A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

142 A JOG elkövetéséhez. Szükséges a revisió azért is, hogy lépést tartsunk a polgári törvénykönyvvel, mely atyai melegséggel öleli át a fold érdekeit és végre specialiter simulnunk kell a magyar faji temperamentumhoz, melynek minden érzésszikrája fellázad ha a töldjét éri bántalom. Áz ingatlan rongálás vétségének maximumául rendelt három hónap semmi arányban sem áll a deüktum z íV/ö.w^ságávalésatettesmaliciájával. Enyhitendőkezzel szemben a Btkv. 418. §-ába ütköző ingóvagyon rongálás vétségének brutális keménységű büntetési tételei. A praxis ezt teljesen átérzi és azért, hogy az abnormis büntetés kiszabását elkerülje, gyakran szinte lelkiismereti kényszer alkalmazásával igyekszik kibékíteni a teleket és 'gy a cselekménynek kétségtelen malitiája teljesen megtorlatlan marad és legfeljebb egy nagyon problematikus értékű egyesség marad a sértett képében, melyben vádlott a dammum emergens megfizetésére kötelezi magát. A békebirói funktiót nem kedvelő biró pedig a Btk. 418. § ának megkerülésével, ha valahogy lehetséges, szándékos minősitési aberrációt követ el és tulajdon elleni ihágás miatt indítja meg a büntető eljárást. A büntető törvénykönyv pedig nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely a törvényt alkalmazó bíróságban kelt félelmet, mert annak a vádlott megfélemlítésére és morális mesgyén maradására kell irányulnia ; nem gyilkoló tőrnek, hanem méltányos eszköznek kell lennie, amelyet az azt alkalmazó hatóság az igazság nevében fordit a tettes ellen. (Folytatása következik.) Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.)* E helyütt foglalkoznunk kell azon külsőségekkel is, amelyek közt az ügyvédi működés a nagy nyilvánosság előtt lefolyik. E tekintetben első sorban nem csekély jelentőséggel bir — bármily kicsinyesnek látszassák is — az ügyvéd külső megjelenése, alakja. A hatalmas termetű, széles vállú, szép férfialakkal biró ügyvéd, erős, csengő hangjával az egyéni védelemnek minden esetre alkalmasabb harcosa lesz. mint a kis termetű, igénytelen kinézésű férfi. Ha ugyanazt és épugy mondja is, mint előnyösebb külsejű kartársa, ha jogászi képzettsége és szónoklatának ereje vetekedhetik is szerencsésebb kartársával, — az előbbi működésének, szavának, érveléseinek — nem mondjuk, hogy ennélfogva nagyobb súlya lesz, — de a kettő működése közt mégis lesz valami külömbség, amit sem kifejezni, sem megmérni nem lehet, amelyet magunknak megmagyarázni nem tudunk, de amely külömbség tenforog, amelyet mindnyájan érezünk, habár az eredményben rendszerint föl nem ismerhető. Áll ez különösen akkor, midőn az ügyvéd képességei még ismeretlenek vagy legalább az ott jelenlevők előtt ismeretlenek. Hiába ! emberek vagyunk és a testi nagyság az embereknek jobban és gyorsabban imponál, mint a szellemi nagyság és ez valószínűleg onnan van, mert a testi nagyságot bárki is azonnal felismeri, a szellemi nagyságot felismerni és igazán értékelni csak az igazi szellemi nagyság képes. E kicsinyesnek látszó körülmény hatása itt-ott érezhető a jofászbirófágnál is, az esküdteknél vagy a közigazgatási ügyekben pedig e körülmény nem egyszer döntő sulylyal bir. Sokaknak kicsinyesnek fog feltűnni e felfogás, az élet jelenségeinek éles megfigyelője azonban másként fog gondolkozni és ennek igazságát De fogja látni. Ez a kicsinyesnek látszó körülmény volt legre|tettebb és öntudatra nem ébredt lélekiani indító oka annak, hogy a művelt ryugaton a plaidirozó ügyvéd különleges ruhában jelenik meg a bíróság előtt. A művelt Nyugat felismerte vagy talán csak érezte ezt az emberi gyarlóságot es a nivelláló talárt kötelezővé . tette a plaidirozó ügyvédre nézve. De talárban jelennek meg a külföldön a bíróság tagjai is és az államügyész is. Nem a hiányos öltözet eltakarására hasznos a talár, mint azt a talár ellenzői gúnyosan megjegyzik, hanem a talár az a symbolum, mely a bírákat, az ügyvédet és az államügyészt az igazságszoigátatás egyenrangú tényezőjévé teszi, mely háttérbe szorítja az igazságszolgáltatásnak a tárgyaláson lunkcionáló tényezőinek összes ugy külső tulajdonait, mint rangfokozatait, kitüntetéseit stb. és csak bírákat, ügyészt és ügyvédet állit homloktérbe és evvel őket magasztos feladatukkal járó kötelezettségeikre figyelmezteti, a nagy nyilvánosságnak pedig az igazságszolgáltatásnak n;.gy fontosságát és komolyságát megérzékiti. Nálunk a talár behozatalára néhány év előtt egy igen "j Előző közlemény a 15. számban. szerény kísérlet történt, egyik azóta már kimúlt jogi szaklap ban tétetett ily irányban javaslat, de e>. a szerény hang csak egyszer hallatta magát és azóta elnémult. A talár ellen az a fő kifogás, hogy az a társadalom rendi