A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni?

134 nem lehet. A harmadik személy által esetleg szenvedett birtokserelem tehát előterjesztéssel vagy sommás visszahelyezési keresettel orvosolható, Igaz, hogy a harmadik személy jogsérelme nemcsak birtoksérelemből állhat, mert lehet, hogy ő az ingatlan birtokában nem volt, de arra jogos igénye van. Tekintettel azonban arra, hogy az ingatlan birtokát jogosan csak az követelheti, aki dologi igényt érvényesíthet, vagy személyes igénynyei a végrehajtatóval, illetve zárlatot kérő féllel szemben bif> — az ilyen harmadik személy jogsérelmet a 221. § szerinti végrehajtás vagy az ezt megelőző zárlat következtében nem szenvedhet, mert a 221. §. alapján birtokbahelyezettől az ingatlan birtokát mindig sikerrel követelheti vissza, — de a birtokbahelyezés egyetlen actusábói álló ezen vhtási, illetve zárlati cselekmény megtörténtével különben seon lehetne előnyösebb a megszüntetési kereset a jogérvényesítés rendes esz közénél, ki lévén zárva a dolog természetéből folyóan annak halasztó hatálylyal való felruházhatósága. Nem valószínű ugyan, hogy az igénylő harmadik személy az által, hogy a zárlat alatti jövedelemtől elesik, szenvedhetne jogsérelmet, de ha ez mégis megtörténnék is, nem jelentené a «tulajdoni vagy használati)) jogban szenvedett jogsérelmet, már pedig a megszüntetési pernek — tekintettel a vhtási tőrvénynek az igényperekre s a 216. §-ban szabályozott perre vonatkozó rendelkezéseire - csakis ily jogsérelem orvoslása céljából lehet helye. A 220. §. esetében a megszüntetési pernek létjogosultságát szintén egyedül a vele összeköthető halasztó hatály indokolhatná. Ezt a halasztó hatályt csakis a tkvi feljegyzés biztosítja. Perfeljegyzés vagy zárlat-feljegyzés. A zárlat vagy a végrehajtás megszüntetésére irányuló per tehát halasztó hatálylyal csak akkor bírhatna, ha az a telekkönyvben feljegyezhető volna, vagy ha annak kapcsán zárlatot lehetne kérni. Ugy a perfeljegyzés, mint a zárlat kivételes természetű jogvédelmi eszközök, melyeknek igénybevétele csak a tkvi rendtartás XIV. fejezetében és a vhtási törvény 237. §-ában taxatíve felsorolt esetekben lehetséges. Kivételes szabályok kiterjesztő magyarázata pedig helyt nem foghat. De ha helyt is foghatna, a kiterjesztett szabály kereteit semmi esetre sem hagyhatná el. Nem lehetne tehát a perfel egyzést megengedni az olyan esetekben, melyekben tisztán kötelmi alapon nyugvó jog biztosítása céloztatnék ; s a zárlatot is csak akkor lehetne elrendelni, ha a 237. §-ban megszabott feltételek fennforognának. Ámde ugyanennyit a jogérvényesítés rendes eszközeivel is el lehet érni. Annak pedig, hogy egy speciális pert csak azért consti tuáljunk, hogy az a generális jellegű pertől csak elnevezésben kü'önbözzék, — semmi értelme sincs. A Kúria ugyan néhány esetben, a tkvi rdtás 148. §-ának az osztr. polg. perrendtartásra való hivatkozása alapján annak az elvnek adott kifejezést, hogy a vhtási eljárás során hozott bitói határozatok alapján eszközölt tkvi bejegyzések törlési keresettel meg nem támadhatók, amiből persze az kö^ étkezik, hogy a vhtási törvény 220 §-a szerinti vhtás utján foganatosított bejegyzések törlési keresettel hatálytalaníthatok nem lévén, e célra végreh.-megszüntetési pernek kell szolgálni. Eltekintve azonban attól, hogy maga a Kúria sem követte következetesen fentebbi elvi kijelentését s azzal ellenkezőleg is határozott, — ez az álláspont a 220. §. szerinti vhtást elrendelő határozat tekintetében már csak azért sem acceptálható, mivel ez a határozat voltaképpen nem egyéb, mint a marasztalt tél itéletileg megállapított kötelezettsége teljesítésének helyettesítése, pótlása. Ez a kötelezettség ugyanis a bejegyzési engedély kiszolgáltatásában áll, amelyet a teljesitési határidő eredménytelen elteltével a 220. § ban emiitett vhtást rendelő végzés pótol. Ennek a végzésnek tehát a marasztalt fél bejegyzési engedélyénél nagyobb ereje nem lehet. Amennyiben tehát az utóbbi alapján foganatosított bejegyzés kitörlési perrel megtámadható, ami kétségtelen, — nem látható be, íiogy az ilyen bejegyzési engedélytől lényegileg nem különböző vhtást rendelő végzés alapján eszközölt bejegyzés törlési perrel miért ne lehetne megtámadható?!