A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Zárlat megszüntetése iránti per

A JOG 133 ne különleges szabályok szerint járjanak el szabadalombitorlási ügyekben, hanem a kihágási ügyekben követett mindenkori általános szabályok szerint. Nehezebb a felelet arra a kérdésre, hogy az uj bűnvádi perrendtartás miféle helyzetbe juttatta azokat a különleges intézkedéseket, amelyek a szab. törvényben gyökereznek s amelyek a fentiek szerint a birói eljárásban első sorban voltak figyelembe veendők. (Befejezése következik.) Zárlat megszüntetése iránti per. Irta ROJCSEK SÁNDOR kalocsai betétszerkesztö albiió. Arról, hogy a zárlat által korábban szerzett tulajdoni vagy használati jogában sértett harmadik személyt megilleti-e az a jog, hogy a zárlatnak egészben vagy részben való megszüntetése iránt keresetet indíthasson ? — a végrehajtási törvény direct rendelkezést nem tartalmaz. Az ujabb időben hozott néhány felsőbirósági határozat, az ilyen keresetet a vhtási törvény 216. §-nak analógiájánál fogva megengedi. Sőt ezen határozatok közül olyanra is emlékszem, mely a 92. és köv. §-aiban szabályozott igénypert engedi meg. Arról, hogy az emiitett harmadik személy a vhtási törvény 92. s köv. §-aiban. vagy a 203. §ban szabályozott igénypert tehetné folyamatba, — szó sem lehet. Ilyen pert a törvény világos rendelkezésénél fogva (89. és 203. §§.) csak az indíthat, aki a készpénzbeli követelés behajtása végett foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával lefoglalt dolog iránt «igényt érvényesíthetni vél». Ez a per tehát a foglalás hatályon kívül helyezésére, vagyis a foglalással létesült zálogjog megszüntetésére irányul. Zárlat foganatosításával ellenben zálogjog nem keletkezik, csak egy létező állapot további fenntartása biztosíttatik. Hiányozván e szerint a cél, nem lehet megadva a kizárólag ezen célt szolgáló eszköz sem. A vhtási törvény 216. §-a azonban már nem foglalás megszüntetésére irányuló, hanem oly perről szól. mely azt van hivatva megakadályozni, hogy valamely ingó dolog, végrehajtás utján valakinek á; adassék. Tekintve már most azt, hogy ilyen végrehajtásnak alapjául oly követelés szolgál, mely valamely dolog kiadására irányul s hogy ily nemű követelések biztosítására szolgál a zárlat is: a 216. §-nak a zárlat eseteiben való analóg alkalmazásáról már inkább lehet beszélni. Kérdés azonban, hogy ez az analóg alkalmazhatóság valóban és kellő indokoltsággal megállapítható-e ? A zárlat tárgyainak különbözőségére való tekintettel, a kérdést az ingók-, az ingatlanok- és a jogokra vezetett zárlat szempontjából külön külön fogom tárgyalni, még pedig ezúttal csak a vhtási törvény 137. §-a alapián álló zárlatok eseteit tartva szem előtt. Ingóságokra vezetett zárlat esetében. A zárlat éppen olyan visszonyban van a vhtási törvény 214—221. §-aiban szabályozott (nem készpénzbeli követelések kielégítését tárgyazó) végrehajtási eljárással, mint a készpénzbeli követelés biztosítására szolgáló biztosítási végrehajtás, az ily követelés behajtására irányuló kielégítési végrehajtással. Ugy a zárlatnak, mint a biztosítási végrehajtásnak rendeltetése egy és ugyanaz, t. i. a bíróság utján érvényesített követelések kielégítésének biztosítása. A zárlat és a biztosítási végrehajtás tehát analóg intézmények. Ebből már most okszerűen következik, hogy ha bizonyos tekintetbeni intézkedés a biztosítási végrehajtásról szóló szabályokban megvan, ellenben a zárlat szabályaiban nincsen meg. — azt zárlat esetéhen analógia utján megfelelően alkalmazni lehet. A vhtási törvény 134. §-nak4-;k bekezdésében foglaltatik az a szabály, hogy a biztositásilag lefoglalt ingókra vezetendő kielégítési végrehajtás foganatosítása előtt kiadandó igény bejelentési felhívás kibocsátását megelőzőleg «neta!án beadottá igénykereset szintén halasztó hatálylyal bír, azonban kifejezett ellenkező kérelem hiányában csak a felhívás1 határidő eltelte után tárgyaltatik, a netán beadott többi igénykeresettel együtt. Ezen szabályban világosan ki van fejezve, hogy a készpénzbeli követelés behajtására irányuló kielégítési végrehajtás utján lelóglak ingókra, harmadik személy által támasztható tulajdoni igény érvényesithetése végett konstituált igénykereset már a biztosítási végrehajtás folyamán "is beadható. Hasonlóan a készpénzbeli követelések behajtását szemelőtt tartó 92. és köv. § aiban szabályozott perhez: ingók átadása iránti követelés kielégítésére szolgáló eljárás folyamán is módot ad e törvény arra, hogy a végrehajtás által atulajdoni vagy használati)) jogában magát sértve érző harmadik I személy, jogsérelme megszüntetése