A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

A JOG 67 azt hangoztatják, hogy az ősiség kisért azokban s ezt bűnül róják fel. Hát bűne az a magyarnak, hogy ősi intézményeihez, régi hagyományaihoz ragaszkodik, s hogy azok alapján fejlődött s az országbírói értekezlet által az előre haladt viszonyok s a kor követelményeinek megfelelően átalakított régi örökösödési törvényeit fenntartani akarja ? Örökösödési jogunknak csak érdeme, hogy az egyedül helyes nemzeti alapon és irányban fejlődött. Ez az áldott magyar föld, melynek minden hantját az ősök vére szenteli meg s emlékük teszi becsessé a késő utódok, a hálás unokák előtt, birt mindig azon csodálatos erővel, hogy bármi sors csapása sújtotta is földhöz a nemzetet, attól mindig és mindig uj erőt nyer s mint egy újkori Antheusz áll talpra, — hogy tovább küzdjön a hazáért s a szabadságért. E nemzetet ezer éven át a haza szeretete, az anyaföld iránti ragaszkodása, az őseihez való vonzalma tartotta fent. A szabadság, egyenlőség eszméi hatalmas hullámokat vertek. Hatásuk mint egy láz futott át a vén Európán, hogy megifjitsa, uj tetterőre ébressze azt. Magyarország az uj kor eszméi elől nem zárkózik el, de mélyre ható politikai bölcsességgel, tárt karokkal fogadja azokat s önelhatározásából polgárai millióival osztja meg földjét, vagyonát, jogait és szabadságát. Ez alapon, — az uj irányzattal szemben, a régi rendszer, — az ősiség nem állhatott fennt, — azt fenntartani régi alak|ában tovább nem lehetett, hanem régi törvényeinket az uj kor szelleméhez, s az uj viszonyoknak megfelelően módosítani, átalakítani kellett. Ezt tették az 1848-iki törvények s azok alapján az 1861-iki Országbírói értekezlet, mely igen bölcsen az ország régi törvényeit helyre állitá, de megszüntette az ősiségét, az adományi és nem adományi javak i közti különbséget, s mindazon jogokat, melyek _a változott viszonyok keretébe már be nem illettek. De nem törölte, — és nem törölhette ki — a szivekből az ősi intézményekhez, az ősi földhöz és családhoz való hagyományos vonzalmat, ezt a kiapadhatlan gondviselésszerű hatalmas erőforrást, melyből a nemzet, mikor arra szüksége volt. mindig bőven meríthetett. Fenn kellett tehát szükségszerüleg tartani az ági öröklési rendet s az ipso jure örökösödés elvét, mely a régi ősiségből természetszerűen, a kor viszonyai és eszméinek megfelelő módon fejlődött. Azoknak, akik az ági örököbödés ellen harcolnak s a haereditas jacens elvein alapuló örökösödési jogot akarják meghonosítani, az a feleletünk, hogy az ipso jure elvén alapuló ági örökösödés a parentalis öröklési rendszernél tökéletesebb, mert megszakítást nem tür, s az ipso jure örökösödési elv az egyedüli, mely a jog fontosságának, s igy a teremtés eszméjének, az örökkévalóságnak is kifejezője, s nevetségessé tesz minden okoskodást, hogy lehet valamely dolog és örökség nyugvó és uratlan, s ez a senki tulajdona emberi átadásra szorul, hogy valakié legyen. Maga az ember s vele minden a mi anyag, elmúlik, de a jog folytonos, a jog és igazság, mint maga az Istenség, örök. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO iÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.)* A külföld ügyvédsége, különösen az angol és francia ügyvédség. % Az eddigi fejtegetések arra kényszerítenek, hogy egy j rövid pillantást vessünk a külföld ügyvédségére, különösen az l angol és francia ügyvédségre, — 'egyrészt azért, mert a mondottak az angol s francia ügyvédség felfogásában és állapotában nyernek igazolást, másrészt pedig azért, hogy az ügyvédségnek, mint az egyéni szabadság és egyéni védelem intézményének igaz barátai az ottani állapotokból erőt és bátorságot merítsenek a magyar ügyvédi kérdést a megoldás felé vezetni. Tudjuk azt, hogy Angliában, az egyéni szabadság és egyéni védelem e klasszikus országában, az ügyvédi szervezet a bifurkáción alapszik. Az egyéni érdek és jog érvényesítését és az egyéni védelmet az ügyvédek (barristerek) teljesítik, minden egyéb a törvénykezéssel többé-kevésbbé összefüggő teendőket az ügyvivők (sollicitorok) végzik. A barristerség elnye- i résének nem feltételei az egyetemi tanfolyam elvégzése és a szigor*) Előző közlemény a 7. számban. atok letétele, mert Angliában az ügyvédi képesítést a Londonban székelő négy ügyvédi testület: Lincoln s Inn, Inner Temple, Middle Temple és Grays Inn valamelyike adja meg. Ezen testületek valamelyike a leendő barristert, vagy egyetemi képesítést tanúsító bizonyítvány, vagy megfelelő általános miveltséget igazoló felvételi vizsga alapján veszi fel a jelöltek sorába. Az angol ügyvédnek