A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

A JO felperes keresetének az [. bíróság által részére megítélt kamaton felüli kamatkövetelésre irányzott részével elutasittatott, a kir. it. tábla ide vonatkozó indokai alapján hagyta helyben, kiemelve azt hogy az alperes által felebbezéséhez csatolt okiratok, mint az első bíróságnál elő nem fordult uj bizonyítékok az 1881: 59. t.-c. 29. ij-a érUlm. figyelembe nem vehetők. A követelés többi részeit illetően az elsöbiróság a II. r. alperest az Ítéletben meghatározott tőkének és kamatának fizetésére egyedül abból az okból kötelezte, mert alperesnek felperesek által végiratukhoz F) a. mellékelt levelével bebizonyítva látta azt, hogy ez az alperes a felperesek követelésének fennállását és lejártát elismerte. A kir. it. tábla azonban az 1. bíróságnak ezt az álláspontját magáévá nem tette. A peres felek közölt ugyanis az nem vitás, hogy a keresethez B) a. mellékelt elszámolásban a felpereseknek járó összeg 10°/0 fejében levont 6,154 frt. és alibunári kútért visszatartott 2,000 frtnyi összegek, melyek kiadását a felperesek keresetükben követelik, óvadékul szolgáltak a felperesek ama kötelezettségének biztosítására, melytt alperesekkel szemben az A) a. szerződésben elvállaltak. Ez.m összegek óvadéki természetéből, de a feleknek az A) a. szerződésbe foglalt megállapodásából kifolyólag is az alperesek jogot szereztek ahhoz, !;ogy ezt az összegei mindaddig visszatarthatják, mig a felperesek elvállalt kötelezettségüknek eleget nem tesznek és az a joguk a fenforgó esetben elenyészettnek csak akkor volna tekinthető, ha arról kjfejezetten lemondottak volna. Ilyen érteimezes azonban a II. r. alperes F. a levelének, e levél egész tartalmának szorgos méltatása mellett nem tulajdonitható, de nem értelmezhető ez a levél akként sem, hogy II. r. alperes ezzel a felperesek követelésének fennállását és egész összegében minden fentartás nélküli lejártát elismerte volna, rebben a levélben ugyanis II. r. alp. az ő vállalkozó társának P. M.-nak kedvezőtlen anyagi helyzetét közölvén I. r. felperessel, azt arra igyekezett reáb'rni, hogy követelését P. M. ellen biztosítsa és ebből a célból uialt arra, hogy a követelés jogosultságát és esedékességét a keresethez csatolt elszámolás bizonyíthatja; ez a kijelentés azonban, indító okát tekintve, a követelés valóságának és egész összegében minden lentartás nélkül való lejártának beismerésével azonos joghatályunak azért nem tekinthető, mert a peres felek között fennállott alapügyletből kifolyóan, mint ez fentebb kifejtetett, az alpereseket erre az összegre, mint óvadékra nézve a felperesek által elvállalt munkák kifogástalan befejezéséig megtartási jog illette meg, hogy pedig az I. r. alperes az őt megillető arról a jogáról lemondott volna, erre nézve az F) a. levél semmiféle támpontot sem szolgáltat. Ezek szerint tehát ez a levél a felperes követelésének fennállására és lejártára nézve alkalmas bizonyítékul elfogadható nem lévén, II. r. alperes annak alapján a leszállított keresettel követelt tökének és az eisöbiróság áital megítélt kamatának megfizetésére nem kötelezhető. Az elsöbiróság ítéletének a II. r. alperest marasztaló részét tehát megváltoztatni stb. kellett. A m. kir. Kúria (1904. január 29-én 880/v. sz. a.). A II. bíróság Ítélete megsemmisíttetik és a II. biróság utasittatik, hogy hozzon a per egész anyagára kiterjedő vagyis aper összes adatának figyelembevételével uj szabályszerű határozatot. Indokok: A biróság az elbírálás alá bocsátolt perben a felek között fenforgó jogviszonyt rendszerint a per egész anyagának figyelembevételével köteles elbírálni. Ettől sz általános perjogi szabálytól a biróság csak űbban az esetben térhet