A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 14. szám - A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horváthország- és Boszniában. 1. [r.]

A JOG 107 eddig külön legfelsőbb intézkedések a főudvarnagyi hivatal birói hatóságát kiterjesztették ; 3. azokra a személyekre, kik a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élveznek, ha magukat a főudvarnagyi bíráskodásnak alávetik. De ezt a fogalmazást, ha hü is mintaképéhez, szerencsésnek nem tarthatom. A magyar főudvarnagyi bíróság hatósága alá nemcsak az imént felsorolt személyek, hanem az eléje utalt ügyekben azok is fognak tartozni, kik ezen személyekkel szemben ezen bíróság előtt jogukat keresni lesznek kénytelenek. Viszont meg a javaslat 2. íj-ában felsorolt személyekre sem terjed ki minden jgyükben, sőt még az ezen bíróságnak fentartott ügyekben sem mindig a magyar főudvarnagyi bíróság hatósága, mert valahányszor ezek a személyek ilyen ügyekben felperesek gyanánt lépnek fel. kereseti igényüket nyilván nem a kivételes bíróság, hanem az ország rendes bíróságai előtt fogják érvényesíteni. Helyesen szövegezve tehát a szakasz ugy hangzanék, h}gy az abban említett személyekkel szemben a 3. §-ban felsorolt ügyekből származó kereseti igényeket csakis a magyar főudvarnagyi bíróság előtt lehet érvényesíteni. A javaslat 3. §-a szabályozza a bíróság tárgyi hatásköret, oda sorolván l. a királyi ház tagjainak a magyar korona országaiban fekvő hitbizománvaira nézve a hitbizományi viszonyból származó peres ügyeit; 2. a Koháry grófok és Szász-Cobtirg és Gothai Ferdinánd herceg magyarországi hitbizományaiból származó peres ügyeket, mig ezek haszonélvezője a Szasz-Coburg és Gothai hercegi család jogosult féifi tagja ; 3. a királyi család tagjai és az egyéb ide utalt személyek után az örökösödést tárgyazó pereket, ha a hagyatéki ingatlan a magyar korona országaiban fekszik, vagy ha az elhunytnak utolsó rendes lakhehe e/ekben az országokban volt; 4. egyéb, ezen személyek ellen inditott polgári pereket, ha azokban a főudvarnagyi bíráskodás hiányában a magyar korona országainak valamelyik rendes bírósága volna illetékes. Ki vannak véve a 4. §. értelmében a magyar főudvarnagyi bíróság hatá->köréből és a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak: 1. az ingatlanokra vonatkozó dologi; 2. bérleti és haszonbérleti; 3. bányabirósági; 4. alperes kereskedelmi vagy ipart vállalatából 5. gazdaságából eredő perei; 6. a királyi c-aládon kivül a főudvarnagyi bíróság alá rendelt személyek hitbizományi ügyei. A szabály egyrészről és a kivételek másrészről nem lelik magyarázatukat semmiféle egységes elvben. így p. o. nem érthető, hogy miért tartoznak a rendes bíróságok elé csupán a kiváltságos személyek mint bérbe, vagy haszonbérbeadók ellen inditott perek és nem azok is. melyek ellenük mint bérlők vagy haszonbéilők ellen indíttatnak. Miért legyen kénytelen az a háztulajdonos, ki. teszem, valamely braganzai hercegnek lakást adott bérbe, a házbér behajtása végett magasrangu bérlőjét a főudvarnagyi bíróság előtt beperelni, holott ugyanazon herceg haszonbérlőjétől a haszonbérelt ingatlanok átadását sommás uton az illetékes járásbíróság előtt követelheti ? Épp oly érthetetlen, hogy miért nem tartozik a rendes bíróságok hatáskörébe minden olyan per, mely alperes birtokán folytatott gazdaságot illet és miért tartoznak oda csupán olyan gazdaságból származó perek, mely lakó és gazdasági épületekkel ellátott jószágon folytattatik ? Egy különálló és lakóépületekkel el nem látott puszta gabonatermését avagy valamely épületekkel egyáltalán el nem látott erdejének faállományát eladja a főkiváltságu személy; mi okon kellene elvonni az ilyen pert a rendes biróságok ítélkezése alól r Nem kevésbé érthetetlen az a megszorítás, mely szerint a kiváltságos alperesnek csupán azon gyári, kereskedelmi, ipari vagy egyéb telepei tartoznak per esetén a rendes bíráskodás alá, «ahol ügyletek kötésével közvetlenül foglalkozik)). Ha ezen közvetlenségen az értendő, hogy a magas alperesnek személyesen kell az ügyleteket megkötnie, akkor ide ugyan semmiféle, bármily nagyszabású vállalata sem lesz vonható. Ha pedig más értelem lenne tulajdonítandó e megszorításnak, akkor felesleges, meit nincsen az az üzemben levő vállalat, mely folytonosan ügyletek kötésével ne foglalkoznék, akár feldolgozandó anyagai bevásárlása, akár termékei eladása alkalmával, az pedig, hogy azt közvetlenül vagy pedig közvetve (ügynökök által ?:) végezteti, nagyon is mellékes. A törvényjavaslat indokolása némi önérzettel hivatkozik arra. hogy «az általános forgalom érdekeinek bizonyára szolJ gálatot tesz. midőn a köznapi életnek ezen ügyleteiből szárI mazó pereket a kivételes bíráskodás alól elvonja*. Tehát pedzi I az alkalmazandó helyes elvet, de ennek