A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - A jogorvoslat rendszere a csődeljárásban - A más helyről küldött aru átnemvételének követelményei

122 A JOG eredményezi, hogy a házasságtörők igen sok esetben felmentés nélkül házasságra léphetnek és a gyermekek is törvényesekké válhatnak. Csakhogy a bajon a törvény megváltoztatásával kellene segíteni, amit inkább annak szigorú alkalmazásával, káros következményeinek szembeszökővé tételével, mint megkerülésével lehetne elérni. Njem kell a házasságtörést egyébnek felfogni, mint ami az való ában, ellenben meg kell szüntetni a házasságkötés , tilalmát a házasságtörő felek között, mert az sokkal több rosszat, mint jót idéz elő, aminthogy a francia törvényhozás a mult évi július 2-án elfogadott házassági novellával már ezt a szükséges ujitást meg is tette, azután el kell törülni a házassságfórésbóí képzett akadályt a tórvényesitésnél is, amint ezt a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szándé- ( kolja.7) Ezekkel a változtatásokkal a törvényhozás elavult fel- | fogással szakitana és azt, amit most legfelsőbb bíróságunk, a fogalmak erőszakolásával és ellenmondások felidézésével, méltányosság gyanánt kiván érvényesíteni, érvényes joggá emslné. A más helyről küldött aru átnemvételének következményei. Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. A keresk. törvény 346. §-a a következőleg rendelkezik : «a vevő a más helyről küldött árut. amennyiben ez a iendes üzleti kezelés szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött v. törvényi kellékeknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik* ; a 347. §. pedig azt rendeli, hogy «a vevő az esetben, ha a más helyről elküldött áru ellen kifogásai vannak, azt egyszerűen vissza nem küldheti, hanem az árunak az eladó rendelkezése alá bocsátásával annak megőrzéséről egyelőié gondoskodni tartozik», és végül a 348. §. ugy intézkedik, hogy «ha az áru a kikötött v törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani, v. a vételár aránylagos leszállítását igényelni». A törvény ezen intézkedéseiből kétségtelenül világos, hogy a vevő az általa megrendelt, részére más helyről küldött árut minden körülmények között clsösorben átvenni tartozik, mert csak átvétel után vizsgálhatja meg az árut és állapithatja meg, hogy az a kikötött v. törvényes kellékeknek megfelel-e ; továbbá hogy a vevő az árut vissza nem küldheti, az átvételt meg nem tagadhatja, mert az áru megőrzéséről gondoskodni köteles, már pedig ha a vevő az árut át nem veszi, annak megőrzéséről sem gondoskodhatik és az is világos, hogy a más helyről küldött árura né/.ve a vevő az ügylettől csak akkor állhat el, ha az áru a kikötött v. törvényes kellékekne'.; meg nem felel, ha tehát a vevő az árut átvette és a hiányokat constatálva, az áru megőrzéséről gondoskodott. Habár a törvény a fenntiek szerint mi kétséget sem hagy fenn és habár kétségtelen, hogy ha a vevő a más helyről küldött áru átvételét megtagadta, — az árut tehát meg nem őrizte, azt bizonytalan sorsnak v. a fuvarozó által való elárverezés veszélyének tette ki, — a vevő az ám árát megfizetni köteles, bíróságaink gyakorlata egészen más irányban mozog. így több esetben fordult elő, hogy kereskedő vevők, deszka árut rendelve meg, midőn az idegen helyről rendeltetési helyére jött, az átvételt megtagadták, az átut az eladó rendelkezésére bocsátották, az árut azután a vasút elárvereztette és a bíróságok a vevőt a részben kifogásolható áruk vételárában nem marasztalták el. A dolog jobb megérthetése érdekében az ügyet is előadom: A brassói nagy fakereskedőnél egy aradi kisebb fakereskedő egy vaggon deszkát rendelt. Midőn a factura a vevőnek kézbesittetett. ez abból látta, hogy a vaggonra eső circa 600 deszkából 29 drb. a megrendelésnél 2 cméterrel vastagabb és ezért a küldeményt át nem véve, azt az eladó rendelkezésére bocsátotta. A vasút a küldeményt később eladta, — a fuvar-dijt, fekbért és árverési költségeket levonva, a vételár maradékát eladónak beküldötte. Az eladó által a vevő ellen vételár címén indított perben a bíróságok a vevőt elmarasztalták a hiányzó vételár megfizetésében — eladót azonban a 29 drb. kifogásolt deszka vételára iránti követelésével elutasították, azon indokolással, hogy eladó azon 29 drb. deszka fölött rendelkezhetett volna. Én «zen birói felfogást nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak. ') Indokolás I. köt. 279., 283 1. Törvény szerint a vevő, ha a megrendelt és más helyről kapott árut át nem veszi, annak megőrzéséről