A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A gyakorlat lélektanához

50 A JOG téltől eltekintve, felperesnek azokat a tényállításokat kell előadni és szükség esetén bizonyítani, melyek a ketesetileg érvényesített jog keletkezését önmagukban véve előidézni képesek voltak; viszont alperes tartozik azokat a tényállításokat felhozni és esetleg bizonyítani, melyek az önmagában véve érvényes jog érvényesítését akár végleg, akár ideiglenesen kizárják, vagy amelyek az érvényesen keletkezett jog megszüntetésére alkalmasak. Innen van, hogy a kiskorúságot és a cselekvőképtelenség egyéb eseteteit, a tévedést, megtévesztést, kényszert annak kell felhozni és szükség esetén bizonyítani, aki a jogügylet érvénytelenségét vitatja; innen van, hogy bár felperes csak abban az esetben léphet fel sikeresen keresetével, ha követelése még fennáll, mégis neki nem kell azt bizonyítani, hogy a teljesítés még nem történt meg, hanem alperes tartozik azt mint jogszüntető tényt kétségtelenné tenni. Ez a most vázolt bizonyítási elmélet nagyjában helyesen oldja meg a kérdést: kit terhel a bizonyítás; mindazáltal két fő hibában szenved. Az egyik hiba az, hogy a bizonyítási terhet a félnek perbeli nyilatkozási tevékenységétől teszi függővé ; a másik az, hogy a peres felet meg nem történtek bizonyítására akarja kényszeríteni.. Az első kifogás helyessége kétségtelenül ki fog tűnni, ha a második kifogás alaposságát begyőzni sikerül. Ennek a kifogásnak alaposságát bizonyítandó, az alábbiakra hivatkozom. A jogszabályok gyakorta ugy rendelkeznek, hogy valamely jog keletkezéséhez nemcsak egy vagy több külső esemény (emberi cselekedet vagy természeti esemény), hanem valamely külső eseménynek benemkövetkezése is megkívántatik. A most ecsetelt bizonyítási elmélet szerint emez esemény benemkövetkezése is mint jogalapitó tény, ha azt a perben az ellenfél tagadja, az arra hivatkozó fél által bizonyítandó. Ennek a tételnek egyes esetekben való alkalmazásánál azonban azt fogjuk találni, hogy ez a tétel nem igaz. Ha a szerződő felek a kötelem nemteljesitése esetére kötbért kötöttek ki, felperes tartozik ugyan keresetében előadni, hogy a kötbért azért van jogosítva követelni, mer alperes nem teljesített, de azt, hogy a teljesítés nem történt meg, mégsem tartozik bizonyítani s alperes a kereset alól nem menekül, ha a felperes által állított nemteljesitést tagadja. Alperes tartozik a teljesítést bizonyítani, különben a lcötbér megfizetésében elmarasztaltatik. Ha kölcsönszerződésnél kamat nemfizetése esetére a tőkének esedékessége Idköttetett (u. n. clausula cassatoria), a hitelező a tőkét csak ugy perelheti, ha az adós a kellő időben a kamatot nem fizette meg. A hitelező tőkekövetelési joga tehát a kölcsönszerződés megtörtént eseményén kivül, a kamatfizetés megnemtörténtétől függ s mégis a hitelező a kamatfizetés megnemtörténtét állítani igen, de bizonyítani nem tartozik. Ha a haszonbérbeadó a haszonbérleti szerződésnek a bérfizetés elmulasztása miatt megszüntetését követeli, a haszonbérlő tartozik bizonyítani, hogy a bért megfizette; pedig a haszonbérbeadónak a szerződés megszüntetése iránt való joga éppen a bér nemfizetésén alapul. Ha az eladó kiköti, hogy az adásvevési szerződés hatálytalan ha vevő a vételárat a kellő időben meg nem fizeti (lex commissoria), a szerződés megszüntetése végett indított perben eladó tartozik ugyan állítani, hogy vevő a vételárat a kellő időben meg nem fizette, de a fizetés megnemtörténtének bizonyítása őt nem terheli. A vevő tartozik ebben a perben a kellő időben történt fizetést bizonyítani, különben pervesztessé válik; voltaképpen pedig a nemfizetés az eladó kereseti jogának egyik tényalapja. A tulajdonjog kizárólagossága iránt indított kereset (actio negatoria) esetében felperes csak tulajdonjogát tartozik bizonyítani ; azt, hogy alperes a kereseti dologra nézve semmiféle jogot nem szerzett, nem kell bizonyítania. A törvényes örökösödés csak akkor áll be, ha sem öröklési szerződés, sem végrendelet nem létezik. A törvényes örökösnek mégis csak az örökhagyóval való rokonságát kell bizonyítania ; de nem az öröklési szerződésnek és végrendeletnek nemlétezését. Ha valamely teljesítés jövőben bekövetkező viszonszolgáltatás fejében vagy valamely jövendő cél elérése végett történt és e viszonszolgáltatás be nem következik, illetőleg ez a cél el nem érhető, ugy a teljesítés, illetőleg annak egyenértéke visszakövetelhető. (Condictio