A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A JOG 157 mulasztás, vagy hozott közbenszóló határozat ellen nem használható perorvoslat, ha azt az illető fél a sérelmes intézkedés megtétele vagy a mulasztás elkövetése alkalmával, illetőleg a sérelmes közbenszóló határozat kihirdetésekor azonnal be nem jelentette. A jelen §-ban fölsorolt semmiségi okok közül az 1 , 3. 6. és 10. pontban megjelöltek mindig, a 11. pontban körülirt pedig akkor, ha a bíróság törvényes vád nélkül állapította meg a vádlott bűnösségét és büntetését, hivatalból veendő figyelembe. 385. §. Anyagi semmiségi okok: 1. ha a bíróság a büntető törvények megfelelő rendelkezését nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta ama kérdésekben, a) hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapithatja-e valamely bűncselekmény tényálladékát; b) hogy a bűncselekményt a büntető törvényeknek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni; c.) hogy a beszámithatóságot, a bűnvádi eljárás megindítását vagy a büntethetőséget kizáró ok és melyik forog fenn; 2. ha bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési te teleket vagy ezeknek megengedett enyhítésénél, átváltoztatásánál vagy súlyos! itásánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg; 3.) ha a bíróság az 1878. évi V. t.-c. 92. §-át, illetőleg az 1879. évi XL. t.-c. 21. §-át tévesen alkalmazta, vagy feltételeinek fenforgása dacára nem alkalmazta. A jelen §-ban meghatározott semmiségi okok csak akkor veendők hivatalból is figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak. 427. §. a 420. §. 1. pontja esetében a semmiségi panasznak a 384. és 385. § okban meghatározott alaki és anyagi, továbbá még a következő alaki semmiségi okok alapján van helye: 1. ha az esküdtszék nem volt szabályszerűen alakítva (342—347. §§.) 2. ha az esküdtszék határozatának hozásánál nevezett esküdteknek bármelyike nem volt jelen az egész főtárgyalás tartama alatt (348. §.) 3. ha a határozat hozásában olyan esküdt vett részt, akire nézve a 343. §-ban meghatározott kizáró okok valamelyike fennforgott, kivéve ha a semmiségi panaszszal élőnek a kizáró okról tudomása volt, de ezt az esküdtszék az alakításkor nem érvényesítette; 4. ha a kérdések feltevésénél 354—361. §-oknak parancsoló rendelkezései meg voltak sértve; 5. ha az elnök befejező fejtegetésében (363. §.) illetőleg a 366. §. esetében az esküdtszéknek téves, vagy nem a 364 és 366. § ok rendelkezéseinek megfelelő jogi felvilágosítást adott, 6. ha az esküdtek határozata lényegében homályos, hiányos, vagy önmagában ellenmondó. A vádlott a jelen §. 4., 5., vagy 6. pontjában megjelölt semmisségi okokat csak akkor érvényesítheti, ha kétségtelen, hogy azok érdekeinek sérermével járnak; a vádló pedig csak akkor, ha azok a vád érdekét sértették és különösen a 4. és 6. pontok alatt meghatározottakat csak abban az esetben, ha miattuk a főtárgyalás folyamán felszólalt, vagy semmiségi panaszát bejelentette. A jelen §. 1. és 2. poutjában megjelölt semmisségi okok hivatalból veendők figyelembe. A 384. és S85. §-okban meghatározott semmisségi okok az e §-okban megállapított megszorításokkal érvényesíthetők és hivatalból veendők figyelembe. Fontos újítása a Bpts-nek, hogy két csoportra osztotta mellett, feltételesen szabadságra bocsáthatók : a) első izbeni elitélés esetében büntetésük felének, b) másodizbeni elitéltetésük esetén büntetésük 3ú-ének elszenvedése után. Boszniában az elbocsátás csak a büntetés 3/4 részének elszenvedése után történhetik. Mindhárom országban az elbocsátás, mint a kegyelmi hatóságnak