A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

A JOG 28 Megokol ás: A felperes a kereseti váltó ezen szavaiból ^Fizetendő Debrecenben az oszt. m. bank fiokintézeténél, Tak. és Hit. intézet részv. társaság giró számlája terhére> azt következteti, hogy a kereseti váltó a telepes megjelölésével határozottan telepítve van, tehát felperes a váltót lejáratkor óvatoltatni tartozott volna, mit elmulasztván a V. T. 43. § 2. bek. élteim, váltókeresetét alp. mint elfogadóval szemben is elvesztette. Ez az alperesi kifogás azonban helyt nem foghat, mert habár a váltó tartalma szerint, az a kifogásoló alp. mint elfogadónak, a váltóban kitett lakhelyétől különböző helyen «Debrecenben a Osztr. magy. b. fiókint.-nél» fizetendő; de amennyiben ez nem bejegyzett^cég, a váltóban pedig az a fizikai avzgy jogi személy, aki ezt a fiókintézetet személyesiti, megnevezve nincs, következésképp a váltó telepitett ugyan, de telepesnek az osztr.magy. b. debreceni fiókintézete nem tekinthető s igy a V. T. 43. § 2. bek.-ben foglalt eset forogván fenn, a felperes váltókeresetének megfelelően a som. végzést továbbra is joghatályban tartani s alperest a kereset szerint marasztalni kellett, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1902 június lü-én 1,971. sz. a.) a kir. tszék mint váltóbiróság Ítéletét helybenhagyja, a benne felhozott indokok alapján és azért: mert az alp. nem terjesztett elő olyan kifogást, mintha a váltó annak fizetés végett való külön bemutatása nélkül pereltetett volna be, ennek hiányában pedig az alperesnek, mint a keresi váltó elfogadójának fizetési késedelmét a lejárattól kezdődően az elsőbiróság helyesen állapította meg és az alperest a késedelmi kamat fizetésere a lejárattól számítva helyesen kötelezte; továbbá, mert a V. T. 23. §. érteim, az alperes kétségtelen elfogadói aláírása alapján a felperes mint igazoit váltóbirtokos irányában a kereseti lejárt váltó összegének kifizetéseért váltójogilag felelős, stb. A m. kir. Kúria (1902 október 31-én 1,285. sz. a.) Mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik és a som. végzés hatályon kívül helyezése mellett felp. keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 56 K 30 f. per és 90 K 80 f. kétrendbeli felebbezési költséget 3 nap s végreh. terhe alatt fizessen stb, Megokolás: A kereseti váltó az intézvényezett lakóhelyétől különbözően Debrecenben az osztr. magyar bank ottani fiókintézeténél fizetendő. A váltón tehát az a jogi személy is, mely a fizetést a fizetési helyen teljesíteni fogja, külön és kifejezetten ki lévén jelölve: ez a váltó határozottan telepitett váltónak tekintendő. Nem változtat a váltó határozottan telepitett jellegén az a körülmény, hogy a telepesként megnevezett bank debreceni fiókintézete bejegyezve és a váltón az a fizikai személy, ki az emiitelt fiókintézetet képviseli, megnevezve nincs, mert eltekintve attól, hogy az osztrák-magyar bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1878: 25. t.-c. kiegészítő részét tevő bank alapszabályok 91. cikke érteim, a bank külön jogaként meg van állapítva, hogy az sem a saját, sem fő, sem a fiókintézet cégét bejegyeztetni nem köteles, különben is a jogi személy létele a bejegyzés tényétől független. Minthogy pedig a V. T. 44. §. 2. bekezd-nek egyik esete sem forog fenn, az elfogadó alperes ellen kereseti jog fenntartása végett óvás volt volna felveendő, ami azonban beismerten meg nem történvén, felperes az alperes elleni váhókereseti jogát is elvesztette. Ezeknél fogva mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával a sommás végzés hatályonkivülhelyezése mellett felperest keresetével el kellett utasítani és őt, mint pervesztes fele;, ;az 1868. évi L1V. t.