A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás

A JOG 117 megtorlást vagy társadalom-védelmi elve, azért is az esküdtszéki rhetorikát minden irányban ki kell használni, mtrt ez az egyéni védelem kárára sohasem szolgálhat. A ügyésznek minden körülmények közt objectivnek kell lennie; a védő subjectiv lehet a legnagyobb mértékben, a nélkül, hogy abba a hibába esnék, hogy a tettet és nem a teltest védi. A védelem subjectivismusa természetes és nem egyszer szánalmat gerjesztő a vádlott iránt, a vád subjectivismu-a a kötelességét teljesítő közvádlóból bosszúálló közvádlót csinál. Mindenesetre legtöbb kellék az, hogy az ügyvéd a szónoklásban harcképes legyen ; rendelkezésére kell állania nemcsak a jogi tudásnak és meggyőzésnek minden fegyvere, hanem az adott esetié vonatkozó ismereteknek oly arsenáljával kell birnia, melynél togva képes legyen mindenkor a helyzetet uralni. Az a fárasztó figyelem, melylyel a védő a főtárgyalás legkisebb részleteit kiséri, az az életerőt felemésztő munka, melylyel a védő a vádlott útját a főtárgyalás során kisebb nagyobb ütközetben egyengeti és végül a döntő ütközetnek megvívása, a védelemnek előterjesztése, a szó hatalmának fegyvereivel való nemes küzdelem legszebb jutalmát abban a tudatban leli, hogy az ügyvéd az egyéni védelemért, az igazibb és humánusabb jog eléréseért oda adta életerejének, lelkének egy részét. Felemelő tudat, nagy jutalom ez olyan országban, ahol a jog mindenek felett áll. A forensis ékesszólást, a fórumon való működés fascinirozó sceneriáját, a hol az igazi tehetség babért és dicsőséget arathat, — megelőzi az ügyvédnek dolgozó-szobájában való munkássága. Azt a néhány órai tárgyalást, mely sensációsabb esetekben a hallgató közönséget is magával ragadja és amelyen a figyelem és a kritika központját a védelem képezi, — megelőzi egy magába visszavonuló komoly munka, amelyre igen kevesen gondolnak, amidőn a védőnek az egyéni védelem-rt folytatott, minden körülmények közt rokonszenves küzdelmében gyönyörködnek. Az ügyvédnek, hogy hivatását teljesen betölthesse, nemcsak jogot kell tudnia, hanem mindenhez kell értenie és mindent kell tudnia. Le bármily igrz ez a tétel, époly igaz az is, hogy erre egy ember nem képes és legyen az a legnagyobb lángész. Már a jognak magának is van számos vidéke, amelyek mindegyikében még az sem lehet egyaránt jártas, ki a jogász névre méltán igényt tarthat. A bányajog, a vizi jog, az úrbéri jog, a szabadalmi jog stb. nem mindennapi kenyere az ügyvédnek, mint például a magánjog vagy a váltójog, — nemis szólva a tengeri jogról, a hajóépitésre, a jelzésekre stb. vonatkozó rendelkezéseivel. A közigazgatási jognak óriási területén még azok sem otthonosak, kiknek az élethivatásuk. A pénzügyi-, a honvédelmi-, az ipari igazgatás stb. útvesztőiben azok a tisztviselők is eltévednek, kik egy és ugyanazon szakmában egy egész életet töltöttek el. A telepengedélyhez kötött közönséges szappanfőzési ipar például és a A rabok magatartása a tisztviselőkkel szemben némely helyütt tuialázatos, ami nem tesz kellemes benyomást. Ezt szerző különösen Vácott tapasztalta. U. n. fegyházaiéra (Zuchthausgesicht) nem igen akadt ; haj- és szakállnyifás nem szokásos ; a megszólítás sok helyütt az országos szokásnak megfelelően : a tegezés. A mária-nostrai és zágrábi női fogházak vezetése apácákra van bizva ; ezek gyakorolják a felügyeletet, ellátják a tanítást, élelmezést és ruháztatást. A főnöknő mellé van állandóan rendelve egy biztos. Sem nálunk, sem Zágrábban nincsenek megelégedve az intézetek ily módoni vezetéséve1, de egyelőre ezen segíteni nem lehet. Tulenyhének vélik itt a büntetés végrehajtását. Külön fejezetekben tárgyalja ezután szerző a magánelzárást, a közös letartóztatást, a közvetítő intézeteket és a büntetés letelte előtti elbocsátást. A magánelzárás tartamáról különbözők a nézetek. Mig nálunk a törvény egy absolut tartamot megállapít, addig Horvátországban és Boszniában az igazgatónak van befolyása ennek tartamára : amott 8 hétig tart, ha csak azt orvosi javaslat a rab egészségének szempontjából ki nem zárja. Ezen időtartam is megrövidíthető, ha az igazgató azon nézetben van, hogy a magánelzárás célja eléretett és a rab a közös letaitóztatásban jó magaviseletű lesz. Viszont meg is hosszabbítható a magánelzárás korlátozás nélkül a jobb viselkedés bekövetkeztéig. Boszniában 3 havi tartamú; de súlyos börtönnél 2 hóra. egyszerű börtönnél 1 hóra leszállítható jó viselkedés esetén, ellenesetben egy évig is kiterjeszthető. (Folytatása következik.) I hideg uton való, u. n. Magrini-féle szappanfőzési ipar közti | külömbség, az azokra vonatkozó rendelkezések egy egész tanulmányt igényelnek. Egy kis monografiaszámba