A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG kérdésében az esküdtek verdiktje képezi. A súlyosbító, vagy enyhítő körülmények, valamint egyéb kérdések tekintetében azonban a törvényszéknek ítéletét indokolnia keli. Esküdtbiró­sági tárgyalás egy napnál tovább nem szakitható félbe, különben az esküdtszék teljesen újra alakítandó. VII. Egyéb, kisebb, alaki kérdésektől eltekintve, még a következő fontosabb esetek fordulhatnak elő : Első az u. n. helyesbítő eljárás, melyet a Bpts. 370. §-a ír elő, melynek akkor van helye, ha a bíróság ugy látja, hogy az esküdtek határozata hiányos, hézagos, ellentmondó, vagy egyik másik esküdt azt állitja, hogy nem felel meg az ő szavazataik­nak. Ez esetben a bíróság ujabb tanácskozásra hivja fel az esküdteket. Az ilykép helyesbített kérdések és feleletek külön kitüntetendök a kérdések mellett. Ha pedig az esküdtek ragasz­kodnak előző határozataikhoz, az ügy táigyalása a következő esküdtszéki ülésszakra utasítandó.*) Ha az esküdtek bűnösnek mondották ki a vádlottat, s a bíróság mind 3 tagja azon nézetbtn van, hogy az esküdtek az ügy lényegében tévedtek a vádlott sérelmére, a bíróságnak joga van az eljárást minden indokolás nélkül felfüggeszteni és az ügy tárgyalását a következő ülésszakra halasztani. Szintén legritkább esetben fordulhat elő sajtóeljárásban. Bárha a jogorvoslatokról a köv. fejezetben fogunk rész­letesebben megemlékezni, már ezúttal fel keil említenünk, hogy esküdtbirósági ítélet elleni semmisségi panasz folytán a fő­tárgyalást a kir. Kúria tartja meg, s ezen tárgyalás vezetése tekintetében a főtárgyalás általános szabályai mérvadók, azzal a megkülömböztetéssel, hegy a koronaügyész jelenléte nél­kül a Kúria előtt a tárgyalás nem tartható meg; a felek soha fel nem szólalhatnak, képviselőik pedig csak az esetben idéz­tetnek meg, ha Budapesten ily képviselőjük van, külömben pedig csak ugy. ha külön megbizottat rendelnek arra a célra ; a felek képviselőinek természetesen szintén felszólalási joguk van. XVI. Fejezet. Jogorvoslatok. A bűnvádi perrendtartásban s általában minden peres eljárásban kétfélék a jogorvoslatok: rendesek és rendkívüliek. Rendes jogorvoslatok bűnvádi perrendtartásunkban a felfolya­modás, felebbezés és semmiségi tanasz, rendkívüliek az igazo­lás és perújítás (újra felvétel). Bptsunk azonkívül egy uj" rend­kívüli jogorvoslatot teremtett: a jogegység érdekében hasz­nált perorvoslatot. Továbbá megengedi Bptsunk bármely hatá­rozatnak, ha abba tévesen hiba csúszott, kijavítását a felek egyszerű kérelmére, mely kijavítást szintén az egyszerűbb jog­orvoslatok közzé kell sorolnunk. Sajtóeljárási szempontból egye­dül az esküdtbirósági itélet elleni semmiségi panasz képezi tulajdonke'p ezúttal fejtegetésünk tárgyát és csakis ezzel óhaj­tunk bővebben foglalkozni, a többieket röviden a következők­ben érintjük : Felfolyamodás használható minden végzés ellen, kivéve azokat, melyeknél a törvény azt ki zárja. Egy példányban nyuj­tatik be, az ellenfélnek jog van azt megtekinteni s atra addig; míg az a felsőbb bírósághoz fel nem terjesztetett, az alsó fokú bíróságnál, a felső bíróságnál pedig mindaddig, míg az előadás végett ki nincs tűzve — észrevételeit megtenni. Ez intézkedés az uj Bpts. egyik nagy előnye, hogy ilykép a végzések ne a fel­folyamodással élő félnek egyoldalú információja alapján birál­tassanak felül. 