-c. 241. §-a alapján a per és az azzal egy tekintet alá eső sikeres felebbezések költségének fizetésére kötelezni. A fedezeti váltó csak annyiban érvényesíthető, amennyiben a váltószerződésnek alapul szolgált ügylet alapján követelés is létezik, márpedig a biztosítási szerződésből eredő jogok a Ktnek a biztosítás ellen is alkalmazandó 487. §. értelmében elévülnek attól az időponttól számított egy év alatt, melyben azok érvényesíthetők lettek volna. A bpesti kir. keresk. és v.-tszék mint v.-bíróság (1900 juiius 13-án 65,963. sz. a.) Berezeli György ügyv. ált. képv. E. M. Á. B. trsaságnak, Bo k ro s Béla és Nagy Dezső dr. ügyvédek ált. képv. gróf T. Ádám ellen 910 frt 71 kr. váltóösszeg iránti perében következőleg ítélt: Az 1900. febr. 14-én hozott som. végzés hatályában fentartatik és alp. a 910 frt 71 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 910 frt 71 kr.-t, ez után 1901 nov. 20-tól járó 6°/o kamatot stb. stb. végreh. terhe mellett fizessen. Megokolás: Alperes kifogásképpen azt hozta fel, hogy a kereseti váltót a felperessel kötött életbiztosítási szerződés 2. díjrészlete fejében adta felperesnek és igy felp. azt vele szemben nem érvényesítheti. Alperes azt, hogy a váltó a biztosítási kötvényben kikötött 2. évi biztosítási dij fejében adatott, nem igazolta, hanem azt vitatta és levéllel bizonyítani akarta, hogy az évi díjrészlet félévi részletekre változtattatott át, hogy az első félévi részletet lefizette, a második részletre pedig a kereseti váltót adta. Sem az eredeti, sem az ekképpen módosított kifogást nem lehetett figyelembe venni, mert arra vonatkozólag, hogy az egészévi díjrészletek félévi díjrészletekre változtattak át, a levél semmi bizonyítékot nem tartalmaz, sőt annak szövegéből az tűnik ki, iiogy alperes a C. a okirat érteim, fizetendő első díjrészletet részben készpénzben, részben pedig a kereseti váltóval egyenlítette ki Figyelmen kivül kellett hagyni alperesnek a bizonyítási dij iránti követelés elévülésére irányuló és a keresk. törv. 487. §-ra alapított kifogását, mert mint előbb említtetett, igazolva van, hogy a kereseti váltó az első díjrészlet egyrésze fejében adatott s igy a kereseti váltóval fedezett biztosítási dij elévüléséről szó sem lehet. Figyelmen kivül kellett végre hagyni alperesnek azt a kifogását is, hogy a biztosítási szerződést felmondta, mert azt, hogy a felmondást felperes elfogadta, alperes nem igazolta, az pedig hogy a felmondásra felperes nem válaszolt, hozzájárulásnak ne n tekinthető. Eszerint alperest, mint a minden lényeges kellékekkel ellátott kereseti váltó elfogadóját a vt. 23. § alapján a kereset érteim, és mint pervesztest a prt.251. §. alapján a perkölts. megfizetésében marasztalni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla. (1901 június 26 án 2,656. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a kibocsájtott som végzés hatályonkivülhelyezése mellett felperest keresetével elutasítja s végr. terhével kötelezi, hogy alperesnek 3 nap a. 64 K. 20 fill. per és 42 K 30 fillért stb. fizessen. Megokolás: A váltó nem készpénz, hanem csak fizetési Ígéretes igy c minőségénél fogva olyan esetben, ha az adós részéről a hitelezőnek a követeléséről váltó adatik, a váltó rendszerint csak a létező követelés iránt fennálló kötelem megerősiiésére szolgál a nélkül, hogy ezáltal ama kötelem megszűnésével annak helyébe más kötelem lépne. Felperes állitja ugyan a jelen esetben, hogy a kereseti váltót alperestől fizetésül kapta, s hogy ekként a váltó adása á'tal ujitás létesült. Minthogy azonban felperes azt, hogy a kereseti váltót valóban fizetésül kapta volna, nem bizonyította, sőt a C. és D. a. csatolt leveleiből ennek éppen ellenkezője, vagyis az tűnik ki, hogy a kereseti váltót felp. az általa elvállalt életbiztosítás fejében fizetendő 1-ső évi biztosítási dij egyrésze fejében kifejezetten fedezetül kérte és kapta alperestől; minthogy a fedezeti váltó csak annyiben érvényesíthető, amennyiben a váltószerződésnek alapul szolgált ügylet alapján követelés is létezik, márpedig biztosítási szerződésből eredő jogok a Kt.