A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

56 A JOG get fizetett, melylyel az anyagi jog szerint nem tartozott; ezt az öszszeget nem azért fizette, hogy ellenfelét megajándékozza, hanem azért, hogy megmentse magát az öt fenyegető végrehajtással járó költségektől, szégyentől és zaklatástól. Kötelessége tehát a bírónak, hogy neki ezt az összeget visszaítélje, ha másképp nem, — hát a perrendtartás elcsavarásával. De ne ijedjünk meg, — erre szükség nincs is. Mert, — a kérdésben felhozott ellenérvek számozását megtartva: _ 1. A birói Ítélet csak abban az esetben statuálja az itélt ^ STOiűg jogviszonyát, vagyis csak akkor létesítheti a tisztán . z ítéleten alapuló kötelmet, ha jogerőre nem emelkedik. Jogerőre pedig csak az az ítélet emelkedik, mely ellen perorvoslatnak helye nincs, vagy amely ellen perorvoslatot egyik fél sem használt. Itt egyik eset sem forog fenn. Tehát az első per ítélete nem létesített itélt dolgot, nincs jogerőre emelkedett ítélet, tehát nincs szükség a perújításra. Ad. 2. Az 52. §. utolsó pontjának csak az az értelme, ami bennne van, hogy t. i. ha a felek meg nem jelennek, három év múlva a per megszűnik. A szünetelőből lett megszűnt pör jogerős ítélettel be nem fejeződött, az a felek között fennforgó jogvitát el nem döntötte; ha tehát a felek valamelyike a jogvitát mégis el akarja dönteni, neki nem petujitással kell élni, hanem uj pert, helyesebben más pert, vagy még helyesebben pert kell indítani. A perrendtartás ismeri azt a kifogást, hogy a per tárgya miatt más per van folyamatban; az anyagi jog ismeri és elismeri a res judicatát, de azt az ellenvetést, hogy a döntés alá bocsátott jogviszony miatt pör volt folyamatban, ha ez a pör nem végződött jogerős ítélettel vagy egyességgel, nem honorálja. Az sem áll, hogy a felek az ítéletet hatályon kívül nem helyezhetik. Azt az esetet, mikor a makacssági Ítéletet a felek közös megegyezéssel hatályon kívül helyezik, a gyakorlat is ismeri. A jogerős ítélettel eldöntött jogviszonyt is rendezhetik a felek olyan úgynevezett egyességgel, melyben a jogerős Ítéletet hatályon kívül helyezhetik s maguk között ettől eltérő jogviszonyt létesítenek. A res judicata szentségét a törvény csak akkor védi, ha azt az egyik fél a másik ellenére akarná megbolygatni, de mikor a másik is akarja ezt a bolygatást, akkor előáll a felek szerződési szabadsága. Ad. 3. A szünetelés mindkét félnek beleegyezésével történt; tehát egyik fél sem panaszkodhatik arról, hogy ő sérelmet szenvedett. Áz első per felperesének tudni kellett azt, hogy neki jogerős ítélete nincs, mert az a három éven belül bármikor megbolygatható. Igaz, hogy neki nem állott érdekében a tárgyalást kérni, de ebből nem következik, hogy a három év elmultával a neki fizetett összeg az övé is lett. Ezt csak akkor lehetne mondani, ha a törvény a szünetelésből származó megszűnéshez ilyen következményt fűzött volna De a törvény a szüneteléshez semmi következményt nem fűzött, azt tehát a dolog természete szerint kell megítélni. A dolog természete pedig azt diktálja, hogy a megszűnt pernek semmi az anyagi jogba átmenő hatálya nincs, csak a feleknek ott tett nyilatkozatai, tényállításai tartják meg hatályukat, de ezek sem azért, mert a perben történtek, hanem azért, mert közhiteles alakban történtek. Ha felperes az első tárgyaláson nem jelenik meg, alperes pedig jegyzőkönyv fölvételét nem kívánja, akkor a per szünetel, 3 év elteltével