32 oly esetet ír elő a Bpts**), mely ellen jogorvoslat nem használtathatik, kettős jogorvoslatot pedig csak azon végzések ellen enged meg a törvény, melyek az eljárás beszüntetését, felfüggesztését, továbbá előzetes letartóztatást, vagy vizsgálati fogságot, illetve ezek beszüntetését vonják ma­guk után. A vizsgálat és előnyomozat folyamán előforduló felfolyamodásokat a vádtanács, a kir. törvényszék által hozott végzések elleni felfolyamodásokat a kir. ítélő tábla, a kit ítélő tábla által hozott végzések elleni felfolyamodásokat a kir. Kúria bírálja felül.***) *) Semmiségi panasz a vádlott bűnösségére vonatkozó kérdés helytelen szövegezése miatt. A Kúria, habár konstatálja, hogy a szöve­gezés helytelen volt, a semmiségi panaszt elutasítja, mert ezt a semmi­ségi okot a vádlott csak akkor érvényesítheti, ha kétségtelen, hogy az az ö érdekeinek sírelmével járt. A jelen esetben vádlott érdeke a kérdésnek helytelen feltétele által sérelmei nem szenvedett. A btk. 91. §-ának téves alkalmazását a bűnvádi perrendtartásnak 385. §-ának 2. pontja semmiségi oknak nem nyilvánítja. A bűnvádi perrendtartás 437. íj-ának az a rendelkezése, mely szerint a kir. Kúria köteles határozatát az esküdtbíróság által valónak elfogadott tényekre alapítani, a büntetés mértékére befolyássil biró enyhítő körülményekte is kiterjed (A m. kir. Kúria 1900 máj 22. 549. I. sz. a.) **) (Lásd Vargha Ferenc : A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere. Magyar jogászegylet értekezései 19. kötet 9. fejezet.) Mely értekezésében sistematice leírja a Bpts perorvoslatainak rendszerét és alkalmazhatási módjait. j ***) Az itélet ellen intézett semmiségi panaszt visszautasító alsó­Mindezekkel az előző fejezetekben minden egyes esetben már szintén foglalkoztunk. A részletkérdések iránt egyes ese­tekben ismételten Varga Ferenc említett értekezésére utalok. Felebbezés nyomtatvány utján elkövetett deliktumnál a büntetötörvényszék következő ítéletei ellen használható ; először: melyekben az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 16. §-a értelmében a törvényszék, mint sajtóbiróság ítélkezik sajtóközlemények felett; másodszor : ugyanazon törvény 20. §-ában jelzett sajtó­vétség feletti ítéletek ellen. Harmadszor ? a S. T. 27. §-ába ütköző sajtóvétség tekintetében hozott itélet ellen és végül a S. T. 31. §-ába ütköző sajtó vétség tárgyában hozott itélet ellen. A felebbezések tekintetében a Bpts. szabatosan előírja, kiknek van joguk felebbezéssel élni, továbbá a Bpts. 384. és 385. §-a részletesen előírja, milyen anyagi és eljárási szabá­lyoknak megsértése miatt van felebbezésnek helye. E rendel­kezések oly részletesek, hogy azokat bővebben fejtegetni nem szükséges, s igy itt csak a törvényt idézem. 383. §. Felebbezéssel élhetnek: I. a vádlottnak mind javára mind terhére1 a kir. ügyészség; II, a vádlott javára: a) a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig vádlott nem teljes korú, tör­vényes képviselője, ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is; b) a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek magánjogi igényre vonatkozó része ellen. Hl. A vádlott terhére: 1. a fö- és a pótmagánvádló; 2. a sértett, és pedig; a) a vádlottat bűnös­nek kimondó itélet ellen egyedül magánjogi, igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike feleb­bezett: b) felmentő itélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett: 3) a sértett jogutódja a 2. a) pontban meghatározott irányban és feltételek mellett. 