A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - Jogbölcselkedés - A csődtörvény perjogi szabályai

A JOG 3 azután a kétségnek a gyakorlatban való megoldása mindig a helyes eredményre vezet-e, az már nagyon kérdéses. Az 1. pontban emiitett azok a szabályok, melyek az általános perjogi szabályok alól kivételt statuálnak, a perindítás ideje tekintetéből feloszthatók olyanokra, melyek a) a csődnyitás előtt indított és b) melyek a csődnyitás után indított perekre vonatkoznak. A kivétel mind a két esetben vagy a birói hatáskörre, vagy az eljárás különös módjára vonatkozik. I. A csödnyitás előtt indított perek. A csődnyitás előtt indított perek ismét két csoportba oszlanak, u. m.: olyanokra, melyekben a csődnyi ás folytán az eljáró bíróság illetékességén változás nem történik és olyanokra, melyek a csődbíróság hatáskörébe utaltatván, oda átteendők. A) Az eljáró bíróság illetékességén a csődnyitás folytán változás nem történik: a) a közadós által a csődnyitás előtt indított perekben (9. §•); b) a közadós ellen a csődnyitás előtt indított azokban a perekben, melyeknek tárgya bejelentés alá nem eső követelés (9. §. V. ö. 153. §-sal); c) a csödnyitás előtt indított olyan perekben, melyekben a közadós alperesi minőségben mint pertárs van érdekelve (11. §. V. ö. 153. §sal) és d) a csődnyitás előtt indított azokban a perekben, melyeknek tárgya bejelentés alá eső követelés, ha azokban az elsőbiróság által a csődnyitás előtt már érdemleges határozat hozatott. (10. §.) B) Az eljáró bíróság illetékessége a csődnyitás folytán megszűnik és a csődbíróság hatáskörébe utaltatnak, ennélfogva a csődbírósághoz áttcendök azok a közadós ellen, bejelentés alá eső követelés érvényesítése iránt indított és érdemleges határozattal még el nem döntött perek, melyek a csődnyi'ás folytán felfüggesztettek, ha a felszámolási tárgyaláson a követelést a csődtömeg (akár a tömeggondnok, akár a hitelezők) valódinak el nem ismerte. (10. és 145. §.) Kivétetnek azok a perek, melyekben a közadós alperesi minőségben mint pertárs van érdekelve, melyekben a perbíróság hatáskörén váitozás nem történik. (11. §.) II. A csödnyitás után indított perek. Azok a perek, a melyek a csődnyitás után indíttatnak, hatáskör tekintetében vagy a csődbíróság elé, vagy pedig a polgári perrendtartás szerint illetékes bíróság elé vannak utalva. A) A csődbíróság előtt inditandók meg : a) a valódisági perek, vagyis azok, melyekne'. tárgya bejelentés alá eső követelés, ha az a felszámolás al, almával akár valódiság, akár osztályozás tekintetében megtám atott, feltéve, hogy a követelés érvényesítése birói és nem közigazgatási útra tartozik (145. §.); b) a visszakövetelési vagy külön kielégítési joggal biró hitelezőknek, eme jogaik érvényesítése iránt a tömeggondnok ellen indítandó perei. (152., 153. §§.). Kivétetnek: aa) ha a per már a csődnyitás előtt más illetékes bíróságnál már megindittatott. (V. ö. 9. §.) ; bb) ha a per pertársaság miatt más bíróság illetékességéhez tartozik, cc) ha a per a perrendtartás szabályai szerint dologi, dd) telekkönyvi, ee) úrbéri vagy ff) bányabiróság hatásköréhez tartozik, vagy végül gg) ha a per tárgyát jelzálogilag biztosított olyan követelés képezi, melyre nézve a kielégítés egyedül a jelzálogból kéretik. (152., 153. §§. V. ö. 170. §-sal). B) A polgári perrendtartás szabályai szerint illetékes bíróság előtt inditandók meg: a) a megtámadási perek, vagyis azok, melyek a közadós csödnyitás előtti jogcselekvényeinek hatálytalanítása iránt indíttatnak, b) a tömeg hitelezőinek követelésük érvényesítése iránt indított perei (170. § V. ö. 152. §-sal, továbbá 48. és 49. §-okkal); c) a visszakövetelési vagy külön kielégítési joggal biró hitelezőknek eme jogaik érvényesítése iránt indítandó perei, de csak a fenti aa)— gg)-ig terjedő pontokban felsorolt esetekben. III. Az eljárás módja. A legtöbb ellentétes kérdés rendszerint akkor merül fel, midőn az eljárás módja válik kérdésessé a csődtörvény értelmében indítandó perekben. így például a Kúria és a budapesti keresk. és váltótörvényszék egyező állásfoglalása dacára eldöntetlennek kell tekintenünk azt a kérdést, hogy a váltóvégrehajtások megtámadása tárgyában indított perek mily eljárás szerint tárgyaltassanak, mert az alsóbiróságok nagyrésze eilentétes gyakorlatot követ, az irodalomban pedig a kérdés nincs még kellően megvilágítva. A visszakövetelési vagy külön kielégítési jogok érvényesítése iránt indított perekben követett eljárás is nagyon ingadozó. És így tovább. Az eljárás módja tekintetében irányadó szabályok különben a törvény és az állandó birói gyakorlat nyomán a következőképpen állíthatók össze. A) Sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak 1. 