el, ha a követelés érvényesítése ellen több kifogás érvényesíttetik, amelyek közül csak egynek is fenforgása a követelés érvényesítését meggátolja. Arra nézve azonban, hogy a biróság Ítéletében nem a felek között fenforgó jogviszonyt, hanem csak azt tegye Ítélkezése tárgyává, hogy a perben felhozott bizonyítékok egyike elegendő-e vagy sem a peresített igény fennállásának bizonyítására, a biróság már csak azért sem lehet hivatva, mert az ily eljárás végeredményében oly részitéletek meghozatalára vezetne, melyeknek a S. E. T. 103. és 104. §-ainak a rendes eljárásra különben ki sem terjesztett rendelkezéseiből kitetszőleg még a somm. eljárásban sincs helye. Minthogy pedig a II. biróság a jelen esetben csupán azt a kérdést bírálta el, hogy az I. biróság által a perben érvényesített követelés fennállására bizonyítékul elfogadott F) a. levél bizonyitja-e vagy sem a követelés fennállását és a pernek egyéb anyagát ezúttal az ítélkezésnél teljesen mellőzte s az I. bíróságot utasította uj Ítélet hozatalára, ezáltal a II. biróság oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, melyből folyóan ítéletét az 1889; LIV. t.-c. 39. §. v) p érteim, megsemmisíteni, és ugyanazt a bíróságot uj szabályszerű ítélet hozatalára utasítani kellett. Kereskedői segédszemélyzet alatt mindazok a személyek értendők, akik valamely kereskedőhöz, amilyennek a kereskedelmi törvény 4. §-a értelmében felperes is tekintendő, mint főnökhöz szolgálati viszonyban állanak és annak üzletében állandóan alkalmazva, kereskedelmi tevékenységüket annak szentelik. Felperes alperest utazói minőségben felfogadta akként, hogy alperes tartozott teljesen és kizárólag felperes üzlete javara ügyködni és működni, felperes részére megrendeléseket gyűjteni és szorosan felperes utasításához alkalmazkodni. Egyúttal kiköttetett, hogy ez a szerződési viszony kölcsönösen felbontható 6 havi felmondás alapján; alperes szolgálati minősegén az, hogy járandósága nem állandó vagy visszatérő időszakokban esedékes összegben, hanem a teljesített egyes megrendelési gyűjtések után esetről esetre javára szolgáló díjban iprovisio) állapíttatott meg. nem változtat. (A m. kir. Kúria 1904 március 30. H. ;> 1904. sz. a.) Bűnügyekben. Politikai tárgyak körül forog minden közlemény, mely az állami célok megvalósításának módjaival foglalkozik s a törvény szempontjából nem tesz különbséget az, hogy az ily tartalmú elmélkedés magának a lapnak szerzeménye-e vagy máshonnan van átvéve, avagy politikai testületek vagy gyüleüezetek tárgyalásai, nyilatkozatai közöltetnek-e. Az ily közléseket, a mennyiben a törvény szerinti föltételek teljesítése nélkül történnek, nem teszi büntethetövé az I848 : XVIII. t. c. 14. s-a. mert az ott megnevezett tárgyalások vagy iratok csak oly lap által közölhetők büntetlenül, amely politikai közlemények kiadására van jogosítva. A m. kir. Kúria (1904. ápril 13-án 3,394/B. sz. a.) sajtórendőri vétséggel vádolt B. A. és Sz. V. elleni bűnügyben következőleg ítélt: Mindkét alsófoku biróság Ítélete Sz. V. vádlottra vonatkozó részében a Bp. 437. §. 5. bek. alapján megsemmisíttetik s utasittatik a kir tszék, hogy uj tárgyalást tartva, állapítsa meg az alant megjelölt körülményeket s hozzon Sz. V. vádlottra vonatkozóan uj határozatot: Indokok: B. A. vádlottra vonatkozóan a koronaügyész, a kir. főügyész semmiségi panaszát visszavonván, e részben a felülvizsgálat mellőztetett. Sz. Viktort illetőleg a vád az 1848: XVIII. t.-c. 31. §. alapján van emelve azon tény miatt, hogy vádlott a ^Szabadkai Friss Ujság»-nak a kir. tszék Ítéletében megjelölt számaiban politikai tartalmú cikkeket tett közzé, anélkül, hogy a törvény 30. §-ában előszabott biztosítékot letette volna. A most idézett törv. helyes alkalmazásához szükséges annak megállapítása, hogy Sz. V. vádlott, feltéve, hogy a törv. 30. t?