tehát már előkészítő nevelése is sajátságos és egészen más, mint a mienk. Az előkészítő nevelés szabad, ment minden formától és kényszertől, csupán általános magas miveltség kívántatik attól, ki az egyén jogai érvényesítésének és az egyéni védelemnek szenteli életét. Ez által érik el azt, hogy a jelölt nagyfokú általános miveltségi alapon bizonyos önállósággal és megállapodott sággal fog hozzá a jogtudományok tanulásáhozj nem ugy mint nálunk, ahol a gimnázium padjaiból kikerült, a memorisáláshoz hozzászokott, szük látkörü ifjú mindjárt római jogot kénytelen tanulni, amelyet csak doctor juris korában kezd csak megérteni. A leendő barristert maga az ügyvédi testület neveli és képezi abban a szellemben, amely az angol ügyvédséget nagygyá tette és a nevelési rendszerrel gondoskodik arról, hogy ez a szellem nemzedékről nemzedékre átöröklődjék. A leendő barristernek az ügyvédi testület által való nevelése és képzése hármas irányban történik : elméletileg, gyakorlatilag és jellemileg. Ez a nevelés és képzés legalább 3 éven át tart. A leendő barristernek mindenekelőtt az ügyvédi testületek által fentartott szaktanfolyamokat kell hallgatnia, ahol megtanulja a római jogot, az angol magán-, per- és büntetőjogot és általában jogi szakoktatásban részesül és a jogtudományban kiképzést nyer.E szaktanfolyamok keretén belül hetenkint vitatkozások tartatnak, e vitatkozásokon való aktiv részvétel kötelező. Itt képzi magát a jelölt az előadási képességben, a vitatkozásban és a szónoklásban. Ez az elméleti képzés. Ezen elméleti képzés idején legalább 3 éven át a jelölt a bíróságok tárgyalásain jelen lenni tartozik. Itt nyeri a leendő angol ügyvéd a gyakorlati kiképzést. Közvetlen tapasztalat és megfigyelés alapján elsajátítja a jelölt a tárgyalások formaságait, megbarátkozik a nyilvánossággal és megszokja a tárgyalási terem levegőjét. Itt nyilik alkalma a jelöltnek Anglia legnagyobb ügyvédeinek működését közvetlenül tanulmányoznia, itt tanul meg a jelölt a védelem magasztos hivatásán és a törvényszéki szónoklat erején lelkesedni. A tárgyalási teremben nem egyszer megismeri az életet a legsötétebb és legdrámaibb részében, itt kél lelkében az a vágy, hogy a kitűnő ügyvédeket utolérje, hogy a szónoklásban kitűnjék, az egyéni védelemnek igazi bajnoka és a bíráskodásban megnyilatkozó főhatalom egyensulyositásában hathatós tényező legyen. Továbbá kötelezve van a jelölt a bírósági tárgyalások időszakaiban az ügyvédi testületek által megtartani szokott ebédeken részt venni és pedig lehetőleg gyakran, de évenkint legalább 12-szer. Itt nyeri a jelölt a jellembeli kiképzést. A barristerekkel való minél gyakoribb és fesztelenebb érintkezésban a jelölt gondolkodása és felfogása átalakul és mindinkább ez előkelő testület leendő méltó tagjává válik. Kötelező továbbá a jelöltre a többi jelöltek társas életében is részt venni, mi által az igazi kartársi szellemnek és együttérzésnek alapja vettetik meg. így fejlődik ki azután az angol ügyvédben az egyenlő szellem, a magasztos hivatás azonos tudata, kifelé pedig a tekintély és megbecsülés. A jelölt rendszerint, bár ez nem kötelező, egy barristerhez mint nlvendék (pupil) csatlakozik, ki őt pályájába bevezeti, gyakorlati útmutatásokkal ellátja és pártfogásába veszi, amelyért a jelölt a barristernek bizonyos meglehetős magas tiszteletdijat évenkint 100 fontot fizet, ami körülbelül 2,300 koronának felel meg. A jelölt az első év végén a római jogból, a harmadik évben pedig az angol magán-, per- és büntetőjogból t,sz vizsgát a 4 ügyvédi testület kebeléből alakított bizottság előtt. A vizsgák sikeres letétele és a 3 év letelte után a 4 ügyvédi testület valamelyike őt a barristerek sorába felveszi. Pompás, szingazdag és irigylésre méltó kép tárul fel előttünk, ha az angol ügyvédség állapotát és helyzetét megismerjük. Az angol ügyvéd, a barrister nem képviseli a felet és nem a fél megbízottja. A fél képviselője és megbízottja a scllicitor (attorney). Ez adja be a keresetet, ez gyűjti össze a bizonyítási anyagot, értekezik a féllel, végzi a különböző eljárásokat, sürgetéseket stb. Ugyanő adatja ki az Ítéletet, kéri a végrehajtást és jár közben annak foganatosításánál. A barrister működése tisztán a szóval vagy írásban való véleményadásra és a jogi tanácsadásra, valamint az ügynek a bíróságok előtti szóbeli tárgyalására szorítkozik, az ügyfelet azonban a tárgyaláson is a sollicitor képviseli. A barrister a féllel nem érintkezik és fegyelmi büntetés terhe alatt tiltva is van a barristernek a féllel közvetlenül érintkezni. Azon elkerülhetetlenül