A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni?

66 A JOG A fel- és alperes között Bécsben kötött házasság az 1894: XXXI, t.-c. 55. §. alapján érvénytelennek nyilvánittatik. stb. Indoko k: I. a. tszék hatáskörét és illetékességét a H. T. 119. §. alapján meg kellett állapítani; mert az F. a. közokirat tanúságaként alperes állampolgársága meg nem állapíttatván, felperes jogosítva volt a lakó helyének tszéke előtt jelen pert folyamatba tenni, Érdemben: Felperes azon az alapon kéri házasságát érvénytelennek kimondani; mert férje öt lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozólag megtévesztette és e megtévesztést férje tudva maga idézte elő. (H. P. 55 §) A kir. tszék telperes kérelmének helyt adott. A fent hivatkozott F. a. közokirattal ugyanis beigazolást nyert, hogy alperest, ki a házasság megkötése idejében Bécsben spanyol consul h. és ugyanott M. D. néven ismeretes volt, a Spanyolországban a helyszínén megejtett tudakozódások szerint nem hívták M. D.-nak; továbbá hogy a felperessel történt házasság kötése alkalmából a házasság megkötése végett általa felmutatott okiratok, u. m. születési bizonyítvány, keresztlevél, házassági engedély stb. hamisítványok voltak. Azt a körülményt, hogy a D. a. okiratnak megfelelő, alperes által keresztleveleként felmutatott eredeti okirat hamisítvány és hogy az abban foglalt összes adatok koholtak, a jelzett D. a.-ban hivatkozott lelkész a D. a. közokirattal is bizonyitja, ki ezen okiratában ugyanis azt tanúsítja, hogy a D. a.-ban foglalt, alperes születésére vonatkozó bejegyzés az általa vezetett születési anyakvben nem foglaltatik. Minthogy tehát az előadottak szerint alperes kilétét felperes előtt eltitkolta s ez által közvetve szándékosan közreműködött arra nézve, hogy a házasság érvényessége szempontjából a fontossággal biró lényeges és valódi személyazonossági adatok a házassági anyakvbe ne jegyeztessenek be, a házasság megkötése végett a valódi lényeges személyazonossági adatoknak csalárd módon való szándékos elhallgatása pedig a felperes házastárs tudatos megtévesztését képezi; minthogy fel nem tehető, hogy az ekként megtévesztett felperes házastárs, figyelemmel műveltségi fokára és társadalmi helyzetére, a házasságot megtévesztés nélkül is megkötötte volna; minthogy a bécsi orsz. tszék btő oszt. által a körözött ismeretlen tartózkodásu alperes a jelen házassági perben történt szab.-szerű hirdetményi idéztetése dacára a kitűzött tárgyalásokon meg nem jelent s a súlyos vádakkal szemben nem védekezett, a részére hiv.-ból kirendelt ügygondnok pedig a csatolt bizonyítékok ellen kilogást nem emelt;' minthogy végül mindezeknél fogva alperesnek személyazonossága illetve kiléte meg sem állapitható, a házastársnak ilymérvü megtévesztése miatt pedig a megtévesztett házastárs a házasság érvénytelenítését jogszerüleg szorgalmazhatja, ugyanezért a felperes által a H. T. 57. §-ban megszabott záros határidőn belül megtámadott házasságot a most id. törv. 55. §. alapján érvénytelennek kellett kimondani stb. A bpesti kir. ítélőtábla: (1903. dec. 21-én 1,0235. sz. a.) az első fokú bíróság ítéletének hiv.-ból megvizsgált részét vonatkozó indokánál fogva helyben hagyja, stb. A m. kir. Kúria (J90i. febr. 11-én 15/9 :4 sz. a.) vlindkét alsó bíróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt hiv.-bó! megsemmisíttetik és a keresetlevél felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indok o k: Az 1879: L. t.