A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - A jogorvoslat rendszere a csődeljárásban - A más helyről küldött aru átnemvételének követelményei

A JOG 123 solták), akkor az összes érdekek igazságos kiegyenlítésére elegendő garanciát nyújt a contradictorius peres eljárás s az ennek alapján hozandó ítélet. Ily körülmények között illogikus volna feltenni, hogy az egyoldalú megállapodást a törvény szilárdabb alapokra kívánta volna fektetni, mint a bírói döntés alá utalt kérdéseket produkált tárgyalás eredményét s az eljárás hosszadalmasságát az utóbbi esetben még az igazolás megadásával is megakarta toldani. Az 1881: LIX. t.-c. 61. és következő szakaszai igazolás tekintetében a csődeljárásban is irányadó általános jogszabályulszolgálván, az emiitett törvény 61. §-a értelmében a perenkivüli csődeljárásban is helye lehet a fenti kategóriába nem tartozó valamely tárgyalási határnapnak — pl.: a csődkérvényre kitűzött tárgyalásnak — továbbá felebbezési (de csakis felebbezési és nem egyúttal felfolyamodási) határidőnek, valamint (vagyontalansági vagy felfedező) eskületéti határnapnak vétlen elmulasztása miatt a mulasztás igazolásának. Az 1881 : LIX. t. c. 50 §-ában szabályozott semmiségi perrel azonos hatályú és célú jogorvoslatot is ismer a csődeljárás. A csődtörvény 230. §-a értelmében ugyanis a csődbíróságnál indítandó keresettel minden érdekelt hitelező követelheti, hogy a kényszeregyeségen alapuló leengedések reá nézve hatálytalanoknak nyilváníttassanak, ha a közadós a tömeghez tartozó vagyon egy részét eltitkolta, ha koholt tartozásokat állított föl, vagy ha valamelyik hitelezőjének a szükséges többség megszerzése végett kedvezőbb feltételeket biztosított, feltéve, hogy a keresettel fellépő hitelező e kifogásokkal a kényszeregyezségi tárgyalások alkalmával nem élhetett. - Ez a kereset a kényszeregyesség jóváhagyásától számítandó öt év alatt évül el, mig a perrendtartásbeli semmisségi kereset elévülési ideje tiz évben van megállapítva. A csődeljárásbeli semmiségi per a 145. §. értelmében, tehát a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tárgyalandó, s a perben a csődhitelezők bármelyike részt vehet mint beavatkozó. Rendes jogorvoslati eszköz a csődeljárásban a felfolyamodás, melynek szabályozása az általános perrendtartástól szintén némi eltéréseket mutat. Ilyen eltérések : a) hogy az általános nyolc napi folyamodási idő (79. §.) két esetben rövidebbre: három napra (86. § ) van szabva ; b) hogy két egybehangzó határozat ellen további felfolyamodásnak helye nincs, következésképen a másodbiróság megváltoztató határozata ellen, hacsak azt maga a csődtörvény kifejezetten ki nem zárja (81. és 103. §§.) félfolyamodással lehet élni a harmadbirósághoz és c) hogy számos esetben maga a törvény kizárja a felfolyamodást. Három nap alatt adandó be a felfolyamodás a csődbiró ságnak oly határozata ellen, melylyel a csődnyitás iránt beadott kérvényt elutasította, vagy a csődöt megnyitotta. Hogy az elutasító határozat ellen csak az érdekelt, tehát a csődöt kérelmező hitelezők, ellenben a megengedő határozat ellen csak a közadós, illetőleg ennek örökösei, vagy — az osztrák jog területén — a hagyatéki gondnok élhetnek jogorvoslattal, a dolog természetéből következik. (Tervezet indokolása 186.1.) A felfolyamodás suspensiv hatását egyenesen kizárja ezekben az esetekben a törvény (86. §.), nehogy a csődjárás eredménye meghiusittassék. Abból az intézkedésből, hogy a felfolyamodás [elfüggesztő hatálya csak a 86. §. esetében van kizárva, következik — de különben a törvényhozási előmunkálatokból is kivehető, — hogy a csődeljárásban egyéb esetekben használt felfolyatiiodásnak a törvényhozó suspensiv hatást tulajAz említett jogorvoslati eszközök közül az igazoláson kívül legszűkebb alkalmazási köre van a felebbezésnck ,mert a csődtörvény csak egyetlen esetet ismer, amikor a perenkivüli jogkérdés ítélettel döntetik el. Ez az eset akkor fordul elő, ha a tömeggondnoki számadások felett való észrevételek megtételére a csődbiztos által kitűzött tárgyaláson a számadások békés (egyezségi) uton való rendezése nem sikerül, mely esetben a csődbiztos a számadásokat a csődbíróságnak mutatja be s ez a kifogásolókat és a számadó tömeggondnokot jegyzőkönyvi tárgyalás utján meghallgatva, a netalán szükséges bizonyítási eljárás után ítélettel határoz (lö3. §.). Az eljárásnak ez a módja contradictorius jellegénél fogva nagyban hasonlít a szorosan vett peres eljáráshoz. Ennek — a jegyzőkönyvi eljárásnak — szabályai szerint folyik is le. De a jogvita itt még nem per, mert hiányzik belőie a kereset s a vitás kérdést sem az eljárásban résztvevő ügyfelek jogviszonya szolgáltatja, hanem a számadás helyessége és az ezzel kapcsolatos kérdések. Ezenkívül figyelemreméltó momentum, hogy az eljárást a csődbiztos