A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 14. szám - A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horváthország- és Boszniában. 1. [r.]

106 A JOG nem felelne-e meg jobban korunk felvilágosodásának, ha a törvény az állam polgárai között, bármily rangba helyezte is őket a származás véletlene, osztályozást nem tenne és őket kivétel nélkül a rendes biróságok elé utasitaná? Ám hallgassuk meg a javaslat indokolását, mely bizonyára nem érheti be azzal, hogy az ily kivételes biróságok fennállására utal, hanem azok létezésének belső okát is igyekszik megadni! Az indokolás mindenek előtt a tényleg létező állapotra hivatkozik, melyet szerinte törvényes intézkedések is szentesítenek, melyek a főudvarnagyi hivatal birói hatóságát elismerik. Ámde ilyet csak kettőt tud említeni, melyek közül az egyik (az 1868. évi 54. t. c. -271. §-a) tisztán csak a kézbesítésre, a másik (az 1881. évi 60. t.-cikk 33. §-a) pedig csupán végrehajtási cselekményre vonatkozik és melyek ezentúl a magyar főudvarnagyi bíróságra bízatnának (10. §.). Ezekből birói hatáskör elismeiésére következtetni nem lehet, mert ezek oly funkciók, melyek az ítélkezésnek csak segédeszközei ; nem birói, hanem közigazgatási jellegű cselekmények. Hivatkozik továbbá a javaslat indokolása a Kúria gyakorlatára. Nem akarok e helyütt annak vizsgálatába bocsátkozni, vájjon ez a gyakotlat helyes vagy téves-e, azt az egyet azonban a Kúria illető határozatainak indokaiból meg lehet állapítani, hogy azok egyedül egy nemleges körülményre támaszkodtak, t. i. arra, hogy az udvarnagyi hivatal bíráskodását sem törvény, sem rendelet hatályon kivül nem helyezte, de már annak kutatásába nem bocsátkoznak, vájjon ezen kivé teles birói hatáskör magyar törvényben gyökerezik-e ? Különben is birói szervezeti kérdésekben a Kúria gyakorlata törvényt nem pótolhat. De nát ez mind csupán az alaki elismerés kérdése, melynél sokkal fontosabb a javaslat ratiója, belső oka, érdemleges megindokolása. Ilyen belső okot a kivételes bíróság számára csakis egyet hoz fel az indokolás, azt mondván, hogy a királyság intézményének egyenes következménye, hogy a királyi ház tagjainak megkülönböztetett jogi állása legyen ; ez más intézményekben is nyilvánul, igy a nagyobb rangban, a fokozott büntetőjogi védelemben stb. és a nagyobb ranggal, a magasabb állással van összefüggésben az is, hogy a királyi ház tagjainak kül in birói illetékessége legyen. Megvallom, ez az érvelés nem nagyon meggyőző erejű. A királyság nem magánjogi, hanem államjogi intézmény, annak lényegéből tehát nem következik, hogy a királyi ház tagjainak más állampolgároktól különböző magánjogi állásuk legyen. A büntetőjogi védelem éppen csak a személyes épség és becsület fokozottabb oltalmában különbözik másokétól (1878. évi V. t-c. 141. §.), ellenben a tolvajt, a rablót, a sikkasztót, a gyujtogatót nem büntetik súlyosabban, ha tettét a királyi ház valamely tagja vagyonán követi is el. A nagyobb rang éppoly kevéssé lehet ok külön birói fórum igénylésére a polgári jog terén, mint nem az a büntetőjogi téren. Ha a nagyobb rangból az következnék, hogy azzal külön birói illetékesség ^s jár, akkor ilyet nemcsak a királyi ház tagjaira nézve, hanem a hercegek, grófok és más, születésüknél fogva magasabb rangban levő egyének számára is meg kellene állapítani, mert ha egyszer az elvet elismerjük, akkor ne riadjunk vissza annak alkalmazásától és rendezzük birói szervezetünket az alperesek személyt rangja és állása szerint ! De első sorban kivételes bíróság kellene akkor a király ő felsége, valamint a polgárok összességét magában foglaló állam magánjogi pereire nézve, mert ezeknél magasabb rangban senki sem állhat, pedig ezek perei a rendes biróságok elé tartoznak És mindezek ellenére elismerem, hogy helyes és jó dolog volt ezt a javaslatot benyújtani. Igaz, hogy semmiféle belső, igazi ok és szükség a külön udvarnagyi bíróságra nincs; igaz, hogy a javaslat szervezete szerint ezt a bíráskodást törvényszéki, táblai és kutiai bírák fogják ellátni a jogorvoslatok ugyanazon létrája szerint, mint a rendes törvénykezésben, — és igy tulajdonképp értelme sincs a külön intézménynek, mert nemcsak ugyanazon törvények szerint tartozik eljárni, de ugyanazon személyekből is áll, mint a rendes biróságok ; igaz. hogy ily külön bíróság sérti a törvény előtti egyenlőség elvét puszta fennállásával is : mégis fel kellett állítani, mint külön magyar bíróságot, csak azért, hogy megszűnjék ezen a téren is Magyarország beolvadása