói kir. tszek mint valtóbirosag (1902 dec. 24. 12,093. sz. a) Breckner V. dr. ügyv. ált. képv. D. és Sch. cégnek, Zakáriás I. dr. ügyv. ált. képv. F. Frigyes s tsa elleni 263 K 66 f. ir. váltóperében következőleg itélt: A kir. tszék az 1902. évi 9,636. sz. som. végzés hatályának fenntartása mellett a Brassóban 1902 szept. 19-én 263 K. 66 f.-ről kiáilitott, eredetiben becsatolt váltó alapján végreh. terhével kötelezi F. Frigyes és F. Márton alpereseket mint a váltó elfogadóit, hogy felperes cégnek 263 K. 66 fillért, ennek 1902 szept. 28-tól számitott 6°/o kamat ait stb. 3 nap a. egyetemleg fizessenek meg, stb. Indokok: Alperesek elismerték, hogy a kereseti váltót aláírták, de tagadják, hogy felperes jogositva lett volna alperesektől egy 512 K. 85 fii 1 - váltó tartozásból 80 K. részlettörlesztés levonása után még fennmaradó hátralék tőke fedezetére adott váltó-ürlapot a kereseti tőkére kitölteni és velük szemben beperesiteni. A'peresek azonban a kereseti váltónak jogellenes kitöltését nem bizonyították, mert a felperes által becsatolt és alperesek által tartaiom és valódiság tekintetében nem kifogásolt levelekkel bizonyította, hogy habár a kereseti váltó eredetileg nem a kereseti tőke fedezetére adatott felperesnek, alperesek aláírásukkal ellátva, de a fizetési összeg kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenül; felperes cég az 1902 szept. ~15-én kelt levelében figyelmeztette alpereseket, hogy a lejárt 512 K. 85 f. iránti váltókövetelése törlesztésére küldölt í:0 K. részletfizetéssel meg nem elégedhetik, miután felperesnek alperesekkel szemben ezen váltókövetelésen kivül még egy 261 K. 58 fiH. iránti könyvkövetelése is áll fenn; egyúttal felszólitván alpereseket, hogy az emiitett tartozásaikat legkésőbb szeptember 16-áig rendezzék, mivel ellenkező esetben a lejárt váltó megóvatolása és behajtása iránt fog intézkedni; az 1902 szept. 17 én kelt levélben pedig felperes F. Frigyes alperest újból figyelmeztetvén, hogy az 512 K. 75 fill. váltótartozást a 80 K. összeg és váltóürlap beküldése áltai rendezettnek nem tekinti, hogy a lejárt váltó már óvatolva lett és beperesithetfí és kijelenti, hogy amennyiben alperesek az üres váltóelfogadvány iránt szept. 18-án délig más módon rendelkezni nem kívánnak, felperes azt az alperesi hátraléktartozás fedezetére szolgáló elfogadmánynak tekinti és látra szóló lejárattal látja el. Minthogy pedig alperesek felperesnek ezen utolsó levelére nem válaszoltak és a felperesnél maradt váltó-űrlap felől másként nem rendelkeztek: felperesnek a keresk. törvény 320. §-a érteim, jogában állott a kereseti váltó kitöltésére nézve tett ajánlatát elfogadottnak tekinteni és a váltót a levelében kitűzött határidő lejártával a még fennálló, a korábbi váltóval nem fedezett kereseti tőkére kitölteni. Mindezek alapján alperesek a kereseti tőke és kamatai megfizetésére kötelezendők voltak. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903 márc 11 én 217. sz. a.) az elsőfokú bíróság Ítéletét megváltoztatja, az 1902 9,636. sz. som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja, stb. Indok OK: AZ első f. bíróság Ítéletében helyesen kifejtett tényállás szerint alperesek felperesnek 1 drb 1902 szept. 13-án lejárt váltóval fedezett 512 K. 85 f.-rel voltak adósai, s ezen kivül F. Frigyes alperes még áruhitelezés címén külön 261 K. 58 fill. rel tartozott felperesnek, mely utóbbi tartozás azonban váltóval fedezve nem volt. Az 512 K. 85 f.-ről szóló váltó lejárta alkalmából alperesek egy 80 K. törlesztést és egy uj — alperesek névaláírásával ellátott — de egyéb tekintetben kitöltetlen — váltóürlapot juttattak felpereshez, azzal a rendeltetéssel, hogv a lejárt váltótartozást ezzel az uj váltóval ujitsák meg. Felperes a biancó váltót birtokába vette, azonban a lejárt váltó megújítására azt föl nem használta, hanem alperesek óhajtásának a váltó újítása tekintetében helyt nem adva, első r. alperest levéli-