A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

158 A JOG azonos menetű a törvényszék előtti főtárgyalással, csak annyiben tér el tőle, hogy a vádlott védel-mérő! gondoskodva van, hogyha nincs is védője ; a közvédőugyanis gondoskodni tartozik védelméről. *) Táblai ítélet ellen semmisségi panasznak van helye ugyanazon anyagi és alaki semmisségi okok miatt, melyeket fentebb felsoroltunk, s a mint a Bpts 384—385. §-ai vannak körülírva és ugyanazon személyek által, kiket a Bpts 383. §-a felsorol :**) ugy a semmisségi panasz mint felebbezés indokai 8 nap alatt adandó be, esetleg hosszabbítás kérhető az indokok beadására. (388. §.) Fontos és egyetlen kivétel, hogy a sértett fél csak az esetben élhet semmisségipanaszszal a királyi tábla ítélete ellen, há a vádat a kir. itélö tábla előtt ö képviselte. Már ennek igen sok visszaságát láttuk az életben, s teljesen ellentétben áll Bpts-unknak konkurráló vádrendszerre alapított elvével. *) Mert mit akart a Bpts e konkurráló vádrendszerrel elérni ? Azt, hogy az ügyészségnek ne legyen vádmonopolium a kezében; ne használja ezt esetleg politikai zaklatás, vagy jutalmazásra, hanem a sértettnek módja legyen a bíróság előtt átvenni a hivatalból üldözendő vád esetén a képviseletet, ha ebből rá jogsérelem hárult. Ámde a Bpts és talán jobban mondva az annak alkalmazása körül kifejlett joggyakorlat mellett ez illusoriussá válik ; mert, ha az ügyészség képviseli a vádat az elsőbiróságnál s felebbezéssel él az ítélet ellen, de a kir. táblai főtárgyaláson, vagy azt megelőzőleg, a főügyészség a vádat visszavonja, a sértettnek semmi remediuma nincs. Ez is ritkán fog előfordulni a sajtóeljárásban, mert legtöbbször, ahol magánszemély van érdekelve ő maga is képviselje a vádat a per minden stádiumában. De a jogorvoslatok fejtegetési körében nem mellőzhettük e kérdést. Semmisségi panasz használható először : a törvényszék oly ítélete ellen, mellyel a vádlottat közigazgatási hatóság vagy járásbíróság elé tartozó bűncselekmény miatt mondotta ki bűnösnek, vagy melyet mint felebbezési bíróság hoz.f) misségi panaszt, ez a perorvoslat mint elkésett, a Bp. 434'. §-ának 3. bek. alapján visszautasittatott. (A m. kir. Kúria 1900október31-én 9757/900. sz. a.) 5. A semmisségi panasz bejelentésekor mindig világosan meg kell jelölni, hogy az Ítéletnek mely intézkedése ellen használtatik ez a perorvoslat ; a törvénynek ezt a rendelkezését az indokolásban pótolni nem lehet és csakis az pótolható az indokokban, hogy mily ok miatt jelentetett be a semmisségi panasz, vagyis csak a semmisségi ok kifejtésére terjed ki a Bp. 390. §-a második pontjának rendelkezése. Ebből az következik, hogy a semmisségi oknak a semmisségi panasz indokaiban történt kifejtése csak akkor bir joghatálylyal és csak az esetben nem utasítható vissza, ha az ítélet kihirdetésekor megjelöltetett az ítéletnek az az intézkedése is, amelyre a semmisségi ok kifejtése vonatkozik, ellenesetben nem lenne ez egyéb, mint a. semmisségi panasz bejelentésének kiterjesztő értelemben való alkalmazása. (Kúria 1901 február 27. 456) 6. A m. kir. Kúria . . következőleg végzett. A semmisségi panaszok viszautasittatnak. Indokok: ..A védő és vádlott a Bp. 385 §. 1. a) pontja alapján, meit a vádlott terhére megállapított cselekményt, jelentett be semmisségi panaszt. ... A Bp. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozás pedig a fennebbi kijelentéssel sem felel meg a törvény rendelkezésének, mert oly tény, mely a fennforgó esetben a semmisségi tokot képezné, tüzetesen megjelölve nincs. (8,966/B. 1903. sz.) *) A Bp. 413. §. 