jus delegatuma. a ministeriumok hatáskörébe tartozik ; tehát nálunk az igazságügyminiszter, Horvátországban a bán, döntenek e felett; Baszniában a serajevoi országos kormány javaslatára a közös pénzügyminiszteré a döntő szó. Az elbocsátás alapját képezi a rabnak ebbeli kérelme, mely a letartóztatási intézet vezetője által támogatandó. Boszniában a rab kérelme nem szükséges. A kérelem folytán követendő eljárást nálunk az emiitett 1880-iki szabályrendelet szabályozza. A többi két államban nem létezik ily részletes intézkedés : különösen hiányzik annak meghatározása, vájjon ismételhető-e az egyszer visszautasított kérelem ? Az itt nem létező felügyelő bizottság votumát pótolja az intézeti tisztviselők — kikhez Boszniában az orvos is csatlakozik — véleményezése. Az elbocsátás sehol nincs kötve annak igazolásához, hogy a rabnak már állandó elhelyezése van ; elég ha csak lakhelyét is bejelenti. Mindazonáltal nálunk az 1887. január 29. Ig. Min. R. elrendeli, hogy az elbocsátás a kemény téli időben csak akkor eszközölhető, ha a rab nemcsak az útiköltséggel, de az első időre szükséges életfenntartási összeggel is rendelkezik ; mindez azon jegyzőkönyben felemlítendő, melyben a rab elbocsátási kérelmét előterjeszti. Horvátországban az elbocsátást nagyon könnyíti a még mindig létező házközösségi rendszer, mely a rabnak, családi körébe való visszatérése esetére szerény létet biztosit. Boszniában ez még könnyebb; itt a mezei munkás mindig talál foglalkoztatást. Az elbocsátás mindhárom országban visszavonható; e fölött nálunk és Horvátországban az ig. miniszter, illetve bán, Boszniában az országos kormány dönt. A büntetés kiszenvedettnek tekintendő a kiszabott idő leteltével; addig az elbocsátottak 1 a felebbezés alapjául szolgálható okokat u. m : alaki és anyagi jogi semmisségi okokra, továbbá, hogy a felebbezés bejelentésekor meg kell jelölni mindig azon semmisségi okot, mely miatt a felebbezés használtatik, végül az eljárás folyamán előfordult semmisségi ok miatt csak akkor lekét a felebbezés folyamán jogorvoslattal élni, ha az nyomban bejelentetett, midőn a tárgyalás folyamán előfordult.*) A főtárgyalás *) Perorvoslat a jogegység érdekében. — A bűnvádi perrendtartásnak, ennek 555. §-a értelmében a törvényszékre mint a felebbviteli bíróságra is kötelező 387. §-a szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból "figyelembe veendő semmiségi eseteket — csak az Ítéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedésére szorítkozik (Kúria 1903. nov. 17 9,259. sz. a.) A szegedi kir. ítélőtábla 1. számú büntetőjogi döntvénye. 1. Ha a felebbviteli főtárgyaláson a vádlott nem volt jelen, különvédöje azonban jelen volt és a kir. ítélőtáblának másodfokban hozott határozata ellen, melylyel vádlott elitéltetett, a felebbviteli főtárgyaláson semmiségi panasz jelentetett be, az iratok a kir. Kúriához nem közvetlenül terjesztendök fel, hanem a kir. ítélőtábla ítéletének a vádlott előtt leendő kihirdetése végett a kir. törvényszékhez küldendők le. 2. A felebbviteli főtárgyaláson személyesen jelenvolt vádlott semmiségi panaszát már a kir. tábla előtt bejelentvén, a másodbirói ítélet később védője részére a kir. törvényszéknél a Bp. 425. §. rendelkezése ellenére hirdettetett ki, mely perrendellenes intézkedés joghatálylyal nem bír és annak alapján perorvoslat nem érvényesíthető : vagyis abban az esetben a védő perorvoslat használhatására nem jogosult. (Kúria 1903. április 12. 3,168.) 