A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Japán alkotmányáról

A JOG 31 1899. és 1900. évi üzleti nyereményéről tudomása nem lehet, felperesnek mást mint az 1881. LIX. t.-c. 81. §! s következő cj-aiban szabályozott felhívási pert folyamatba tenni módjában nem állott, s mert ezek szerint felperesnek ahhoz, hogy alp. cég számadásait előterjessze, joga van, ugyanazért azt, hogy alperes cég felperesnek számadással tartozik, kimondani és alperes céget az 1881. LX. t.-c. 124. §. és az 1881. LIX. t.-c. 82. §-a alapján 1899. 1901. évi üzleti számadásainak jelen végzés rendelkező részében elmondott jogkövetkezmények terhe a. leendő előterjesztésére kötelezni kellett. Alperes cégnek a kereset ellen emelt alaki és anyagi kifogásait figyelembe venni nem lehetett, mert ha igaz is az, hogy K. G. saját személyében nem cégtag is s ennek dacára mégis saját személyében vonatott perbe; de mert a kir. tszék 6,736. sz. végzésével ugy mint kk. gyermekei gyámja pótlólag perbe vonatott, s védekezését ebbeli minőségében előterjeszteni mód és alkalom nyújtatott, a keresetnek ebbeli hiányossága, hogy K. Gézáné eredetileg nem mint kk. gyermekei: a cégtagok gyámjaképen vonatott perbe, a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat. Mert továbbá nem állhat meg alperes cég abbeli védekezése, hogy jelen esetben a k. t. 101. §-ban körvonalazott eljárásnak van helye, mert mint a keresetből megállapítható, felperes nem kéri a társas cégtől K. Istv. cégtag befektetett vagyonának a tsascég feloszlása esetére való kiadását, hanem csupán üzleti nyereményének kiutalását, illetve megfizetését szorgalmazza; s mert végre, amint a vonatkozó cégjegyzési iratokból megállapítható, K. Istv. végreh. szenvedő ez idő szerint is cégtag, mindaddig tehát, míg ebbeli minősége meg nem szűnik és ez ki nem mutattatik, neki a cég üzleti nyereményéhez részesedési arányának megíelelőleg joga van, következőleg azokat követelni a kirendelt ügygondnok is jogosult. Végre nem volt figyelembe vehető alperes cégnek amaz előadása, hogy K. Istvánnak üzleti nyereménye nem volt, mert ezen körülmény nem itt, hanem az előterjesztendő számadások feletti tárgyalás során vitatatandó meg stb. A bpesti kir. ítélő tábla. (1903. június 30-án 161/903. sz. a.) az első biróság végzését megváltoztatja, felhívott számadás előterjesztése iránti keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felhívott a kereset ellen mindenekelőtt azt a kifogást tette, hogy az szabálytalanul adatott be, mert K. G.-né saját személyében cégtulajdonos nem lévén, ily minőségben perbe sem lett volna vonható, hanem csupán mint a cégtulajdonos kisk. gyermekek gyámja, kiknek érdekében a kereset a gyámhatósággal is közlendő lett volna. Ez a kifogás azonban alaptalan, mert a kerest a K. Istv. K. örökösei közkereseti társas cég ellen indíttatott; az 1875. XXXII. t.-c. 93. §. szerint pedig bíróságok előtt a társaságot a képviseletre jogosított tagok mindegyike törvényesen képviselheti s a kézbesítések érvényességére elegendő, ha az a képviseletre jogosított valamelyik tag kezéhez történik. Már pedig a becsatolt cégiratok szerint felhívott céget K. Istv. és K. G.-né egyaránt képviselvén, a keresetnek utóbb nevezett mint a társaság egyik képviselőjének kezeihez történt kézbesítése által a közk. társaság szabályszerűen idéztetett perbe Az elsőbiróság végzését mindazonáltal meg kellett változtatni, felhivót keresetével elutasítani, mert kétségtelen, hogy a lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnok csak azokat a jogokat érvényesítheti, amelyek a végrh. szenvedőt is megilletik. K. Istv. végrh. szenvedő mint a közk. társaság üzletvezetéssel is megbízott egyik tagja azonban a közkereseti tsasággal nem áll oly jogvisszonyban, hogy utóbbnevezettől számadástételt követelhessen s ennek megtagadása esetén ebbeli jogát a cég ellen az 1881. LIX. t.