A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A J OG szükséges esetekben pedig, midőn a barristernek az ügy helyes és célszerű ellátása szempontjából szükséges a féllel érintkeznie, ezt csakis a sollicitor közbejöttével és jelenlétében teheti meg. E tekintetben kivételt képez azon eset, amidőn a barrister letartóztatásban levő egyént véd. A barrister működési tere tehát a tárgyalási terem és a dolgozó szobája. Az által, hogy a barrister sohasem jön azon helyzetbe, hogy a féllel érintkeznie kelljen, biztosítva van az, hegy az ő működése lényegében, de külső megjelenésében is mintegy a feleken felül áll. Tisztán az egyéni védelemre vagy valamely egyéni jog érvényesítésére törekszik, elvonatkoztatva a konkrét személytől, mert igen sokszor nem is látta a barrister azt az ügyfelet, kinek érdekében működik és ki mellett assistál. De biztositva van az angol ügyvéd ez által mindazon hátrányok és diminució ellen, mely a felekkel való érintkezésből származik. Az angol ügyvéd fel van mentve ezáltal a különböző műveltségű és rangú felekkel való érintkezési modor elsajátításától, melynek a magasrangu fsleknél sokszor egész az alázatosságig kell terjednie, a parasztfélnél pedig a szája ize szerinti beszédet kívánja meg. Női feleknél pedig a lovag szerepét kell játszania. A felek szemrehányásától, azoknak illetéktelen, tudatlan kritikájától meg van kiméivé, tisztelet-dijáért nem kell alkudnia a féllel és nincs kitéve azon arcpirító eshetőségnek, hogy a fél a felszámított díjból bizonyos összeget le akar alkudni, aminek indokául rendszerint az ügyvéd nem kielégítő ténykedését hozza fel. Az angol ügyvéd tiszteletdiját nem a féltől, hanem a sollicitortól kapja. Az angol ügyvédnek fegyelmi büntetés terhe alatt ugyan tiltva van a tisztelet-díjért perelnie, de nem is jut talán soha abba a helyzetbe, mert a tiszteletdijat a sollicitortól kapja, az pedig gondoskodik arról, hogy a barristernek tiszteletdiját kifizettesse, illetőleg kifizesse. Azért is nagyon helytelen a nálunk költségjegyzéket perlő ügyvéddel szemben az angol ügyvédnek e tilalmára hivatkozni, mert ott a dii fizetése körüli alkudozást és a behajtást a sollicitor végzi. De indokát találja az angol, valamint a francia ügyvéd e tilalma a müveit nyugat népeinek a fizetési kötelezettség teljesítése iránti érzékében is ugy, hogy ha elvétve előfordulna is, hogy a fél a barrister tiszteletdíjának önkéntes megadását megtagadná, ennek kényszer utján való behajtása csakugyan sértené az angol ügyvéd nagy tekintélyét, mivel az ilyen elvétve előforduló esetek nem jelenthetnek az angol ügyvédségre anyagi károsodást, a kényszerbehajtás azonban üzletemberré tenné a jogvédőt. De ami ott kivétel, az nálunk rendszer volna, ha a magyar ügyvédre nézve is jelenlegi viszonyaink közt e tilalom fennállana. Az angol ügyvédi szervezet és működés ugy alakult ki, hogy az angol ügyvéd ment minden üzleti tevékenységtől. A barrister jogász és szónok, nem egyszer filozófus vagy politikus is, tisztán a jogtudomány régióiban él és mozog s sohasem kénytelen üzletember lenni. Az ügyvédi hivatás és működés felől való felfogás Angliában oly magas és ideális, amelynél magasabbat és ideálisabbat nem is gondolhatunk. A barrister mint ilyen gentleman. Azért is a barrister a tárgyalási teremben a bírákkal és az ügyésszel egyrangu tényezőnek tekintetik. Amazok az állami egoizmus védői és érvényesítői, emez az egyéni egoizmus védője és érvényesítője ugy, hogy minden bírósági tárgyaláson a főhatalom egyensulyositása úgyszólván a maga ideális theoretikus tisztaságában megy végbe. A tárgyalási elnökök túlkapásai, az ügyvédnek megrendszabályozása és szólásszabadságának korlátozása, mint nálunk és a velünk e tekintetben hasonló állapotban levő Ausztriában történik, — Angliában a lehetetlenségek közé tartozik. Hogy minő magasfoku tekintélynek örvend az angol ügyvédség, erre nézve Benediktnek már idézett tanulmányában ismét egy igen éidekes példát találunk. Egy nagy perben, melyhez hasonló még Londonban sem igen biráltatott el, — rendkívül komplikált chémiai-technologiai kérdések voltak elbirálandók. A sollicitornak a vezető queens counselnál a két szakértő részére — kiknek egyike az angol parlament tagja és Anglia első kémikusa volt, a másik pedig egy tudós bécsi egyetemi tanár, — sikerült egyetlenegy kihallgatást kieszközölni. A nevezett szakértőknek szabad volt természetesen a sollicitor kíséretében délután 5 órakor a nagy ügyvéd dolgozószobájába menni. A sollicitor a két szakértővel, az órát a kezében tartva, a nagy ügyvéd háza előtt az utcán várakozott, hogy az időt percre betarthassa. A nagy ügyvéd pontban 5 órakor fogadta őket és anélkül, hogy hellyel megkínálta