A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország, és Boszniában (Folytatás.) 2. [r.]

114 A JOG nézve a dolgot, a jelzett testületek által egymás ellen folytatott harcokat tulajdonképp testvérliáboruknak tekintem. Méltóztassanak csak rám figyelni! A jog által szabályozott életvisszonyok ma már oly számosak, hogy nem csoda, ha a lakosság minduntalan megzavarja a jog által szabályozott rendet ugy, hogy ma már mindennemű praeventiv intézkedést alkalmazásba kell vennünk, csakhogy a jogrend fenntartását, ugy ahogy előmozdítsuk. Nem fér kétség se hozzá, hogy a megzavart jogrend hivatott értői: az ügyvédek s mindenki más csak kuruzslószámba jöhet, azonban a jogrend megzavarásának megelőzése céljából tehető intézkedések fogánálositására az állam a közjegyzői intézményt állította föl, tehát a hatáskör határozott és világos. A községi és körjegyzők hatásköre természetesen szintén csak a praeventiv intézkedések körül fogadható el é-s az életvisszonyok eléggé indokolják, hogy a néppel legközvetlenebbül érintkező képesített közeget az azonnali segélynyújtástól el ne zárjuk. Én a körjegyzők működését épp oly nagyra becsülöm, mint az életveszélynél nyújtható első segély jelentőségét Az akasztott embert mindenki jogosítva van levágni és a megszűnt lélegzést a mellkas tágítása és összenyomása által előidézni s ugyanezt mindenki köteles a vizbeugrottal is megtenni. Nagyobb sérülések esetén, különösen iparvállalatoknál, az első segélynyújtásra a munkások és munkavezetők ki vannak oktatva, holott a gyógyítás csak szakképzett orvosoknak van megengedve. Ily első segélynyújtásra hivatott közegeknek tekintem én a derék jegyzői kart s akármily szigorú mértéket is alkalmazunk velők szemben, de a bíróságok • előtti eljárások egynémelyikében való közreműködésből, nevezetesen a perenkivüli eljárásban, semmi esetre sem zárhatjuk ki. így tehát a jogrend körül a jegyzői karnak is fontos szerepe van és a nagyközönségnek a jogrend fenntartása és a megzavart jogrend helyreállítása érdekében a jegyzői karra épp ugy szüksége van, mint a közjegyzőkre s végső eredményben az ügyvédekre. Minél tökéletesebben teljesítik tehát a praeventiv intézkedések körül a jegyzők és körjegyzők a reájok háruló felpdatokat, annál kevesebb esetben kerül a sor a jogrend megzavarására, de ha a jogrend már meg van zavarba, akkor engedjük csakis a szakképzett operateur-eket és ügyvédeket munkálkodni. Ezért kétségtelen dolognak tekintem, hogy a peres és perenkivüli eljárások terén megtalálhatni ama határozatokat, amelyek a jegyzői, közjegyzői és ügyvédi hatáskört megjelölik és visszont meglehet találni ama indokokat is, amelyek szerint aztán mindenki más kizárható lenne abból, hogy a jogrendet érintő ügyekben a nagyközönség őket igénybe vsgye. Értem ez utóbbiak alatt a hivatásszerű zugirászokat . . . Ha ez utóbbi sikerülend, t. i. hogy hívatlan prokátoiként a társadalom banditái el ne járhassanak : akkor az ügyvédi és közjegyzői kar egymással és ezek együtt a jegyzői karral nem fogják szembe találni magukat. És most egy kissé különös hasonlathoz fordulok, hogy magamamat kellően megértethessem. Az ipar terén a céh-rendszer megszüntetésével a szabad I ipar elve lett érvényre emelve, azonban amint az 1884 : XIII. t.-c. 10. §-a mutatja, néhány iparág megkezdése és gyakorlása engedélyhez van kötve, sőt némely iparág üzéséhez a kellő képesítést is ki kell mutatni. Ez azt mutatja, hogy az államra nem közömbös, hogy ki takarítja az egyes emberek házában a kéményt, vagy ki építi a Fityi-Palkó házát, sőt a 25. §. szerint az sem közömbös, hogy a dögnyuzó-helyek. szappanfőzők és vágóhidak hol'vannak föllállitva, mert ezek a közönségre káros hatással lehetnek. Ha az állam ezekben az esetekben a közérdek eminens védelméről gondoskodott, akkor inkább kell gondoskodnia, hogy az állam jogrendjét érintő ügyekben a zugirászok egyátalán be ne folyhassanak, mert a zugirászok a nagy többségre nézve épp oly veszélyesek, mint a kéményseprők, pörkölőkemence-íulajdonosok, lúgtőzők stb.; mert a vagyon megsemmisítése és emberkoppasztás körül szemérmetlen módon működnek és a bíróság kapuja alól a tudatlan és a visszonyokkal ismeretlen embert a saját vágóhidjaikra hurcolják. A polgári perrendtartással kapcsolatban a zugirászat kiirI tására