következményeit le nem vonja. Hiszen az emiitetteken kivü! az általános forgalomnak és köznapi életnek még számos ügylete van, melyek kivételes bíráskodást nem igényelnek és mégis kivétetnek a rendes biróságok hatósága alól. Avagy nem sokkal inkább a I köznapi elet tárgya a szabó követelése, szállított ruha ára lejében, a mészárosé elfogyasztott hus címén, a kocsitulajdonosé bérkocsi-dijakért, a banké pénzkölcsön visszafizetése iránt, az orvosé gyógvkezelésének tiszteletdijára stb. stb.? És ha, miként az indokolásból kitűnik, csakugyan szolgálatot teszünk az általános forgalomnak az által, ha minél több ügylet kivétetik a kivételes bíráskodás alól, vagyis visszahelyeztetik az őt megillető rendes bíráskodás alá. miért nem ezek az ügyletek is. melyeknél köznapiasabb jellegűeket képzelni sem lehet? Az ilyen ügyek csakugyan nem is méltók a kivételes hatósági jelleggel felruházott bíróságokhoz, melynek ám tartassák fenn a hitbizományi és hagyatéki perek elintézése, de ne terheltessék ily «közönséges» polgári perekkel, melyeket a rendes biróságok is majd közmegelégedésre el tudnak végezni. A hitbizományi és hagyatéki perek rendszerint nem érintik a családon főnöke : Klein személyesen kísérte szerzőt ajómess/e fekvő sziavon mitrovicai fogházba, Budapesten pedig dr. Vámbéry Rusztem, (kit szerző épp oly tudósnak, mint gyakorlati börtönkérdésekben tapasztaltnak elismer) volt állandó kísérője. Megismerkedett ezrnfölül dr. Faycr. dr. Balogh, dr Dollcschall urakkal és dr. Silovic zágrábi tanárral. Volt tehát módja tanulmánya tárgyával alaposan megismerkedni és arról hü képet nyújthatni. És mégis őszintén beismeri, hogy ezen általa nyújtott képben sok a tévedés, a hiány és nehézkesség. -— minek főoka a magyar és horvát nyelv ismeretének hiánya. És igy félreértések nem voltak elkerülhetők, éppúgy a szóbeli érintkezésnél mint a fordítások leírásánál. Hazánk börtönügyi viszonyainak bővebb ismertetésétől mint nagyobbára ismerttől eltekintünk és csupán a horvát és bosnyák börtönügyi viszonyok ismertetésére szorítkozunk. A hatáiőrvidéknek bekapcsolása Horvátországnak büntetőjogára és büntetésvégrehajtására is lényeges befolyással volt. A katonai «Stockhaus» eltöröltetett és helyebe lépett a fogházaknak a gráci letartóztatási intézet mintájára véghezvitt fokonkénti átalakítása. Horvátországban kénytelenek voltak a büntetések végrehajtását a büntetőtörvény alkotása előtt reformálni, mert a határőrvidéki büntetések végrehajtásának módja pillanatig sem volt tűrhető és nyomban a bekebelezést közvetlenül követő időben sürgős intézkedésre várt. Az országba hivták tehát Tauffer Emiit, a hires lipótvári böríönügyi organisatort és vele ma-/ától jöit a progressiv büntetésvégrehajtás. Ezt a Derencin Marian igazságügyi főnök elnöklete alatt működő börtönügyi bizottság is magáévá tetteTauffer 1877 június 30-án lett a lepoglavaifogház igazgatójává kinevezve és azt nyomban az uj rendszer szerint berendezte. 9 évig állott Tauffer ezen fogház élén és ez idő alatt ! nagy hírnevet szerzett rendszerének ugy a bel- mint a kül' földön. Emellett fényes világításba helyezte az állami önkezelés előnyeit a vállalkozói kezeléssel szemben. Mig a kincstár 1855 I —1878-ig a rabok munkájából fillérnyi hasznot sem húzott, j hanem a rabok foglalkoztatását az élelmezés bérlőinek ingyen átengedte, — addig Tauffnr már 1882-be,í csak Lepoglavában is képes volt 47.460 K. 20 f. tiszta hasznot e címen kimutatni. Ez időbe esik Horvátországnak kísérlete egy saját büntetőtörvény alkotására. Eddig itt az osztrák polgári btkv. és a határőrvidékre nézve a bekebelezésigaz osztrák katonai büntetőtörvény volt érvényben. Égető szükség volt tehát egy egységes törvénykönyvre. Már 1895-ben hozatott egy speciális törvény a feltételes szabadságolásról. A btk. első tervezetét Derén cin igazságügyi főnök készítette és tette közzé, mely ugy nálunk mint a külföldön is. jóakaró és kedvező bírálatban részesült. A bán által egybehívott szaktanácskozmány azonban e tervezetet túlságosan a részletekre terjedő bírálatban részesítette, e közben Dere nc i n 1883-ban nyugdíjaztatott, a bizottsági tárgyalások megakadtak és ma — minden a réginél van és még mindig divik az 1852 iki osztrák büntetőtörvény. A büntető perrendtartást szabályozó 1875-iki horvát törvény is nagyban az osztrák 1873-iki bpt-nak az utánzata. Lcpoglava eredetileg a pálosok kolostora volt és igy csak nagy költség árán (1.505,042 K.) volt egy 700 főnyi rabállomány befogadására átalakítható. A zágrábi női fogház 1855-ben épült és ez idő óta az irgalmas nővérek vezetése alatt áll. A mai igényeknek nem felel meg és azonfelül a Száva árterületén belül fekszik, a pvogressiv büntetés végrehajtására tehát nem alkalmas. A glinai fogház 1873-ban épült és ma az ifjú bűnösök