A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez

4 A JOG ban indított perek. (Csődtörv. 153. §. 1868 : LIV. t-c. 44. §. és 1893: XVIII. t-c. 1, §. 2. p.) b) az ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítése vagy megszüntetése iránt indított perek, ide értve az osztály-,határ-, birtok- és kitörlési-pereket. (Csődtörv. 153. §. 1881: LIX t-c. 6. §. és 1893: XVIII. t-c. 1. §. 2. p.) 2. 1,000 korona értékhatárig: a) a megtámadási perek. (Csődtörv. III. fejezet. 1893 : XVIII. t-c. 1. §. L p.) b) a tömeghitelezők által a tömeg ellen követeléseik iránt indított perek. (170. § V. ö. 48. és 49. §§.) c) azok a perek, melyeknek tárgya oly jelzálogilag biztosított követelés, melyre nézve a kielégítés egyedül a jelzálogból kéretik. (153. §. 1893 : XVIII. t-c. 1. §. 1. p.) B) Rendes eljárás alá tartoznak: 1. A per tárgyának értékére való tekintet nélkül: a) azok a perek, melyek a polgári perrendtartás értelmében úrbéri. (153. §. 1871 : XXXI. t-c. 18. §. e) p.) vagy b) bányabitósági hatáskör alá vannak utalva. (153. §. 1871. XXXI. t-c. 21. §.) és c) a visszakövetelési, vagy külön kielégítési joggal biró hitelezőknek^ eme jogaik érvényesítése iránt a csődtörvény 152. és 153. §-ai értelmében a csődbíróság előtt indítandó perei. A c) pontban emiitett perek az 1881. évi november hó 1-én 3,328/1881. I. M. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 25. §-a értelmében a kereskedelmi eljárás szerint tárgyaltatnak. A visszakövetelési (igény) perekben, minthogy ezekre nézve a kereskedelmi eljárás irányadó és minthogy a kereskedelmi eljárás 2. §-a szerint az oda tartozó ügyekben az 1881. évi LX. t-c. szabályai is alkalmazandók, az 1881 : LX. t-c. 97. §-a értelmében két egybehangzó Ítélet ellen további jogorvoslat nem használható. d) Végül rendes eljárás alá tartoznak, mégpedig a per tárgyának értékére való tekintet nélkül a valódisági perek, melyek a csődbíróság előtt és a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tárgyaltatnak. 2. 1,000 korona értékhatáron felül: a) a megtámadási perek, (26. és köv. §§.) melyek, ha csődön kivül kereskedelmi ügybirósági hatáskör alá tartoznának, a kereskedelmi eljárás szerint tárgyaltatnak. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék és a Kúria egyező gyakorlata szerint a váltóeljárás szabályai szerint tárgyaitatnak azok a megtámadási perek, melyek váltóperben elrendelt végrehajtás hatálytalanítása iránt indíttattak. b) a tömeghitelezők által a tömeg ellen követeléseik behajtása iránt indított perek (170. §.) és c) azok a perek, melyeknek tárgya oly jelzálogilag biztosított követelés, melyre nézve a kielégítés egyedül a jelzálogból kéretik. (153. §. 1893: XVIII. t-c. 1. §. 1 p.). 3. 400 korona értékhatáron felül: a) a telekkönyvi előjegyzések igazolása, valamint előjegyzések által biztosított tulajdoni és szolgalmi jogok tárgyában indított perek. (153. §. 1868 : LIV. t-c. 44. §., 1893 : XVIII. t-c. 1. §. 2.) és b) az ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítése vagy megszüntetése iránt indított perek, ide értve az osztály-, határ-, birtok- és kitörlési pereket is. (153, §. 1881 : LIX. t-c. 6. §. 1893 : XVIII. t-c. 1. §. 2. p.). Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. Bevezetés. Már az idősebbik Plinius mondotta egyik természetrajzi munkájában, hogy a dolgok lényegének és erejének hitelessége elvész abban a pillanatban, amint a természetüknél és belső valóságuknál fogva egymással szoros összefüggésben levő dolgok közül egy dolgot kiragadunk és ezt tesszük szemléletünk tárgyává és a vele összefüggésben levő dolgokra való tekintet nélkül alkotunk magunknak felőle ítéletet. A tömeg balhiedelme, a rettentő téves nézetek, a szellemi sötétség e nagy igazság figyelmen kivül hagyásából eredtek s erednek és csak ott és akkor hallunk elfogadható, okos véleményt, ahol ez a nagy igazság az Ítélet alkotásánál érvényesül. E nagy igazság szem elől tévesztése mellett soha semmit sem fogunk igazán megérthetni és magunknak valamiről helyes és elfogulatlan Ítéletet alkothatni. E nagy igazság szem elől tévesztésével alakult ki nálunk egy közvélemény az ügyvédi hivatás és működés hasznossága és szükségessége felől, — egy kormányzati felfogás az ügyvédség közjogi helyzete, az ügyvédség szükségképpeni fejlesztése és aggódó gondoskodással való ápolásának kötelessége felől és — egy birói felfogás az