tagoltságának és a rendi viseletnek maradványa és mint ilyen ellenkezik az egyenlőséggel és igy a jogvédő szabadelvű felfogásával. Örülünk az egyenlőség elérésére való törekvésnek, de nem értjük azt, hogy sokan akkor állanak elő az egyenlőség megsértésével, amikor a talár behozatala épen az egyenlőség előmozdítását célozza. Különösen jótékony hatással volna nálunk a talár, amidőn a birói tanácsban, kúriai birói és táblai bírói rangban lévő birák mellett közönséges törvényszéki biró vagy albiró ül, amidőn a vádat főügyészi helyettes, ügyész vagy alügyész képviseli, a védői emelvényen pedig hol országgyűlési képviselő, hol egyetemi tanár, hol kir. tanácsos, hol pedig csak közönséges ügyvéd foglal helyet és mindegyik tényező csak ezen különleges rangfokozatának, állásának vagy kitüntetésének tulajdonit fontosságot vagy legalább is azt igyekszik előtérbe tolni, nem pedig birói, ügyészi vagy ügyvédi, jogvédői hivatását. Hogy a különleges ruha az ügyvédet hivatatnokká tenné, mig a fekete kabátban az ügyvéd sohasem fog hivatalnoknak feltűnni, amely fekete kabát az államhatalom elleni utolsó korlátot testesiti meg, — abban igaza lehet Benedikt-nek mert ő az osztrák visszonyokat tartja szem előtt, a hol a bíráknak a többi államhivatalnokhoz hasonló egyenruhájuk van és ha hasonló egyenruha az ügyvédr - nézve is kötelezővé tétetnék, akkor az ügyvéd csakugyan hivatalnoknak tűnnék fel. Ha azonban az ügyvéd és biró működése közben a tógát vagy talárt viseli, mint azt Angolországban, Franciaországban, a Német birodalomban, Belgiumban, Olaszországban látjuk, amely talárt semmiféle más hivatalnok vagy közfunkcionárius nem viselhet, akkor ez a talár cakugyan azt a nivelláló hatást eredményezi, mely az összes személyi tulajdonságokat háttérbe szorítja és a homloktérbe az ügyvédet és a bírót állítja, mint az igazságszolgáltatás egyenlő tényezőit, mely tényezők megszemélyesítőinek összes személyi tulajdonai, kitüntetései és rangfokozatai eltörpülnek azon, minden kitüntetést és rangot messze felül muló valóság mellett, hogy ők az igazságszolgáltatás tényezői, Themis istenasszonynak felkent papjai. A kik a közszabadságnak és az igazságosságnak rajongó hívei, azok a legnagyobb kitüntetést I az illetőkre nézve abban fogják látni, hogy a birói vagy jog' védői talárt a parókával és hajfonattal együtt felveheti. Tévednek azok, akik a talárnak, a parókával és a hajfonattal együtt való fenmaradását és eredetét Angliának még mindig erősen aristokratikus felfogásában látják. Akik így gondolkodnak, azok megfeledkeznek arról, hogy az aristokratia és a demokratia korrelativ fogalmak. Minden aristokrata demokrata és minden demokrata aristokrata, a külömbség csak az, hogy mig az aristokrata csak a maga körében demokrata és a körén kivül esőkkel szemben aristokrata és azokat lenézi, addig a demokrata az aristokratiát általánosítani kívánja és mindenkit jogosulttá akar tenni az aristokrata önérzetére, melynek forrása emberi méltósága mellett ^ak munkája, tehetsége, tudománya vagy hasznavehetősége lehet. Ez a nagyon is aristokrata felfogás hirében állló Angolország mégis a közszabadsági jogok par excellence országa és az igazi demokratia hona; a kereskedőt, az iparost, a munkát, az érdemet és tehetséget sehol sem becsülik meg annyira, mint épen Angolországban. De hogy a talár eredete és a mai napig való fenmaradása nem Anglia aristokratikus felfogásában keresendő, mutatja legjobban az, hogy a köztársasági Franciaországban is otthonos a talár. Vájjon mit szólnak a talár ellenesei ahhoz, hogy a köztársasági Franciaországban a francia akadémikusok, a negyven halhatatlan, rikító zöld szövetből készült, aranynyal pikkelyezeit egyenruhát viselnek nyilvános ünnepélyek, temetések, esküvők stb. alkalmával ? Nem az aristokratikus felfogásnak köszöni létét és fenmaradását a taiár. han. m a művelt Nyugot fent jelzett felfogásának. Ott korán felismerték a symbolumoknak a jelenségek világában élő emberre való jótékony hatását. Az ügyvédi működés sikere és a hivatás magasztosságábŐl folyó ügyvédi tekintély, valamint annak szempontéból, hogy az igazságszolgáltatás minden külsőségének is kifejezésre kell juttatnia a jogegyenlőséget, — szintén nem kicsinyiendő jelentőséggel bir továbbá a hely s annak környezete, ahol az ügyvédi működés lefolyik. A tárgyalási terem, annak berendezése, akusztikája, világítása, az ügyvédi emelvény elhelyezése, nincs minden jelentőség nélkül az ügyvédi működésre és evvel i a per sorsára. Mig azonban Nyugaton minderre nagy súlyt fektetnek és Angliában például még arra is ügyelnek, hogy a tárgyalási terembeni munkásságot az utca zaja meg ne zavarja . és e célból a törvényszéki épületeket nagy sétányok közepébe