A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - A büntető törvénykönyv reviziójához. (Folytatás.)

A JOG 141 az 1883: VI t-c. 7. §-a, hanem a bűnvádi prtás 556. íí-a korlátozza. Csak erekre a korlátozó intézkedésekre vonatkozik tehát mostan, hogy azok nem nyernek alkalmazást a szabadalombitorlási ügyekben. Más szóval, a törvényszéknek, mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen, bármily a törvényben megjelölt alaki vagy anyagi semmiségi okból, van semmiségi panasznak helye a kir. Kúriához és pedig akár a terhelt, akár a vádló részéről, mert az 556. § második és harmadik bekezdésében foglaltak mind korlátozó intézkedéseknek tekintendők, melyeknek alkalmazása a szab. törvény szerint kategonce kizártnak tekintendő a szab. biztosítási ügyekben A mai állapot — ebben mindenki egyetért — nemcsak tarthatatlan, hanem elszomoritóan botrányos. A kir. Kúriától ha eddig meg nem mordult — a fentiek dacára nem igen lehet gyors segélyt remélni. Itt a törvényhozásnak kell — de késedelem nélkül — közbelépni A büntető törvénykönyv revíziójához Irta HALMI BÓDOG. Y (Folytatás.*) A lopás. Nem akarom ismételni az elméleti agitációk gyönyörü szavait, melyek a lopás befejezésének tulkorai stádiumba helyezése ellen felhangzottak. Az apprehensió tana ott kisért kegyetlen rémes árnyként nap-nap után, es igy annak taglalása azt hiszem szükségtelen : de reflektálni óhajtok Kármán Elemér dr.-nak reformjavaslatára, mely a Btk. 336. ^-ának keretébe felölelni akarja a lopás csaknem összes elkövetési módjait: a vasúti lopást, a zsebtolvajlást, a vásári lopást stb. Szerintem a Btk 336. §-a túlságosan sokat tartalmaz és én csökkentendőnek tartom a minősített lopás eseteinek számát, éspedig kiveendőnek a 7. és 8. pontban foglalt eseteket is. A hivatkozott törvényszakasz kiterjesztése azért nem javaslandó, mert a nagyobb csoportosulás, például vásár vagy rendészetileg oly kevésbbé oltalmazott helyen, például vasúton elkövetett lopás elkövetésének ezen súlyosító momentumait helyesen ellensúlyozza az alkalom csábja, mely a vergődő lelkiismeretet megnyugtatja és behálózza. A szolgálatban és házk'ozösségben elkövetett lopások pedig azért rekesztendők ki a büntettek sorából, mert a benső visszonyból fejlődött, illetve vélelmezett hálaérzéknek kötelessége annyira romantikus természetű feltevés, hogy nem szabad miatta olyan borzalmas tételes következményeket deklarálni, illetve alkalmazni, mint azt a Btk. 336. §-a teszi. A harag és elkeseredés egy pillanatában megteszi a hozzátartozó vagy szolgálatadó a feljelentést. Mondjuk, hogy a tényállás teljesen tisztázott, ugy, hogy az előkészítő eljárásnak nincsen semmi kiderítendő vagy! kutató missiója, a feljelentés egész sommás rövidséggel kerül tárgyalásra, oly időpontban, midőn a sértett. *)Előzö közlemény a!6. számban. poena sine lege.» Az eljárás sommás és szóbeli. A büntetések nemei nálunk: 1. Feddés jkvbe vétel nélkül. 2. Megrovás jkvbe vétellel. 3. Kedvezmények elvonása, mely nemcsak az élelmezés javításának elvonásában, de a levelezés és a látogatás jogának eltiltásában is áll. 4. A munkabér leszállítása vagy elvonása ; ez fokozatonkint történik és egy évnél tovább nem tarthat. 5 Egyszerű és súlyosított magánelzárás. Tartama legfölebb 3 hó. A súlyosbítások: az élelmezés korlátozása 1/3—3 héten át; ágynemű elvonása 3 hétig; munkaelvonás 3 hétig ; sötét zárka 1—2 napig, de csak minden másodnapon. 6. Láb- és kézi bilincs, előbbi határozatlan időre, utóbbi 3 hétig, ellentállás és fenyegetés esetében. 7. Kurtavas 10 napig, naponta 6 órán át; 8. Kényszerzubbony és odaláncolás dühöngés esetére és csakis a paroxismus tartamára. — Testi fenyítések sehol sem alkalmazhatók. A fegyelmi büntetések szüksége, azok gyakori alkalmazása és sikere felől a nézetek szétágazók Legtöbben amel lett vannak, hogy a fegyelmi büntetésben nem kell tulfukarkodni, de szükséges az esetnek gondos megvizsgálása és a rabnak a büntetés előtti és utáni alapos kitanitása ; főleg az utóbbi esetben megismerhető legjobban a rab és viselkedése a legbiztosabb támpont lesz későbbi fegyelmi eseteinél. Nem szabad a fegyelmi büntetéseket csökkenteni és ezzel az igazgatónak büntetésvégrehajtását kedvező színben feltüntetni, mert az összes rabok igazságérzetét veszélyeztetné, ha a büntetés ott kimaradna, ahol annak be kellett volna következnie. Azon szűk körben, amelyben a rab mozog, be kell látnia, hogy minden ballépése bűnhődéssel jár. (Folytatása következik ) illetve magáninditványra jogosult még mindég a morális elkeseredés hangulatában van és elitélik súlyosan, bűntett miatt a vádlottat, a sértett vérét, benső, vele együttélő emberét ; elitélik