A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Öröklési jog a Tervezetben

66 A JOG 1- ször, hogy az ági öröklés nálunk létező jogállapot. A legelemibb törvényhozási óvatosság tanácsolja, hogy mig egy létező intézménynek teljes tarthatlansága világos kimutatást nem nyer, addig az fenntartassék. 2- szor. Magában az ági öröklésben van egy tagadhatatlan és minden nemzeti sajátságoktól ment eszme, mely igazságokról tesz tanúságot. Ez a vérségi kapocs, a szülő szeretete gyermeke iránt. Vizsgáljuk mármost, ezen döntő érveket miként tartotta szem előtt: L A létező jogállapotot mellőzi, midőn a törvényes örökösödést felmenő ágon csak a szülői, nagyszülői és szép szülői törzsre, s ezek leszármazóira korlátozza, mert létező jogunk ily korlátozást nem ismer. II. A létező jogállapotot figyelmen kivül hagyja, mikor leszármazók hiányában ugy az ági mint az öröklött vagyonban a házastárs örökösödési jogát állapítja meg, mert régi jogunk hitvestársi öröklést csak a szerzeményi javakban ismer. III. Gyökerestül felforgatja a létező öröklési rendet azáltal, hogy a felmenő ágon lévőknek a tőlünk származott vagyonra nézve a hagyaték ellen törvényes hagyomány cimén csupán követelési jogot biztosit. És ezen követelési jogot is csak a szülői és nagyszülői törzs s ezektől leszármazó oldalrokonok részére biztosítja, mig a szépszülők s tőlük származó oldalrokonok ily igényt már nem érvényesíthetnek. IV. Az ági öröklés sarkalatos elvét sérti azon intézkedéssel, hogy a távolabbi ági örököst a közelebbi nem ági rokon az ági öröklött vagyonból is kizárja V. A létező joggal ellenkezik, hogy örökhagyóra 32. évnél régebben szállt vagyon ági természetét elveszítse. VI. A fennálló jogtól eltér azon intézkedése, hogy az özvegyet, özvegysége idejére, a hagyaték felének s az ági vagyonnak haszonélvezete illesse. VII. A fennálló joggal ellenkezik, hogy az ágy- és asztaltól való elválás az özvegyi jogot megszüntesse, mert érvényben lévő törvényeink alapján özvegyi jogát az elválasztott nő csak akkor veszíti el. ha itéletileg vétkesnek nyilváníttatott. VIII. A létező jog az özvegyi öröklést csupán a nemesek özvegyeire korlátolja, oly özvegyi öröklést tehát, mely szerint az özvegyet a gyermek öröksége felének haszonélvezete illesse, nem ismer. IX. Joggyakorlatunk szerint a nőt elhalt férje vagyonában a haszonélvezet nem mint örökség, hanem mint özvegyi jog illeti s mint ilyen nem az örökség, hanem a házasságjogban nyer szabályozást. X. A létező jog a törvényes hagyomány intézményét nem ismeri. XI. A létező joggal ellenkezik, hogy a holtkéz, szegénységi fogadalmat tett szerzetesek, s azon külföldiek is öröklésre képesek legyenek, kiknek államában a magyar állampolgárok nem örökösödhetnek. XII. Hazai örökösödési jogunk a képviseleti elvet alkalmazza s az örökségről való lemondást a lemondó örököseire is kötelezőnek tekinti. (L. Zhnszky: Magánjog. 700. 1.) Ennélfogva az 1,798. §. azon intézkedése, hogy a lemondás nem hat ki az utódokra, csak akkor, ha az szerződésileg kiköttetik, a fennálló joggal ellenkezik. XIII. Az ipso jure örökösödés elveivel határozottan ellenkezik az örökség elfogadása. Ilyen intézkedést hazai jogunk nem ismer és sem a hagyaték elfogadását, sem annak birói átadását nem kívánja, mert az örökös a törvény erejénél fogva foglalja el az örökséget. XIV. A létező jog oly korlátozást, hogy az örökösödési szerződés csak jegyesek és házastársak által köthető, nem ismer. XV. A fentálló joggal ellenkezik, hogy a szülő kötelesrész cimén csak azon érték felét kapja, mely róla vagy elődjéről örökhagyóra szállt, mert a létező jog szerint a gyermek és szülő kötelesrészét természetben követelheti. XVI. A létező joggal nem egyezik, hogy a szülőt csak az ági vagyonban illesse köteles-rész, mert ez hitvestárs nemlétében a szerzeményi javakban is illeti. XVII. A létező jog a hitvestárs köteles részét nem ismeri. XVIII. A létező joggal s az ipso jure örökösödés elvével határozottan ellenkezik a Tervezet azon rendelkezése, mely az örököst az örökség elfogadásáig a hagyaték kezelőjének tekinti. XIX. A létező jog szerint a hitbizományok a polgári törvénykönyv keretében rendezendők, mert hisz azok birtokosai sem felsőbb lények, hanem az államnak hus és vér szerinti polgárai. XX. Ugyancsak a létező jog szerint a polgári törvénykönyvben kell, hogy megoldást nyerjen a papok utáni törvényes öröklés