-c. 81. §. érteim, érvényesíthesse. A közkereseti társaságnál ugyanis a tagoknak egymás közti viszonyában a számadástétel alapját egyedül a keresk. könyvek képezik. A k. t. 83. §-a szerint még az üzletvezetésben tényleges részt nem vevő tagokat sem illeti meg más jog, mint hogy a társasági ügyekmeneteléről személyesen tudomást szerezhetnek, e végből a tsaság keresk. könyveit és iratait megtekinthetik s azok alapján saját tájékozásuk végett mérleget készíthetnek, egyéb számadástételt azonban nem követelhetnek, annál kevésbbé illeti meg e jog az üzlet vezetésében tényleg részt vevő s így a társaság irányában személyesen is felelős társ. tagot saját eljárására vonatkozóan, ki ez esetben önmagát számoltatná meg stb. A m. kir. Kúria. (1904 január 20-án 7,172/1903. sz. a.) A II. biróság végzése az abban felhozott indokokból helybenhagyatik annál inkább, mert a közk. tsaság évi nyeresége vagy vesztesége minden üzleti év végén a leltár és mérleg alapján állapíttatván meg s a tsaság minden egyes tagjának jutaléka ez alapon számíttatván ki (keresk. törv. 85. §.) a tsaság egyes tagjaira, következőleg az egyes tag magánhitelezőjére nézve is ez a megállapítás kötelező s ennek ellenében a társaság tagjának, illetve a magánhitelezőnek az üzletkezelésről formaszerü (1881: 59. t.-c. 81. s köv. §§.) számadást követelni, ennek megtagadása esetében pedig a nyereséget legjobb tudomása szerint felszámítani nem lehet, ezeknél fogva az 1881: 59. t.-c. 81 és köv. §§-ainak határozmányait a közkereseti társaságnak viszonyaira alkalmazni nem lehet, az egyes tsasági tag m.-hitelezője a közk. tsaságtól számadástételt nem követelhet, hanem csupán az adósára mint tsasági tagra eső s a leltár és mérleg alapján megállapított jutaléknak megfizetését követelheti s a mennyiben ez megtagadtatnék, abbeli jogát kereset utján is érvényesítheti, esetleg a keresk. törv. 101. §-ban körülirt jogot igénybe veheti stb. A megtartási jog érvényesítése iránti perben csak a hitelező és az adósa közt fenforgó jogviszony nyerhetvén megoldást, a hitelező és az adóstól különböző harmadik személyek közt a megtartási jog tárgyát képező dologra vonatkozólag fenforgó kérdések a megtartási jog érvényesítése iránt indított perben e bírálhatók nem lévén, a dolog természetéből következik, hogy a hitelező javára az adósa ailen megállapított megtartási jog, a harmadik személyek által a megtartási jog tárgyat képező dologra netán szerzett jogok sérelmére nem szolgálhat. (A m. kir. Kúria 1903 dec. 10. 446. sz. a.) Alperes a végrehajtást a csödnyitást megelőző hat hónapnál korábbi időben eszközölvén, a megtámadásra alapul nem szolgálhat az, hogy a fizetések megszüntetéséről a végrehajtás foganatosításakor tudomása volt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1904 jan. 12. I. G. 456/1903. sz. a.) A megtámadásra nem szolgálhat alapul, hogy közadós a csődnyitást megelőző hat hónapon tul létesült végrehajtási jog nak feloldása iránt a szintén hat hónapi időn tul keletkezett egyezség értelmében a fizetéseket a csődnyitást megelőző hat hónapon belül teljesítette, mert ez által csak a meg nem támadható végrehajtási jognak meg nem felelő elégtétel eszközöltetett, melyet alperes külön kielégítési jog alapján amúgy is érvényesíthetett volna. (A m. kir. Kúria felülvizsg tanácsa 1904. jan. 12. I. G. 456|903. sz. a.) . Bűnügyekben. A tulajdonjog fenntartásával eladott dolog vevője büntetőjogi felelősség terhe alatt a családapa gondosságával köteles a dolog