A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A gyakorlat lélektanához

A JOG 51 keztéből áll is. az arra hivatkozó által bizonyítandó, nagyon összezsugorodik a konkrét esetekre való alkalmazásában ; de hogy a szabály érintetlensége megmaradjon, az egyes esetekben a non factum nem ismertetik el jogalapitó ténynek s annak ellenkezője, a factum. a jog érvényesítését kizáró tényül lesz feltüntetve.1) Pe ebből az is következik, hogy a non factum, mely valamelyik fél érdekében jogalapitó vagy jogszüntető tény. állítandó ugyan, de nem b;zonyitandó általa, hanem az ellenkezőjét az ellenfél tartozik bizonyítani. Azonban ez nem minden non factumra áll. Ugyanis a non factum, a valaminek megnemtörténte, kétféleképpen keletkezhetik: 1. olyasvalami történik a külvilágban, ami maga után vonja valami másnak megnemtörténtét, pl ha egy évig Párisban és Londonban voltam, ugyanazon évben nem lehettem Rómában; 2. vagy egyáltalán nem történik változás a külvilágban, pl. az adós nem fizeti a kamatot, a bérlő nem épiti meg az elvállalt kutat. Ha mármost a perben olyan non factum! ól van szó, mely azáltal bizonyítható, hogy más megtörtént tények tétetnek kétségtelenné, ugy az ilyen bizonyítás a non factum állitóját terheli, pl. a D 45 k. 1. c. 1. §-a esetében: hoc jure utimur, ut ex stipulatione : «si Lucius Titius ante Calendas Májas in haliam non venerit, decem dare spondes» non ante peti quicquam possit, quam exploratum sit, ante eum diem in Italiam venire Titium non posse neque venisse, sic vivus sive mortuus id acciderit. Ellenben, ha a non factum nem az által keletkezik, hogy a vele ellenkező tényt kizáró más tények létesülnek, akkor nincs is mód annak a non factumnak a bizonyítására s akkor a non factum állitóját nemis terheli a bizonyítás. Ez az átalános szabály; kivétel lehet alóla. Ilyen kivétel pl. a polg. törvénykönyv tervezetének 1,763. §-a, mely a condictio indebiti esetében a visszakövetelő félre hárítja annak bizonyítását, hogy a tartozatlanul téliesített fizetésnél a vélt kötelezettség fenn nem állott. Adott esetben tehát a visszakövetelőnek azt is kell bizonyítani, hogy közte és a fizetést elfogadó közt nemis jött létre kötelmi jogviszony. Persze a bizonyítás akkor sem e non factumra, hanem oly tényekre fog irányulni, amelyekből a biró a S. E. 64. §-a értelmében következtetést vonhat annak valósága tekintetében, hogy a peres felek közt a fizetés alapjául vett vélt jogalap nem létesült. Ez azonban kivétel. S mert az anyagi jog ily kivételt felállítani szükségesnek tartja, éppen ez szól perjogi szabályunk átalánosságban való helyessége mellett. Azt meghatározni, hogy a korlátolt beismerés tagadás-e, j vagy beismerés, a most vázolt bizonyítási elmélet alapján nem fog nehéz lenni; az eredmény mindenesetre más leend, mint amelyet az általában elfogadott bizonyítási elmélet nyomán lehet elérni, de az igazabb és jobb megoldás az fog lenni, amelyért sikra szállottam. Ezt legjobban példák idézésével tehetem szemlélhetővé és ezekkel kapcsolatosan egyszersmind a magam álláspontjának helyességét is kimutathatom. ') L. A bizonyítási teherről irt cikkemet a Jogi Lexikonban. vánitása a laikus elemmel szemben és szkepszis a biró ellen, amelynek paragrafus szántotta életben eltöltött és fegyelmezett elméjétől félnek, hogy távolmaradnak az élet hangjai, a modern élet szövevényes lélektani rugói, a szenvedélynek finom árnyalataitól áthámlott emberi cselekmények és bűnök megéri ése. Fél a törvényhozás kizárólag a maga alkotta anyagi jogszabályokat alkalmazó bíróságára bízni a nemzedék bűnének megtorlását, fel attól, hogy az a judicium. mely kizárólag a perrendszerü bizonyítékok és a zárt formák között mozgó akták világában, ahol nem hallja tisztán a társadalmi élet locsogó katlanának forrását, az emberi bűnök ezer kauzáját és végre a tettes organikai és lélektani képét. Ott tartok Lombrósonál. A tettes személye! A lelki elváltozások, a pathologikus tünetek, a beszámithatóság kérdésénél nem elégszünk meg a Btk. 76. és 88-adik §-aival, melyek pedig igazán elismerésreméltó orvosi receptek után indulva méltányolták a kórokat, ha nemis mindet teljes mentességgel értékelve, de hát a 92. §-ba sok minden elfér és itt vannak a külömböző polgári lelkiismeretek, amelyek komoly nyugalommal dönthetik romba az akták szűklátókörű pedanlériáját, helyet foglalnak a padjukon, hogy ítéljenek az ember fölött. De felhangzik az esküforma. Kiséri az elnök komoly figyelmeztetése : Vigyázzanak uraim, ne engedjék elcsapongani a fartáziát; esküfókben kétszer fordul elő a törvény. A polgári lelkiismereteket ez kell, hogy korlátozza és fegyelmezze, ez a kárpótlás a törvényt alkalmazó biróság elvesztett kizárólagos diskréciójáért. Vigyázzanak a törvényre, mert ha ezt áthágják, Ott van a korrektivum, íme a példák : I. Felperes keresetet indit az alperesnek szállított ruhák árának megfizetése végett. Alperes kijelenti, hogy a ruhákat megrendelte, de hozzáteszi, hogy ő fix ügyletet kötött felperessel, aki a kötött határidőre nem szállitván, a neki rendelkezésére bocsátott ruhák vételárát nem követelheti. Beismerés-e ez vagy tagadás ? Az uralkodó elmélet szerint tagadás, mert felperes nem fix ügylet alapján perel; ha tehát alperes a fix ügylet ellenvetésével él, tagadja a felperes állította ügylet létrejöttét és igy felperes tartozik bizonyítani, hogy köztük a megrendelés nem fix határidőre történt. Természetesen ezt felperes nem tudja bizonyítani, hanem csak olyan ténykörülményeket, amelyekből a biró következtethet arra, hogy a felek közt fix ügyletről szó sem volt, mert a bizonyítási tétel negativ volta nem menti a felet a bizonyítási teher alól. De vájjon helyes-e felperest ily ténykörülmények bizonyítására szorítani ? Bizonyára nem ; hiszen amit felperes álitott, hogy alp. nála a ruhát megrendelte, azt alperes beismerte. A fix ügyletről felperes említést sem tesz, azt alperes hozza fel s az ő érdekében áll e tényállítás valósága, tehát a bizonyítás is reá hárítandó. Azt is mondják az ellenkező felfogás hívei, hogy a nem-fix és a fix ügylet két különböző ügylet; alperes kijelentése más ügyletre vonatkozik, mint amelyről felperes beszél, ezért keli felperesnek bizonyítani, s nem alperesnek, aki csak pozitív formába foglalta tagadását. Annyi igaz, hogy fogalmi meghatározás szerint a nem-fix ügylet a fix ügylettől különbözik; de amikor alperes valónak elfogadja, hogy a ruhát rendelte meg és azon az áron, amelyet felperes e készített és amelynek árát követeli, csakhogy hozzáteszi annak a kikötésnek a megtörténtét, hogy ez a ruha X. határidőre készen legyen — s amikor most az a kérdés merül fel, hogy felperes tart ozik-e a határidő kinemkötését, avagy alperes a kikötését bizonyítani, akkor voltaképpen nem arról van szó, hogy a felek két különböző ügyletet allegálnak, ezt koncedáljuk, hanem arról, hogy kit mire nézve terhel a bizonyítás. Alperesnek védekezése a fix ügylettel, nem ellenkezik az ő beismerésével; amit beismert, ahhoz kapcsolódik további előadása. Ha nem volna igaza felperes állította megrendelés, akkor alperes nemis állnatna elő a fix ügylet védekezésével, mert akkor köztük egyátalán nem jött volna létre a beismert megrendelés. Nem ellenkezik tehát a fix ügylettel való védekezés a megrendelés beismerésével s igy a beismerés hatályos (S. E. 59, §.). mignem alperes védekezéséül felhozott állítását be nem bizonyítja. Beismerve lévén pedig j a megrendelés, a feltétlen ügylet kötése az ellenkezőnek bizonyításáig kétségtelen, anélkül, hogy felperes a K. miatt non factum bizonyítására volna utalva, mivel a non factum nem bizonyítható, nem bizonyítandó, de akinek az ellenkező factum valósága érdekében áll, az bizonyíthat és ha védekezésével sikerre akar jutni, tartozik is bizonyítani. II. Felperes keresetivel szemben alperes ellenveti, hogy ő harmadik személy nevében kötötte meg a keresetben előadott jogügyletet, abből eredőleg tehát ő személyesen kötelezve nincsen. Itt is ugyanazon felfogás jelentkezik. Alperes nyilatkozata A BP. 370. és 371. §-ai Damokles kardjaként függnek a jámbor polgári lelkek fölött, ezek a törvényszakaszok, melyek közül az utóbbit, fiatal törvényünk fennállása óta már igen gyakran kellett volna alkalmazni, de nem akarták diskreditálni ezt a végtelenül rokonszenves intézményt és megelégedtek a 370. §. alkalmazásával, a kijavithatással, és a konciliáns esküdtek engedtek. Az eskü elhangzása után következik a vádlott kihallgagatása, egyszersmind az esküdtszéki főtárgyalás elnökének kizárólagos és végtelenül nehéz funkciója. A törvényt alkalmazó biróság asztalán ott fekszik az előnyomozat, a vizsgálat és a vádtanácsi határozat egész masszája, a bűncselekmény szerves egésze, minden mellékkörülményeivel és lélektani rugóival együtt. A főtárgyaláson ismételni kell mindazt, ami az asztalon fekvő testes aktákban, már mintegy tényállásszerűén megvan állapítva. Ott van például a vádlott beismerése a esendőről mesternél, vagy vizsgálóbírónál tett beismerő vallomás. És midőn ezek egymásután sorakoznak ismét, a diplomáciának, az önuralomnak óriási erejével kell birnia annak az elnöklő bírónak, hogy a peranyaggal még csak most ismerkedő birói társai előtt ne pointirozza azokat a jelentékeny momentumokat, amelyeket az előkészítő eljárás aktahalmaza fontosnak tüntet föl. Hányszor halljuk azt a figyelmeztetést egy-egy tanúvallomás kezdete előtt az elnöki ajkakról: Vigyázzanak uraim ez egy igen fontos tanu. ... És nem vesszük észre, hogy ez a törvény szellemével végtelenül ellenkező agitáció, mely jogosan hívja ki a kritikát. Az esküdtszéki főtárgyalás egy teljes reprodukció, egy