causa data, causa non secuta, sive condictio ob causam.) A teljesítésnek, illetőleg egyenértékének visszakövetelése iránt indított perben előadandó ugyan, hogy a teljesítés mi célból adatott és hogy ez a cél el nem éretett; de a cél elnemérésének bizonyítása nem tartozik felperesre. Felperes teljesen eleget bizonyított, ha kétségtelenné tette, hogy jövendő cél vagy viszonszolgáltatás fejében teljesített. Alperes tartozik bizonyítani, hogy amiért a teljesítést kapta, annak eleget is tett. Ha a követelés a törvényben meghatározott időn belül nem érvényesíttetik, elévül. S mégis, aki a perben az elévülés kifogásával él, csak azt tartozik bizonyítani, hogy a követelés esedékességétől kezdve (actio nata) a kereset indításáig a törvényben meghatározott határidő lejárt, de azt, hogy az ellenfél ezen idő alatt követelését nem érvényesítette, nem tartozik bizonyítani, bár e nemérvényesités egyik jogalapitó ténye az elévülésnek. Az 1894: XXXI. t.-c, 54. §. e) pontja alapján megtámadható a házasság tévedés miatt, ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherbe volt ejtve és ezt a férj a házasság megkötésekor nem tudta. Ha e jogszabály alapján a férj megtámadási keresetet indít, keresetében tartozik ugyan előadni, hogy neje házisságon kiviili teherbe-ejtéséről nem tudott, de a férjre hárítani annak bizonyítását, hogy házasságon kívüli teherbe-rjtésről nem tudott, sok esetben a megtámadhatóságnak egyenes kizárása volna. Mindezekből azt látjuk, hogy az általános szabály: a jogalapitó tény, ha az mindjárt valamely esemény benemkövetTÁRCA. f\A gyakorlat lélektanához. A. J o eredeti tárcája. Irta HERZ BÓDOG. Az igazságszolgáltatás fehér elzárkózottságába beletolakodik az aktualitás gyakran szennyes vihara. A szervezet munkája, amely a maga internségében évszázadokon keresztül szinte mithikus tiszteletben részesült, nem érezte a szociális ember féktelen szenvedélyeit és annak dacára a magyar alkotás legtökéletesebb produktuma lett, nap-nap után ki lesz hordva, agyonkritizálva: teljesen laikus elemek inszinuációjával megbélyegezve, — a közutakra, profán megjegyzésektől megtépve, dallamos bombasztok által félremagyarázva. Az uj nemzedék az evolúciónak félreértése által elvakulva azt hiszi, hogy a jogalkotás életében merev, rideg konzervativizmus uralkodik; azt hiszi, hogy a törvények szakaszait nem lengi át a mai idők szelleme és a tudatlanság brutalitásával boncolja a bíróságok munkáját a sajtó- és a véleményszabadság jele alatt. Nem a szakirodalmat értem, mely hűséges szövetségestársa "a jogéletnek; mely a praxis vergődéseit szerető melegséggel kiséri, mely vele együtt üzi az interpretáció legfinomabb ötvösmunkáit, hanem a napisajtót, mely erős eszközökkel, durván dolgozva, — a társadalmi küzdőtérre, a szenvedélyektől áthatott, az akták világától távolálló, hamis banalitástól és rosszhiszemű agitációtól fanatizált tömeg elé viszi a biróságok munkáját. Talán a társadalmi és tudományos demokrácia folyománya ez, mely nem engedi meg egy munkakörnek sem a szuverenitást, vagy a nemzedék analitikus temperamentuma, mely boncolókését belemélyeszti az egész társadalmi alkotás minden resszortjába? Nem tudom eldönteni az okot, de konstatálható a tény; legutóbb a Szentpéteri Sára esete mutatta, hogy egy budapesti újság egész cikksorozata agitált, cáfolt, vádolt, debattirozott, gúnyolt és támadott egy jogeset alkalmából. Ez a tény sajátos aggódást keltett bennem. Felütöttem a törvénykönyvemet, annyi vergődő gondolatokkal teljes tépelődésektől áthatott éjszakáim társát és elmém végigkalandozott a paragrafusok organizmusán, gondolkodtam felettük és különösen kutattam alkalmazásuk és alkalmazandóságuk mélységeit s ezeknek a gondolatoknak az eredménye lett az a cim, amely soraim elején olvasható. Nincs annak más tendenciája, mint az egyes jogintézmények alkalmazásának és miként-magyarázatának mélységeit kihalászni, azokat a minuciózus árnyalatokat megvilágítani, amelyekre az erős ponderáns tények és események viharában munkálkodó joggyakorlat gyakran nem gondolhat és amelyeket a laikus, belletnsztikus benyomások után induló közvélemény észrevesz és bírálgat. I, Az esküdtbíróság elnöke. A modern esküdtszéki intézmény célja és eredő oka — ellentétben a mult századok angol esküdtszékeinek politikai motívumaival (bizonyos szociális jellegű honpolgári jogkör - gazdagitasi törekvésekkel) — kizárólag bizalmi kérdés, bizalom nyil-