A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - A belga részvényjog reformja

A J ÜCJ 59 Indokok: A főtárgyalás adatai alapján a kir. tszék a következő tényállást állapítja meg: a W. és Társa cég vádlottat az 1900. okt. 3-án megbízta, hogy a cég részére Magyarország területén megrendeléseket gyűjtsön. Vádlott részére a közvetítése mellett nyert megrendelések után a feljelentéshez csatolt levél tartalma szerint az eladott áruk különféleségéhez képest 121/,— B5«, közvetítési jutalék köttetett ki. Vádlott a kikötött jutalékokra előlegképpen mindjárt a megegyezés után 6 > K-t kapott és megrendelések gyűjtése végett útra indult. Útjáról a sértett céghez hamisított megrendeléseket küldött be s azok alapján a sértett cégtől jutalékokra előlegül még további 110 K-át kért és kapott. A cég kára eme 170 K előlegül kapott összegen felül még 20 K. amely összeg a hamisított megrendelések folytán szállított, azonban a címzettek által el nem fogadott áruk szállítási költségeiből és az azok szállítása és visszahozatala alkalmával felmerült levelezések költségeinői származik. A sérteti cég, minthogy kára megtérült, vádlott ellen panaszát visszavonta. A kir. ügyész vádlott ellen eme cselekményei miatt a btk. 379. §-ába ütk. és 381. §. 2. p. szerint minősülő csalás büntette miatt emelt vádat azért, inert bár a sértett cég panaszát visszavonta, a sértett cég és vádlottnak a fenti tényállásban megállapított visszonyában meghatalmazási viszonyt, a bp. 390. §. értelmében hivatalból üldözendőnek ítéli. A főtárgyalás adatai alapján kétségtelen, hogy a vádlott és W. és társa cég között fennállott jogvisszonyt a feljelentéshez csatolt, 1900. okt. 3-án kelt levél tartalmában foglalt megállapodás szabályozta. E megállapodás szerint köteles volt vádlott a cég részére megrendeléseket szerezni és azok után a megrendelt áruk fajához és a m grendelési összegekkez képest joga volt vádlottnak a cégtől bizonyos, a megrenderési összegek százalékában meghatározott jutalékot követelni. A levélben azonban oly megállapodás, melynek értelmében vádlott a cég nevében korlátolt vagy korlátlan jogkörrel eljárni, a cég részéről kötelezettségeket vállalni, vagy a cég részére jogokat szerezni, pl. a szerzett megrendelések elfogadása vagy visszautasítása tárgyában a céget kötelező nyilatkozatot tenni jogosult lett volna, nem foglaltatik, vádlott tehát a W. és társa cégnek a kt. értelmében meghatalmazottja nem volt, mert a megbízó céget terheltnek ügyletei jogilag nem kötelezték. Minthogy ezek szerint vádlott a sértett cégnek meghatalmazottja nem volt, cselekménye nem minősül a btk. 381. §. 2. p. szerint, hanem az csak a btk. 379. és 380. §-ba ütköző csalás bűntettét képezi, ami miatt a btk. 390. §. értelmében csak a sértett fél indítványára indítható bűnvádi eljárás. Sénett cég azonban kijelentette, hogy vádiott megbüntetését nem kivánja és panaszát visszavonta. Ez okból vádlottat a csalás büntette miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól a bp 3i6. §. 4. p. értelmében fel kellett menteni. Vádlott ellen a btk. 355. és 356 §-ba ütköző sikkasztás vétsége miatt emelt azon vád tárgyában, hogy ő a sértett cég által neki adott mintacolectiót vissza nem szolgáltatta, a további eljárást a bp. 323. §. alapján meg kellett szüntetni, mert a kir. ügyész az erre vonatkozó vádat elejtette és a vádat a sértett mint pótmagánvádió át nem vette, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1903. június 6 án 3,668/B. sz. a.) a kir. tszék ítéletének a sikkasztás vétségére vonatkozó, nem felebbezett megszüntető részét a bp. 387. és. 423. §. értelmében érintetlenül hagyja, a telebbezett csalás bűntettére vonatkozó részét pedig a bp. 385. §. 1. p. cj tétele alapján megsemmisíti és W. József vádlottat a btk. 379. §-ban meghatározott s a 380. és a 381. §. 