A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

ügyvéd az ellenfél ügyvédjével nemcsak a tényállításokat és a vonatkozó bizonyitékokot, hanem előterjesztendő jogi érveléseit is közli, hogy az ellenfél ügyvédje annál hathatósabban készülhessen el a védelemre, illetőleg ellenérvelésre. E közlési kötelezettség elmulasztása pedig fegyelmi vétséget képez. És ezt a közlési kötelezettséget az ügyvédek ott annyira lelkiismeretesen veszik, hogy ha az ügyvéd a szóban forgó esetre a judikaturában egy vonatkozó elvi jelentőségű Ítéletet vagy határozatot talál és érveléseit erre alapítani vagy ez ellen irányiuni kívánja, azt ellenfelével a tárgyalás előtt közli. Sajnos, nálunk ily irányú közlési kötelezettség fenn nem áll. sőt mindinkább lábra kap nálunk az a pósolás, hogy a nagy ügyvédhez nemis illik az előre való elkészülés. Miután pedig sokan akarnak nagy ügyvédek lenni,, ugy sokan vagy eltitkolják, hogy alaposan elkészültek, vagy pedig igazán készületlenül mennek a tárgyalásra ; az előbbiek nevetségessé válnak, az utóbbiak pedig kudarcot vallanak és egyik sem veszi észre, hogy nálunk is a nagy és lelkiismeretes ügyvéd elkészülve jön a tárgyalásra, amit bevallani sohastm restéi. Az ügyvédnek minden esetre képességgel kell birnia a rögtönzésre, rögtönzött érvelések és fejtegetések megtartására és arra annak, ki ambitiójának kielégítését ebben találja, — bő alkalma nyilik a tárgyalás folyamán megteendő indítványok megindokolásában vagy az elleninditványok mellőzésének megind jkolásában, nemkülömben a replikákban, — azt mondani azonban, miszerint nem tudom, hogy mit fogok beszélni és miként fogom védeni felemet; nem is ismerem a tanúvallomásokat, stb. — határozott pózolás, mert a bizonyítékok vagy ellenbizonyitékok összeállítása, valamely kontrovers jogi kérdésnek az adott helyzet által megkövetelt irányban való meggyőző felfejtése, a vonatkozó judikatura uralása, szóval a védelem felépítése és előterjesztése nem vehető egy kalap alá a hordóról mondott kortesbeszéddel vagy pedig a lakodalmi felköszöntővel. (Folytatása következik.) Sajtóeljarasunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.*) Nálunk a Bpts csakis a főkérdést nevezi meg kifejezetten,, a többieknek csak részben fogalmát adja elnevezés nélkül A fökérdés az, amelyet a vádló hoz javaslatba, s melynek sajtóeljárásban a bűnvádi perrendtartás 574. §-ának megfelelőleg kell szerkesztve lenni, olykép, hogy arra az esküdtek igen vagy nemmel felelhessenek.*1') A főkérdésnek egyéb, a bűnvádi perrendtartásokban ismert kellékei, tudniillik a tett, eszköz, mód, hely. idő, a sértett személye, továbbá az elkövetett bűncselekmény foga'ma a Bpts 574. §-ában is teljesen kimertttetnek, ugy, hogy ezzel el van érve az a cél, melyet a főkérdésre a Bpts 355. §-a előir, hogy a kérdés eldöntésével maga a bűntett vagy vétség büntethetősége egyszer s mindenkorra minden kétely kizárásával el lesz döntve, minek az a fontossága, hogy ezért többé felelősségre vonható a vádlott ne legyen. A jogi fogalom meghatározása nálunk a Bpts értelmében feltétlenül felveendő kérdésre, miután a mi Bpts-unk 349. § a szerint az esküdtek arra is esküt tesznek, hogy öigazságosan és a törvény értelmében határoznak» ennélfogva az elkövetett bűncselekmény törvényes fogalma is felveendő a kérdésekbe. Feltétlenül felveendő továbbá a sajtóközlemény vagy egészen vagy azokkal a szavakkal, melyek a vádiratban külön inkrimináltatnak, továbbá, hogy mily minőségben lesz a vádlott felelősségre vonva, vájjon mint szerző, kiadó, vagy nyomdatulajdonos tartozik-e felelősséggel ? Miután sajtóvétségnél is lehetséges több vádlott, de legalább 2, t. i., hogy a szerzőn kivül a felelős szerkesztő külön inkriminált javításokat tett a közleményen, vagy esetleg a korrektor szándékosan oly javítást tett benne, mely önálló sajtóvétséget képez, ez esetben külön kérdést kell feltenni az egyik vádlottra s külön a másikra nézve és pedig a Bpts. 574. §-ának megfelelően szövegezve ugy az egyik, mint a másik kérdést. Végül előfordulhat az az eset, hogy több sajtóvétség tekintetében tartatik meg egyszerre az esküdtbirósági tárgyalás ugyanazon vagy több vádlottal szemben. Ez esetben ismét minden vádbeli cselekményre külön teendő fel a kérdés.***) *) Előző közlemény a 12. számban. **) Már jeleztük természetesen, hogy a kérdések írásba foglalása végett az elnök felfüggeszti az ülést, hogy ezekhez a felek és képviselőik hozzászólhatnak, azokat felolvasni semmisség terhe alatt köteles az elnök és a kérdés felett a bíróság határoz. *") Az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-ai csak a tettes bűnösségét ismerik, tehát felbujtási vagy bűnvádi részesség sajtóügyben nincs, miután az 1848: XXXVII. t.