ügyvédi hivatás, ügyvédi ethika és az ügyvédi intézménynek az egyéni szabadság szempontjából való fontossága felől, — amelyek egyenkint és összesen, a maguk általános és határozott ügyvédelienes irányzatuknál fogva szinte páratlanul állanak a jogállamok életében. Ha végigtekintünk alkotmányunk visszaállításától, illetőleg az uj ügyvédi rendtartás életbeléptetésétől a mai napig elmúlt időkre, ugy azt látjuk, hogy ebben az országban, a politikai és pénzügyi viszonyok adta lehetőséghez képest, minden intézmény a haladó kor igényéhez képest fejlesztetett, vagy legalább az arra irányuló törekvés megnyilatkozott, az igazságügy minden vidéke és tényezője a törvényhozás és kormányzás gondoskodása, megfontolása s törekvése tárgyát képezte. Csak az ügyvédség intézménye, mint az egyéni védelem, az egyéni s közszabadság szervezett tényezője volt mindenkor a törvényhozás és kormányzás mostoha gyermeke. Amidőn pedig ez a felfogás és ez által irányított cselekvés meghozta a maga gyümölcsét és az ügyvédi intézmény megszűrt az egyéni védelemnek, az egyéni és közszabadság igazi biztositéka lenni és lealacsonyult üzletté egy sereg ügyvivővel, kik az ügyvédi méltóság megkívánta magatartás és a mindennapi kenyér kérlelhetetlen szüksége közt valóságos tojástáncot járnak, — akkor a törvényhozási teremben éppúgy, mint a miniszteri széken, a bírósági tárgyalóteremben éppúgy, mint a napi sajtóban és a közvéleményben, mindenütt feltűnik a facies hippocratica, mely rekriminál, ócsárolja és rágalmazza az ügyvédséget és a közben nem veszi észre, hogy a magyar ügyvédség helyzete hasonló annak a szegény fiúnak helyzetéhez, ki mostoha apja házában egész nap a műhelyben dolgozik, azonkívül az összes házi teendőket ellátja, minden erejét és idejét mostoha apja házában értékesiti, ezért pedig alig kapja meg a mindennapi kenyerét, ruházata pedig abból kerül ki, amit mostoha testvérei elnyüve levetnek, de azért a mostoha apa egy kínálkozó alkalmat sem mulaszt el, hogy a szegény fiút ne korholná rongyos ruhái miatt és szembe ne állítaná vele mostoha testvéreit, kik tisztán és csinosan öltözködve járnak. Pedig az ügyvédi kar ma is nehéz helyzetében s felette mostoha viszonyok közt önzetlenül teljesiti az egyéni védelem magasztos hivatását. E tagadhatatlan tényekkel szemben ki mondhatná meg, hogy a rosszakaratnak vagy a tudatlanságnak jutott-e a nagyobb szerep ? Ezek a kétségtelen és megdönthetetlen tények voltak szülő okai e Széljegyzeteknek. Az a körülmény pedig, hogy egyrészt nap-napután válik nyilvánvalóvá, miszerint nálunk a tudatlanság és sokszor az elfogultság már odáig juttatta a dolgokat, hogy az ügyvédi kérdést illetőleg a külömben igen müveit és belátással biró elemeknél is hiányzik a tények objektív felismerésének és a higgadt megfontolásnak képessége ; másrészt pedig, miszerint arra az éppen nem hálátlan feladatra, hogy igazságszolgáltatási szervezetünk és rendszerünk számos hibáiból és mizériáiból származó bajokért az ügyvédség tétessék felelőssé, mindenkor, — mindig akad hippokrita vállalkozó, — adja meg e Széljegyzetek megjelenésének jogosultságát. Az ügyvédi kérdést lehetőleg megvilágítani, mindenoldalról eloszlatni ama, nemügyvéd jogászkörökben is fenn álló számos téves nézetet, mely az ügyvédi hivatás és működés tekintetében el van terjedve, felkelteni az ügyvédi kérdést illetőleg az érdeklődést és ez által közreműködni arra, hogy az ügyvédi kérdésnek nagy koncepciókon alapuló rendezése elsőrangú sürgősigazság ügyi feladatnak tekintessék, — volt egyedüli célja e Szél/'egyzetek-nek. Aki pedig szereti az igazságot és ennélfogva az alábbiakat jóakaratulag fogja olvasni, csak e cél elérésére való szerény, de önzetlen törekvést fogja láthatni. Az ügyvédi hivatás. Nincsen ma már számbavehető modern jogász, ki a jog és az igazság közt külömbséget nem tenne és aki meg ne volna győződve arról, hogy valamint e földön minden relatív, ugy abszolút igazság nemcsak nem érhető el, de az fel sem ismerhető. A jog minden esetre a társadalom rendje és a társadalmi együttlét feltétele és az emberek — semmi mást nem tekintve — már azért is respektálják a jogszabályokat, mert csakhamar be kellett látniok, hogy saját cselekvőségi körüknek szabályozásában és korlátozásában van egyéni érvényesülésüknek és boldogulásuknak legnagyobb biztositéka. Ez a jog fogalmának legáltalánosabb abstrakciója és ez abstrakción