A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

22 A JOG tözése után és állandó ittiakása alatt kifejezetten fenntartotta vagy erre nézve bármikor is bárminő intézkedést tett volna, maga sem állította, annál kevésbbé bizonyította. A zimonyi adóhivatalnak bizonyítványa nem vehető e tekintetben figyelembe, mert minden ingatlan tulajdonosa köteles az ingatlan után járó adókat fizetni, anélkül, hogy ezen adófizetés, egymagában véve, az illetőnek községi illetőségét megváltoztatná. Mindezeknél fogva és minthogy az 1880 febr. 21—márc. 4. Versecen házasságot kötött házasfeleknek állandó és u.olsó lakásuk Budapesten volt: mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával a bpesti kir. tszéknek birói hatáskörét és illetékességét megállapítani s az elsőbiróságot további szakszerű eljárásra utasítani kellett. Alperesek felperesnek természetben való ellátására kötelezték magokat, felperes e helyett a tartásnak pénzbeli egyenértékét csak akkor jogosult követelni, ha annak kiszolgáltatását a kötelezettek megtagadnák, vagy annak élvezetét tűrhetetlen magukviseletével lehetetlenné tennék. (A m. kir. Kúria felülvlzsg. tanácsa 1902 decemb. 6. G. 339|1902 sz. a.) A felperesek a választás napján egyenesen az alpereshez fordultak az iránt, hogy őket a választók ellátása tekintetében utasítással lássa el, mire alperes azt jelentette ki, hogy a dologhoz semmi köze, ö megbízottjával megbeszélte, hogy mit tegyen ; márpedig alperesnek ez a kijelentése jogilag annak tekintendő, hogy alperes ezzel magáévá tette mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket megbízottja a választók ellátása iránt ezeknél a felpereseknél tett vagy tenni fog; ezek és az alperes között ily módon létesült kötelmi viszonyra nézve ezekkel a felperesekkel szemben most már nem döntő az, hogy a megbízottnak az alperes eredetileg netán korlátlan vagy korlátoltabb meghatalmazást adott. ÍA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 20 G. 301/1902 sz. a.) A bizonyíték szabad mérlegelése alapján a fölebbezési bíróság a tényállást meggyőződése szerint állapítja meg. Az pedig, hogy a szabad mérlegelésnek helye van-e, vagy nincs, nem a bizonyítandó tény természetétől, hanem a bizonyíték minémüségétől függ, t. i. hogy olyan bizonyítékra nézve, melyre nézve a törvény a kötelező bizonyítást állapítja meg, az szabad mérlegelés tárgyává nem tehető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 okt. 16. I. G. 172/1908. sz. a.) Az összeg, amelyet a felek az elvállalt kötelem biztosítására, tekintet nélkül a bekövetkezhető tényleges kár mérvére, kikötnek, a kötbér és nem a kártérítés mennyiségének szerződésszerű megállapítása jellegével bir, és a kötbér jogi természetéből következik, hogy az függetlenül attól a kérdéstől, hogy a szerződésben elvállalt kötelem elmulasztásából a másik szerződő félre háramlott-e kár vagy sem, a szerződésbeli kikötés alapján követelhető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 23. I. G. 160/1902 sz. a.) A szerződéstől való elállás nemcsak határozott akaratkijelentés által, hanem oly tényekben is nyilvánulhat, melyek az akaratnak arrairányozása iránt mi kétséget sem hagynak fenn. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 24. I. G. 3941902 sz. a.) Az ügyvédi képviselet annyira a fél bizalmán alapul, hogy az az 1874 : XXXIV. t.-c. 42. §-a értelmében bármikor megvonható, még abban az esetben is, ha általános meghatalmazáson alapul, a megvonás miatt kártérítés pedig csak akkor és annyiban jár, ha és amennyiben az világosan kiköttetett. (A m. kir. Kúria 1:02 okt. 11. I. G. 165/1902 sz. a.) A jogelőd szerződési kötelezettsége a jogutódot rendszerint is terheli, tehát terheli a haszonbéri viszonyból folyóan az ált. polg. törvénykönyv 1,096. s;-a értelmében az a kötelezettség, hogy a haszonbérbeadó köteles a bérleményt saját költségén használható állapotban átadni. (A m. kir. Kúria 1902 szept. 24. I. G. 286/1902. sz. a.) A fölebbezési bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy felperesnek külön vagyona volt; hanem fényképp azt állapította meg, hogy felperes a végrehajtást szenvedettnek leánya és az árverés alkalmával annak háztartásában élt, továbbá, hogy az árverést megelőzően felperes és a végrehajtást szenvedő az árverési vevőkkel megállapodott az iránt, hogy az árverés alá kerülő ingókat a vevők a vételár kifizetése ellenében az árverés színhelyén hagyják és hogy a vevők a vételárra nézve nem a felperes, hanem a végrehajtást szenvedett pénzéből nyertek kielégítést. E tényállás mellett helyes a fölebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a kereseH ingókra nézve felperes vétel utján szerzett tulajdonjogot nem bizonyítván, a végrehajtást szenvedett hitelezőivel szemben a netán kifejezett vételi nyilatkozat hatálylyal nem bir. (A m. kir. Kúria 1902 szept. 18. G. 127/1902 sz. a.) A szerződő felek a szerződés feltételeit szabadon szabályozhatják, érdekeik megóvása végett tilalmakat állapithatnak, és eme tilalmak szoros megtartása végett annak megszegése, esetén a vétkes felet kötbér fizetésére kötelezhetik, mely kötbér a tilalom megszegése esetén már a szerződési kikötés alapján követelhető, tekintet nélkül arra, vájjon a szerződésileg megállapított tilalom megszegése által a szerződő fél valódi érdeke megsértetett-e, vagy nem ; mert a kötelezett fél a szerződésben kikötött tilalmat meg abban az esetben sem jogosult megtörni, ha az nem volna is szükséges annak az érdeknek a megóvására, amely érdek megvédése végett kiköttetett. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1802 nov. 27. 1. G. 321/1902 sz. a) A csődbejelentés nem kereset s igy a kereset mint ilyen felett az eljárásra nem a csődbíróság csődbejelentés utján, hanem kizárólag valamely bíróság peres eljárás utján van hivatva; eJenben az a kérdés, hogy az alperes csődtömegfizetésre, vagy a jelzálogul szolgáló ingatlanból való kielégítésnek tűrésére kötelezhető, mint a csődtörvény anyagi részébe vágó, a per érdemére tartozik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 okt. 2t. I. G. 338/1902 sz. a.) Habár a S. E. 109. §. szerint a vesztes fél a perköltségben marasztalandó, s a 110. §. alkalmazásának előfeltétele az, hogy mindkét fél részben pervesztes és részben pernyertes legyen, mégis az előidézett 109. §. azt is rendeli, hogy a pervesztes fél azokban a költségekben nem marasztalandó, amelyekről a bíróság azt itéli, hogy azok a jog célirányos érvényesítésére vagy a védelemre nem voltak szükségesek. ÍA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 26. 1. G. 194/1002 sz. a.) Téves a fölebbezési bíróságnak az a jcgi felfogása, hogy a válóperbeli keresetnek illetéktelenség miatt történt elutasítása következtében alperes végrehajtási joga megszűnt, mert a közjegyzői okiratban foglalt az a rendelkezés, hogy felperes az évi tartásdíjat a válókereset beadásától a jogerős ítélet hozataláig fizetni tartozik, a követelés érvényesithetésére nézve feltételt, az esedékességre nézve pedig időpontot jelent. Ez a feltétel és időpont beállott, mihelyt alperes a válókeresetet beadta, az a körülmény pedig, hogy a kir. törvényszék a keresetet illetékesség hiányából elutasította, a már előzően beállott feltételt és esedékességet be nem következettnek nem teszi, alperesnek végrehajtási jogát meg nem szünteti, hanem csak azzal a hatálylyal bírhatna, hogy az illetéktelenségét kimondó határozat keltének időpontjától kezdve válóper nem lévén folyamatban — alperes tartási dijat követelni nem lenne jogositva. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa I. G. 315/1902 sz. a.) A mezőgazdasági birtokon levő kutak rendeltetése rendszerint az, hogy abból a barmok részére nyeressék a víz. Az ily célú kutaknak tehát tartozéka a vályú ; következésképpen nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az adintése, hogy a vályúkat a kutak, és igy az ingatlan tartozékának minősítette, és a kereset e részét az 1881. LX. t.-c. 149. §. alapján az árverési vevő alperessel szemben elutasította. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 dec. 12. 1. G. 362/1902 sz. a.) Egymagában az a körülmény, hogy a vételárt nem felperes, hanem más fizette ki, a vételi ügylet jogi hatályára elenyésztető befolyással nincs. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 25. G. 281/1902 sz. a.) Az a körülmény, hogy valamely jogosultság és ennek kizárólagossága tételes törvényben vagy állandó jogszokásban elő nem fordul, nem zárja ki azt, hogy valamely jogosultság és ennek kizárólagossága az érdekelt felek összessége által szerződésileg megállapittassék. (A m. kir. Kúria 1902 dec. 11. G. 360/1092 sz. a.) Az elvont haszon iránti kereseteknél a per tárgyának természetéhez képest a valószínűségi adatok is támpontot nyújthatnak arra. hogy a szerződésszegésből a vétlen félre nézve haszon elvesztése származott és ennek mennyisége a S. E. 65. §-a értelmében, esetleg a félnek a 97. §. értelmébsn való eskü alatti kihallgatásának is figyelembevételével a biró belátása szerint állapitható meg. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 dec. 17. 1. G. 379/1902 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltó az intézvényezett lakóhelyétől különbözően Debrecenben az osztrák-magyar bank ottani fiókintézeténél fizetendő volt. A váltón tehát az a jogi személy is, mely a fizetést a fizetési helyen teljesíteni fogja, külön és kifejezetten ki lévén jelölve ez a váltó határozottan telepitett váltónak tekintendő. Nem változtat a váltó határozottan telepitett jellegén az a körülmény, hogy a telepesként megnevezett bank debreceni fiókintézete bejegyezve és a váltón az a fizikai személy, ki az emiitett fiókintézetet képviseli, megnevezve nincs, mert eltekintve attól, hogy az oszt.-magy. bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1878 : XXV. t.-c. kiegészítő részét tevő bank-alapszabályok 91. cikke értelmében a bank külön jogaként meg van állapítva, hogy az sem a saját, sem fö, sem a fiók-intézetét és cégét bejegyeztetni nem köteles, különben is a jogi személy létele a bejegyzés tényétől független. A debreceni kir. tszék mint váltó-birósag (1902 márc. 27-én 4,371 sz. a.) A Tak. és Hit. szöv. r. tsaságnak, G. Vilmos ell. 2,140 K. iránti perében következőleg it é lt: Az 1901 okt. 26-án kelt somm. végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Debrecenben 1901 június 1-én 2,140 K.-ról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti váltóösszeget, ennek 1901 okt. 5-től járó 6% kamatát, 51 K. 30 fill. somm. végzési és összesen 28 K-ban megállapított perk. felperesnek 3 nap a. végrehajtás terhével megfizetni stb.