A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG ugyan, hogy a B) a. okirat szerinti leszámolás 1898. nov. 1-én, tehát a vasút megnyitása előtt történt, de ez az előadásuk, mint a mely ugy a saját maguk által csatolt B) a. okirat keltezésével, mind a kereseti előadásukkal is ellenkezik, alperes tagadásával szemben nem volt figyelembe vehető. A B) a. leszámolásból és a felek előadásából kitűnik, hogy a B) a. leszámolás szerint alper rések által visszatnrtandóként vétetett fel a számadásba 6,154frt, mint a 10«o-os levonásból eredő pótóvsdék, továbbá ezenfelül 2,000 frt. a b.-prundi vizállomási kútért és a levonások után kifizetendőként maradt felperesek javára 6,039 frt. 30 kr. A leszámolás megtöriénte után és pedig 1899 máj 24-én és a következő napokon megtörtént a 27- a. csatolmány szerint a vasútvonal ministeri felülvizsgálata. II. r. alperes előadása szerint a felülvizsgálat a felperesek által épített magas építményeknél 1,579 frt. 60 kr. értékű hiányt mutatott ki, a b.-prundi kutná! pedig olyan hiányí, a melynek fejében a vasút részv. tsaság 2,500 frtot tartott vissza alperesektől. — II. r. aip. az ly. a. felhívott tanukkal akarta bizonyítani, hogy a fölülvizsgálat felperesek részvételével történt. A felülvizsgálat megtörténte után és pedig 1899. okt. 30-án felperesek pert indítottak alperesek ellen a bpesti VI. ker. kir. jbiróságnál. Ebben a perben aiperesek követelték a 3,000 frtnyi óvadék visszaadását, továbbá 10,154 frt. fizetését, előadván, hogy alperesek a B) a. leszámolásban kifizetendőként elismert 6,039 frt. 30 kr.-ból 2,000 írttal hátralékban vannak és hogy alperesek a B) a. leszámolásban visszatartandóként esnlitett 6,154 frtnyi pótóvadékot és akutért visszatartott 2,000 frtot jogtalanul tartják vissza. A perben felperesek keresetüket a 3,000 írtos óvadéki betétkönyv tekintetében leszállították, alperesek pedig a kereset többi része ellen pergátló kifogást tettek és annak folytán az illetékesség 1899. dec. 18-án leszállittatoU. Áz illetékességet leszállító végzés jogerőre emelkedése előtt II. r. alperes az F) a. csatolt 1899. dec. 23-án kelt levelet irta G. János felperesnek, melyben értesiti öt I r alperes fizetésképtelenségéről és felhívja, hogy biztosítási végrehajtást eszközöljön ki I. és II. r. alpereseknek a vasút részv. társaságnál levő pénzére. Ez a levél annak beismeréséi foglalja magában, hogy a jbiróságnál beadott keresetben részletezett követelés, amely a 3.000 frtos betéti könyvre vonatkozó követelésen kivül fentartatott, a levél irása idejében fennálló és lejárt követelés volt. A B) a. leszámolás magában véve ugyan nem volna elégséges a követelés jogosultságának és lejárt voltának bizonyítására, de alperesnek az F) a. levélben foglalt nyilatkozata annyit jelent, hogy alperes a követelés jogosultságát és lejáratál elismeri. II r. alperes azt állította az ellenvégiratban, hogy az F) a. levéllel csak arra akarta figyelmeztetni alpereseket, hogy a felülvizsgálatnál talált hiányokat pótolják és a hiányok értéket megállapíthassák, Ezt az értelmezést nem lehet helyesnek elfogadni, mert az F) a. levélben nincs szó a hiányok pótlásáról. Nem lehet helyesnek elfogadni azt az alperesi előadást sem, hogy az F) a. levélben foglalt beismerés a jbiróságnál perelt követelésnek csak 2,000 frtnyi részére vonatkozik. A jbiróság előtt felperesek a 3,000 frt. óvadéki betétkönyv kiadásán kivül a B a. leszámolásra hivatkozva 10,154 frtot követeltek alperesektől, és így alperesnek az F) a. levélben foglalt és minden megszorítás nélkül tett azt a kijelentését, hogy a követelés jogosult és lejárt, a jbiróságnál fentartott egész követelésre, tehát az egész 10,514 frtnyi követelésre kell érteni. Azt állította II. r. alperes, hogy az F) a. levél célja csupán az volt, hogy a később rendezendő követelés P. I. r. alperessel szemben biztosittassék. Ez az előadás, ha valódi is, nem csökkenti az F) a. levélben foglalt beismerés hatályát, mert II. r alperesnek az a nyilatkozata, hogy