A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Házasságtörés és a házastársi kötelességek sulyos megsértése

Huszonharmadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz 16. szám. Budapest, 1904 április 17. Kiadóhivatal: V., Ixudoif-rakpart o. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERŐIKÉINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR CCMDI, BÍRÓI, UGYESZÍ ES KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MOR dr. ügyvédek. Negyed évre Fél « Egész « 3 korona 6 • 12 Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Házasságtörés ét a házastársi kötelességek súlyos megsértése. Irta Csipkés Árpád csíkszeredai tszéki biró. — A más helyről küldött áru átnemvételének következményei. Irta Weiss Ignác dr., brassói ügyvéd. — A jogorvoslat rendszere a csődeljárásban. Irta Ladányi Béla, budapesti keresk. és váltótszéki jegyző. — A bírósági segédszemélyzet és a fizetésrendezés. Irta D. Gy. dr. ügyvéd, jbir. aljegyző. — A büntető tói vénykönyv revíziójához. Irta Halmi Bódog. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödönfi Miksa dr.. budapesti ügyvéd. — Belföld (A szabadkai ügyvédi kamara évi jelentése.) — Irodalom (V a j d a f i Emil: A kir. Kúria és a kir. Táblák döntvényei. — Koppányi Gyula dr. A magyar középosztály hanyatlásának okai). — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Házasságtörés és a házastársi kötelességek súlyos megsértése. Irta CSIPKÉS ÁRPAD, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. Ismeretes a kir. Kúriának azon, az 1894: XXXI. t.-c. életbeléptetése után rövid idővel kifejezésre juttatott felfogása, mely szerint a házasfelek állandó különélése alatt folytatott házasságtörő viszony nem az idézett t.-c. 76. §-a, hanem 80. §-ának c) pontja alá esik, eszerint az ennek alapján hozott felbontó ítéletben a 85. §. utolsó bekezdésében meghatározott tilalom ki nem mondandó. A kir. Kúria felfogását állandó gyakorlattá törekedett fejleszteni, amennyiben annak kinyilvánítását több alkalommal ismételte ; a jogirodalomban azonban gen tekintélyes hangok emelkedtek ellene és el kell ismerni, hogy nyomatékos érvek tüntették fel helytelenségét.1) Hogy abban az esetben, amidőn a házasságtörés ténye nem többször volt elkövetve, az ((erkölcstelen életnek megátalkodott folytatásán erőltetett magyarázattal sem állapitható meg, kétséget nem szenved ; különben bármely eltévelyedettet, aki csakhamar megbánja tettét, «megátalkodottnak» lehetne nevezni Ennek az eklatáns eüenmondásnak a figyelembe vételéből származik azon ujabb joggyakorlat, amely ilyen esetben az állandó különélés alatt elkövetett házasságtörést a 80. §. a) pontja alá vonja. A kir. Kúriának 1897. február 23-án 6.J3. sz. a. hozott ítéletében a 80. §. a) és c) pontjai még együtt nyernek alkalmazást akkor, amidőn a vétkes fél csak az együttélésnek házastársa részéről történt megszakítása után adta össze idegen személylyel magát és élt vele vadházasságban ;2) azonban az 1902. szeptember 17-én 4,936. sz. a. hozott ítéletben már az van mondva, hogy «az a körülmény, hogy alperes mással, mint házastársával ismételten közösült, egymagában az erkölcstelen élet megátalkodott folytatásának tényálladékát meg nem állapitja», másfelöl azonban «a tanuk vallomásával a kir. Kúria bizonyítottnak látta, hogy alperes ama harmadik személylyel oly szerelmi viszonyt folytatott, amely a házastársi kötelességeknek szándékos magavi élettel való súlyos sértését képezi» és a másodbiróság ítéletét annyiban, amennyiben a házassági köteléket az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján felbontotta, ezért is helybenhagyta.3) Azonban a házasságban élő egyénnek mással, mint a házastársával való nemi közösülése, ha ettől állandóan külön él iö, helyesen és a házasságtörés fogaimának megfelelően az 1894: XXXI. t.-c. 76. § ának mellőzésével, a 80. §. a) pontja szerint sem minősíthető és az ebben az irányban kifejtett törekvés csak arra látszik irányulni, hogy a 20. §-ban megállapított és a 95. §. ut. bek. szerint kimondandó eltiltás kö') Tóth Gáspár: A házasságtörés és az erkölcstelen élet a magyar házassági jogban. Jog 1897. 5. Ligetkutilván: A házasságtörés. Ügyvédek Lapja 1897. 4. Fodor Ármin: Magyar magánjog IV. köt. 304- 305. 1. 