2. bekezdése szerint a vádlott mindig megidézendő ugyan a felebbviteli főtárgyalásra, ha a kir. Ítélőtábla a törvényszéknek felmentő ítéletét a vádló felebbezése folytán vizsgálja felül, de a megidézés elmulasztása semmisségi okul nem szolgálhat, mert az idézett törvény a megidézést nem semmisség terhe alatt irja elő és mert a törvény a vádlottnak jelenlétét mellőzhetetlennek csak a Bp. 414. §. esetében nyilvánítja. (A m. kir. (Kúria, 1901. jun. 19-én. 3,793.) Közvédő nem alkalmazása a felebbviteli tárgyaláson nem képez semmisségi okot, ha vádlottnak külön védője volt, vagy e nélkül is felmentetett. (Kúria, 1903 április 15. 3,339.) **) A magánvádló csak akkor élhet semmisségi panaszszal, ha már a másodfokú bíróság ítéletének meghozása előtt képviselte a vádat. Ha az első- és másodfokú bíróság előtt a vádat nem a magánvádló, hanem a közvádló képviselte és a koronaügyész a kir. főügyész semmisségi panaszát visszavonja, a magánvádló perorvoslati joga nem éled föl. (A. m. kir. Kúria, 1902 szeptember 13. 8035/902. sz. a.) Nagy vitára ad okot a jogászvilágban, hogy a Kúria a bpts 390. §-át, mely szerint a felebbezés bejelentésekor, meg kell jelölni, mily semmisségi ok miatt használtati < oly. szigorúan magyarázza, hogy minden esetben meg kell jelölni %a tényeket is, melyek fenforgó esetben a semmisségi okot képezik. A Kúria ez álláspontja téves voltát már több helyen kimutattuk, — addig azonban, a mig a Kúria ezen helytelen gyakorlatától el nem tér vagy pedig döntvény vagy törvényt s intézkedés által a kérdés teljesen tisztázva nem lesz, a Kúria gyakortatát kell követnünk. ***) A Bp. 431. §. 2. bekezdése szerint a kir. táblának II. fokú ítélete ellen csak a felebbviteli tárgyaláson jelen volt, vagy képviselt jogosultak tartoznak e bíróságnál semmisségi panaszukat bejelenteni, minden más esetben pedig az idézett §. 3. bekezdése szerint a semmisségi panasz az I. fokú bíróságnak jelentendő be ; tekintve pedig, hogy a felebbviteli tárgyaláson vádlott a most idézett §. 3. bekezdése ellenére semmisségi panaszát a kir. táblánál nyújtotta be, Honnét az a törvényes 8 napi határidő után érkezett az annak elfogadására hivatott kir. törvényszékhez mint elsőfokú bírósághoz ; ennélfogva a kir. törvényszék a jelzett semmisségi panaszt mint elkésve érkezettet a Bp. 432. §. rendelkezésének megfelelőleg helyesen utasította vissza. (A m. kir. Kúria 1902 decemberi 13. 7,609/902. sz. a.) t) A Bpts. 831. ^-a értelmében ugyanisezen ítéletek ellen nincs felebbezésnek helye. Ily elsőfokú Ítélet ellen tehát semmi más jogorvoslat nincs s legtöbbször csak sajtórendőri szabályoknak megsértése hozott ítéletben fordulhat elő. Másodszor: a kir. táblának másodfokban hozott ítélete ellen; végül esküdtbíróság ítélete ellen. Sajtóeljárásban más eset nem fordulhat elő.*) Általános szabály, hogy a kir. Kúria a semmisségi panasz elbírálásánál a kir. ítélőtábla, (törvényszék, esküdtszék) által valóknak elfogadott tények**) alapján bírálhatja csak el a semmissági panaszt. Tehát sokkal kisebb hatásköre van e felülvizsgálati hatóságnak, mint a polgári perekben, mert a felülvizsgálati bíróság azt is elbírálhatja, vájjon jogszabálysértéssel lett-e ez a tényállás valónak elfogadva vagy sem, holott a Kúriának ily hatásköre sincs. Más, nem esküdtbíróság hatásköréhez tartozó bűnügyben a bíróság alaki semmisségi ok miatt megsemmisítheti az Ítéletet s uj tárgyalást rendelhet el, anyagi semmiségi ok miatt pedig megsemmisítheti az ítéletet és a helyes anyagi jogszabály alkalmazás i mellett uj ítéletet is hozhat. Ez iránt semmi kétség nincs. Nagy vitára adott azonban okot, hogy vájjon nyomtatvány utján elkövetett bűntett vagy vétség tárgyában esküdtbíróság által hozott Ítéletét anyagi semmisségi ok miatt megsemmisíthet-e a Kúria olykép, hogy nyomban uj megfelelő ítéletet is hozhat. A szaksajtón kivül Varga Ferenc főügyész helyettes, Fabinyi Ferenc kúriai bíró és Finkey Ferenc sárospataki jogakadémiai tanár foglalkoztak legtöbbet, különösen a jogászegylet értekezéseiben azzal a kérdéssel, hogy