jelentésére hivatalból teszi folyamatba a csődbíróság, ami annak a következése, hogy a csőd gyors lebonyolítása nemcsak a hitelezők érdeke, hanem bizonyos mértékben közérdek is. Az ítélettel való elintézést a határozat fontossága okolja meg, mert a hozott határozat nemcsak az eljárásban résztvett felekkel, hanem ugy a tömeggondnokkal, mint az összes csőd- és tömeghitelezőkkel szemben is hatályos. Az ítélettel való elintézésnek logikai folyománya, hogy az ítélet ellen engedett jogorvoslat a felebbezés. Erre nem vonatkozik a 78. §. második bekezdésének az a korlátozása, mely szerint két egyenlő határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincsen, mivel a 163. §. kifejezett rendelkezései szerint a felebbezés tekintetében a polgári törvénykezési rendtartás szabályai irányadók. Minthogy a perenkivüli csődeljárás szerint a felebbezésnek csak egy esete van, azért a felebbezés itt rendkívüli jogorvoslati eszköz. Hasonlóképen rendkívüli jogorvoslati eszköz az igazolás is, melyet a csődtőrvény 77. és 80. §§-ai korlátoznak. Némelyek az idézett szakaszok rendelkezései alapján egyáltalában kizártnak tartják az igazolást a csődeljárásban. Azonban ez nincs igy. Ezek a szakaszok a judikatura szerint sem zárják ki az igazolást. A 77. ugyanis határidőkről, a 80. §. pedig tárgyalásokról vagyis határnapokról szól. E szerint nincs helye igazolásnak az olyan határidők elmulasztása miatt, melyeknek tartamát a jogok érvényesítésére vagy megóvására a csődtörvény vagy a törvény korlátai között a csődbíróság állapítja meg. Ilyen határidők: a) a bejelentési határidő (125. §), b) a csődtörvény 168. §-ának 2. bekezdése szerint kitűzött záros határidő, c) a felosztási tervre tehető észrevételek hatátideje (185. §.) és d) a kielégítési quota felvételére szolgáló 15 napos határidő (192. §.) Nincs helye igazolásnak továbbá az oly tárgyalási határnapok elmulasztása miatt, melyek az érdekeltek kellő értesítése után valamely megállapodás létesítése végett tartattak. (80. §.) Megállapodás . létesités^re szolgáló ilyen határnapok: a) a felszámolási tárgyalásra és a szavazatjog megállapítására szolgáló közös határnap (89., 144. §§.) ; b) a csődválasztmány megválasztására szolgáló határnap, c) a tömeggondnoki dijak tárgyában a csődbíróság által kitűzött határnap (103. §.); dj a tömeggondnoki számadások felett való tárgyalásra a csődbutos által kitűzött határnap (162. §.); ej a 163. §. szerinti jegyzőkönyvi tárgyalás határnapja ; f) a csődnek egyességgel való megszüntetése céljából kitűzött határnap, (166. §.); g) a felosztási tervre beadott észrevételek felett leendő tárgyalásra kitűzött határnap (185. §.); h) a hitelezők szavazati jogának megállapítására kitűzött határnap kényszeregyezség esetén (205. §.); i) kényszeregyességre kitűzött tárgyalási határnap (209. § ) és kj szövetkezetek csődjében a járulék-kimutatás felett való észrevételekre szolgáló határnap. Eme tárgyalásoknak — az e) pont alatt említettet sem véve ki — az a céljuk, hogy a csődeljárásban érdekeltek között lehetőleg megállapodást létesítsenek. Az igazolás azonban nemcsak arra az esetre tekintendő kizártnak, ha a tárgyalásra megjelentek a távollevők hozzájárulása nélkül megegyeztek valamiben, hanem akkor is, amidőn ily megegyezés nem jött létre. Hogy igy kell értelmezni a csődtörvény 80. §-ának szabályát, az abból is következik, hogy meg nem egyezés esetén a döntés rendszerint a csődbiróságra van bízva s nincs kizárva, hogy a hitelező az elmulasztott tárgyaláson meg nem tett észrevételét a csődbíróság előtt megtehesse; mig olyan esetben, mikor a meg nem egyezés folyománya perre utasítás (pl. ha a követelést a felszámolási tárgyaláson kifogádonit. Az 1881 : LIX. t-c. 56. §-a. mely szerint a peres eljárásban használt felfolyairodásnak rendszerint nincs felfüggesztő hatálya, a perenkivüli csődeljárásban különben már azért sem volna alkalmazható, mert ennek a szabálynak a rációja a peres eljárás természetében s különösen abban a körülményben rejlik, hogy a folyamatban levő perekben közbevetőleg használt felfolyamodásokai nagy mértékben lehetne késleltetni a perek befejezését, ha a törvény azokat feltétlenül felfüggesztő hatálylyal ruházná fel. Mindenesetre, tehát nemcsak helybenhagyó, hanem megváltoztató határozattal is végérvényesen határoz a másodbiróság : a) a csődbiztosi intézkedés ellen beadott előterjesztésre hozott csődbirósági határozat felett (81. §.) és b) a tömeggondnoki — és a gyakorlat kiterjesztő magyarázata szerint a választmányi jegyzői — dijak tárgyában hozott csődbirósági határozat felett (1Q3. §.). Ezenkívül nem lehet felfolyamodással élni c) a másodbiróságnak olyan határozata ellen, melylyel a csődbiztost a kényszeregyességi eljárásban hiányzó némely alakszerűségek pótlására utasítja. (219. §. V. ö. a 216. §-aü