volna őket, a szakértőkhöz titkárja utján 3 kérdést intézett, mely kérdésekre adott válasz után a vezető queens counsel őket elbocsátotta. A szakértők egyike nem kisebb személy volt, mint Sir William Roscoe. Amidőn pedig az utcára leérkezve, a Sécsi egyetemi tanár ez eljáráson való csodálkozását és megbotránkozását fejezte ki, a kisérő sollicitor egész nyugodtan felvilágosította őt, hogy ez a barrister holnap már generál attorney (államügyész) vagy lordkanctllár lehet. S valóban ebben a hatalmas országban a jog mindenek felett áll s annak szolgája, az ügyvéd — ki tehetségével és tudásával hírnévre tett szert, — minden pillanatban a legnagyobb állami méltóság előtt áll. Egyetlenegy országban sem áll oly pálya az ügyvéd előtt, mint Angliában. Az angol bíróság tagjai az ügyvédek köréből neveztetnek ki és e tekintetben egyesegyedül az illető barristernek a tárgyalási teremben és egyáltalán ügyvédi hivatásában szerzett érdemei mértékadók. Hogy az angol ügyvéd karriert csinálhasson, szükséges, miszerint a Kings-counsel cimet elnyerje. Ez a cím, mint már előbb emiitettük, semmiféle hivatalnoki rangfokozatnak meg nem felel és csupán ügyvédnek adható. Ha a barrister már kings-counsel, ugy vagy bírói állásra pályázhat vagy pedig ügyvédi gyakorlatát mint kings-counsel tovább folytatja, mely esetben az ügyvédi gyakorlat folytatása nagy tekintéllyel, becsüléssel s szép anyagi haszonnal jár. A kings-counselek legjobbjai és legképzettebbjei részére pedig az angol világbirodalom legmagasabb állásai : a lordkancellári, a lordfőbirói, az attorney generál, a Londonban székelő legfőbb törvényszéki birói, a lordok házának elnöki állása stb. vannak fentartva. Azért is az angol előkelőség fiait, a hadi tengerészeti s papi pálya mellett, leginkább az ügyvédi pálya vonzza. Amint nálunk a gentryk huszártiszteknek, szolgabiráknak és miniszteri segédfogalmazóknak mennek, ugy Angliában barristerek lesznek. A törvénykezési eljárásban mindazon teendőket, melyek a véleményadáson és tárgyaláson kivül esnek és melyeket nálunk szintén az ügyvédek végeznek, Angliában a sollicitor (ügyvivő) végzi. A sollicitor szintén jogi képzettséggel bir, az ő jogi képzettsége azonban nagyjában és egészben más minőségű, mint a barristeré és a kettő közti különbséget legjobban ugy véljük megjelölhetni, hogy a barrister jogi képzettsége jogtudomány, a sollicitoré pedig jogtechnika. A sollicitor képzettségét főképen gyakorlatilag szerzi meg; 10 —13 éves korában valamelyik sollicitorhoz tanoncként szegődik be, 4—5 évi gyakorlat után pedig egy az általános műveltséget,, és gyakorlati szakképzettséget tanusitó vizsgát tesz a sollicitorok egylete (<.aw institutwn) kebeléből kiküldött bizottság előtt és meghiteltetése után a soLlicitors of the Supreme Court jegyzékébe bevezettetik és evvel megnyeri az ügyködési jogot. A sollicitor a fél képviselője, ki a tényállást, felveszi, a keresetet beadja és a végrehajtást foganatosítja. Ő végzi a peres eljárásban mindazon teendőket, amelyeket a per technikai vitelének lehet mondani és amely "szükségessé teszi a hivatalnokoknál való kilincselést, az alantas bírósági közegekkel való érintkezést, azok szívességének mosollyalj és hajlongással való kieszközlését. Azonkívül foglalkoznak a sollicitorok kölcsönök kieszközlésével, vagyonkezelésekkel és végeznek egyes közjegyzői teendőket. A sollicitorok a bíróságok felügyelete és fegyelmi hatósága alatt állanak és a beadványokban szigorúan az előirt formákhoz vannak kötve. Foglalkozásuk jellege határozottan üzletszerű és azért rendesen társasviszonyba lépnek és valóságos céhet alapítanak. (Folytatása következik.) Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)*) XV. fejezet. * Főtárgyalás az esküdtbíróság előtt. Az esküdtbíróság eredetének és keletkezésének története, részben egyúttal a sajtóeljárás s illetve a sajtódeliktumok feletti ítélkezés története. Az esküdtszéki eljárásnak visszahozatalát a continensre ugyanis részben bizonyos politikai tendencia is sürgette, különösen Franciaországban, hogy így a sajtóügyekben való ítélkezés feltétlenül esküdtbiróságnak tartatott fenn. E cél azután az esküdszéki intézmény behozatalánál irányadó lett a kontinens összes többi államaiban is. Igaz, hogy némely német államban, mint azt már jeleztük, ennek éppen ellenkezőjét látjuk az 50-es években, hogy tudniillik felveszik ugyan az esküdtszék intézményét a bűnvádi eljárás keretébe, de épen a politikai és sajtódeliktumokat veszik ki az esküdtbíróság hatásköre alól, — miután ezen kis fejedelemségeknek az időbeni reakcionarus kormányai hatalmukat féltették ha a szabad polgárok szabad lelkiismeretük és meggyőződé*) Előző közlemény a 7. számban.