pedig megszűnik. Most állithatja-e valaki, hogy felperes a maga követelését többé nem érvényesítheti ? Pedig alperes itt is mondhatná, hogy ő azt hitte stb. Ad. 4. Hogy a felek az itéleiet hatályon kívül helyezhetik-e, vagy nem, arra már ad 2. alatt feleltem. Különben igaz, hogy a S. E. sehol sem mondja, hogy az ítéletet más mint az illetékes felsőbíróság hatályon kívül helyezheti, de azt sem mondja, hogy nem helyezheti. A perrendtartás csak arra az esetre intézkedik, mikor a felek nem értenek egyet, de mikor egyet értenek, az az anyagi jog körébe vág. Hogy a perrend az egyességet is szabályozza, az ezt az elvet nem érinti, mert hisz nem azt szabályozza, hogy mi lehet az egyességben, csak azt, hogy milyen legyen az alakja, segélyt nyújt a feleknek jogviszonyuk minél simább eldöntésére. Ad 5—6. A perújítás kérdésére még felhozok egy esetet a gyakorlatból. A. keresetet indit B. ellen s elbukja; perújítással él, s akkor egyesség jő létre. Ebből uj bonyodalom származik. A. ugyané jogviszonyra vonatkozó ^folytatólagosan újított» keresetet ad be. S mikor a Kúria előtt alperes azt kérdi, mi ez ? perújítás, vagy uj kereset, vagy nováció f akkor a Kúria azt feleli, nem, ez kereset s meg is Ítéli. Tehát ugyanaz a fél másodszor él perújítással és most birói egyességgel eldöntött pörben, a Kúria mindettől eltekint és helyt ad a keresetnek, mert látja, hogy felperesnek igaza van. Kívánatra beküldőm az Ítéleteket, számukat most nem tudom. Itt is az az eset. Ne a szavakon nyargaljunk, hanem kutassuk az igazságot. Ebben az esetben különben a tartozatlan fizetést nem tartom szerencsésnek. Tartozatlan fizetésről inkább oly esetben lehet szó, mikor valaki tévesen azt hitte, hogy tartozik és igy fizetett. Itt felperes nem tévedett. De mivel a jogviszony minősítése a bíróság dolga, nem látok semmi akadályt arra, hogy a biróság Én inkább ezt tartom jogtalan gazdagodás cimén Ítélje meg. helyesnek. . Hogy az előbbi pör költségeit es a keresetet megelőző időről való kamatokat miért nem Ítélném meg, azt — miután nem hivatalosan írok — nem indokolom. Szóbei Dávid dr., beregszászi tszéki jegyző. PAllAi RÍKvéNYTÍlWAÍÁO NYOHUÜA BUOAPMTH.. Vegyesek. Hajtóvadászat. A mai katonai büntető bíráskodásnak egyik főhibájául rójják fel a hadbírónak rendkívül^ nagy és komplikált hatáskörét, ő vizsgáló biró, vádló és védő, sőt átvitt értelemben még itélőbiró is egy személyben. A perjogi hatásköröknek ily abnormá'is egyesítése ellen jogosan szólalnak fel mindazo ;, akik a büntető jogszolgáltatást a hadseregben is európai nívóra emelni akarják. Sok évi fáradozásuk már is sikerrel kecsegtet. És jme • van egy másik középkori, barbár és a kinpadnál is veszedelmesebb intézményünk, mely ellen senki sem mer felszólalni. Értjük a szabadság legfőbb palládiumát, viszont létét és virágzását is csak a szabadságnak köszönő napi s aj tót. Ez— sok és elvitázhatlan jó tulajdonsága mellett^ a magánbecsület éppúgy mint a közbecsületnek megtámadása esetén, — nem a börtön szük cellájában, hanem a nagy nyilvánosság előU, — egy személyben egyesíti a panaszos, a vizsgáló bíró, a vádló, itélőbiró és a hóhér szerepét. Vádol minden bizonyíték és alap nélkül, gázol mások becsületében és éleiében, még mielőtt az űzött vadnak alkalma lett volna csak száját is kinyitni, annál kevésbbé védekezését előterjeszteni vagy ártatlanságát kimutatni. És e tekintetben a zuglapok ésazu. n. tisztességes sajtó megható