A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - A belga részvényjog reformja

58 A JOG ból kiderül, hogy a jelen per megvolt ugyan már indítva akkor, a mikor az 5 /. a. okirat kiállíttatott, de a kereset alperesnek csak jul. 2-án kézbesittetett és igy azzal az 5 /. a. keltekor (jun. 20.) tudomással nem birt. ily körülmények között pedig felperesnek lett volna kötelessége az 5. •/. a. nyugtába belevenni azt, hogy az általa már meginditott perben érvényesített igényét továbbra is fentartja. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereskedelmi törvénynek a társasági tagok elleni keresetek elévülésére vonatkozó határozatai a dolog természeténél fogva valamely fenállott, de megszűnt keresk. tsaságnak és pedig a K. T. i2i és 146. § §. szerint a fenállott közkereseti és betéti tsasag volt tagjaira vonatkozhatik. A debreceni kir. tszék mint keresk. bíróság (1902. dec. 27-én 17,231 sz. a.) Garai B. "ügyvéd ált. képv. W. Henriknek, dr. Weisz 1. ügyv. ált. képv. M. Jenő ellen 1,535 K. ir. keresk. perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az nem vitás peres felek között, hogy midőn 1893. dec. 7-én a bpesti áru- és értéközsde választott bíróságának ítélete meghozatott, még a M. testvérek cég rnint közkereseti tság fennállott, de más részről nem vitás az sem, hogy eme közk. tsaság megszűnése, illetőleg a megszűnés közzététele és az ezen kir. tszék előtt 1902. márc. 22-én beadott keresettel folyamatba tett ezen per megindítása közt több mint 5 évi határidő telt el, miért is a midőn alperes mint a megszűnt közkereseti trsaság tagja a K. T. 121. § rendelkezésere való hivatkozással a kereset ellen első sorban az elévülés kifogásával él, a tárgyát csupán az képezi, hogy vájjon felperesnek a bpesti kir. keresk. és v.-tszéknél ugyanezen követelés iránt beadott keresete, a K. T. 123. § utolsó bek. érteim, az elévülést félbeszakitja-e vagy sem ? Minthogy pedig a bpesti keresk. és v. tszéktől beszerzett periratokból megállapítható, miszerint a nevezett kir. tszék helyi illetékességét leszállító és a felperes keresetét e miatt elutasító első bírói végzést a bpesti kir. it. tábla 3,628 sz. a. helyben hagyván, a'bpesti kir. keresk. és v. tszékhez 2,184 sz. a. leérkezett ezen kir. táblai végzés Garai B. felperesi ügyvédnek 1902. jan. 28 án, dr. Mandl S. alperesi ügyvédnek pedig 1902. január 29-én kézbesittetett s igy a birói illetékességet leszállító kir. it. táblai határozat már 1902 febr. 6-án mindkét félre nézve jogerőre emelkedett; minthogy továbbá az 1903. XVIII. tc. 215. §-nak rendelkezéséhez képest a keresk. eljárásban is megfelelően alkalmazandó 1893. XVIII. tc. 28. § 3. bek. szerint a nem illetékes bíróság eiőtt indítóit per megindításának magánjogi hatálya csak az esetben tartatik fenn, hogyha felperes keresetét a visszautasító, vagy megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 n. a. az illetékes bíróságnál megindítja, a mi jelen esetben be nem következett, mert a kereset e helyütt csak 1902 márc. 22, tehát a kérdéses 30 napi határidő eltelte után nyújtatott be: mindezekből nyilvánvaló, mikép a bpesti kir. keresk. és v. tszék előtt a felperes által 75,682 sz. a. folyamatba tett per a K. T. 121. §-ban meghatározott 5 évi elévülési időt félbe nem szakithatja s hogy ennélfogva a felperes keresete elévült. Miért is a keresetet elutasítani s felperest az alperesnek oKozott perköltségben marasztalni kellett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1903. márc. 17 én 664. sz. a.) a kir. iszék mint keresk. bíróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, a kereset el nemévültnek mondalik