*) Jogokra vezetett zárlat esetében. Maga a jog zárlat tárgyát nem is képezheti. A telekkönyvbe bejegyzett dologi jogok ugyan zárlat feljegyzése által leköthetők volnának, a zárlat feljegyzésének azonban a 240. §. szerint csak abban az esetben lehet helye, ha a zárlat valamely ingatlan tulajdonjogának biztosítására rendeltetett el. A többi dologi jogokat, vagyis az idegen dologbeli jogokat ellenben a 240. §-nak a zárlatnak feljegyzés általi foganatosítására vonat*) Gyakoiiak az olyan ítéletek, melyek annak tűrésére kötelezik alperest, hogy pl. a tulajdonjog vhtás utján bekebeleztessék. Helytelenek az ily ítéletek, mert a marasztalt fél itéletileg megállapítható főkötelezettsége a bejegyzési engedély kiszolgáltatásánál tovább nem terjedhet. A kényszerítő eszközt képező' végrehajtás csak a kötelezettség teljesítésére megállapított határidő eredménytelen eltelte után következhet. kozó rendelkezésében — ellentétben a 220. §-sal — nem említi. A zárlat foganatosításának a 240. § ban szabályozott másik módja pedig, t. i. az összeírás és zárgondnok bevezetése, magára a jogra — és pedig ugy a dologi jogra, mint az ettől különböző töobi absolut jogokra — vonatkozó követelés biztosítására : alkalmatlan. Abban, hogy pl. a földesúri jogon gyakorolt halászati jogot a jogosult személy már egyszer átruházván, ugyanazt ismét átruházza, — őt semmiféle zárlattal sem lehet megakadályozni. Ami pedig a jogok gyakorlásának zárlat alá vétele tekintetében a tárgyalt kérdést illetti, — ebben a tekintetben a 221. §. szerinti végrehajtásra és 240. §. 2. bekezdése szerinti zárlatra vonatkozólag fentebb előadottak egészben véve szintén állanak. Nem lehet tehát fontos okot felhozni a jogokra vezethető zárlat megszüntetése iránti pernek a törvénybe való belemagyarázása mellett sem. Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni? Irta KOPPÁNYI GYULA dr. Gyöngyösön. Büntető jog-politikai szempontok követelik, hogy a fiatalkorú bűnösök más eljárásban részesüljenek, mint azok, akiknek kora a bűncselekmény következményeivel teljesen számolni képes. Eme jogpolitikai követelményeknek tett eleget a magyar büntető törvényhozás is, mikor a btk. 83. §-ban kimondotta, hogy a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bünvád alá nem vonható ; továbbá midőn a 84. és 85. §§-at felvette a büntető kódexbe. A 85. §. alapján igen sokan abban a véleményben vannak, hogy gyilkosság vétsége is kimondathatik, mert e szakasz 1. pontja szerint 12—16 éves ifjak, ha a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt 2 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendők. Ha tehát ily esetben a 92. §. forog fenn, a biróság a börtönbüntetésről átmegy a fogházbüntetésre és kimondja a gyilkosság vétségét. (Fayer: A büntetőjog kézikönyve I. kötet 314. lap) Indokolni látszik Fayer véleményét még a 20. §. is, melynek második bekezdése értelmében a fogházbüntetés kizárólag vétségekre alkalmazandó. Mi ezek ellenére határozottan állítjuk, hogy a magyar büntető törvény értelmében a biróság nem mondhatja ki semmi körülmények között sem a gyilkosság vétségét. Emez állításunkat megerősíti a 85. §. szövege, mely a correctionalisatiót teljesen kizárja. Ez a szakasz azt mondja, hogy ilyen és ilyen bűntettért ez és ez a büntetés jár, tehát a bűntettért jár a redukált büntetés. Már pedig a 278. §. a gyilkosságot bűntettnek minősiti, tehát a gyilkosság bűntett marad akkor is, ha a 85. és 92. §§-ok esetei forognak fenn. Ha a correctionalisatio a 85. í?-ban éppen az volna, mint különben, akkor e szakasz 3. pontja szerint pl. a súlyos testi sértés büntettet egy 12 —16 éves ifjú el sem követheti, mert súlyos testi sértés bűntettéért két évig terjedhető fogház a büntetés. A m. kir. Kúria kimondta, hogy a btk. 84. és 85. §§-ai a bűncselekmények minősítésére befolyással nem lehetnek és csakis a bűncselekményre törvényileg meghatározott büntetés mérvének vagy nemének, az életkoruk 16-ik évét még el nem ért vádlottakra leendő alkalmazása, illetőleg leszállítása vagy változtatása iránt intézkednek. . . . stb. (Döntvénytár XIV. 94.) Ugy e határozat, mely különben egyedül helyes törvényértelmezés is, mint maga a törvényszakasz ritka világosságú szövege mutatja, hogy a bűntett bűntett marad, ha azt 12—16 éves ifjú követi is el s ha a biróság a 92. §. alkalmazásával börtön helyett fogházbüntetést szab ki. Azon biróság tehát, mely az előforduló esetben a gyilkosságot vétségnek mondja ki, a törvény ellenére minősít s bizton várhatja, hogy a legfőbb biróság rendelkezését meg fogja változtatni. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 16-án Beck Hugó kúriai biró elnöklete alatt, a szakkörök nagy érdeklődése mellett, teljes ülést tartott, amelynek tárgya a német biztosítási törvénytervezetről szóló vita volt. Elsőnek R ó s a Ferenc dr., ügyvéd szólt a tárgyhoz, és összehasonlítást téve a biztosítási iparnak Németországban és hazánkban való fejlődésével és ezen fejlődésnek a biztosítási jog kialakulására való kihatásával, a következőket mondotta : A német törvénytervezetnek a közlési kötelezettségre vonatkozó rendelke-