egyetértéssel és vállvetve közreműködnek. Fődolog a senzáció, az előfizetőnek inycsiklandozása a reggeli kávé vagy esti tea közben. ü,s emellett egyesek, sőt egész családok mennek tönkre, az országnak — más téren anynyira féltelt — becsületeis szenved csorbát, a bíróságok és közintézményeinknek oly féltékenyen őrzött jó hírneve cserépre törik, — — és mindez csak azért, hogy a lap pikáns, érdekes, senzációs legyen. A mentség pedig rendesen az: «Olvasó közönségünk ezt igy kívánja.» Teljesen eltekintünk itt ama nemritka esetektől, ahol még ezenfelül piszkos magánérdek is belejátszik. Már több izben volt alkalmunk a napisajtónak ezen — egyenesen a btk. be ütköző — visszaéléseit megróni, utoljára a K o.rm o s eset alkalmából. És most újból van hegyen-völgyön lakodalom ! Egy szerencsétlen biró lesz a nyilvánosság előtt meghurcolva, még mielőtt illetékes birája előtt megjelent, védekezését előterjesztette, bizonyítékait bemutatta volna ! Milyen felséges mulatság ez, a lihegő vadat agyonhajszolni és a nemes (!!!) vadászatot hallalival befejezni ! Hogy milyen nagy kárt okoznak a lélekvadászok ezen hajszájuk közben, avval ők persze legkevésbbé sem törődnek. Nem volna tolvaj orgazda nélkül! Honnét veszik a lapok ezen szenzációs híreket, nyomban a feljelentés beérkezte után? Honnét veszik a meglepő részleteket? Azon gyanúval élünk, hogy maga a rendőrség szolgáltatja azokat! Ha ez igy áll, akkor sürgősen kellene intézkedni, hogy ezen Pandora-szelence örökre becsukódjék. És éppúgy sürgős törvényhozási intézkedéssel (nincs ennél sürgősebb!) — szigorú fogházbüntetéssel és nagy pénzbirsággal kellene sújtani azon lapokat és hirlaptudósitókat, akik a botrányt többre becsülik a magánember becsületénél és életénél, de az ország tekintélyénél, a bíróságok jó hírnevénél és végül a tissztességnél. Főtárgyalás előtt nem volna szabad egy bűnügyet sem a nyilvánosság elé hozni. Ezt pedig mi annál több joggal követelhetjük, mert lapunk még a jogerős —ugy polgári mint büntető — ítéletek közlése alkalmával is csupán a felek neveinek kezdőbetűit közli. r. I. Themis szemkötője. Egy exotikus barátunktól vesszük a következő sorokat. «Kényes dolog az, amelyről írni akarunk, — de kötelességet mulasztanánk, ha elhallgatnók azt, amiről nem( csupán laikus, de előkelő ügyvédi körökben is suttogva beszélnek. . . Azt állítják, hogy Themisnek szemkötője kissé lecsúszott és hogy az areopágon nemcsak a perben álló személyeket, hanem még azok képviselőit is fürkésző szemmel nézi, mielőtt serpenyőjét egyik vagy másik fél javára hajlítja. (Ezen képviselőkről máns egy kimondhatatlan szójáték van forgalomba hozva) Jól tudjuk, hogy ez mind valótlan és pletykabeszéd, — de ennek sem szabad léteznie. Publicisztikai elsőrangú kötelességünknek vélünk eleget tenni, midőn ezen areopagunkat a mende-mondákra figyelmeztetjük, mert valódi féltékenységgel őrizzük mi is hazánk igazságszolgáltatásának jó hírnevét ! ti AV* jut'nánk' ha ezen intézménybe vetett hitünk is megtántorodnék? Es ha eddig az igazság ezen tükörsima világító tornyáról minden vád, minden kétely erőtlenül lepattant, — ugy a jovore is minden tényezőnek és elsősorban Themis felkent papjainak is vállvetve közre kell müködniök, hogy az igazságszolgáltatásiján ál ami létünk legfőbb palládiuma tisztán és érintetlenül megovassek es tiszteltessék. *™ A szemkötőt pedig jó lesz újból megvizsgálni és ha kell szorosabbra kötni !» s e Cato.