A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

150 A JOG társulattal, mint kisajátító-vállalattal szemben változtatásokat tennie nem szabad (3,834/1883 sz. LM. R. 7 §-ának utolsó mondata), mert a vonatkozó vázrajzokat (6. §. 1. pontja) hites mérnök alá nem irta. Csakis a kataszteri felmérési felügyelőség eljárását óhajtom ismertetni, s annak tarthatatlanságát bebizonyítani. Es e célra azért használom a társulat beadványait, mert ott az adatok tömegesen állanak rendelkezésemre. Megjegyzem azonban, hogy a felm. felügyelőség ugyanezt a gyakorlatot üzi a magánfelekkel szemben is. E tekintetben társulat és magánfelek között külömbséget nem tesz. A felhozott adatokból világos, hogy a kataszteri felmérési felügyelőség a felek által jogszerűen megállapított és bírói szentesítést nyert birtokállapotot gyökeresen felforgatja. (Folytatása következik.) Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben. Irta FRIEDMAN OSZKÁR dr., győri ügyvéd. Felmerült a gyakorlatban a kérdés, hogy a házassági bíróság jogosítva, illetőleg kötelezve van-e a házasfelek közötti vagyoni visszonyok és a kiskorú gyermekek tartása és neveltetése kérdésében is intézkedni abban az Ítéletben, melylyel a házasság érvénytelenségét, annak semmisségét mondja ki ? A Kúria két esetben mondott e kérdés felett választ. Mindkét esetben (Márkus: XIII. 19,735 és Döntvénytár: III. f. 25 (3) arra az álláspontra helyezkedik, hogy semmisségi perben a bíróság a kiskorú gyermek tartása, neveltetése és elhelyezése tárgyában nem intézkedhetik, mivel — úgymond - «az 1894. XXXI. t. c. 72. §-a értelmében a házasság érvénytelenségét tárgyazó perekben csupán annak a törvénynek 98., 101—103. §§-ban foglalt rendelkezések nyerhetnek megfelelő alkalmazást, miből következik, hogy a 95 §. rendelkezése kizárólag «a házasság felbontását tárgyazó perekben alkalmazható)). Ez a felfogás nem következetes, nincs összhangban a házassági judikaturával és nem felel meg a törvénynek. Joggyakorlatunk elve az, hogy a házasság érvénytelenségéről nem tudó, tehát jóhiszemű házasfél az érvénytelenségi perben ugyanolyan elbánásban részesül, mint a bontó perben a vétlen fél a vétkessel szemben. Vagyis az ilyen (putativ) házasság esetén a jóhiszemű nő és gyermekek éppúgy követelhetnek tartásdijat, mint a bontóperben vétlennek nyilvánított nő és gyermekek a vétkes férjtől. Nemcsak jogpolitikai, hanem a házasfelek egyéni érdekei is azt kívánják, hogy az érvénytelenségi perben ne csak a köteléki kérdés, hanem a — bár érvénytelen — házasság folyományaképp jelentkező vagyonjogi kérdések is uno ictu, egy ítélettel döntessenek el. Ugyanazon indok, mely az analóg rendelkezést a bontó perekben létrehozta, szükségessé teszi, hogy ezen rendelkezés ne csak itt jusson alkalmazásba. Nehéz ugyan belátni értelmét annak, hogy az ideiglenes nőtartás kérdésében határozó bíróság miért nem intézkedhetik egyszersmind az ideiglenes gyermektartás kérdésében is, de azt meg egyáltalában nem lehetne megindokolni hogy miért kell a bontó perben a kiskorú gyermekekről gondoskodni, és miért nem kell, sőt miért nem lehet ugyanezt az érvénytelenségi perben is megtenni. Tételes törvény sem szól e mellett és az e részben a fenti két esetben felhívott törvényhelyek sem alkalmasak e felfogást de lege lata igazolni. Az 1894. XXXI. t. c. 72. §-a csak azt mondja, hogy a 98. 101 —103 §§-ok az érvénytelenséget tárgyazó perekre is megfelelően alkalmazandók, vagyis a bíróság a házasfelek különélését e perekben épugy elrendelheti és az elrendelt különélés módja és következményei ugyanazok, mint a bontó perben. De nem mondja ez a 72. §. sehol sem, hogy az érvénytelenségi perben csak a 98. UH—103. §§-ok volnának alkalmazhatók, — miként azt a két fenti kúriai eset állítja—, de nemis lehetne megindokolni azt. hogy ha a bíróság a 95. §. szerint a bontó perben köteles a kiskorú gyermekekről gondoskodni, mért ne kelljen neki ugyanazt akkor tenni, ha a házasságot érvénytelennek mondja ki. De lege lata tehát arra az eredményre kell jutnunk, hogy a házasság érvénytelenségét kimondó ítéletben szintén gondoskodik a biró a házasságból származott kiskorú gyermekek tartása, nevelése és elhelyezése tekintetében, és igy nem helyes a Kúriának fennt érintett gyakorlata, mely az érvénytelen házasságból származó még kiskorú gyermekekről való gondoskodást mellőzi. Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)* VI. Az elnöki fejtegetés utáni része az esküdtbirósági eljárásnak ismét csak alaki, melyet a Btkv. 364—367. §-ai írnak elő, s röviden abban áll, hogy az elnök a fejtegetés után átadja a legidősebb esküdtnek a kérdéseket, esetleg okiratokat s bűnjeleket; gondoskodik, hogy az esküdtek ki ne mehessenek, és senki hozzájok be ne mehessen. Az esküdtek főnököt választanak, kinek vezetése alatt szavaznak a feltett kérdések I felett; a szavazás igen, vagy nemmel történik, s ha a felek bármelyike akarja : titkos. A szavazásnál, mint már jeleztük, semmisség terhe alatt, még az elnök írásbeli engedelmével sem szabad jelen lenni senkinek. Az esküdtek főnöke azután minden kérdés mellé odaírja a szavazás eredményét, melyet ők kötelesek titokban tartani; amint tanácskozási termőket elhagyták, szavazatukat többé meg nem változtathatják. Az esküdtek tanácskozása alatt előfordulhat, hogy valamely kérdésnél felvilágosításra van szükségük. Ez esetben nyilvános ülésben a felek jelenlétében az elnök adja meg a felvilágosítást, melyet, ha a felek óhajtják — szintén jegyzőkönyvbe kell venni. Általánosságban az esküdtek szótöbbséggel döntenek ? ha egyenlően oszlanak meg a szavazatok, az a határozat, amely a vádlottra kedvezőbb ; oly határozathoz azonban, mely a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy a Btkv. értelmében súlyosabb büntetési nemet, vagy tételt szab ki, legalább 8 igenlő szavazat szükséges. Ép azért az ily határozatot az esküdtek főnöke ugy hirdeti ki nhétnél tóbb szavazattal)). Más módon azonban a szavazatok arányát megjelölni nem szabad. A kedvező határozatnál pedig egyáltalában nem képezheti kihirdetés tárgyát, hogy hogyan hozatott meg a határozat. Minden intézkedésnek kriminálpolitikai szempontból van fontossága; mert az esküdtszék iránti bizalom csökkentésére vezetne, ha a ''nagy közönség tájékozódást szerezne arról hogy pl. 6 igenlő és 6 nem szavazat mellett a vádlott csak a véletlennek köszönheti a felmentést. Éppen azért a szavazatok arányának kihirdetése lehetőleg kikerülendő.**) Hasonlóképp állithatjuk, hogy bizonyos megnyugvást kelt a közönségben, ha látja, hogy hétnél több, tehát az esküdtek kétharmadrésze már bűnösnek találta a vádlottat s ez alapon lett elitélve. Formai dolog még. hogy az esküdtek főnöke a törvényben előirt fogadalomszerü bevezetés mellett a vádlott távollétében olvassa fel a szavazatok eredményét, azután hivja be az elnök a vádlottat és hirdeti ki az ítéletet, amennyiben azonnal ítélet hozható. Ha az esküdtek a főkérdésre nemmel feleltek, vagy pedig valami a beszámithatást kizáró okra igennel feleltek, a vádlottat a bíróság itéletileg minden tanácskozás nélkül azonnal felmenti. Ha az esküdtek határozata bűnösnek mondja ki a vádlottat, erre a felek egyszer, a büntetési tétel tekintetében, de az esküdtek verdiktjének a legkisebb bírálata nélkül előterjesztésüket megtehetik és a bíróság tanácskozás után hozza meg ítéletét, mely természetesen csakis marasztaló lehet, kivéve azon egyetlen esetet, ha azon tett, melyet a vádlott az esküdtek határozata szerint elkövetett, nem büntethető a törvény szerint, — akár mert a törvény nem állapit meg rá büntetést, akár pedig, mert az esküdtek oly okot fogadtak el bebizonyitottnak, mely a büntethetőséget kizárja vagy megszünteti. E tekintetben fontos, hogyha akár a vádló indítványozza, — értve természetesen a királyi ügyészt, kinek a törvényre ugy kell ügyelni, ho-y felmentésre irányuló indítványát is meg kell tennie, ha azt törvényben gyökerezőnek találja.— akár nem, de a bíróság észleli a verdiktben, ezek alap ján a felek indítványa nélkül is felmenteni köteles a vádlottat. Enyhítő és súlyosbító körülmények Bpts.-unk értelmében kérdés tárgyát nem képezhetvén, ezeket a bíróság a Btkv. 90., 91. 92, valamint a Khbtkv. 21. §. alapján belátása szerint méilegeli, kivéve azon külön mentesítő vagy súlyosbító okokat, melyek az esküdtekhez intézett kérdéseknek tárgyát képezték. Minden esetben s/.abály, hogy az ítéletet nyomban ki kell hirdetni és az Ítéletnek alapját a bűnösség vagy felmentés *) Előző közlemény a 16. számban. **) A Bp. 369. §-ának 4. bek szerint az esküdtok szavazatának arányát, a vádlottra kedvező határozatoknál az esküdtek főnőkének, az esküdtek határozata kihirdetése alkalmával megjelölnie nem szabad ugyan ; minthogy azonban idézett rendelkezése azt semmiség] okul meg nem jelöli :' ez a szabálytalanság a Bp. 384. §-ának 5. pontja alá nem vonható; (A m kir. Kúria 1900 nov. 28. 10.339.) Megsemmisíttetett az esküdtbíróság ité ete a főtárgyalási eljárással együtt, mert az esküdtekhez intézett fökérdés szövege nem felel meg a Bp. 355. §-a szabályainak. A kérdésből kimaradt a tettnek a vád alapjául szolgált tényállás szerint való körülírása (Kúria 1903. december 22. 10,348 sz. a.)