ki és ehhez képest az első bíróság utasittatik, hogy hozzon a per érdemében stb. határozatot. Indokok: A kereskedelmi törvénynek a társasági tagok elleni keresetek elévülésére vonatkozó határozatai a dolog természeténél fogva valamely fenállott, de megszűnt keresk. tsaságnak és pedig a K. T. 121. és 146. §. szerint a fennállott közkereseti és betéti tsaság volt tagjaira vonatkozhatik. Minthogy pedig a keresetlevélhez B. a. hiteles másolatban csatolt cégjegyzékkivonat, de felperesnek válaszbeli saját előadása szerint is a fennállott M. testvérek elnevezés cég nem volt sem közkereseti, sem betéti társaság, hanem egyéni cég, melynek egyedüli birtokosa a most perbe vont alperes M. Jenő volt; minthogy ekként M. Jenő alperes az emiitett M. testvérek egyéni cégtől nem különböző, hanem azzal egy és ugyanazon személynek tekintendő és igy a K. T. a társasági tagok elleni keresetek elévülésére vonatkozó kivételes szabályai a fenforgó esetre nem alka mázhatok: mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az általános elévülési jogszabály tektntete alá eső jelen keresetet el nem évüknek kellett kimondani és az első bíróságot érdemleges határozat hozatalára kellett utasítani. A meghatalmazási viszony megszűnvén, felperesnek jogában áll dijának és költségének megfizetését követelni. Nem áll ennek útjában az a körülmény, hogy felperes a reá bizott eredeti váltónak alperes részére való kiszolgáltatására külön uton kötelezve van, mert a bíróságnak módjában áll alperest a váltó kiadása ellenében való fizetésre kötelezni és ekkép a feleket kölcsönösen terhelő kötelezettségeknek alperest terhelő részét a felperest terhelő kötelezettség teljesítésétől függővé tenni. A székesfehér vari kir tszék mint váltóbiroság: V é rt e sy Géza dr. ügyv. ált. képv. F. Gaston dr.-nak, Szabady J. dr. ügyv. ált. képv. F. György elleni 95 K. 30 f. ír. váltóperében következőleg ítélt: Felperes keresetével mint időelőttivel elutasittatik. stb. Indokok: Felperes oda nyilatkozott válasziratában, hogy az alperes által neki költségek fejében felajánlott 300 frtos váltót nem fogadta el, minek folytán végiratában már nem érvelhet azzal, hogy ő a váltót költségei biztosítása fejében fogadta vo\na el alperestől, tehát azt alperes vissza nem követelheti, anná kevésbbé jöhet figyelembe ezen utóbbi érvelése felperesnek, mert ay. alperes által ellene 1,699. sz. a. emelt panasz tárgyában hozott 2,901 sz. ítélettel ő t. i. felperes a kérdéses 300 frtos váltónak alperes részére leendő kiadására köteleztetett. Köteles lett volna tehát felperes alpersenek az utóbbi által neki beperesités végett átadott 300 frtos váltót a képviselet megszűnte után az ügyv. rts. 44. §. érteim átadni. Hogy azonban azt a megbízás megszűntekor át nem adta alperesnek, azt kétségtelenné teszi felperesnek •//. a. levele, melyben ő a váltót visszaadni csak az esetben nyilatkozott hajlandónak, ha 30 frt költséget neki alperes megküldi. Hogy pedig ezen levél kelte és a fentebb hivatkozott 2,901. sz. ítélet hozatala óta visszaadta volna a kérdéses váltót alperesnek, ezt nem is vitatta felperes, annál kevésbbí igazolta. Minthogy pedig az ügyv. rdts. 44. §. rendelkezéséből kifolyólag az ügyvédnek a megbízási visszonyból eredő kötelezettségéhez tartozik a megbízás megszűnte után a félnek eredeti okiratát átadni, addig pedig míg az ügyvéd a megbízási viszonyból reá háramlotl kötelezettségeinek eleget nem tesz, megállapított járandóságának végkielégítését nem követelheti, mihez képest alperes neki a keresetben jelzett ügyben leimerült dijait, kiadásait mindaddig a míg neki a beperesités végett átadott 300 frtos