-c. 34. §. szerint felperes elveszítette magyar állampolgárságát az által, hogy nem magyar állampolgárhoz ment férjhez, a mivel szemben felperes nem is állítja, hogy magyar állampolgárságát visszanyerte, illetve visszahonositás i által a magyar állampolgárok közé visszavétetett volna. A per | adataiból megállapítható, hogy a felek közt a házasság Bécsben köttetett, hogy alp. a kötés idejében Bécsben tiszteletbeli spanyol ] consul h. volt, hogy ezt megelőzőleg 3 spanyol consulnál, név- ! szerint B. nél, V.-nél és P. Albasiánál mint «concillár> volt alkalmazva; hogy az 1898. nov. 14 kelt esketési bizonylat szerint magát spanyolorsz. születésűnek jelentette ki, és neve is spanyol származásra enged következtetni. Ezek szerint az adatok szerint nem szenvedhet kétséget, hogy alperes a házasságkötés idejében nem voit magyar áll. polgár, a minek ellenkezőjére a periratokból legcsekélyebb támogató adat sem állapíttatott meg; az pedig hogy később nyert volna m. honosságot, nem is állíttatik. Minthogy j pedig az 1894: XXXI. t.-c. 116. §. szerint külföldiek házassági perébena m. bíróság csak az esetben járhat el, ha ítélete hatályos abban az államban, a melynek a házas felek polgárai, annak az előfeltételnek fenforgását azonban felperes ki nem mutatta: nyilvánvaló, hogy a házasság érvénytelenítését célzó jelen perben az eljárásra a m. bíróság hatáskörrel nem bir. Lényeges elj. szabályt sértett meg tehát az I. bíróság, midőn a hatásköréhez nem tartozó kereset alapján az eljárást folyamatba tette s az ügy érd. határozott; hasonlóan a II. bíróság is, midőn az I. bíróságnak érdemben hozott ítéletét felülvizsgálta; miért mindkét alsóbiróság Ítéletét, a megelőző eljárással együtt az 1881 :LIX. t.-c. 39. §. c) és o) p. alapján hiv.-ból megsemmisíteni stb. kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. rt K. T. 173. S"a szerint a névre szóló részvények üres hátirat mellett átruházhatók. A törvény tehát feltétlenül megengedi a részvények átruházását és e részben a társaság beleegyezése nem lényeges és ezzel ellentétben az alapszabályok sem köthetik az átruházás hatályát a részvénytársaság beleegyezéséhez ; a tulajdonnal való rendelkezési jog tehát nem kor- I látozható. A gyulafehérvári kir. törvényszék mint keresk. bíróság: Alperes 15 nap alatt köteles a társasági részvénykönyvbe a 0414., 0980., 0981., 0982., 0983. számú részvények birtokosául felperest bevezetni és felperes részére a fenti számú régi részvények ellenében uj részvényeket kiállítani és addig is tűrni, hogy felperes ama részvényeken alapuló összes részvényesi jogokat alapszabályszerű terjedelemben gyakorolhassa. Indokok: Felperes az eredeti részvények bemutatásával igazolta, de alperes is beismerte, hogy felperes az alperes részvénytársaság 0414., 0980., 0981., 0982., 0983. számú részvényeinek tulajdonjogát megszerezte. Ennek dacára az alperes részvénytársaság igazgatósága az A) alatti szerint a részvényeknek a felperes nevére átírását megtagadta. Mivel a keresk. törvény 182. §-a értelmében az igazgatóság a részvénytársaságnak intéző közege és a 188. i? értelmében az igazgatóságnak a társaság nevében tett intézkedései által jogosítva és kötelezve a társaság lesz, azért felperes az igazgatóságnak fentebb jelzett intézkedése miatt helyesen intézte a pert az alperes részvénytársaság és nem pedig annak igazgatósága ellen, miért alperesnek a beperesitése ellen alaki szempontból tett kifogása figyelembe vehető nem volt. Érdemben: való ugyan, hogy az alperes részvénytársaság alapszabályainak 4. §-a szerint a részvények névre szólók és a 6. §. szerint azok az igazgatóságnak határozatilag kifejezett beleegyezése mellett ruházhatók át másra; minthogy azonban az alperes társaság alapszabályaiban megállapított ezen intézkedés, mint a részvénytulajdonosok cselekvő képességét korlátozó és a ker. törvény 173. §. második bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a névre szóló részvények üres hátirattal átruházhatók, ellentétben álló intézkedés, a részvény tulajdonjogát üres hátirattal megszerző uj részvénytulajdonosnak e minőségére befolyással nem bir, annálfogva a fentebb megjelölt öt részvénynek a társasági részkönyvben a felperes javára, ki azokat üres hátirattal az igazgatóság beleegyezése néikül ugyan de tényleg megszerezte, átírása nem volt megtagadható, miért a kereset folytán alperest az átirás foganatosítására kötelezni kel!e:t. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik és alperes csak arra az esetre köteleztetik, hogy 15 nap alatt a társaság részvénykönyvében a 0414., 0980., 0981., 0982. és 0983. számú részvények birtokosául felperest bevezesse és felperes részére ugyanazon számok alatt uj részvényeket állítson ki a régiek bevonásával, ha felperes igazolja, hogy a részvények teljes névértéke már be van fizetve; a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki, hogy felperes jól intézte a pert a részvénytársaság és nem annak igazgatósága ellen. Az ügy érdemében azonban a kir. Ítélőtábla az alperes védelmét részben elfogadta és az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a keresetnek csak arra az esetre adott helyet, ha felperes igazolja, hogy a részvény névértéke már teljesen be van fizetve; mert a K. T. 173. §-a szerint a névre szóló részvények üres hátirat mellett átruházhatók, de a birtokos, amennyiben az alapszabályok másképp nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvénykönyvbe bevezettetett; a törvény tehát feltétlenül megengedi a részvények átruházását s e részben a társaság beleegyezése nem lényeges és ezzel ellentétben az alapszabályok sem köthetik az átruházás hatályát a részvénytársaság beleegyezéséhez; a tulajdonnal való rendelkezési jog s a részvények fogalma tehát nem korlátozható; de tekintettel a K. T. 173. §-ának utolsó bekezdésére, mely szerint a részvény átruházója a részvénynek még be nem fizetett névértéke erejéig csak addig marad felelős, mig az uj birtokos a részvénykönyvbe be nem vezettetik, a részvénytársaság érdekeit közelről érinti, hogy a részvényeknek még be nem fizetett névértéke erejéig vele szemben ki a felelős; ezekhez képest tehát az alperes részvénytársaság a részvények átruházásának a részvénykönyvbe való bevezetését feltétlenül meg nem tagadhatja ugyan, de jogosítva volt vizsgálni hogy vájjon a részvény névértéke már be van-e fizetve teljesen s amennyiben még nincs, jogosítva van a bevezetést a teljes névérték befizetésétől függővé tenni; mert felperes a perben sem állítja, annál kevésbbé igazolja, hogy a névérték már teljesen be van fizetve. Az alperes részvénytársaság alapszabályai 6. §-ának az az intézkedése, hogy a részvények az igazgatóság határozatilag kifejezett beleegyezése mellett ruházhatók át, csak a most jelölt korlátok közt bir hatálylyal; mert a K. T. 173. §. második bekezdésének helyes értelme szerint az alapszabályok csak abban az irányban intézkedhetnek másként, hogy megengedhetik, hogy a részvény átruházása esetében a birtokosnak a részvénytársaság irányában igazolása a részvénykönyvbe való bevezetéshez kötve ne legyen. A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete megfelelő indokai alapján annyival inkább helyben volt hagyandó, mert a részvények névértékének különben vitássá sem vált teljes befizetése az eredetiben bemutatott részvények tartalmával igazolva van. (1994 febr. 19-én, 1,068. sz. a.) A biztosítótársaságnak a felperes kereshetőségi joga ellen tett az a kifogása, hogy a kötvényfeltételek szerint a biztosításból folyó jogok csak a társaság beleegyezésével engedmé nyezhetök, elvettetett, mert a követelések átruházását szerző désileg kizárni nem lehet ; továbbá azért, mert a kötvény