vájjon az esküdtbíróság Ítéletét egyáltalában s főkép sajtóügyben megsemmisitheti-e a Kúria olykép. hogy nyomban, esetleg a verdikttel ellenkező uj Ítéletet hoz. E fejtegetéseknek közbüncselekményre vonatkozó része jelen fejtegetésnek tárgyát nem képezvén, azokat mellőzzük. A kérdést olyképp tesszük tehát fel, hogy sajtóügyben az esküdtbiróságnak itételét megsemmisitheti-e a Kúria, olyképp, hogy nyomban uj Ítéletet is hozhat a helyes anyagi jogszabály alkalmazásával. Aziránt semmi kétség sincs, hogy azon anyagi jogszabályok megsértése miatt, melyeket a kir. törvényszék, mint biróság alkalmazott s melyeknek alapja nem az esküdtek verdiktje, feltétlenül megvan a Kúriának cassationalis joga olyképp, hogy nyomban uj ítéletet is hozhat. Pl. a törvényszék a 92. §-t helyesen, vagy helytelenül alkalmazta, enyhítő vagy súlyosbító köiülményeket vett figyelembe. Ezt feltétlenül elbírálhatja a Kúria és nyomban a helyes anyagi jogszabálynak megfelelő ítéletet hozhat. Továbbá, ha a biróság felmenti a vádlottat, de csak azért, mert a Bpts.*374. §-a értelmében a törvény azon tettre, melyet a vádlott az esküdt tek kijelentése szerint elkövetett, nem állapit meg büntetést, vagy oly okot fogadtak el valónak, mely a büntethetőséget kizárja, illetőleg megszünteti, ez esetben szintén kétségtelen a Kúria azon joga, hogy ha a tszék a Btkv. rendelkezéseit e kérdések elbírálásánál helytelenül alkalmazta, anyagi semmisségi ok miatt megsemmisíthesse a Kúria az Ítéletet és a helyes anyagi jogszabálynak megfelelő ítéletet is hozhasson. A Bpts. 437. §. 3. p-jából ez önkéntelenül folyik. Vitás azon kérdés, hogy vájjon az esetben, ha az esküdtek bűnösnek vagy nem bűnösnek mondották ki a vádlottat a fő- vagy mellékkérdésre adott felelettel, nogy az akképpen hozott ítéletet a Kúria anyagi semmisségi ok miatt megsemmisitheti-e vagy sem s hozhat-e uj felmentő vagy elítélő ítéletet az esküdtek verdiktje ellenére? E tekintetben mindig azon ténynek kell szemünk előtt lebegni, hogy milyen mérvű a Kúria statutionalis jogköre esküdtbírói ítélettel szemben ? Ezt pedig a Bpts. 437. §-ának 1. pontja irja körül, hogy t. i. a Kúria köteles határozatát a 426. §. 1. pontja esetén (esküdtbíróság ítélete ellen használható semmisségi panasz Bpts. 352., 373., 374. §.) az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tényekre alapítani. Az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tény pedig a Bpts. 574. §-a értelmében feltett *) Egyéb büntetendő cselekménynél, ha a tábla előtti főtárgyalás folyamán bűntett, vagy vétség követtetik el, szintén azonnal főtárgyalás tartható és ítéletet hozhat a biróság, mely itélet ellen szintén csak egyetlen jogorvoslat van : semmisségi panasz a kir. Kúriához. **) Az esküdtek a hozzájuk intézett összes kérdésekre, ^amelyek a vádbeli cselekménynek minden eshetőség szerint lehető minősítéseire t. i. a Btk. 279., 281., 306 , 307. és 290. §-ok szerint való bírálatára kiterjedtek, sőt a 79. §-ban körülirt, a beszámítást kizáró okot is felölelték, nemmel lelelvén: semmi oly ténykörülményt nem iogadtak el valónak, amire esetleg eltérő itélet volna alapitható. Minthogy pedig a Bp. 437. §-a szerint a kir. Kúria az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tényekre köteles határozatát alapítani, az adott esetben ki van zárva, hogy a kir. Kúria az esküdtbíróság Ítéletének megsemmítése mellett egyidejűleg a semmiségi panaszban előadott kérelemnek megfelelő vagy bármiként eltérő más ítéletet hozhasson. Uj eljárás elrendelésének kérdései. Szavazatok aránya a vádlottra kedvező határozat esetében. Ha a kérdések feltevése ellen a vádló az esküdtszéki főtárgyaláson semmisségi panaszI szal nem élt, sőt a védő kérdéseit nem kifogásolta, utólag nem érvényesítheti a semmisségi panaszt. (Kúria, 19Ü0 május 10.4,860/1900.)