tekintetében eljárni. A temesvári kir. Ítélőtábla Az elsőbiróság Ítéletének B. Demeter vádlottról rendelkező részét a B. P. 423. §-ának második bekezdéséhez képest megsemmisíti, a nevezett vádlottat a vád és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §-ának l. pontja alapján felmenti; ugyancsak az Ítéletnek a B. Milos vádlottról rendelkező részét pedig azon részbeni változtatással, hogy e vádlottat a B. P. 326. §-ának 2. pontja helyett, ugyanezen szakasz 1. pontja alapján tekinti a vád és következményeinek terhe alól felmentettnek, helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokolásában a bűnvádi eljárás adatainak megfelelően felhozott az a tény, hogy a B. Demeter vádlott által 1901. jun. 24-én 1,362 K. vételárban, részletfizetésre — azonban a részletfizetések teljes törlesztéséig a tulajdonjognak a sértett javára való fenntartása mellett — megvett gazdasági gépek, S. Milánnak 1,000 K. és jár. iránti követelésének kielégítésére 1901. aug. 13-án a vádlottaknál birói végrehajtás utján le lettek foglalva és ugyanazon év október 10-én birói árverésen eladva, a kir. ítélőtábla is bizonyítottnak veszi; tényként elfogadja az elsőbiróság vonatkozó indokai alapján azt is, hogy B. Demeter vádlott, mint a vételárra nézve kezességet vállalt fia, B. Milos vádlott, a megtörtént foglalásról és egyáltalában a végrehajtási eljárásról a sértettet nem értesítették, a minek következményeként a sértett, a fentebb előadottak szerint, a még mindig tulajdonát képezett gépekre nézve tulajdoni igényét birói uton nem érvényesítette és a lefoglalt ingóknak birói árverésen lett eladása folytán kárt szenvedett. A 12. naplószám alatti végrehajtási iratoknál levő 1901. V. 1,280/3. számú beadványnak tartalmából a kir. Ítélőtábla megállapítja végül azt a tényt is: hogy a vádlottak a vusitzi kir. járásbírósághoz 1901. augusztus 16-án, tehát a foglalást követő harmadik napon beadott közös kérvényükben azon indokolással, hogy a lefoglalt ingók tűzveszélynek vannak kitéve és mert B. Milos végrehajtást szenvedett 1902. aug. 19-én a Katonasághoz bevonult, azokat ezen napon birói árverésen eladatni kérték, mely kérelmüknek azonban a biróság helyt nem adott. Az ekként bizonyítottnak vett tényállásra alapítottan a közvádló A. Demetert és B. Milost a B. T. K. 361. és 363. §§-ai alá eső hűtlen kezelés büntette miatt vádolja az okból, mert mint a sértett gépeinek kezelésével, illetve gondozásával és felügyeletével megbízottak, ezeknek birói foglalásáról a sértett jogainak megvédése végett nem értesítették és ez által annak tudva és akarva vagyoni kárt okoztak. Minthogy a tulajdonjog fenntartása mellett létrejött adásvétel a vevőt csak a tulajdonjogot sértő rendelkezés tekintében korlátolja, de egymagában, különös megállapodás nélkül a vevőt a megvett tárgynak az eladó érdekében való kezelésére, gondozására vagy felügyeletére azon módon, hogy e miatt büntetőjogi felelőssége megállapittatnék, nem kötelezi; ehhez képest tehát a vádlottak a sértett tulajdonjogának fenntartása mellett megvett ingóknak a B. T. K. 361. §-a értelmében vett kezelői, gondozói, illetve felügyelőinek nem tekinthetők; minthogy továbbá a bűnvádi eljárás során arra nézve sem merült fel adat, hogy S. Milán végrehajtató a vádlottakkal összejátszva, utóbbiak ellen birói uton álkövetelést érvényesített volna abból a célból, hogy a sértettet ezáltal megkárosítsák: a vádlottaknak cselekménye a B. T. K. 261. és 263. §-ai alá eső hűtlen kezelés bűntettének, avagy a büntető törvények más rendelkezésébe ütköző bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja. (1903. febr. 18. 422. sz. a.) A m. kir. Kúria (a közvádló kir. főügyésznek semmiségi