A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 7. számához. Budapest, 1903 február 15. Köztörvényi ügyekben. Minthogy felperes követelését kölcsönügyletre alapította, felperes cégnek az alperesek tagadásával szemben azt kellett bizonyítania, hogy a kereseti kölcsönügylet folytán közte és az alperesek között létrejött leévült valto nem a kölcsön adását, hanem csupán a váltóban foglalt intézvény elfogadását bizonyítja, a könyvkivonat pedig tekintettel az 1875 : XXXVI. t.-c. 31. §-ara mi bizonyító erővel sem bir a fenforgó esetben annál kevésbé, mivel nem a felperes cég üzletköréhez tartozó ügyletre vonatkozik. A bpesti kir. törvényszék (1900 ápril 25-én 1,455 sz. a.) Klein Ign. dr. ügyv. által képviselt F. és tsa bpesti. bej. cégnek, Glosz Ferenc dr. ügyv. által képv. H. Jenó'né sz. R. Ilona s társai ell. 1,200 frt. s jár iránti r. perében következőleg itélt: Ha felperes ceg volt cégtagja P. Ist. személyében főesküt tesz arra, <hogy ö 1885. évi dec. 18 án néhai R Károlynak 1,200 frtot 3 hónapra kölcsönadott>, az esetben a kir. tszék alpereseket egyetemlegesen arra kötelezi, hogy felperesnek 2,400 K. tökét, ennek 1895 január 1-tó'l 1895 június 30-ig járó 6<y0os, azontúl pedig 5° 0 kamatát és 159 K. perköltséget 15 napvégreh. terhével fizessenek. Felperes keresetének a kamattöbblet iránti részével feltétlenül elutasittatik. Erdekében áll a felperesnek az eskü letételére jelen ítélet jogerőre-emelkedésétől 15 nap. a. kérvényileg jelentkezni, és ezt a kitűzendő' határnapon le is tenni, mert ellenkező esetben a kir. tszék felperest keresetével egészen elutasítja, és őt arra kötelezi, hogy alperesnek 126 K. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével fizessen stb. Megokol ás: Felperes keresetet indított alperesek ellen az a'peresek jogelődének, néhai R. K-nak 1885. dec. 18-án 3 hónapi időre kölcsön adott 1,200 frt és ennek járulékai iránt. Alperesek kifcgást emeltek felperesnek felpetességi joga eilen azon az alapon, hogy a felperes cég csak 1896 évben keletkezett és így R. Károlynak 1885-ben kölcsönt nem adhatott. Ezen állításuk bizonyítására becsatolják a-/- és 27. a hitelesített cégjegyzékkivonatot. A kir. tszéknek e kél cégjegyzékkivonat egybevetéséből azonban megállapította, hogy az alperesek fennebb jelzett kifogása alappal nem bir. Mert igaz ugyan, hogy a ' . alatti kivonat szerint a F. és tsa cég 1896. dec. 4-én vezettetett be a cégjegyzékbe, azonban a cég a 2"'. a cégjegyzékkivonat szerint már ezt megelőzőleg is, nevezetesen a kereset alapját képező kölcsönügylet megkötésekor már létezett; az a körülmény pedig, hogy a cég tagjaiban az idők folyamán változások történtek, magának a cégnek 3-dik személyekkel való jogviszonyán nem változtat, és igy felperesnek perelhetési joga megállapítható. Érdemben: Alperesek tagadták, hogy felperes az ő jogelődjüknek, R. Károlynak a kereseti összeget kölcsön adta, tagadták, hogy ők R. Károlynak örökösei, hogy hagyatéki vagyon szállott reájuk. Felperes annak bizonyítására, hogy ő a kereseti összeget alperesek jogelődének tényleg kölcsönadta, becsatolta a C7. a. könyvkivonatot és a B/. a. váltót és felajánlotta a vitás körülmény tekintetében egyoldalú főesküjét a pénzt leolvasó F. I. volt cégtag személyében. Alperesek a váltón levő B K. elfogadói aláírás valédiságát nem tagadták. Minthcgy pedig az 1868. L1V. t.-c. 170. §. érteim, váltónak köztörvényi uton való perlése esetében felperesnek a követelés fennállását bizonyítani kell; minthogy e tekintetben a C'l. a. könyvkivonat bizonyítékot nem képez, mert a peressé vált bejegyzéstől számítva a keresk. törv. 31. §-ban jelzett 2 év már eltelt; tekintve, hogy az a körülmény, hogy a valódiság tekintetében kétségbe nem vont váltó felperes birtokában van, a kereseti alapot valószínűvé teszi, — felperes részére a rendelkező részben szövegezett főesküt meg kellett ítélni. Ha felperes F. I. személyében a főesküt leteszi, bizonyítva lesz az, hogy R. K. a felperestől 1,200 frtot kölcsön kapott és igy ezt annak örökösei, tekintve, hogy a beszerzett hagyatéki iratokból, nevezetesen a hagyaték-átadó végzésből megállapittatott az alperesek örökösi minősége és hagyatéki vagyon létezése, ezen hagyatéki vagyon erejéig megfizetni és mint pervesztesek a perköltséget viselni tartoznak. Ha ellenben a felperes a főesküt le nem teszi, az esetben kereseti követelésének fennállása beigazolást nem nyervén, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a prttás 251. § alapján a perköltségben marasztalni kell. A kamatok csupán 1895 január 1-től voltak megítélhetők, mert alperesek a 3 évet meghaladó kamatok ellen elévülési kifogást tevén, az 1894. év végéig járt kamat az 1883 XXV. t.-c 19. §. 