nem gondoskodik, habár a küldeményt az eladó rendelkezésére is bocsátotta, — a vételárt megfizetni köteles, nem csak azért, mert kifogásolás és rendelkezésre bocsátásnak átvétel előtt egyáltalán helye nincsen, de azért is, mert a vevő — az át nem vételből folyólag felmerülhető minden esélynek — mely az árut érheti — és így az elárvereztetéssel járó esélyeket is viselni köteles, különösen miután a vevő igen jól tudja, hogy ilyen esetekben a vasút az árut rövid idő múlva rendesen elárvereztetni szokta. És méltánytalan is a hivatolt birói felfogás, mert csak az a vevő szokta a fennti eljárást követni, amely vevő ily uton árleengedést kieszközölni remél, vagy amely vevő arra számit, hogy az árverésen olcsóbban juthat az áruhoz, — ami rendesen be is következik. És mert a vevő ezen számítása rendesen be is következik — mert a távol lakó eladótól, ki évenként pár ezer vaggon árut küld szerte szét az országba, esetleg külföldre is, nem lehet kívánni, hogy akár ő maga — akár több utazót tartva — ezek folyton csak azért utazzanak, hogy a jogtalanul rendelkezésre bocsátott árut a vasúttól kiváltsák, annak raktárhelyiséget keressenek — idegen helyeken — ott a deszkát szakszerűen felrakassák, az áru felügyeletével, gondozásával valakit megbízzanak és azután uj vevőt keressenek az árura ; mert ha ezt megkívánnák az eladótól, ennek tetemes, — sokszor az áru értékének felét vagy ^egyharmadát képviselő fuvardíj-összegeket, raktári, kezelési, megőrzési, felügyeleti költségeket kellene folyton készenlétben tartani, mi ugyancsak tetemes költségbe kerül, és mert sokszor az áru nem is viseli el a visszaküldéssel, fel- és lerakással járó költségeket, mert az áru nem ér többet. A törvény, midőn a vevőt az idegen helyről jött áru feltétlen átvételére kötelezi, éppen azt akarta elérni, hogy az eladó megkímélve legyen — a rendelkezésre bocsátás esetén a fenti utánjárásoktól és tetemes költségektől, mert ha a vevő az árut a vasúttól a fuvardíj kifizetése mellett átveszi. — az áru megőrzésével stb. felmerülhető költségeire nézve az áru még mindig elegencő fedezetet nyújt a vevőnek. Mivel a fakereskedés hazánkban nagy kiterjedést nyert és a hivatolt birói gyakorlat kiszámithatlan zavarokat okoz a forgalomban, — és a perekben a legnagyobb jogbizonytalanságot szüli — kívánatos volna az egyöntetű birói eljárás mielőbbi megállapítása. A jogorvoslat rendszere a csődeljárásban. Irta LADÁNYI BÉLA dr. budapesti kir. keresk. és váltó tszéki jegyző. Bár maga a csődeljárás különleges perenkivüli birói eljárás, melynek célja nem a vitáskodó felek jogvisszonyának tisztába hozatala, hanem a nem vitás vagy birói ítélettel megállapított jogoknak a lehetőség szerint való érvényesítése, jogorvoslati rendszere főbb vonásaiban mégis megegyezik a polgári peres eljárás jogorvoslati rendszerének lényeges részeivel. A jogorvoslat célja itt is ugyanaz, t. i. egyrészt a birói tévedésnek lehető kiküszöbölése, másrészt annak megakadályozása, vagy legalább korlátozása, hogy egymással homlokegyenest ellenkező jogi felfogások érvényesülhessenek a jogszolgáltatásban. A csődeljárás speciális igényeinek megfelelő módosításokat abban találjuk, hogy a csődeljárás nem öleli fel a peres eljárás jogorvoslati rendszerét teljes egészében és hogy némely esetben a jogorvoslat igénybevételére szánt határidő számításában vagy más tekintetben is attól eltér. Hiányzanak a csődeljárás jogorvoslatából azok a jogorvoslati eszközök, melyek voltaképen peres eljárást feltételeznek, milyenek: a perújítás, ellenmondás és a felülvizsgálat, bár ez utóbbi nem alapeszméjénél, hanem alkalmazásánál fogva tekinthető csak perjogi jogorvoslati eszköznek. Emellett az igazolás igénybe vehetősége is oly mértékben van megszoritva, hogy az igazolás a mulasztás következményeinek elhárítására csak a legkivételesebb esetben szolgálhat jogorvoslatul. Jogorvoslati eszközök a csődeljárásban a) a fe^ebbezés, b) felfolyamodás, cj igazolás, d) a semmisségi per és e) az előterjesztés. Ezeket a csődtörvény, a dolog természeténél fogva nem intézmércyszerüen szabályozza, mert valamennyi a polgári peres eljárásból van átvéve s ezért a polgári peres eljárás a csődtörvénynek jogorvoslati szabályaihoz való viszonyában jus generálé, az utóbbi pedig jus speciale. Ebből következik, hogy a perrendtartás vonatkozó szabályai a csődeljárásban csak annyiban nyerhetnek alkalmazást, amennyiben a csődtörvénynyel nem ellenkeznek, viszont a csődtörvénynek aj ogorvoslati szabályokban mutatkozó hézagait a perrendtartás tölti ki.