2. p., továbbá a 92. és 20. §. szerint minősülő és a 390. §. érteim, hivatalból üldözendő, a W. és társa cég sérelmére folytatólagosan elkövetett csalás vétségében bűnösnek nyilvánítja és azért őt a bp. 383. §. 1. bek. 2. tétele s a 388. és 57. §. alapján s a 92. §. felhívásával a jogerős ítélet foganatbavételétő) számítva 14 napi fogházra és 10 K pénzbüntetésre, valamint 1 évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítéli, stb. Indokok: Vádlott az elsőfokú és a felebbviteli főtárgyaláson töredelmesen beismerte, hogy mint a W. és társa cégnek árurendelések kieszközlésére és felvételére írott szerződés alapjáni provízió mellett vállalkozott ügynöke 1900. okt. 6—20 napján, midőn a hányadjutalékból előlegként kivett 60 K-ja elfogyott, a pénzhiány által szorongatva, több vidéki városból, számszerűleg pontosan meg nem határozott, de legalább 8 drb hamis aláírással ellátott és 5 drb általa irt, de valótlan tartalmú árurendelési lapnak beküldése által a céget tévedésbe ejtette, avégből, hogy magának árurendelök hiányában is további előleget eszközöljön ki, miáltal a céget a másodízben küldött 110 K előleg és 20 K áruszállítási költség, összesen 130 K erejéig tényleg megkárosította. Ezen bizonyított tényállás mellett a kir. tszék a vádlottat nem tekintette a btk 381. §. 2. p.-ban megnevezett meghatalmazottnak, ki a kt. értelmében jogosítva lett volna arra, hogy a meghatalmazás által meghatározott jogkörben a megbízó cég részéről kötelezettséget vállaljon, a cég részére jogokat szerezzen és kinek ügyletei a megbízó céget kötelezték volna, a btk. 380. §. szerint hivatalból üldözendő, hanem csakis magáninditvány alá esőnek minősítvén ; a magáninditvány visszavonása folytán a vádlottat a bp. 326. §. 4. p. érteim, felmentette. Ezen álláspontot a kir. Ítélőtábla nem fogadta el. Ugyanis: A btkv. 381. §-a nem határozza meg a meghatalmazás fogalmát és nem jelöli meg azon kellékeket, melyek szükségesek arra nézve, hogy valaki egy más személy meghatalmazottjának legyen tekintendő. A meghatalmazás fogalmának meghatározásánál tehát a szónak legközelebbi értelme és a magyar magánjog általános érvényű rendelkezései veendők alapul, nem pedig egyes speciális, pl.a keresk törv.meghatározása, mely szükségképpen csakis különleges, vagyis kereskedelmi ügyletekről állítván fel jogszabályokat, a meghatalmazásnak fogaimát oly szük körre szorítja, hogy annak általános érvényre emelése által a btk. rendelkezéseibe ütköző cselekmények büntethe;ősége korlátozást szenvedne és illusoriussá válnék a btk. 381. §. intézkedése. A feljelentéshez csatolt, levélalakban kiállított szerződés szerint a cég azzal bízta meg a vádlottat, hogy hányadjutalék mint ellenszolgáltatás mellett a cégnek képviseletében Magyarországban utazzék és a cégnek cikkeit elárusítsa, vagyis, hogy a neki átadott mintagyüjtemény felmutatása mellett, mint a cégnek képviselője, megrendeléseket gyűjtsön és fogadjon el. Kétségtelen ebből, hogy a cég a most megjelölt cselekményekre felhatalmazta a yádiottat, mint képviselőjét és a vádlott mint meghatalmazott személy, jogilag képesítést kapott arra, hogy a mintagyüjtemény felmutatása és a megrendelő lapok aláíratása által a cég részére a megrendelő személyekkel szemben jogokat szerezhessen, viszont, annak dacára, hogy a megbízólevél, illetve szerződésben a vádlott ténykedésének a céget lekötelező ereje nincs kitüntetve, a cég is kötelezettséget vállalt a megrendelőkkel szemben arra nézve, nogy a szállítandó áru a mintagyüjtemény példányainak meg fog felelni. Vádlott tehát, ha a kt. 42. és 45. §-nak szoros értelmében nem volna is kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, de mindenesetre meghatalmazott volt a magánjog és a btk. 381. §. érteim. Ez alapon és a fent hivatkozott §. érteim, a