váltóját vissza nem adja, avagy annak birói uton való megsarnmisittetését ki nem eszközli, megfizetni nem tartozik: mindezek folytán felperest keresetével mint időeló'ttivel elutasítani stb. kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1903. márc. 26-án 2,515. sz. a.) az elsőbiróság íteletét helybenhagyja. Indokok: Felperes ügyvédi munkadiját abból a váltóperből kifolyóan igényli, amelyben egy 300 forintos váltónak alperes részére leendő kiszolgáltatására felperest a székesfehérvári kir. törvszék 2,901. sz. a. hozott határozatával kötelezte. Minthogy az ügyvédi rendtartás 44. §-a szerint az ügyvéd a képviselet megszűnése ulán, mint a jelen esetben a megbízó félnek az ügyiratait eredetben visszaadni tartozik; minthogy felperes azt az általa vitatott tényállást, hogy a kérdéses váltót alperesnek kiszolgáltatta volna, alperes tagadásával szemben nem bizonyította, mert a 9. a. csatolt okiratból az, hogy annak kiállításakor a kérdéses váltó már alperesnek kiadva volt volna, ki nem tűnik, azt pedig felperes nem is állította, hogy a fent említeti határosat meghozatala után a kérdéses váltót alperesnek kiszolgáltatta volna, sőt felperes beismerte, hogy a kérdéses váltó birtokában nincs, sem annak megsemmisítése iránti eljárást folyamatba nem tette; s igy alperest nem juttathat/a abba a helyzetbe, hogy a kérdéses váltó alapján a további joglépéseket megtehesse; minthogy ebből folyóan közömbös az a körülmény, hogy alperes a kérdéses váltót felperesnek a tőle (alperestől) járó perköltség fedezésére, illetve biztosítására adta-e vagy nem ? mert a kérdéses váltót a költség fizetése ellenében felperes kiszolgáltatni nem tudta. stb. A m. kir. Kúria (1904 márc. 4 én 950. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik és az eljáró kir. tszék utasittatik hogy a követelés érdemében hozzon ítéletet. Indokok: A peres felek egyező előadása szerint a meghatalmazási viszony megszünvéD, felperesnek jogában áll dijának és költségének megfizetését követelni. Nem áll ennek útjában az a körülmény, hogy felperes a reá bizott eredeti váltónak alperes részére való kiszolgáltatására külön uton kötelezve van, mert a bíróságnak módjában áll alperest a váltó kiadása ellenében való fizetésre kötelezni és ekkép a feleket kölcsönösen terhelő kötelezettségeknek alperest terhelő részét a felperest terhelő kötelezettség teljesítésétől függővé tenni. Bűnügyekben. Minthogy megállapított tények szerint a vádlott a btk. 38i. §. 2. p. szerint meghatalmazottnak és különösen oly meghatalmazottnak, mint azt a K. T. 43. 45. §§. meghatározzák, nem tekinthető, mert jogköre nem terjedt ki mindazon ügyletekre, melyek ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekményre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, mert a céget ténykedésével, az ügyletek kötésével le nem kötelezhette és igy a vádlott és a cég közt a megbizó levél szerint meghatalmazási viszony nem létesíttetett, a magánhivatalnoki minőség fenforgása pedig meg nem állapittatott. a btk. 38I. §. 2. p.-nak esete fenn nem forog és a vádlottat terhelő csalás csak a sértett fél indítványára üldözhető. A bpesti kir. tszék (1903. január 30-án 5.120 sz. a.) csalás büntette és sikkasztás vétsége miatt vádolt W. József elleni bünperében következőleg itélt: W. József vádlottat a btkv. 379., 380. és 381. §. 2. pontja alapján csalás büntette miatt ellene emelt vád és következményei terhe alól a btk. 390. §. és a bp. 326. §. 4. p. alapján felmenti stb., vádlott eilen a btk. 355. és 356. §-ába ütköző sikkasztás vétsége miatt indított eljárást pedig a kir. tszék a bp. 323. §. alapján megszünteti.