-c. 7. §-a értelmében a btkv. azon rendelkezései, A főkérdés mellett Btps-unk 354. §-ának utolsó pontja és 356—357. §-ai, habár a neveket meg nem emiitik, a kisegítő kérdés alkalmazását is megengedik, aminek ugy a vád. mint a védelem szempontjából rendkívüli fontossága van. Az ugyan sajtó vétségnél ritkán fog^ előfordulni, hogy a bizonyitásfelvétel folyamán a tényállás olyképp változik i meg. hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bűnösnek, mint amivel a vádló indítványa szerint terhelve volt, vagy pláne, hogy még más büncselekménynyel isvvádolható legyen, de előfordulhat az is, hogy valamely sajtóvétség — vagy bűntettnek, a büntető törvény értelmében súlyosabb büntetéssel büntetendő minősített esete fordul elő, pl. rágalmazást és becsületsértést, izgatást és lázitást is tartalmaz a közlemény ; az eredménytelen, vagy többé-kevésbbé eredményes bűncselekményre való felhívás miatt vádoltatik a felelős személy. Ez esetekben természetesen a bpts. 316—317. §-aibetartandók, vagyis e súlyosabb minősített cselekvényre külön kérdést kell feltenni, ami azonban csak vádlott beleegyezésével történhetik ; ha bele nem egyezik, emiatt a tárgyalás elnapolandó. Beleegyezése esetén azután a súlyosabb bűncselekményre vonatkozó kérdés válik tőkérdéssé, mig az eredeti kevésbbé súlyos minősítésre szóló kérdés lesz a kisegítő 'kérdés, mely mindig «Ha nem». «Ha igen» szókkal vezetendő be. Annál gyakrabban fog azonban előfordulni és erre ugy a vádlottnak, mint a védőnek súlyt kell helyeznie, — miután a leggyakoribb sajtóvétségnél : a rágalmazás és becsületsértésnél fordul elő — hogy t. í. a vádló már óvatosságból rágalmazásra is, becsületsértésre is megtette a feljelentést; a bizonyitásfelvétel többé-kevésbbé mindkét vádbeli cselekményt igazolta ; azonban a vádló előtt kérdésessé válik, vájjon az esküdtek a rágalmazás összes ténybeli kritérumait fenforogui látják-e majd vagy sem ? Ez esetben, nehogy az esküdtek — a rágalmazást beigazoltnak nem látván — a feitett kérdésre nemmel feleljenek, a vádló érdekében áll, hogy a rágalmazásra vonatkozó főkérdésen kivüi, a becsületsértésre is kisegítő kérdést hozzon indítványba, mely esetben a főkérdés a bűnvádi perrendtartás 574. §-ának megfelelően rágalmazásra fog irányulni, olykép kezdve, mint ahogy a fŐKérdéseket fel kell tenni : bünös-e . .. stb., a kisegítő kérdés pedig ugyanezen sajtóközlemény u. e. inkriminált passzusai felemlitésével és a köv. bevezetéssel: «hanem,— bünös-e a» stb. a becsületsértés vétségére ? Igen természetes, hogyha ugyanazon sajtóközleményben rágalmazás és becsületsértés is foglaltatik, a becsületsértésre vonatkozó kérdés nem lesz kisegítő kérdés, hanem önálló főkérdés, és ez esetben a rágalmazás iránt tett kérdésben a közleménynek azon részei veendők fel, melyek alapján a rágalmazásra irányul a vád; a becsületsértésre vonatkozó kérdésben pedig a közleménynek azon részei, amelyek alapján becsületsértésre irányul a vád. De nemcsak a vádlónak áll érdekében ily kisegítő kérdést indítványozni a már jelzett okokból, hanem érdekében áll a védelemnek is, nehogy az esküdtek azon alternatíva előtt álljanak, hogy a sajtóvétséget magát teljesen igazolva és fennforogni látják, ennélfogva a feltett kérdésre nemmel nem felelhetnek. így, nehogy a vádlott büntetlenül meneküljön, inkább a súlyosabb minősítés, esetleg a becsületsértés helyett a rágalmazásban mondják ki vádlottat bűnösnek, még ha a rágalmazás fogalmat teljesen kimeritettnek nem látják is, azon hiszemben, hogy a biióságnak nagy latitude-je van úgyis a büntetést enyhébb mértékben kiszabni. A védőnek érdeke tehát, ily esetben az enyhébb minősítésre, a speciális esetben becsületsértésre vonatkozó kisegítő kérdést hozni indítványba. A büntető jogtudomány ezen kivül a mellékkéidés fogalmát ismeri, mely alatt a főkérdés után adandó oly kérdést kell érteni, melyet a főkérdésre adandó igenlő válasz esetén intéznek az esküdtekhez, akár arra: hogy a beszámitbatóságot kizáró ok forog-e fenn, akár pedig arra, forog-e fenn oly ok, amely a büntető törvény külön rendelkezése értelmében a büntethetőséget megszünteti. Az első esetre nézve a Bpts 358 §-a aztitjaelő, hogy lehetőleg főkérdésbe foglalandó s csak akkor teendő fel külön, ha ezáltal a főkérdés terjedelmes vagy nehezen érthető lenne. Sajtóügyben ilyen, a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok lehet a büntető törvény 76. §-án ; becsületsértésnél, rágalmazásnál a Btkv 266., 275. §-án alapuló. Ez esetekben a főkérdésre adandó igenlő válasz után teendő fel külön kérdés, vagy ped-g a főkérdésbe foglalandó be az, hogy vájjon nem szűnt e meg a büntethetőség az alapon, hogy ilyen, a beszámithatóságot kizáró ok forog lenn ? melyek a S. T. fenti rendelkezéseivel ellentétben állanak érvénytelenek A bpts. 355. §-a értelmében, miután ilyen bűncselekmény nem büntethető, az esküdtekhez ily tényálladékra és bűnösségre kérdés sem tehető fel. A m. kir. Kúria 1903. nov. 25-én y,520/B.)