-nek a biztosító ellen is alkalmazandó 487. § érteim, elévülnek attól az időponttól számított egy év alatt, melyben azok érvényesíthetők lettek volna, — ennélfogva a jelen esetben, tekintettel arra, hogy feip. az 1898 nov. 20-án lejárt váltóval fedezett biztosítási dij behajtása iránt keresetét érvényesithetése idejétől számítva 1 év eltelte után indította, — az alperesnek ez irányban előterjesztett kifogása folytán ki kellett mondani, hogy a felperes követelése a beállott elévülés folytán elenyészett, hogy tehát ezt a peresített váltó alapján sem érvényesítheti stbi. A m. kir. Kúria (1902 október 29-én 1,199./v. sz. a.) A mísodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyalik stb. Bűnügyekben. A btk. 355., 356. §-aiban meghatározott sikkasztás vétsége (éppúgy mint a jogtalan elsajátítás vétsége! csak idegen ingó dolgon, éspedig a btk. 75. §. érteim, csak szándékosan követhető el. S minthogy a szándéknak a büntetendő cselekmény öszszes alkotó-elemeire kell kiterjednie, ebből folyólag a sikkasztás tényálladéka csak ugy állapitható meg, ha a tettes a btk. 355. §-ban megjelölt cselekedetek valamelyikét abban a tudatban követte el, hogy az ingó dolog másnak tulajdonát képezi. A győri kir. jbiróság mint btő bíróság (1902 márc. 7-én II. 912/5./B. sz. a) jogtalan elsajátítás stb.- vétségével vádolt B. V. Nándor elleni bűnügyben következőleg itélt: Vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 367. §-ba ütköző jogtalan elsajátítás vétségében, melyet elkövetett az által, hogy véletlenségből birlalatába jutott fülbevalót jogtalanul elsajátította, és ezért a btk. 367. §. alapján a 92. §. alkalmazásával az 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ban meghatározott célokra fordítandó 15 nap a. végreh. terhe alatt fizetendő, behajthatatlanság esetén a btk. 53. §. alapján 3 napi fogházra átváltoztatandó 30 K. pénzbüntetésre ítéltetik. Elmarasztaltatik sértett részére 6 K. tanudij stb. megfizetésében. Vádlott kétrendbeli rágal nazás, illetve becsületsértés vádja alól felmentetik, stb. Megokolás: A. Györgyné és tsa feljelentésére B. V. Nándor ellen jogt. elsajátítás vétsége, 2 r. rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt indíttatott meg a bűnvádi eljárás azon alapon, hogy az üzletébe hozott s birlalatába véletlenül jutott arany fülbevalót jogtalanul elsajátította s azt mondotta, K. Péterné- és Á. Györgynéről, hogy a függőt ugy lopták. Vádlott tagadta, hogy azt állította sértettekről, hogy a függőt ugy lopták, azt beismerte, hogy sértettek által üzletébe hozott függőt visszatartotta, annak inditó okául azt hozta fel, hogy teljesen hasonló függő megelőzőleg üzletéből elveszett. A kir. jbi óság elrendelte a bizonyítás felvételét s a megtartott tárgyalások adatai alapján megállapította a következő tényállást: 1901 december 18-án Á. Gy.-né és K. P.-né bementek B. V. Nándor győri ékszer üzletébe és ott felmutattak egy függőt avval a kijelentéssel, hogy szeretnék, ha van, párját venni. B. V. Nándor odanyilatkozou. hogy van raktárán egy teljesen hasonló függő, melyet 5 K.-ért hajlandó eladni. Az asszonyok erre odanyilatkoztak hogy meg fogják férjeikkel a dolgot beszélni. A. Gy.-né és K. P.-né erre távozni akartak, B. V. Nándor azonban rendőrt hivatott s közöite vele, hogy üzletéből elveszett egy drb. olyan fülbevaló, amilyennek párját keresik sértettek. A rendőr erre felkérdezte B. V. Nándort.