is, mert ezek is éppen olyan állampolgárok, mint bárki más, s kivételes jogszabályok alá ezek sem tartoznak. Ezek után kérdjük, ugyan mit hagyott meg az öröklési jog tervezője az ági öröklésből, abból a létező jogállapotból, amelyről szórói-szóra azt mondja, hogy a legelemibb törvényhozási óvatosság tanácsolja, hogy mig egy létező intézmény teljes tarthatatlanság?, világos kimutatást nem nyer, addig sz fenntartassék. Vajon kimutatta az ági öröklésről, mint létező jogállapotról, hogy az teljesen tarthatatlan? Egyáltalán nem, sőt elismerte, hogy ez a rendszer eszménye — tagadhatatlan — igazságról tesz tanúságot. Es mindezek dacára a legelemibb törvényhozási óvatosság nem azt tanácsolta neki, hogy a létező jogot fentartsa, hanem hogy kiforgassa azt a jelenlegi alakjából ugy, hogy abból csupán a szülői és nagyszülői parentelában lévők azon joga marad fenn, hogy az águkról szállott vagyont csak mint törvényes hagyományt igényelhetik, de azt is csak ugy, ha közelebbi nem ági rokon nincsen, mert ha van, ez veszi el az ági vagyont előlük. így érvényesítette szerző az ági örökösödés fentartása mellett általa hangoztatott azon két döntő érvet, a létező jogállapotot és a szülői szeretet alapgondolatát, a nemzeti jogfejlődés történeti alapján nyugvó ági öröklést és az abban nyilvánuló családiság eszméjét. Valóban difficile est saiyram non scribere! Erre is elmondhatja a magyar géniusz: Ments meg Is ten barátaimtól, ellenségeim ellen majd megvédem magamat. így kodifikálta a szerző a magyar örökösödés cégére alatt az osztrák parentális örökösödést, s alkotott egy amfibiumot, mely sem hülló, sem hal, de melynél sokkal okosabb s jobb lett volna, ha az ági öröklés elvetésével a parentális örökösödést teljességében elfogadja , mert habár az a magyar jogérzéssel ellenkezik s az ági örökösödésnél igazságtalanabb is, de legalább van benne rendszer és következetesség. Szerzőnek azon érvelése, hogy ő az abszolút ágiság helyébe, a relatív ágiságot áüitja, —• mely szerint az ági rokon csak az esetben kapja az ágáról szállott vagyont, ha nálánál közslebb nem-ági rokon nincsen, — képtelenség ; mert vagy ismerünk ági vagyont, ugy csak olyat ismerhetünk, mely azon ágat illeti, ahonnan származott; mihelyt más ágra, — s nem a vérségi kapcsolatban lévők ágára — száll, az nem ági vagyon. Éppen azért ági vagyon, hogy az ágat ahonnan ered, elválaszthatatlanul követi • ebben van logikus következetesség, van rendszer; minden ezzel ellenkező vegyülék csak a rendszer megrontása s a legelemibb törvényhozói óvatosság hiányára valló kísérletezés, amely mellett igazságtalanság épp ugy fordulhat elő, mint a létező jogállapot fenntartása mellett. Mert ha hajmeresztő igaztalanságnak tartja a szerző, hogy az atyai nagybátya elviszi 'az anya elől az örökséget, igazságosnak tartja-e azt, hogy ami az ő rendszere mellett nap-napután előfordulhat, hogy a nagyatya elől, ki vagyonát kiskorú unokájára ruházza, az egész vagyont az anya vigye el, s ujbóh férjhezmenése esetén idegen család kapja, mig a nagyatya koldusbotra jut? Az előbbi esetben tán van valami következetesség s részben igazság is, hogy a vagyon azon ágnál marad, ahonnan eredetét vette, s az anya szintén örökösödik az ő ágáról származott vagyonban, valamint a szerzeményi vagyonban is, s ha az anyáról örökhagyóra ági vagyon nem szállott és szerzeményi vagyon nincsen, az lehet baj az anyára, de nem igazságtalanság, s e bajon enyhit az özvegyi haszonélvezeti jog. Ellenben szerző rendszere mellett igazságtalanság volna a nagyatyára nézve, hogy azt a vagyont, amit ő ajándékozott unokájának, előle más vigye el, vagy nem igazságtalanság-e az, hogy az uj-szülött gyermeke előtt elhalt anya vagyonát férjének első házasságbeli gyermekei örököljék, mint ez a parentális rendszer mellett történik ? Ha az ági öröklést megbontjuk, — bármily csekély részben is, — egy százados épület alapját támadjuk meg. Vagy egészen elejteni, vagy egészen fentartani kell azt; csak e kettő közül lehet indokolt a választás. Ez esetben minden érv az ági öröklés melleit dönt. Az ági öröklést a maga teljes egészében fenn kell tartanunk, s a hitbizományokat a szerzett jogok épségben tartásával rendeznünk. * * * Ha voltak és vannak törvényeink, melyek a nemzeti jogérzést, gondolkodást áthatották, vérünkbe mentek át, ugy bizonyára örökösödési törvényeink azok. És mégis találkoznak, kik