megy a község háztartására vonatkozó szabályok és rendelkezések tudása. És mindezek mellett szüksége lesz az ügyvédnek az adott esetben arra, hogy például a színház építésében, a gőzés villamos vasutak technikájában, a külömböző áruk gyártásában, az őstermelés külömbözö ágaiban, a könyvvitelben, a mérlegkészítésben és sok másban alaposan tájékozva legyen. Nem is említve azt, hogy a törvényszéki orvostannak és különösen az elmekórtannak ismerete nélkülözhetetlen az ügyvédre nézve. Mindezen ismeretek — melyeknek kimentő, részletes felsorolásába bele nem bocsátkozhatunk, - valamint az azoknak alapul szolgáló tényleges visszonyoknak tudása képezik azt az arsenált, melylyel az ügyvéd sikeresen harcba mehet az egyéni védelemért és az egyéni érdekekért. Az bizonyos, hogy mindezt az ügyvéd nem tudhatja és mindebben az ügyvéd képes-tésénél fogva alapos jártassággal nem birhat. Azért is az adott esetre vonatkozó ismereteknek esetről-esetre való elsajátítása képezheti csak azt a követelményt, melyet az ügyvéddel szemben joggal támaszthatunk. Az adott esetre vonatkozó, a jog vidékén kívül eső ismereteknek és azoknak alapul szolgáló tényleges viszonyok ismeretének elsajátítása, azok lényegébe való behatolás pedig nagy és nem mindenkire nézve elérhető feladatot képez. Kétségtelen, hogy a bírónak is szüksége van, miszerint az adott esetre vonatkozó speciális ismeretekkel, valamint a jog kevésbbé közkeletű rendelkezéseinek ismeretével birjon, mégis azonban a bíró ebbeli működése az ügyvédétől nagyban külömbözik. A biró a felett ítélkezik, amit és a hogyan a felek azt elébe terjesztik és még a bünperben, a hol a biró nyomoz, — sem hasonlítható össze a biró működése az ügyvédével, mert ott is a biró nyomozó készsége rendszerint az ügyvéd kezdeményezésén alapszik. Az ügyvédnek az adott esetre v matkozó, ugy a különleges jogi, mint a jog vidékén kivül eső, speciális ismereteket, nemcsak el kell sajátítania, hanem azok lényegébe hatolnia és azokat lehetőleg kimerítenie kell, mert csak akkor lesz abban a helyzetben, hogy ismeri a speciális kérdésnek ama oldalát, mely fele érdekeinek ellene szólhat és így csak akkor lesz képes ez ellen kellőleg védekezni, másrészt pedig csak akkor fogja ismerhetni a speciális kérdésnek azt az oldalát is, mely felének joga mellett szól, minélfogva csak ez esetben fogja azt kellőleg felhasználhatni. A biró ily működésre kötelezve nincs, de ez módjában sem állana, mert a biró működésében — egyes kivételes esetektől eltekintve, — nem kezdeményezhet. Ha pedig abirót ezen kezdeményezési joggal fel akarnók ruházni, illetőleg ezen kezdeményezési jogát kelleténél tul akarnók terjeszteni, ugy azon magaslatról, melyen állania kell, lerántanék a felek harcaiba és az annyira szükséges és emberileg lehető bírói objectivismus helyébe a birói subjectivismus lépne. Ennek oka, hogy a modern bűnvádi eljárásban a vádelv fogadtatott el. A jog vidékének nagy terjedelme nemcsak számos törvényeinél, hanem tömérdek rendeletei- és szabályrendeleteinél fogva azt eredményezte ujabban, hogy az ügyvédek közt is keletkeztek specialisták, mint az orvosok közt. A specialistának, különösen a jog terén nem vagyunk barátja. Az ideggyógyász az idegbajt, a sebész az eltávolítandó testrészt fogja keresni és mindkettőnek diagnózisa épen egyoldalúságánál fogva megbízhatatlan lesz. A specialista jogász ép egyoldalúságánál fogva a jog egész vidékét nem lesz képes áttekinteni és meg fog esni, hogy a kriminálista épazért veszíti el a pert, mert nem látta a bünpei azon magánjogi oldalát, melynek alapján védencét felmentethette volna, a magánjogász pedig azért keverte ügyfelét valamely büntetendő cselekmény elkövetésének gyanújába, mert nem ismerte a büntetőjogot és a büntetőjogi gyakorlatot. Azért a jogász, mint tudós, mint tanár vagy mint biró lehet, sőt talán jó is, — ha specialista, mint ügyvédnek azonban specialistának lennie nem szabad. Ezen nagyjában vázolt fixpontok körül forog az ügyvédnek dolgozószobájában való komoly működése, mely a fórumon való szereplést megelőzi. A munka oroszlánrészét, a védelem felépítését, az ügyvéd dolgozószobájában végzi el és ott állapítja meg gondos körültekintéssel, sokszor nagy tanulI mány utján a jog érvényesítésének vagy védelmének módját, i S bár az ügyvédnek a tárgyaláson előfordulható meglepetésekI kel szemben mindenkor helyt kell állania, ezen meglepetések í elleni védpajzsot az ügyvéd már dolgozószobájában késziti el és onnan viszi magával a tárgyalásra, mert rosz ügyvéd az, kire nézve a tárgyaláson meglepetések előfordulhatnak. Etekini tétben külföldön, különösen Angol- és Franciaországban ritka 1 lelkiismeretességgel járnak el az ügyvédek, ugy, hogy ott az