az I. r. alperes elleni eljárás céljából elismeri a követelés jogosságát, és lejáratát, az I. és II. r. alperes közt fenforgó és kétségbe nem is vont egyetemlegességénél fogva II. r. alperes kötelezettségének megállapítására is kihat. De kütönben is az F) a. levélben a II. r. alperes arra hivta fel felpereseket, hogy I. és II. alperest közösen illető követelésre vezettessék a biztosítási végrehajtás, és pedig arra a követelésre, amelyet II. r. alperes később a 12/. a. levél szerint a vasutrészv. társaságtól felvett, ebből pedig következik, hogy II. r. alperes az F) a. levélben foglalt beismerést abból az inditó okból tette ugyan, hogy I. r. alperes fizetésképtelenné vált, de abban a tudatban és avval a céllal, hogy az az eljárás, amelynek követésére felperesekel felhívta, ő vele szemben épugy hatályos lesz, mint I. r. alperessel szemben. A fentebb emiitett jbirósági végzést, amellyel a jbiróság illetékessége leszállittatott, a felperesek felfolyamodással támadták meg, de a végzés a II. bíróságnak 1900 jan. 29-én kelt végzésével helybenhagyatott. Ezután indították meg felperesek a jelen pert, amelyben ugyanazt a 10,154 frtot követeltek alperesektől, amelyre vonatkozólag keresetüket a jbiróságnál fentartották. Az 52,777. sz. jkvben felperesek előadták, hogy 2,000 frtot még a perindítás előtt megkaptak és ennek folytán jelen perbeli követelésüket 2,000 frttal leszállították és csak 8,154 frtra, azaz arra a 8,154 frtra és 2,000 frtra tartották fenn, amely összegeket alperesek a B) a. leszámolás szerint mint pótóvadékot és mint a Lorgó-prundi kútért visszatartott összeget tartottak vissza. A fentartott követelés ellen II. r. alperes az clleniratban azt akifogást tette, kogy a követelt összeg még nem esedékes és hogy alperesek a követelt összeget nem kötelesek kifizetni addig, a mig felperesek nem pótolták a magas építményeknek és a b.-prundi kútnak a felülvizsgálat alkalmával megállapított hiányait. Ez a kifogás alaptalan, mert II. r. alperes a felülvizsgálat megtartása és a hiányok megállapítása utáni időben ismerte be az F) a. levélben a fentartott kerejeti követelés jogosultságát és esedékességét és igy az ellen a felülvizsgálatnál megállapitothiányok alapján hatályos kifogást nem tehet. A viszonválaszban alperes előadta, hogy 1900 aug. 24-én, tehát a jelen per folyama alatt a minisztérium részéről pótfelülvizsgálat tartatott, amelyen részben oly hiányok állapíttattak mng, amelyek a felülvizsgálat alkalmával már meg voltak állapítva, de nem hozattak helyre, részt ben pedig oly hiányok, amelyek a felülvizsgálat ideje óta keletkeztek. E hiányok ellenértéke apóttárgyalás alkalmával csatolt 12'/. a. levél szerint a vasút részv. t. és alperes közt 150 írtban állapíttatott meg II. r. alperes a válaszban az eileniratbeü kifogást azzal pótolta, hogy a keresetileg követelt összeget visszatarthatja addig, amig a felülvizsgálatkor éh a pótfe)ülviz^gálatkor megállapított hiányok nincsenek pótolva. Ez .a kifogás alaptalan. A pótfelülvizsgálatkor megállapított azok a hiányok, amelyek már a felülvizsgálatkor is megállapittattak, ugyanoly tekintei a,á tartoznak, mint a felülvizsgálatkor megállapított hiányok, és i<?Y e hiányok alapján II. r. alperes azért nem tarthatja vissza a kövJ" telt összeget, mert az F) a. íevélben a követelés jogosultságát és lejáratát a felülvizsg. után elismerte. A pótfelülvizsgálatkor megállapított ujabb hiányok alapján pedig II. r. alperes csak ugy vonhatná sikerrel kétségbe a követelés jogosultságát és lejártát, ha bizonyítaná, hogy az F. a. levél irása idejében a felülvizsgálat beiebvetkéittére nétn Volt elkészülve. De minthogy II. r. alperes ezt nemis állította, ennélfogva az F) a. levélben foglalt beismerés a pótfelülvizsgálatkor megállapított ujabb hiányokra is kihat anynyiban, hogy e hiányok megállapítása nem ad jogot II. r. alperesnek arra, hogy az F) a. levélben foglalt beismerése után a követelés jogosultságát és esedékességét a felülvizsgálat eredménye alapján