400 korona értékhatárig: a) a telekkönyvi előjegyzések igazolása, valamint az az előjegyzés által biztosított tulajdoni és szolgalmi jogok tárgy álemben. minden tudomány filozófiának tarthatná magát. Definíciónkat meg kell szorítanunk : a speciális tudományokkal annyiban megegyezik a filozófia, hogy valamennyien az igazságot keresik, de eltér tőlük — nem a módszer tekintetében, nem is a tárgyat illetőleg, hanem .... igazán alig tudjuk megvonni a határt az egyetemes tudás és a speciális igazságkereső disciplinák között. De kisegít bennünket az ó-kor két legnagyobb filozófusa, az emberi gondolkozás örök büszkeségei : Platón és Aristoteles. Platón azt mondja, hogy a filozófia vagy még helyesebben, amint mi mondanók, — a filozófálás a valónak, vagy Platón szerint, — való világ = az eszméknek, a paradeigmáknak világa — az eszméknek szemlélete. Aristoteles pedig azt mondja, hogy a filozófia, a filozófálás a végső okok és alapelvek megismerése: £77'.<7Tv;;r/] TWV TrpwTwv áp/wv xaí XÍTÍWV. íme itt van a különbség minden speciális tudomány és az egyetemes tudás, a filozófia között. A filozófiai tudás egyetemes és a dolgok velejére vonatkozik. Állításunknak azon részét, hogy a filozófiai tudás egyetemes, még Comte Ágoston is elismeri, aki különben oly keveset hajlandó megadni a filozófiának; ő mondja, hogy a filozófia: «le lien général du savoir.» Ilyen értelemben igen természetes és konzekvens azon állitásom, hogy minden tudománynak fogalmát, feladatát és lényegét a filozófia állapítja meg. Azt hiszem, ebben az értelemben nagyonis jogosult és találó a filozófiának Ficlite-íé\e elnevezése : Wissenschaftslehre. A filozófia az igazságot keresi, a filozófia a valóságot akarja megismerni. Nagyon természetes tehát, hogy a filozófálás ennélfogva kiterjeszkedhet az egész való világ összes dol- i gaira s igy a filozófiának mindaz vizsgálati tárgyát képezheti, | és képezi is, ami a gondolkozásnak tárgya lehet, amit mégis- j merő tehetségünk a valóságból megismer és amit gondolatokká < fel tudunk dolgozni. Nem lehetetlen, hogy mi előlünk a valódi valóság világa ' örökre el van zárva (mint ezt a nagy Kant tanítja), de az bizonyos, hogy a tapasztalatnak mi vagyunk az urai. Am legyen igaza Kantnak és Comtenek, azért a gondolkozás még sem hal meg, ha az örök kérdésekre nem is tudnánk feleletet adni, még mindig előttünk van a Welt der Erscheinungen, vagy a pozitív filozófiának terminológiája szerint: a pozitív jelenségek. A pozitív jelenségek között pedig ott találjuk a jogot, amely szabályozza az embernek emberhez való viszonyát és lehetővé teszi az igazi társas együttélést; itten megtaláljuk a jognak is térben és időben változó megnyilatkozását, mint pozitív tényeket. Tehát a jog legalábbis pozitív tény, valami, ami a szociális létnek integráns részét képezi. És szociális lét jog nélkül soha sem volt, talán el sem képzelhető. Még a rablóbandáknak is megvan a maguk joga. A jog tehát, mint adott s létező valóságnak képzelt valami, igenis képezheti s kell is, hogy tárgyát képezze a gondolkozásnak. A pozitív filozófiára való hivatkozással és a Kanti fenomenalizmusnak megemlítésével még korántsem számítom magamat a pozitív tények hivői közé. Az én jelszavam nem a kísérletezés. Csak azt akartam a filozófia történetéből vett argumentumokkal bebizonyítani, hogy mindenféle filozófiai rendszerben, még a filozófiai sze'lsmet és érzéket teljesen nélkülöző pozitivizmusban is helyet foglalhat és méltán helyet is foglal a jog. Tagadhatatlan tehát legalább annyi, hogy a jog és annak megnyilatkozásai pozitív tények, amelyek szükségképpi alkatelemét képezik minden eddig ismert és elképzelhető szociális létnek. Ezek felől a pozitív tények felől való okoskodás a jogbölcselkedés. De nemcsak ez jogbölcselkedés. Mi nem esküdtünk fel a fenomenalizmus és pozitivizmus zászlajára: mi jogbölcselkedésnek tartjuk az összes filozofálást a jog felől, még akkor is, hogyha az metafizikai spekuláció. Elismerjük Comtenak érdemeit is, de azért nem tagadjuk meg Hegeltől sem azt, ami őt joggal megilleti. (Folytatása következik.)