A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - A bünvádi perrendtartás es a szabadalombitorlás. (Befejező közlemény)

140 A JOG a felfogását, hogy a felebbviteli bíróságok hatáskörét illetőleg is hatályban maradtak a szab. törvénynek különleges rendelkezései; vagyis, hogy a felülvizsgálatra a tábla és a Kúria illetékes. Mi sem az egyik, sem a másik álláspontot nem tehetjük teljesen magunkévá. Mint már jeleztük, az archimedesi pont. amelyen állva e kérdés kiemeléséhez foghatunk: a szab. törvény 55. §-ának első bekezdése, amely szerint : «a szabadaiombitorlás kihágására, amennyiben a jelen fórvény intézkedést nem tartalmaz, a kihágási ügyekben követendő birói eljárás általános szabályai alkalmazandók)). Hogy mily eljárási intézkedéseket tartalmaz a szab. törvény, már fentebb érintettük, de a részletes intézkedéseket még eggyel ki kell egészítenünk : az 55. §. második bekezdésével, a mely szerint: «e kihágási ügyek soronkivül tárgyalandók és intézendők el s azokban az 1893: VI. t.-c. 7. §-ának a II. bírósági Ítélet ellen további felebbvitelt korlátozó intézkedése nem nyer alkalmazást.^ A szab. törvénynek különleges el árási szabályait a bünv. pts. nem helyezte hatályon kivül. Nemcsak azon okból, amelyet Baumgarten érvényesít s amelyet ugy a gyakorlat, mint Szegheö cikke is szem előtt tart, hanem egy absolut oknál fogva is : mert ily módosításra nem is képes. Annak a törvényhozó hatalomrak. amely a bünv. pts.-nak és az azt életbeléptető törvénynek jogforráserejét kölcsönözte, nem volt meg a közjogi hatásköre arra. hogy a szab. törvénynek bármily intézkedését hatályon kivül helyezze, mert ezt a törvényt Horvát-Szlavon és Dalmát-országokra kiterjedő hatálylyal a társországok küldötteinek közreműködése mellett hozta az országgyűlés, mig a bűnvádi perrendtartás megalkotásában e tényezők részt nem vettek, minthogy annak hatálya csak a szűkebb értelemben vett Magyarországra terjed ki. Köztudomású, hogy igen nagy befolyást gyakoroltak a Horvátországra való tekintetek a szab. törvény számos rendelkezéseinek szövegezésénél. Pl. csakis a horvát befolyásnak tulajdonitható. hogy a «szabadalmi hivatala, valamint a ((szabadalmi tanácsw nevének meghatáiozásánál kerülték e részben, illetve egészben birói funkciót végző testületeknek,birósági jellegére utaló névvel való nevezését, hogy a bíráskodási automoniájára féltékeny Horvátországnak kifogása ne legyen. Horvátországra való tekintettel lett a szabadalombitorlás bűncselekménye kihágásnak minősítve. E törvény rendelkezéseit tehát csak ugyanazon törvényhozó hatalom változtathatja meg, amely azokat megalkotta. A jog kötelező erejének forrása a törvényhozó hatalom ; amig az alkotmányos törvényhozó hatalom akaratát közjogilag szorosan megszabott módon meg nem változtatja, addig a törvény hatálya változatlanul fennáll. Már pedig az a törvényhozó hatalom, amely a szabadalmi jogot szabályozni hivatva van, a szab. törvényben megnyilatkozott akaratát mindmáig meg nem változtatta. Ez a törvényhozói akarat oda irányult, hogy a kihágási ügyekben követett általános eljárás követtessék a szabadalombitorlási ügyekben is, de azokkal az eltérésekkel, amelyek a szab. törvényben foglalvák. Ezeket az eltéréseket a birói gyakorlat és a Szegheő-féle cikk csakugyan egytől-egyig respektálja, de annak az egynek a kivételével, hogy «az 1883 : VI. t-c. 7. §-ának II. bírósági ítélet elleni további felebbvitelt korlátozó intézkedése nem nyer alkalmazást. Minthogy az életbeléptetési törvény 27. § a az 188K: VI. t.-c.-et kifejezetten hatályon kivül helyezte, -- ez Szegheö Ignác gondolatmenete, — ebből önkényt folyik, hogy a szab. törvény 55. §-ában ugyanezen törvény 7. §-ára vonatkozóan tett «módosítása is hatályát vesztette. Ezt a következtetést semmiképen sem osztjuk. A szab. törvény nem <s.módositjar> az 1883: VI. t.-c. 7. §-át, hanem egyszerűen elfogadja a mindenkori kihágási eljárási szabályokat követendőkül azzal a különleges fentartással, hogy a II. fokú ítélet elleni felebbvitel ne korlátoztassék. A szab. törvény utalása az általános eljárási szabályokra nem incorporativ utalás: a törvényhozó az általános szabályokat nem akarta megcsontositani a maga céljaira, nem incorporálta az 1883: VI. t.-c.-et sem. amint a többi általános szabályokat sem. Az 1883- VI. t.