1. A Bp. 388. §. szerinta semmisségi panasz indokolása a semmisségi panasz bejelentésétől számított 8 nap alatt adandó be ; ezen beadás napjának nem az a nap tekintendő, amelyen a semmisségi panasz indokolása a postára feladatott, hanem az a nap tekintendő, amikor a semmisségi panasz indokolása a bíróság iktató hivatalába érkezett és ugyanitt beiktattatott. (A m. kir. Kúria 1902. decz. 19. 10,458.) 2. A semmisségi panasz bejelentésekor világosan meg kell jelölni azt a semmisségi okot, mely miatt a panasz használtatik s a semmisségi oknak világos megjelölése feltételezi azoknak a tényeknek és körülményeknek megemlítését, amelyekből felismerhető, hogy a panasz nem az ítéleti ténymegállapításokra, hanem a törvény szerint az ítéletnek jogi mérlegelésére vagyis arra vonatkozik, hogy a bíróság az anyagi büntetőtörvény rendelkezését tévesen alkalmazta. (A m. kir. Kúria 1902. évi nov. ö-én 6,455 sz. a.) 3. A kir. ügyész a tárgyalás folyamán semmisségi panaszt jelentett be, mert egy általa javaslatba hozott kérdés az esküdteknek nem tétetett fel; minthogy a Bp. 426. §. 1-ső pontja szerint semmisségi panasz csak az esküdtbíróság ítélete ellen használható, a kir. ügyész az ítélet kihirdetése alkalmával kijelentette, hogy az emiitett kérdésnek mellőzése miatt már bejelentett semmisségi panaszon kivül más perorvoslatot érvényesíteni nem kíván, ezáltal elesett az alap arra nézve, hogy a tárgyalás folyamán bejelentett semmisségi panasz érvényesíthető lenne. (Kúria 1901. február 19-én 986.) 4. Minthogy a vádlott védője, az esküdtek részére meghatározott kérdésnek és erre adott válasznak az elnök által a főtárgyaláson a vádlott jelenlétében történt felolvasása miatt nem annak megtörténte után nyomban, hanem csakis az itélet kihirdetése alkalmával jelentett be semrendőri felügyelet alatt állanak, de csak annyiban, hogy minden peres eljárás mellőzésével szabadságuktól megfoszthatók. A katonai szolgálat nincs kizárva. Minden feltételesen elbocsátott útlevelet nyer, melyben a szabadságolás feltételei bennfoglaltatnak. Nálunk és Boszniában köteles az elbocsátott az útlevélben kitűzött időben a rendőrségnél jelentkezni és magaviseletéről bizonyítványt kiállíttatni ; ezen kényszer csak a büntetés teljes kiállása után szűnik meg. A rendőrség köteles az id. elbocsátottakat éber szemmel kisérni; ez okból megérkeztükről már jó előre értesitettik. A rendőrség által kiállított bizonyítványok a letartóztatási intézetekbe áttétetnek, a hol az elbocsátottak büntetésének nyilvántartási jegyzékében vezettetnek. (Ezen jelentkezési kényszer és a rendőri közegeknek gyakran brutális ellenőrzése fosztja meg gyakran a szabadságra bocsátottat a megélhetéstől és kényszeríti a visszaesésre.) A feltételes szabadságra bocsátás visszavonása már rossz viselkedés esetén és a külön kiszabott feltételek megszegésénél is áll be, — tehát nem szükséges ehhez egy ujabb bün tény elkövetése. A szabadságban töltött idő a visszavonás folytán újból elszenvedendő büntetésbe bele nem számíttatik. Mindhárom országban nagyon meg vannak elégedve az ideiglenes szabadonbocsátás eredményeivel. Erre vall a kedvezmény visszavonásának csekély száma is. Sikeres-e a progressiv rendszer működése? Erre Langcr igen skeptikusan és kitérőleg válaszol — látszik, hogy rosszat mondani nem akar, jót pedig nem tud. A büntetések enyhítése a bírák humanismusával, az esküdtbiróságok befolyásával és más tényező behatásával is indokolható ; a közvetítő intézetekben való tartózkodás pedig oly rövid tartamú, hogy abból következtetéseket vonni nem lehet. Szerző tehát mmdent a jövőtől vár, — szerény vigasz, a mely a sorok közt többet enged olvasni, mint amennyit szerző nyiltan kimondani akar.