A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

való bizonyítást mellőzni kellett. A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára nézve ezekből az indokokból, a perköltségre nézve pedig felhívott indoka alapján hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A rendelvényes és az intézvényezett között, a váltónak ez utóbbi által történt elfogadása alapján önálló s az intézvényezettnek a kibocsátóhoz való viszonyától független váltójogi kötelem létesül; következésképp a rendelvényes, aki a váltót a rendelvényre nézve kitöltve kapta, a váltót váltói uton szerezte meg. A bpesti kir. kersk. v. tszék mint valtóbiróság (1900 dec. 7-én 139,860/V. sz. a.) Szemere K. dr. ügyvéd által képv. T. Oszkárnak, Eránusz Istv. dr. ügyv. által képv. Alsó M. Sándor és tsa ellen 200 k. v. összeg s jár. iránti perében következőleg itél t: Az 1900 okt. 12 én hozott som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alpereseknek 33 K. 50. f. perköltséget 3 nap a. és végreh. terhével fizesen stb. Megokolás: Felperes saját állítása szerint a kereseti váltót K. Henriktől kapta s minthogy a váltón K. Henrik kibocsátóként, felperes pedig rendelvényesként szerepel, nyilvánvaló, hogy nem váltói uton, hanem átadás utján jutott felperes a váltó birtokába, aminek folyománya az, hogy telperes jogutódja K. Henriknek is vele egy személynek lévén tekintendő, ellene mindezek a kifogások sikerrel érvényesíthetők, amelyek alpereseket K. Henrik irányában megilletik. Minthogy pedig a kereseti váltó a 2 /. a. csatolt s a lengyeltóti kir. jbiróság 1900 Sp. 411/2. sz. a. kelt jogerős ítéletével K. Henrik irányában érvénytelennek nyilváníttatott és nevezett a váltó kiadására köteleztetett: a kereseti váltó alapján sem K. Henrik, sem annak jogutódja felperes jogokat nem érvényesíthet. Ennek folytán felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a ptv. 251. §-hoz képest a perköltségben marasztalni kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 októb. 2-án 107/V. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a som. végzést hatályában fentartju és alpereseket, mint Bpesten 1900 ápril 15-én 200 Król kiállított váltó elfogadóit kötelezi, hogy felperesnek 200 K. tőkét és 19C0 okt. 1-től számított ü»/0 kamatot és a som. végzésben megállapított költséget beleszámítva, összesen 44 K. 80 f. per és 17 K. 30 f. fellebbezési költséget stbt. végrehajtás terhével fizessenek. Megokolás: Alperesek a köztük és a váltó kibocsátója között fennálló viszonyból merített kifogásokat, felperes rendelvényes ellen, kiről a per során nem állították, hogy a váltót a rendelvény tekintetében kitöltetlenül kapta, ekként egyszerű átadás utján jutott annak birtokához, mint a 3-ik váltóbirtokos ellen a V. T. 92. § a értelmében sikeresen csak az esetben hozhatnak fel, ha egyúttal bizonyították volna, hogy arról felperes a kereseti váltó megszerzésekor tudomással bírt. Minthogy azonban alperesek e tekintetben felperes tagadásával szemben nem bizonyítottak, mert az egyedüli bizonyítékul felhozott 17. a. csatolt levél tartalma e tekintetben mit sem bizonyít: az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, a som. végzést hatályában fentartani és alpereseket, mint a minden lényeges kellékkel ellátott váltó elfogadóit a V. T. 23. §. érteim, a kereseti tőkének kamatával és mint perveszteseket prt. 251. §. alapján a per és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségnek viselésére kellett kötelezni. A m, kir. Kúria (1902 nov. 5 -én 142/V. sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. stb. Megokolás: A rendelvényes és az intézvényezett között, a váltónak ez utóbbi által történt elfogadása által önálló s az intézvényezettnek a kibocsátóhoz való viszonyától független váltójogi kötelem létesül; következésképp a rendelvényes, aki a váltót a rendelvényre nézve kitöltve kapta, a váltót váltói uton szerezte meg. Hílyes tehát a másodbiróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperessel a kibocsátóval fennálló viszonyukra alapított kifogásuknak a felperesei, mint a kereseti váltó rendelvényesével szemben való érvényesithetése végett a felperes jóhiszeműsége esetén azt tartoztak volna bizonyítani, hogy a felperes a kereseti váltót a kibocsátótól a rendelvényre nézve kitöltetlenül kapta; ezt azonban az alperesek remis állították. Azt az állításukat pedig, hogy a fdperesrosszhiszemü váltóbirtokos, alperesek nem bizonyították; mert az alperesek által I7. a, a felp. által pedig 27. és 3 /. a. csatolt levelekből nyilvánvaló ugyan, hogy a felperes tudta, hogy a kereseti váltó áruváltó, hogy tehát K. Henrik kibocsátó a váltóért az alpereseknek árut tartozott szolgáltatni; azonban magában véve ez a körülmény még nem eredményezi a felperes rosszhiszeműségét, ami csak abban az esetben forogna fenn, ha a felperes a váltó megszerzésekor azt is tudta volna, hogy K. Henrik a váltó értékét, az árut, az alpereseknek nem szolgáltatta. A másodbiróság ítélete, ezekből az okokból, valamint a benne felhozott egyéb indokok alapján hagyatott helyben. ö A váltoperben. amelyre a váltót elfogadó kiskora adott okot azzal, hogy kiskorúságának meghosszabbítása ellenére váltónyilatkozatot tett s amelyben nem merült fel adat arra nézve hogy a felperes a kiskorúság meghosszabbításáról, ennek a per folyamán történt bizonyítását megelőzően tudott, a perköltségek kölcsönösen megszüntetettek. (A m. kir. Kúria 1902 november 21. 