kétségbevonhassa. A 11,248. sz. póttárgyalási jkvben II. r alperes előadta, hogy a hiányok a per folyama alatt pótoltatlak és ezek pótlása fejében a vasút r. t. 12 '/. a. levélben részletezett összegeket levonta alperesek járandóságából. Abból, hogy a vasút r. t. a hiányok fejében alperesek járandóságából bizonyos összeget levont, II. r. alperes a fenti fejtegetésekből következőleg a felperesi követelés ellen hatályos kifogást nem meríthet, mert I. r. alperes az F. a. levélben a hiányok megállapítása után elismerte, hogy felperes követelése jogosult és lejárt, és igy a felperesi követelésből II. r. alperes a hiányok alapján akkor sincs jogosítva valamit levonni vagy visszatartani, ha a vasút részv. t. alperesek járandóságából a hiányok alapján valamit le is vont. A póttárgyaláson felperesnek bejelentették, hogy II. r. alperes a per folyama alatt 7,175 K. 46 fillért fizetett és ezzel az összeggel követelésüket leszállították. E szerint a 20,308 K. kereseti követelésből a fentebb emiitett első kereset leszállítása után 8,154 frt. és a most emiitett második leszállítás után 8,132 K. 54 f. és a követelt kamat marad fenn. A 8,132 K. 54 f. iránti követelés az eddigiek szerint alapos. A kamatkövetelés a perindítás előtti időre vonatkozólag alaptalan. E tekintetben a B) a. leszámolásból kitűnik, hogy alperesek a 6,154 frtnyi pótóvadékot és a kútra visszatartott 2,000 frtot a felperesek által is aláirt B) a. leszámolásban mint visszatartandó összegeket vették fel, tehát felperesek beleegyezésével tartották vissza. E szerint a telek közös megegyezéssel helyezték hatályon kivül azt az intézkedést, amely az A) a. szerződés 19. §-ában a pótóvadék visszafizetésének időpontjára vonatkozólag foglaltatik, mert az A) a. szerződés most említett pontja szerint a pótóvadék első fele a vasút megnyitása után 8 nap múlva volt fizetendő, a B) a. leszámolás pedig, amelyben felperesek az egész pótóvadék visszatartásába beleegyeztek, a vai-ut megnyitásától számított 8 napon tul ejtetett meg. A b.-brundi kútra visszatartott 2,000 frt tekintetében pedig felperesek azt állították, hogy ez az összeg a vizpróba megejtése után volt megállapitásszerüleg fizetetendő, de nem bizonyították, hogy a vizpróba mikor történt. Minthogy e szerint nincs bebizonyítva, sem a 6,154 frtnyi pótóvadék tekintetében, sem a b.-prundi kútért visszatartott 2,000 frt. tekintetében, hogy a II. r. alperes a perindítás előtti időben a fizetéssel késedelmes volt, ennélfogva a kamatot a perindítás előtti időre vonatkozólag nem lehetett megítélni. A perköltség kérdésében felpereseket perveszteseknek kell tekinteni ama 2,000 frt. tekintetében, amellyel keresetüket az 52,777. sz. jkvben leszállították, mert erre az összegre a jelen pert alaptalanul indították, ellenben pernyerteseknek kell tekinteni a követelésnek az összegen felüli ama része tekintetében, amelyet 11. r. alperes a per folyama alatt fizetett ki és ama része tekintetében, amelyben II. r. alperes itéletileg marasztaltatik, sth. A bpesti kir. Ítélőtábla (1903. márc. 19-én 1,735/1902 sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mellyel felperes az elsőbiróság által megítélt kamaton felüli kamatkövetelésével eluatsittatott helybenhagyja; ellenben többi részét megváltoztatja K. Gyula I. r. alperest az I. bíróság által megítélt 8,132 K. 54 f. és az után 1900. márc. 7-től járó 7°/o kamat és 8,175 K. 46 f. után 1900. márc. 7-től 1901. dec. 9-ig járó 5% kamatnak a megfizetésére azon az alapon, hogy a végirathoz F) a. levélben a felperesek követélésenek fennál.ását és lejártát elismerte, Kötelezhetőnek nem találja és ehhez képest az elsőbiróság Ítéletének stb. részét is hatályon kivül helyezi, a kir. tszéket arra utasítja, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedését bevárva, a szükségesnek mutatkozó további eljárás foganatosítása után, hozzon a kereseti követelés fennebbi részére és a perk. nézve uj határozatot, stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mellyel