1. bek. érteim, annak bizonyítása hiányában, hogy ezeket felperes cég korábban követelte volna, elévült. Végül nem bir alappal alpereseknek az a kifogása sem, hogy IV. r. alp. perbe vonva nem lett, illetve neki a kereseti példány nem kézbesittetett, és igy addig, mig az meg nem történik a 16,823/99. sz. végzés szerint határozat nem hozható, mert IV. r. alp. a 19,383. sz. végzéssel szabályszerűen tárgyalásra idéztetett az iratok közt elfekvő vétiv tanúsága szerint, de a határnapon meg nem jelenvén őt az 1868 : LIV. t.-c. 102. § alapján a megjelent pertársai védelméhez csatlakozottnak kellett tekinteni, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 március 26-án 4,535. sz. a.) ítélete: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja s végreh. terhével kötelezi, hogy alperesnek 126 K per- és 78 K 30 fill. felebbezési költséget 15 nap a megfizessen, stb. Megokol ás: Felperes cég a kereseti összeget a Bj alatti becsatolt váltó alapján követeli. A követeléssel szemben alperesek elsősorban a felperes cég kereseti jogosultságát kifogásolták. Ezen alperesi kifogásnak azonban, amint ezt az elsőbiróság Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, megállható alapja nincs, miértis annak a kir. Ítélőtábla sem adhatott helyet. Érdemben azonban, az elsőbirói Ítélet megváltoztatásával felperest feltéllenül el kellett keresetével utasitani; mert habár alperesek nem vonták kétségbe, hogy a B) alatti váltón előforduló elfogadói nyilatkozat és aláírás atyjuktól és jogelődüktől származik, az a körülmény arra való tekintetlel, hogy a B) alatti váltó 1886 márc. 18-án járt le s ekként váltójogi hatályát még az alperesi jogelőd életében elveszítette, — felperes céget éppen nem menti fel az alól a kötelezettség alól, hogy mint eme váltó birtokosa a váltótörvény 20. §-hoz képest bizonyítsa, hogy az elfogadó, illetve alperesek mint ennek igazolt örökösei, a felperes cég kárára a kereseti összeg erejéig gazdagodott volna, illetve gazdagodnának. Felperes cég azonban ezen bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett, mert a C) alatti könykivonat, mint az elsőbiróság is már Ítéletének indokolásában helyesen kiemelte, bizonyító erejét már teljesen elvesztette; és mert a F. 1. mint a felperes cég egykori tagjának a személyében felajánlott egyoldalú főeskü, az 1868: LIV. t.-c. 235. §. szerint csak ugy lenne megengedhető bizonyíték, ha felperes egyéb módon valószínűsítette volna az esküvel bizonyítani kívánt ténykörülményt; — erészben azonban éppen semmi adat fel nem merült. Mindezeknél fogva az 1881 : LIX. t.-c 35. §. alkalmazásával az elsőbiróság Ítéletét egész terjedelmében megváltoztatni és alperest keresetével valamennyi alperes irányában feltétlenül elutasítani s mint pervesztest az 1868 : LIX. t.-c. 251. §. érteim, a per- és felébb, költségben feltétlenül marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1902 szept. 24-én 5,353. sz. a.) ítéletea másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Megokolás: A felperes cég által C) a. felmutatott könyvkivonat szerint a felperes és az alperesek jogelőde R. Károly közt 1884-ben 1,200 frt iránt állítólag létrejött kölcsönügylet 1885. év folyamán több ízben meghosszabbittatott, 1886. éven tul azonban ez a követelés a felperes könyvében mint fennálló többé nem vezettetik. Minthogy tehát felperes könyvében a kérdéses követelés mint meghosszabbított, 1886. évtől kezdve bevezetve nem fordul elő, sem a követelés érvényesítése végett R. Károlynak 1897 július 30-án történt elhalálozásáig lépések nem történtek, a kerepeti követelés fennállására nézve is alapos kételyek merülhetnek fel, ha annak létrejöttét egyébként felperesnek bizonyítani sikerült volna is. Ettől azonban eltekintve, minthogy felperes követelését kölcsönügyletre alapította, felperes cégnek az alperesek tagadásával szemben azt kellett bizonyítania, hogy a kereseti kölcsönügylet közte és az alperesek jogelőde R. K. között 1885 decemb. 18 án létre jött és hogy felperes cég R. K.-nak 1/200 ftot tényleg kölcsön adott. Felperes a kölcsönadás bizonyítása illetve valószínűsítése céljából csatolja B.) a. eredetiben a R. K. által elfogadott és 1886 évi március 18-án lejárt 1,200 frtos váltót, továbbá a C) alatti könyvkivonatot hiteles alakban és megajánlja F. István volt cégtag személyében az egyoldalú főesküt. Azonban a B) és C) alatt mellékelt adatok nem bizonyítják a kölcsönadás tényét, sőt még annak valószinüsitésére sem alkalmasak, mert a B) alatti elévült váltó nem a kölcsön adását, hanem csupán a váltóban foglalt mtézvény elfogadását bizonyítja, a C.) alatti könyvkivonat pedig tekintettel az 1875. XXXVI. t.-c. 31. §-ára mi bizonyító erővel sem bir, a fenforgó esetben annáli kevésbé, mivel nem a felperes cég üzletköréhez tartozó ügyletre vonatkozik. Minthogy ezek szerint felperes cég a kereseti kölcsön adását nem valószínűsítette, az általa felajánlott egyoldalú főesküvel