2J Márkus: Felső bíróságaink elvi határozatai IX. köt. 15,086. s) Márkus i. m. XIII. köt) 19,761. Lapunk aaai száma velkezményeivel együtt kikerültessék, tehát indokát a törvény szükségtelen szigorának felismerésében találja. Igen feltűnővé válik a viszásság, amely a vázolt gyakorlatból származik, abban az esetben, amidőn a ((házastársi kötelességeknek szándékos magaviselet által való súlyos megsértésévé* lefokozott házasságtörés más vonatkozásban is elbírálás tárgyát képezi. Előfordulhat az eset, hogy a férj, aki nejének ilyen házasságtörése miatt a bontó pert megindította és a 80. §. a) pontja alapján előbb a 90. § rendelkezése folytán ágytól és asztaltól való különélést elrendelő, majd felbontó ítéletet nyert, a házasság tartama alatt, vagy annak megszűnte, de a vélelmi időszak lejárta előtt született, tehát törvényesnek vélelmezendő gyermek születésének törvénytelenitése iránt kellő időben keresettel lép fel és a bevett bizonyítékok alapján a bíróság — ugyanaz, amely a házasságot felbontotta — a keresetnek helyet ad. Oly kijelentést fog a születés törvénytelenségét megállapító ítélet tartalmazni, amelynek csak az lehet az értelme, hogy a gyermek házasságtörésből származott, a törvénytelenités szempontjából egészen közömbös lévén, hogy a házasfelek a fogamzás időpontjában állandóan különéltek-e vagy sem ? De menjünk tovább. A házasságnak, illetőleg ha mindkét fél házas, mindkettejök házasságának a 80. §. a) vagy c) pontja alapján történt felbontása után azok, akik a vitás házasságtörést egymással elkövették, felmentés nélkül házasságra léphetnek és most már a törvénytelen vagy a fönnebb említett módon törvénytelenitett gyermek utólagos házasságkötés által való törvényesitésének kérdése lép előtérbe. Külömben az is lehetséges, hogy a felbontás nem is a kérdéses tény, hanem más bontó okot képező körülmény alapján történt, vagy hogy a bíróság határozata előtt vétlen házastárs elhal, amely esetekben a házassági bíróság a házasságtörés fenn vagy fenn nem forgása felől nem is határozott, ugy hogy a törvényesitésnél megelőző bírói kijelentés nem létezik. Az egyházjog szabályaira támaszkodó hazai jog szerint a házasságtörésből származó gyermekre nézve nincs megengedve az utólagos í érvényesítés amiatt, hogy a gyermek fogantatásakor a felek között a házasságtörést el nem hárítható impedimentum juris divini, a fennálló érvényes házasság akadályozta,4) ami tekintetben az eltér az oszrák polgári törvénykönyvtől,6) azonban megegyezik a frartcia és az olasz joggal;6) csakhogy ez az akadály királyi kegyelem utján elhárítható. Ha azt mondjuk, hogy nincs házasságtörés, akkor ilyen akadály sem forgott fönn és valamint a házasságkötés meg van engedve, ugy a törvényesités is lehetséges; pedig hogy a kiindulási pont hibás és a következtetés ellentmondást rejt magában, kétséget nem szenved; hiszen az állandó különélés alatt az érvényes házasság fönnállott, tehát a felek egymással házasságra nem léphettek volna. Itt tűnik aztán ki, hogy amidőn a kir. Kúria a házasságtörést, mint a házasságkötés tiltó akadályát lenetőleg megszorítani akarta, ezáltal a törvényesités kérdésében is a fönnálló hazai joggal ellentétes állapotot teremtett. El kell ismerni, hogy a méltányosság vezetett a vitatott álláspont elfoglalására, mert annak követése csakugyan azt 4) Legf. i 5,320/1871. Az utólagos házasság által a házasság megkötése előtt nemzett gyermekek törvényesíttetnek; e törvényesités azonban nem terjed ki a házasságtörésből származott gyermekekre. Márkus i. m. II. 83 1. L. még Kúria 3,536/1890. u. o. XII. k. 28,53 í. É) 161. §• Kinder, vvelche ausser der Éhe geboren und durch die nachher erfolgte Verehelichung ihrer Eltem in die Familie eingetreten sind. werden, so wie ihre Nachkommenschaft, unter die ehelich erzeugten gerechnet ...» 8) Code civil 331. «Les enfants nés hors mariage, autres que ceux nés d'un commerce incestueux ou a d u 1 t é r i n, pourront étre légitimés par le mariage subséquent de leurs pere et mére . . » C o d i c e civile 195. «Non possono essere legittimati per sussequente matrimonio (né per decreto reale) i figli che non possono essere legalmente riconosciuti». 180. «Non possono perö essere riconosciuti: lu i figli nati da persone, di cui anche una soltanto fosse al tempó del concepimento legatain matrimonio con altra p er s o n a.» 12 oldalra terjed.