384. §. Alaki semmiségi okok: 1. ha az itélő­biróság nem volt törvényesen alakítva; 2. ha á törvény szerint kizárt biró (64. § , 66. és 65. §. első és második bekezdése) tagja volt az itélőbiróságnak; 3. ha az itélethozásban oly biró is részt­vett, ki nem volt jelen az egész főtárgyaláson; 4. ha az itélőbiró­ság hatáskörét túllépte, vagy hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak mondotta ki; 5. ha a bíróság oly szabálytalan­ságot vagy mulasztást követett el, melyet a törvény semmisség terhe alatt tilt; 6. ha a főtárgyalást oly egyén jelenléte nélkül tartották meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetetlennek nyil­vánítja, ideértve a védőt azokban az esetekben, melyekben a véde­lem kötelező; 7. ha a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki; 8. ha a perorvoslatot használónak ellenzése dacára a főtár­gyalás alatt valamely tanú vallomásáról vagy vizsgálati cselek­ményről felvett vagy oly iratot olvastak fel, melyet a törvény szerint nem volt volna szabad felolvasni; 9. ha bíróság a perorvoslalot használónak a főtárgyaláson tett indítványa felett nem határozott vagy indítványa ellenére, illetőleg ellenzése dacára a főtárgyaláson oly közbenszóló határozatot hozott, meiy a törvénynek a vád vagy a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét sér­tette meg, illetőleg tévesen alkalmazta; 10. ha az ítéletnek ren­delkező része érthetetlen, vagy ha az indokolás az itélet rendel­kező részének ellentmond; 11. ha az itélet törvényszerű vád nélkül van hozva, vagy a vád tárgyát nem meriti ki. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A hagyatéki eljárás köréből. (Kérdés.) Tadvalevő dolog lévén, hogy a törvényhozás a végrende­letek külkellékeinek megállapításánál azon elvet tartotta szem előtt, hogy a végrendelkezőnek az akarata teljesüljön ugyan, de minél több és minél szabatosabb garantiák teremtessenek arra, hogy csakis a jól megfontolt, komoly, minden idegen befolyástól ment és a végrendelkezőnek egészen saját elhatározásán alapuló akarata szolgáljon érvényes végrendelkezés alapjául, kétségtelen­nek tartom, hogy az 1876: XVI. t.-c. rendelkezései ugy egészben, mint az egyes szavak is legszorosabban értelmezendők. Ebbői a szempontból kiindulva egy konkrét esetre vonatkozólag nagyon is szeretnék a t. kartás uraktól, és a közjegyző uraktól a jelzett t.-c-ben előforduló két szónak helyes értelmezéséről véleményt hallani. A 23. §. szerint ugyanis, a közjegyzőnél leté­teményezett írásbeli magánvégrendeleteknek a kellékeit, a törvény kevesebb alakszerűségekhez köti, mint a közönséges Írásbeli ma­gánvégrendeleteket, de azért mint külön kelléket azt kívánja, hogy a végrendelkező végrendeletét a közjegyzőnek s z e m é I y e­sen adja át. Mit jelent ezen személyes átadás? Szükséges-e, hogy a végrendelkező megjelenjen a közjegyzői irodában vagy létesül-e akkor is a személyes átadás, hogy ha a végrendeletben említett személy felkérése folytán a közjegyző a végrendelkező lakásán megjelent s ez itt adja át a végrendeletet ? Magam ré­részéről azon véleményben vagyok, bogy mert a személyes átadás két tanút pótol, annak a közjegyzői irodában kellene történnie, de lehetségesnek tartom, hogy a bíróságoknak más a felfogása. Kerestem valami bírói határozatot, melyből a bíróságok felfogására bírósági végzés ellen bejelentett felfolyamodás felülvizsgálására az a bíróság illetékes, amelyiknek hatáskörébe a semmiségi panasznak felül­vizsgálása tartozik (Kúria 1900 ok. II. 8,324)

Next

/
Thumbnails
Contents