593/902 sz. a.) A cégjegyzésre jogosított igazgatónak a cégjegyzési jogosultsággal csupán az általa képviselt cég érdekében és a társaságon kivül álló harmadik személyekkel szemben szabad élnie, de nem áll szabadságában ezt a jogosítványt a társaság ellenében arra felhasználnia, hogy a társaságot önmaga irányában váltóilag kötelezze. (A m. kir. Kúria 1902 október 28. 1,013/902 sz. a.) Megszüntette a fizetéseit az a kereskedő, aki ellen kielégítési végrehajtás lett elrendelve és foganatosítva s kinek nyilt üzlete végrehajtás után bezáratott. A fél által megbízott képviselőnek tényei olybá veendők, mintha azok magától a féltől származnának ; s igy, ha a megbízott tud a fizetésmegszüntetésről, ez annyi, mintha a hitelező tudta volna. (A m. kir. Kúria 1901 november 27. 2,469/901 sz. a.) Ha a hitelező a kielégítést végrehajtás utján szerezte, a végrehajtás pedig jogerőre emelkedett sommás végzés alapján rendeltetett el, és a tömeggondnok a végrehajtás alapjául szolgáló sommás végzést és váltói ügyletet meg nem támadta, a jogszerű alapon szerzett kielégítés által a csődhitelezök megkárosítóiaknak nem tekinthetők, a kérdéses végrehajtás tehát a csődtörvény 29. §-a alapján meg nem támadható. A csődnyitási kérvény beadása az ügylet hatálytalanságát egyéb előfeltételek mellett csak akkor eredményezi, ha a csödnyitási kérvény folytán a csőd tényleg megnyittatott. [PL rn. kir. Kúria 1902 december 11. 3,007/902 sz. a.) Felek a szakbizottsági becslést arra az esetre tartották fenn, ha a biztosított fél a biztosító társaság kiküldöttjének kárbecslésében vagy a felülvizsgalat eredményében, illetőleg helyreigazításában meg nem nyugszik, amiből kétségtelen, hogy a szakbizottsági eljárás a felek megállapodása értelmében azt feltételezi, hogy a biztosító társaság megbízottja által a kárfelvétel megtörtént; ha azonban a biztosító intézet a kárfelvételt, melynek a felek megállapodása szerint a szakbizottsági eljárás előfeltételéül kellett szolgálnia, elmulasztotta, a biztositófa K. T. 481. §-a értelmében jogosítva van a jégverés által biztosított terményekben okozott kárt — a szakbizottsági eljárás mellőzésével — birói szemle utján megállapítani (A m. kir. Kúria 1902 dec. 17. 303. sz. a.) A váltótörvény 106. és 108. í?S-ainak a zálog-és megtartási jogot tárgyazo intézkedései csöd esetében sem szenvednek változást; tehát azok, akik megtartási jogot hatályosan gyakorolhatnak, ezekre nézve csőd esetében is a váltótörvény intézkedései szolgálnak irányadóul, vagyis a csődtörvény érintetlenül hagyta mindazokat a jogokat, melyeket a váltótörvény az egyes hitelezőknek bizonyos körülmények között enged. (A m. kir. Kúria 1)02 dec. 17. 6,410 sz. a ) Az építész, ki építkezések teljesítésével iparszerüen foglalkozik, a beépítés végett megszerzett ingókra vonatkozó ügyleteire nézve kereskedőnek tekintendő, mert a beepitendő ingókat a végből szerzi meg, hogy azok át vagy feldolgozva tovább adassanak. Az építész ilyen természetű ügyletei tehát a keresk. törv. 258. §. 1. pontja szerint, feltétlen kereskedelmi ügyletnek tekintendők, akár be van a cége a kereskedelmi cégjegyzékbe vezetve, akar nem. (A m. kir. Kúria 1902dec. 18. 1,434. sz. a.) A kibocsátónál sem elegendő a váltó birtokának puszta ténye a perlési jog megállapításához, hanem ő reá is áll az az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes vagy mint forgatmányos, vagy csak akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. A váltó birtoka megállapítja ugyan a vélelmet, hogy a kibocsátó, mint visszkereset alatt álló, előző beváltás utján jutott más rendeletére szóló váltó birtokába; ez a vélelem azonban lerontható. (A m. kir. Kúria 1902 november 25. 611/902 sz. a.) Bűnügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott V. számú bűnügyi döntvénye. A bp. 3u. §-(? értelmében csak a tanú megesketését lehet-e elhalasztani; vagy-e tárgyban a határozathozatal is kérőbbre halasztható ? (Vonatkozással egyrészről a kassai kir. Ítélő táblának 5. számú; másrészről a győri kir. Ítélőtáblának 4. számú ellentétes büntető döntvényeire.) Határozat. A. B. P. jll. §-a értelmében nemcsak a tanú megesketése, hanem a megesketés tárgyában hozandó határozat is későbbre halasztható. Megokolás: A. B. P. 311. §-ában két rendelkezés foglaltatik. Az első az, hogy minden tanú megesketésének kérdése külön határozat tárgyává teendő ; a második rendelkezés az, hogy a megesketés későbbre is halasztható. A két rendelkezés szoros összefüggésben áll egymással, de a lényegesebbnek az első tekintendő. Törvényhozásunk különös súlyt fektet arra, hogy a régi eljárásban szokásos tömeges megesketések megszűnjenek. E szerint a B. P. 311. §-ának értelmezésénél annak kell az irányadó szempontnak lenni, hogy a külön-külön való megeske-