-c. sorsa tehát épp oly kevéssé érinti a szab. törvényben foglalt különleges szabályokat, mint egyéb J általános eljárási szabályoknak sorsa. A jelenlegi általános kihágási eljárási szabályok, amelyek I az 1880. aug 15-iki 2,265 sz. i. m. rendeletben foglalt szabályok helyére léptek : alkalmazandók a szab. bitorlási ügyekben is, azonban ha a II. bírósági ítélet elleni felebbvitelt korlátozó valamely intézkedést tartalmaznak, az ilyen korlátozás ezekben a kihágási ügyekben «nem nyer alkalmazást)). A szab. törvényhozó azt aka.ta biztosítani, hogy korlátlan felebbvitel legyen bitorlási ügyekben a harmadfokig ; ezt az akaratot a büntetőtörvényhozó meg nem hiúsíthatja, bár a felebbviteli instantiákat és eljárást egészen szabadon állapithatja meg. S e részben, azt hisszük, nem helyes nyomon jár Baumgarten, midőn a táblát és Kúriát a 2,265. számú rendelet módjára véli felebbviteli fórumoknak megtarthatni. A szab. törvény világosan az általános eljárás' szabályoknak rendeli alávetni a szabadalombitorlást, nincs tehát arra semmi alap, ! hogy ezek az ügyek különleges instanciákat és különleges ! felebbviteli eljárást igényeljenek ; csakis azt, hogy a harmad: fokú felebbvitel ne korlátoztassék. A harmadfokú felebbvitelt természetesen most már nem részesülnek még munkájuk után díjazásban és reggeli levest sem kapnak, hacsak egészségi szempontból kivétel fenn nem forog. Minden főosztály 9 alosztálylyal bír. A főosztályok és lehetőleg az alosztályok is munka, séta és alvás közben elkülönitendők. A visszaesők a legnehezebb és legkellemetlenebb munkát tartoznak végezni és különös szigorral kezelendők. A boszniai osztályozás jóval egyszerűbb; 3 osztályból áll, melyeknél a 24-ik életkor és a büntetés minősítése, valamint a visszaesés képezik az elválasztó határt. Éjjel és munkaszünetkor a rabok magánzárkában tartandók. A műhelyekben ily osztályozás nem forog fenn. A munka nagyobbára ipari vagy kézművesi belmunka, kis részben mezőgazdasági külmunka. A progressiv rendszer természetében fekszik a munkának állami önkezelése, szemben a magánvállalkozással — azonban ez utóbbi még ma is sok helyütt fenáll. A rab azon munkanemben foglalkoztatandó, melyben már jártas ; ellenesetben pedig oly munkára tanítandó, mely tehetségének, erejének és kiszabadulása után jövőjének legjobban megfelel. Lényeges alkatrésze a közös munkának az éles felügyelet ; a beszélgetés csak a munka tekintetében szükséges közleményekre van szorítva. De majdnem lehetetlen ezen rendeletet keresztülvinni. Époly szükséges a rabnak visszatartása a munka helyén. De ez is époly nehéz dolog, mint megakadályozása annak, hogy a rab a munka helyén saját vagy tiltott dolgokkal ne foglalkozzék, munkaanyagot vagy szerszámot el ne tulajdonítson. A külvilágról a másodosztályú rab csak lehető keveset észleljen. Kivételt tapasztalt Langer Vácott. A munkatermek itt kilátást engednek a Dunára és a váci hegységre; e remek kép folyvást tartja ébren a rabokban a szabadság vágyát. Talán ennek vagy a javulás kezdetének tekintendő, hogy a rabok egy alkalommal, midőn szemük láttára egy falu a túloldalon a hegyek közt leégett, — oly mély sajnálatot éreztek, hogy a szigorú igazgatótól azon kegyet kérték, hogy a leégetteknek saját keserves keresményükből némi segélyt nyújthassanak Ez megengedtetett és a rabok közti gyűjtés csakhamar 2,000 koronát eredményezett. A község elöljárójának köszönő levele ma is ki van függesztve a váci munkateremben. Jó viselkedés kedvezményekkel jutalmaztatik. E célra a munkakeresménynek 76, 'Hetve Ve-a fordítható ; visszaesők és fegyelmi uton büntetettek e kedvezménytől egy évre elesnek ; ez idő letelte után csak */7 részben részesülnek. A munkakeresmény le nem foglalható, azonban ebből is a büntetés tartama alatt, az intézetben hanyagság- vagy gonoszságból okozott kár pótlandó. A munkaanyagnak a tanidő alatt történt megrongálása ellenben az üzem terhére megy. Nehéz feladat a rabra való behatás a közös letartóztatás idejében ; sok emberismeret, jóakarat és idő kívántatik meg ahhoz. Az egyik intézet vezetője a rapportra helyezi ezen behatását és ott intézi el a rab által vagy ellene felhozott minden panaszt ; más végig megy a munkatermeken és iskolán beleül egy zárkába és onnan figyeli észrevétlenül a rabokat A harmadik a kérelmek szekrényét használja ki és mindent lehetőleg irásbelileg elintéz. A szekrény utján a rab panaszát közvetlenül, a felügyelők elkerülésével az igazgató elé terjeszti. Analfabétának ez persze előnyt nem nyújt A fegyelmi büntetést az igazgató vagy helyettese gyakorolja ; a többi tisztviselő parancsát erélyesen és megrovással érvényesítheti, de tovább nem mehet, szidni és ütlegelnie nem szabad. A fegyelmi büntetés súlya azon elven alapul. «Nulla