ő miatta azért, mert az erkölcsi meghibbanás egy percében anyagi zavarok vagy vétkes szenvedélyek örvényébe vonva, belenyúlt abba a jogkörbe, melynek minden rekesze nyitott könyv volt előtte, elvett valamit abból az értékmassából, melynek sértetlen fennmaradása és gyarapodása a 6 pont esetében saját érdekében is áll. A lopás fejezetében nincs szigorításnak helye. Olyan kemény és kegyetlen része ez a törvénynek, melyet csak enyhíteni lehet a jövő feladata. A szigorítás a büntetőtörvénykönyv több részének égető szüksége. Szerintem ennek keresztülvitelénél az lenne a vezérlő elv, hogy azoknál a deliktumoknál alkalmazandó a sulyositás, melyeknél a szándék nemcsak az elkövetéskor irányul a károsításra vagy rombolásra, hanem ez a szándék tervszerű megfontolás, előkészített és organisált dolus eredménye. Rögtön ajkunkra kerül ennek említésével a bukás. A csalárd és vétkes bukást tárgyazó, agyontámadott, sőt j insinuációkkal megrágalmazott törvén> szakaszok, melyeknek gyakorlati, illetve büntetőjogi hatálya olyan csekély megfélemlítést Dirt előidézni: «Nem a törvény büntetési tételében vagy a tényálladék megállapításának korlátolt keretbe szorított terjedelmében van a hiba, hanem ennél a bűncselekménynél fenyegető erővel és a labirintus szövevényességével lép fel, illetve fonódik bele a kriminalistikus elemekbe a civilis kérdések áradata.» A forgalmi élet hatalmas, változatos, ezer esélyek és raffineriák által áthántott világa, létrehozott temérdek, jogszokás által recipiált fraudulosus elemet, melyek béklyóként nehezednek a büntetőbiróra. A legrosszhiszemübb manipulatióknak is megvannak a civilis támaszpontjai, amelyek létrehozzák ezt a szomorúan enyhe marasztalást és a temérdek felmentést a bukások esetben. Ezeknek a civilis kérdéseknek útvesztője teszi kínosan nehézzé a Btk. 215. §-ába ütköző polgári ügyben elkövetett hamis tanuzás bűntettében való ítélkezést, melynek megvilágítására szolgál a következő példa : A) keresetében előadja, hogy B) adóslevélre 500 koronát vett fel tőle, amelyet meg nem fizetett. A tárgyalás után B.-nek eskü alatt kihallgatása rendeltetvén el, B. a tárgyalási jegyzőkönyv szerint a következő vallomást tette: «Eskü alatt vallom, hogy A-nak semmivel sem t irtózom.» A hamis tanuzás büntette miatt emelt vád esetén felmentő Ítélet hozandó, mert mindamellett, hogy B. fraudulosus szándéka nyilvánvaló, vallomása nem tény-, hanemjogkérdésre vonatkozott. Visszatérve a szigorítás eseteihez, szerintem sürgős szigorításra szorul a Btk. 384. §-ába ütköző hitelezési csalás vétsége. A dolus ezen esetekben óriási károkat okozhat és a szándék a legnagyobb mértékben praemeditált, mert a tettes egy egész organizmust épített fel a hitelező megtévesztésére. Egész bátran értékhatár felállításával is lehetne keresztülvinni a szigorítást, mert a törvény szövege hallgat ugyan arról, hogy a cselekmény, illetve a bűnösség megállapításához kár okozása kívántatik meg, de abból, hogy a Btk. 390. §-a az eljárás megindításához a hitelező indítványát követeli meg, észszerűen következtethető, hogy a károsulásnak vagy az arra való törekvésnek fenn kellett forognia, mert a hitelező, ha kárt nem szenvedett, az örök logika törvényei szerint, nem fog indítványt tenni. De ha a revisió nemis tartja szükségesnek a 384. §. szigorítását, az 1897. évi XXXIV. t.-cikk 18. §-át erre a deliktumra nézve feltétlenül revisio alá kellene venni és a 384. $.-ába ütköző és minősitő hitelezési csalást a királyi törvényszékek hatáskörébe kellene utalnia, mert a kir. járásbíróságok ((sommás* ítélkezése nélkülözi azt az alaposságot, melyet ezen végtelenül körültekintő minősítést és vizsgá'atot igénybe vevő bűncselekmény követe'. Hozhatnék fel ennek az állításomnak igazolására temérdek példát, midőn a civilis kérdések fent vázolt komplikatiói a biió judiciumát teljesen félrevezették és az egy tárgyaláson uagyoncsapottn indítvány eredményre illetve megtorlásra nem vezetett, ellenben a tanácsszervezet részletesebb, inkább adatgyűjtő és kényelmesebb munkássága ezen gyakori és veszedelmes deliktum rombolásainak határt szabhatna. Revisiót kiván éspedig szigorítást a Btk. 421. §-ába ütköző ingatlan vagyon rongálásának vétsége annál is inkább, mert ezen törvényszakasz csak az erőszakos pusztítások súlyos, kegyetlen és nagyfokú dolo^itást eláruló eseteiben nyer alkalmazást, minthogy a kisebb jelentőségű csínyek, a bagatelljellegü károsítások eseteivel a mezei és erdőtörvény-kihágási fejezetei foglakoznak. A Btk. 421. §-a a rombolás elfojtását kell. hogy teljes szigorral intézze. Amelyhez kétségkívül több apparátus és praemeditátió szükséges, mint a véres szigorral sújtott lopás