kir. ítélőtábla megsemmisítette a kir. tszéknek Ítéletét és a vádlottat hivatalból üldözendő csalás bűncselekményében, saját beismerése, a sértettnek előadása s a bizonyíték alapján bűnösnek nyilvánította; figyelemmel azonban arra, hogy a vádlottnak jó előélete, töredelmes beismerése, szorongatott anyagi helyzete, a kárnak jóvátétele s a magáninditvány visszavonása, a vádbeli cselekménynek folytatólagos jellege, mint súlyosító körülménnyel szemben is annyira enyhítik a beszámítást, hogy börtönbüntetés kiszabása semmi arányban sem állna a vádlott bűnösségének íokával, stb. A m. kir. Kúria (1904. febr. 23-án l,6"3/B sz. a j A bpesti kir. Ítélőtábla ítélete a bp. 385. §. 1. b) és cj p.-ban meghatározott semmisrgi okon a bp. 237. §. 3. bek. szerint megsemmisíttetik és W. József vádldtt a bp. 326. §. 4. p. alapján a csalás bűntettének vádja alól felmentetik stb. Indokok: A kir. ítélőtábla által ítéletében valóknak elfogadott tények szerint, az iratokhoz csatolt levéllei, a vádlott hányadjutalék mellett azzai bízatott meg, hogy W. és tsa cég nt-vében Magyarországban a néki átadott mintagyüjtemény felmutatása mellett megrendeléseket gyűjtsön, hogy azonban a megbízó levélben s illetve szerződésben a vádiott ténykedésének a céget lekötelező ereje nem foglaltatik; íiogy továbbá vádlott több vidéki városból számszerűleg pontosan meg nem határozható, de legalább 8 drb hamis aláírással ellátott és 5 drb általa irt és valótlan tartalmú árurendelési lapnak beküldése által a céget tévedésbe ejtette a végből, hogy magának árurerdelők hiányában és a kapott előlegen felül, további előlegel kieszközölhessen, ami által a céget 130 K. erejéig tényleg megkárosította. Ezen tényállás mellett a kir. Ítélőtábla a vádlott cselekményét a btk. 379. §-ba ütköző, a 380. és a 381. §. 2. p. szerint minősülő csalás bűntettének minősítette. Minthogy azonban a megállapított tények szerint a vádlott a btk. 381. §. 2. p. szerint meghatalmazottnak és különösen oly meghatalmazottnak, mint azt a K. T. 43. 45. §§. meghatározzák, nem tekinthető, mert jogköre nem terjedt ki mindazon ügyletekre, melyek ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekményekre, melyeket az ily nemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, mert a céget ténykedésével az ügyletek kötésével le nem kötelezhette és így a vádlott és a cég közt a megbízó levél szerint meghatalmazási viszony nem létesíttetett, a magánhivatalnoki minőség fenforgása pedig a kir. ítélőtábla által meg nem állapíttatott, a btk. 391. §. 2. p.-nak esete fenn nem forog és a vádlottat terhelő csalás csak a sértett léi indítványára üldözhető; minthogy ehhez képest a kir. ítélőtábla a bűncselekmény minősítésének kérdésében a btőtörvény megfelelő rendelkezését tevésen alkalmazta és minthogy a magánmditványra jogosult fél visszavonható indítványát kellő időben visszavonta: ezeknél fogva a kir. ítélőtábla ítéletét a bp. 385. §. 1. b) és cj p. alapján a 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíteni és a vádlottat a bp. 326. §. 4. p. alapján a vád alól felmenteni kellett stb. A btk. 113. g. és a bp. 47. §. szerint a gondnokság alatt levők helyett a gondnok van a magáninditvány megtételére jogositva. A védelemnek azon érvelése, hogy csak a vagyoni kezelés illeti meg a gondnokot, elfogadható nem volt, mert az 1877: XX. t.-c. 97. §-a szerint a gondnok az elmebeteg gondnokoltat minden peres ügyben képviselheti. (A m. kir. Kúria 1903 november 4. 8,933/903. sz. <;.) A kir. ítélőtábla ítéletének indokolásában kifejtette, hogy bár a vádbeli tett a Btk. 310. §-ában meghatározott vétséget állapítja meg, a vád részéről a minősítés miatt felebbezés nem használtatván, vádlott csak a testi épség elleni kihágásban volt bűnösnek kimondható. Minthogy a kir. ítélőtábla ítéletének ren