végett, egy e célra speciaI lisan megállapított perrel léphessen fel, és pedig 216. §-ában. i Hiányzik ellenben a 13 í. §. fentidézett rendelkezéséhez hasonló kijelentése annak, hogy az ily per a biztosítási intézkedések, tehát már a zárlat folyamán is megindítható. Hiányzik, — de vajon csak elnézésből maradt-e ki, vagy szándékosan kihagyatott? Első tekintetre látszik, hogy csak kimaradt. Mi okból részesüljön ugyanis korlátoltabb jogvédelemben az, kinek ingóságára azért teszi rá a bíróság a kezét, hogy annak dologjogi helyzetében a status quo-t egy harmadik személy javára fenntartsa, — mint az, kinek ingóságai azért vétetnek zár alá, hogy azok egy harmadik személy követelésére fedezeti alapul szolgáljanak ? I Kimaradt pedig ezen intézkedés a törvényből annak | következtében, mert a 216. §. az igényfelhivást szükségtelennek jelentvén ki, az azzal összefüggő eljárási kérdésekkel nem | foglalkozik, — ellentétben a 134. íi-ai, mely éppen ezen kérdések szabályozásában ad (közvetve) kifejezést a kereset megengedettségének. És éppen az a körülmény, hogy a 134. §. a keresetet a biztosítási végrehajtás folyamán nem directe engedi meg, hanem annak megengedettségét mintegy magától értetődőnek tünteti fel, — bizonyít amellett, hogy a kereset beadásának már a biztosítási intézkedések folyamán semmi elvi akadálya nincs. A 134. §. 4-ik bekezdésében foglaltak analógiájánál fogva, tehát indokoltan látszik megállapíthatónak ?z, hogy a 216. §-ban szabályozott per, ingóságokra foganatosítón zárlat folyamán is megindítható zárlatnak egészben, vagy részben való megszüntetése iránt. Ami ezen kereset halasztó hatályát illeti, erre a zárlat tartama alatt szükség nincs, mert a zárlat folyamán zár alá vett dolog a zárlatot kérőnek ugy sem adatik át, hanem csak a zárgondnoknak adatván át, birói őrizet alá vétetik; a 214. és köv. §-ai szerinti végrehajtás stádiumában pedig a 216. §-nak a halasztó hatályra vonatkozó rendelkezései irányadók. Ingatlanra vezethető zárlat esetében. Ezen és az előbbeni e^et kö.-ött a tárgyalt kérdés tekintetében az a lényeges különbség van, hogy a vhtási törvénynek az ingatlan szolgáltatását és kiadását tárgyazó követelések Kielégítésére irányuló vhtási eljárást szabályozó 220. és 221. I §-ai oly pert, melylye! a vhtás által jogsérelmet szenvedett harmadik személy, a végrehajtás megszüntetése iránt felléphetne, — kifejezetten nem engedélyeznek. Ennek a legtermészetesebb következménye tehát az, hogy a törvény alapján sem iiiképp sem lehet arról szó, hogy il en per már a zárlat folyamán is meginditható-e vagy sem ? Az kérdés azonban, hogy a kielégítési végrehajtás megszüntetésére irányuló per megengedettségét nem lehet-e itt törvénymagyarázat utján megállapítani ? Az a felfogás, hogy a 216. §. analógia utján alkalmazást nyerhet, — volna erre az egyetlen alap. de ez nem helyeselhető, mert analóg szabály a jogi szabályozás egy önálló területén belül, ugyanazon jogintézmény kebelében nem kereshető, csak azjn kívül, más rokonintézmények szabályai között. Ugyanazon intézmény keretében a szabályoknak legfeljebb kiterjesztése foglalhat helyet. Hogy pedig a 214—219. §-okban és a 220. s 221. §-okban szabályozott eljárások egy és ugyanazon intézmény keretében foglalnak helyet, — eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy mindkét eljárás dolgok átadását tárgyazó kielégítési végrehajtást képez s csak tárgyaik különböznek. A törvény szerkezete is emellett szól. A vonatkozó szabályok ugyanis mind egy cim alatt vannak elhelyezve, éppúgy, mint a készpénzbeli követelések behajtására irányuló kielégítési végrehajtás szabályai. S amint ezekben szükségesnek találtatott, hogy az ingókra vonatkozó igényper mellett az ingatlanokra vonatkozó igényper külön rendelkezéssel (168. §.) konstituálfassék, — ez éppúgy megtörtént volna a dolgok szolgáltatásának kikényszerítését tárgyazó vhtási eljárás szabályaiban is — ha egyáltalán szándékoltatott volna. A 216. §. kiterjesztésének sem lehet helye, mert ez csak a kiterjesztett szabály egész terjedelmében való, változatlan alkalmazásában állhatna, erről pedig az ingók átadását tárgyazó s a 220. és 221. §-ok szerint foganatosítandó végrehajtások jelentékenyen eltérd természete mellett szó sem lehet. Eltekintve azonban ezektől, a 220. és 221. § ok szerint foganatosított végrehajtásnak, vagy a végrehajtást megelőző zárlatnak megszüntetésére irányuló speciális perre nincs is szükség. A 221. §. szerint a végrehajtást s ezt megelőzően a 240. §. 2. bekezdése szerint a zárlatot harmadik — tehát a végrehajtást szenvedettől különböző — személy ellen foganatositam