irányuló intézkedésekről tehát föltétlenül gondoskodni ' kell. És az erre vezető mód nagyon egyszerű. A mult tapasztalatai szomorúan igazolván, hogy a zugirászat ellen a repressiv intézkedések nem vezetnek eredményre, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy forduljunk a praeventiv intézkedésekhez. Itt tehát az eddigi rendszertől abban térnénk el, hogy a zugirászat létesülhetését igyekeznénk, a megtorló intézkedés helyett, megelőzni. Ezt az által érnénk el, ha a perrendtartás által a tárgyalásokra vonatkozólag elfogadott alapelvet a beadványokra vonatkozólag is a legkövetkezetesebben vinnők keresztül. Alapelv ugyanis, hogy a pereket a felek személyesen vagy ügyvédi meghatalmazott utján vihetik. Kivétel, hogy a perrendtartás által megnevezett személyek is meghatalmazottként járjanak el. Mármost azt az elvet, amelyet alkalmazunk a bíróság előtti tárgyalásoknál, ki kell terjesztenünk a beadványokra is. Ugyanis a feleknek jogukban van a bíróságnál megjelenni és a perrend által megadott esetekben kereseteket jegyzőkönyvre adni és a per vitelére szükséges nyilatkozatokat szóval megtenni és jogukban áll az is, hogy az ügyvédi kényszer eseteit kivéve ugyanezt írásban megtegyék. És ha a fél erre nem képes, mert nem tud irni, vagy a bíróságok hivatalos nyelvét: a magyart nem beszélve, beadványokat készíteni képtelen, abban az esetben nemde olyanTÁRCA. A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország- és Boszniában. A. Jog eredeti tárcája. (Folytatás.)* II. A progressiv rendszernél csak a fegyház, börtön és fogház jöhetnek tekintetbe. Hazánkban a btk. szabályozza a büntetések végrehajtását. Világosan kitűnik ezen szabályozásból, hogy csak valahogy-kezdeményezni akarták a progressiv büntetés végrehajtását, anélkül, hogy kezüket tényleg megkötni akarták volna. Minden összpontosul a központi h itóságnál, melyet semmiféle törvény nem kötelez arra, hogy a progressiv rendszernek keresztülvitelére szükséges intézetek berendezéséről gondoskodjék. Fölötte kívánatosnak mondja szerző, hogy a törvény mielőbb összhangba kerüljön a tényleges visszonyokkal. Horvátországban még mindig fennáll az 1852-iki osztrák btk., némi az autonóm horvát törvényekben 1861 óta foglalt módosítással. A progressiv rendszer szempontjából csak a 6 hónapot felülhaladó börtön jön tekintetbe; mert csak ez esetre szállitandók át az elitéltek a progressiv büntetés végrehajtásán alapuló letartóztatási intézetekbe. Az osztrák btk. büntetésrendszere rég elavult; lehetetlen lett volna a progressiv büntetés *) Előző közlemény a 14. számban. \ végrehajtást az oly törvénynyel egybekapcsolni, mely a fegyelmi ' büntetések legnagyobb részét itéletileg szabályozza és ezen [ súlyosbításokat a büntetés egész tartamára fentartja, tekintet nélkül a fokozatokra és a beállott változásokra. Ezért kellett törvényes uton orvoslásról gondoskodni. A börtön minden nemére nézve fennáll a munkakényszer, a munkanem választása nélkül; de lehetőleg figyelembe veendő a börtönbüntetés foka, az eddigi foglalkozási mód és a műveltségi fok. A boszniai 1879 július 7-diki btk. is támaszkodik az osztrák 1852-iki btk.-re. A szabadságvesztés büntetései éppoly módon szabályozottak ; tehát a börtönnek is két fokozata van. A súlyosbítások is megegyeznek az osztrák btk.-vei. Itt azonban már a törvénykezési gyakorlat tette lehetővé a büntetés végrehajtásának progressivvé való alakítását; mert csak azon súlyosbításokra szorítkoztak, melyek útjában nem állanak a progressiv büntetés végrehajtásának. Fősulyosbitás a bilincs, mely egyszerű «kariká»-ban (Band) a lábon viseltetik. A szakadatlan magánzár egy hónapnál tovább nem tarthat és később egy havi időközben újból alkalmazható. Ez idő alatt is a rab kétszer napjában meglátogatandó és kellő módon foglalkoztatandó. A börtönbüntetéssel nem kapcsolatos az állandó, hanem csak a «rendszerinti» munkakényszer. Ezen súlyosbításoktól eltekintve, a boszniai btk. említést sem tesz a szabadságvesztés büntetésének végrehajtásáról. Szabályozza ezt csupán a «Rendelet a zenicai központi fogház és az abban alkalmazásba vett büntetés végrehajtásánál irányadó határozatokról)), mely 1887 okt. 13. császárilag jóváhagyatott és okt. 27-én kihirdettetett; függelékét képezi a zenicai házi és szolgálati rend.