-nak esete forog fenn, a biztosítékot letenni tartozott volna-e és hogy e letétel megtörtént-e vagy nem. Ezek a megállapítások mind a két alsófoku Ítéletből hiányoznak; mindkét Ítélet csak a vádlcttak védekezését adja elő, anélkül, högy kimondatott volna, hogy kit terhel az ebbeli kötelezettség illetőleg mulasztás. E megállapítások nyiván azért mellőztettek, mert az alsófoku bíróságok a vádba helyezett tettben már tárgyilag nem látták büntetendő cselekmény tényálladékát; azon felfogásban indulván ki, hogy csak oly körülmény tekinthető politikai tárgy körül forgónak, mely az állami ügyeket «önálló bírálat* tárgyává teszi' Ez a jognézet nem felei meg a törvény értelmének. Politikai tárgyak, körül forog minden közlemény, mely az állami célok megvalósításának módjaival foglalkozik s a törvény szempontjából npm tesz különbséget az, hogy az ily tartalmú elmélkedés magának a lapnak szerzeménye-e vagy máshonnan van átvéve avagy politikai testületek vagy gyülekezetek tárgyalásai, nyilatkozatai közöltetnek-e. Az ily közléseket, amennyiben a törvény szerinti feltételek teljesítése nélkül történnek, nem teszi büntethetövé az 1848: XVIII. t.-c. 14. §-a, mert az ott megnevezett tárgyalások vagy iratok csak oly lap által közölhetők büntetlenül, amely politikai közlemények kiadására van jogosítva. Jelen esetben azonban nem a cikkek tartalmának büntethetősége forog szóban, hanem biztosíték le nem tételének sajtórendőri következménye. A kir. Kúria a vádba helyezett cikkekben tárgyilag meglevőnek látja a politikai tartalmat; a S. T. 31. §-ában meghatározott felelősség megítélése végett tehát szükséges annak megállapítása, hogy Sz. V. vádlott az a személy-e, ki a biztosítékot letenni köteles volt és hogy az letétetett-e vagy sem; megállapítandó egyszersmind a lap megjelenési helye is. Minthogy e megállapításokat mindkét alsófoku biróság mellőzte: Ítéleteikre Sz. V. vádlottat illetően a Bp. 437. íj. 5. bekezdését kellett alkalmazni. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A székesfőváros által az ingatlanok tulajdonjogának bekebelezése után szedett átírási dij, a kincstári illeték pótlékának természetével bír. Az a körülmény, hogy az átírási dij utolsó részletének befizetése óta a visszakövetelés kérelmezéséig 3 évnél hosszabb idő telt el, nem akadálya a visszafizetésnek, mert a panaszló tartozatlanul fizetvén, az elévülési idő az emiitett ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó. A szobán forgó dijak köztartozások jellegével bírnak. Köztartozás után pedig kamat akkor rzetendő vissza, ha azt Szab. Rend. vagy törvény rendeli. A magyar királyi közigazgatási biróság (1904 ápril 19. 1,231/1904 k. sz.) R. Lajos dr. budapesti lakos átírási dij visszatérítési ügyében, melyben Budapest fő- és székváros tanácsa 1903. évi június hó 25. napján 123,1365. szám alatt, törvényhatósági bizottsága pedig 1903. évi szeptember hó 24. napján 1,053. szám alatt határozott, az ügyfél által beadott • panasz folytán következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak részben helyt ad s a panaszló terhére 2,273/99. szám alatt kivetett átírási és engedelmi dijat törölni s visszafizetni rendeli. Mert: a budapesti VI. ker. királyi járásbíróság 1903. Sp. X. 416/3. szám alatt hozott ítéletével azt az adásvételi szerződést, melynek alapján az emiitett átírási s engedelmi dij kivettetett, megsemmisítette, a székesfővárosi királyi pénzügyigazgatóság pedig 10,155/904 szám alatt kelt végzésével, az e szerződés után befizetett kincstári illetéket is visszafizetni rendelte. Minthogy pedig a székesfőváros által az in