és névtelensége és helyreálljon itt is a paritás, mely ma még oly sok tekintetben hiányzik. Az eszményi jogállapot mindenesetre az volna, ha az állam minden polgárának ugyanazon biróságok szolgáltatnák igazát; de ha már ily külön bíróságnak a ha;, yományok erejénél fogva fenn kell állnia, ne legyen az közös, hanem akkor csakugyan a magyarországi ügyekre nézve legyen önálló, Külön magyar udvarnagyi bíróság, hogy megszűnjék a mai állapot, midőn a cs. és k. főudvarnagy elnöklete alatt a bécsi törvényszék négy birája ítélkezik oly ügyekben is, melyek a főudvarnagyi bíróság nemlétében a magyar biróságok hatáskörébe tartoznának. A magyar főudvarnagyi bíróság elnökét és ennek helyettesét javaslatunk szerint a király a budapesti kir. ítélőtábla birái közül, két ülnökét pedig és ezek helyetteseit a budapesti törvényszéki bírák sorából nevezi ki ; a felebbviteli biróságok a budapesti kir. Ítélőtábla és a kir. Kúria és igy ez az uj hatóság beilleszkedik birói szervezetünkbe. Hatáskörének megállapítása tökéletesen megfelel az osztrák törvénynek (1895. aug. 1. t.-c. a polgári perrendtartás életbeléptetéséről, III. cikk), melylyel a főudvarnagyi hivatal birói hatósága fenntartatik. E Lzerint pedig e hatóság kiterjed: 1. a királyi ház tagjaira; 2. azokra a személyekre, akikre TÁRCA. A progressiv büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország- és Boszniában. A. Jog eredeti tárcája. Szakavatott tollból jelent meg e napokban egy érdekes munka*), mely annál nagyobb figyelmet érdemel, mert szerzője sok helyütt éles és beható kritikát gyakorol, az általa észlelt hibákat nem szépítgeti és nem titkolja, amellett azonban a jóakaró tárgyilagosság körét tul nem haladja. Ily tanulmányból mi is tanulhatunk, sőt a horvát és boszniai börtönviszonyokkal való alapos megismerkedés egyenesen hasznunkra is válik. A nemzetközi büntető kongresszusok, egyesületek és szakközlönyök dacára is szükségesek a tanulmányutazások ma éppúgy, mint annakelőtte. A büntetés végrehajtása elsősorban az embernek az emberre való behatása. Látni kell tehát az embereket, szem előtt tartani a büntetés végrehajtásának öszszefüggését a jogszolgáltatással és annak történetével, a kriminalitással, az illető országgal és népeivel, melyen azok alapulnak. Hivatalos jelentésekből a dolgok oly összefüggését megismerni nem lehet. De viszont nem szabad a minutiáknak górcső alatti v zsgálata okából a nagy igazságokat figyelmen kívül hagyni. *) Der progressive Strafvollzug in Ungarn. Kroatien, und Bosnien. Erg'ebnisse einer Studienreise von Georg Langer, kön preussischem Staatsanwalt in Oels. Berlin. 190-i. J. Guttentag Verlacrsbuchhandlung. Nagy 8r 262 1. és VI. melléklet. Ara ? Szerző kéc hónapot szánt ezen tanulmányútra. Három, nagyon különböző ország büntetésvégrehajtását ily aránylag rövid idő alatt alaposan megismerni majdnem lehetetlenség. A büntetés végrehajtásában rejlő benső szellem, az egyes rabokon szerzett tapasztalatok, azoknak egymásközti visszonya, a böitönőr, felügyelő és igazgató és a rab közti szellemi rapport és sok más a büntetés végrehajtásánál annyira irányadó személyes vonatkozás, — mindez ki nem deríthető 3—5—8 nap alatt; ehhez sokkal hosszabb taitózkodás szükséges. Az utazás inditóoka egy pályázat: 1,000 m. díj volt, melyet Liszt Ferenc tanár, a berlini kriminalistikai seminarium igazgatója, egy magyar, horvát és boszniai tanulmányút érdekében kitűzött. Szerzőnek jutott adij és az utazás m. é. május és június hónapokban ment véghez. Magyarországban egy meiléje rendelt igazságügyminiszteri tisztviselő segítségével tanulmányozta a magyar jogforrásokat és meglátogatta a budapesti és környékebeli letartóztatási intézeteket. Innét Zágrábba ment, ahol hasonlóképp a kormány támogatásával tanulmányozta a fennálló intézményeket és meglátogatta a zágrábi és az ország keleti részén fekvő 'etartóztatási intézeteket. Innét Boszniába indult, ahol az ország központi fogházát tanulmányozta. Visszajövet pedig pótlólag meglátogatta a tanulmányai céljából még szükséges sziavon és magyar börtönöket. Összesen 10 letartóztatási intézetben fordult meg ; ebből esik 5 Magyarországra (a budapesti gyűjtőfogház, a váci' soproni, lipótvári fogházak és a kishartai közvetítő intézet)^ Horvátországra (Lepoglava, Gospics, Mitrovica és a zágrábi női fogház) és 1 Boszniára (a zenicai fogház, az ország egyetlen letartóztatási intézete). Az egyes fogházak látogatásának időtartama 1—7 nap közt váltakozott. Horvátországban az igazságügyi kormánynak