A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog (5. számához. Budapest, 1903 február 8. Köztörvényi ügyekben. Magyarországon községi illetőséggel biró magyar állampolgárok által kötött házasságokra nézve a bíráskodás az 1894. évi XXXI. t.-c. hatalybalépte ota a 114.. 133. és 136 §§. értelmében az 1868: LIV. t.-c. 36. S-a szerint annak a kir. bíróságnak hatáskörébe tartozik, melynek területén a házasfelek állandó és utolsó együttélésük volt. Alperes (férj), kinek illetőségét a nő követi, ugyan Zimonyban született, de az 1886 : XXII. t.-c. 10. S-a értelmében szakadatlanul Bpesten való lakás által megszerezte a bpesti illetőséget, dacára annak, hogy kilépését a zimonyi illetőségből formailag be nem jelentette. A budapesti kir. tszék (1902 március 11-én 6,300. sz. a.) P o 1 ó n y i Géza ügyv. ált. képv. J. J. Péterné-nek, S z t e h 1 ó Kornél ügyv. ált. képv. J. J. Péter elleni házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg végzett: Alperes hatásköri kifogásának hely adatván, a kir. tszék jelen per elbírálására illetéktelennek, hatáskörrel nem bírónak kimondatik s felperes mint pervesztes fél köteles alpereresnek 556 K. 30 fii!, perköltséget 15 nap a. végrehajtás terhével megfizetni stb. Megokol ás: Jelen perben a bírói hatáskör megállapításánál az képezi a döntő körülményt, vájjon alperes a kereset megindításakor — vagyis 1903 márc. 21-én bpesti vagy zimonyi illetőségű volt-e ? Ezt a kérdést pedig nem az 1886: XXV. t.-c. 166. §-a által már hatályon kívül helyezett 1871. évi XVIII. t.-c , hanem tisztán és kizáróan az 1886. évi XXII. t.-c. szerint kell megoldani. Minthogy mármost minden honpolgár, tehát a Horvátországban született is, csak egy község kötelékébe tartozhatik, minthogy kétségtelen, hogy alperes zimonyi illetőségű volt és a 18,553 sz.jkvhöz 2. sz. a. becsatolt bizonyítvány szerint az is be van bizonyítva, hogy ő 1859 óta folyton és állandóan hozzájárult Zimony város községi terheihez, az 1886: XXII. t.-c. 8. és 10. §§-ai szerint kizártnak tekin tendő az, hogy alperes Bpesten hallgatólag szerzett volna illetőséget; mert az idézett t.-c. 10. §-a az átköltözés általi illetőség szerzést kizárja annál, aki abban a községben, amelyből átköltözött, az átköltözés óta a községi terhekhez folytonosan hozzájárult így alperes zimonyi község illetőségét meg kellene állapítani akkor is, ha ezt a jkvhöz mellé -elt hatásköri kifogáshoz 2. sz. a. csatolt és 1901 március 6-áról, tehát a kereset beadása előtti időről, keletkezett teljes bizonyító erejű közokirat nem tanúsítaná is. Ez utóbbinak hitelességét különben még emeli az 57, a. mellékelt székes fővárosi tanáovégzés, mely arrról tesz bizonysá got, hogy alperes bpesti illetőségű. Ezekkel szemben pedig az a körülmény, hogy alperes Bpesten is fizet adót, éppoly kevéssé jöhet figyelembe, mint az, hogy a bpesti választópolgárok névlajstromában előfordul-e, vagy hogy bpesti bejegyzett kereskedő volt-e. A törv. 117. §-ának 2. bek. pedig jelen esetben már csak azért sem alkalmazható, mert alperes sohasem volt bpesti illetőségű, illetve a házasságjogi törv. 147. §-ának 2. bek. érteim, magyarországi községi illetőséggel biró magyar állampolgár. Mindezen okokból a kir. tszék jelen házassági bontó per elbírálására hatáskörrel nem-bírónak volt kimondandó. A pervesztes felperesnek alperes részére a perköltségben való elmarasztaltatása stb. a prts. 251. §. és 252. §-án alapszik. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 május 21-én 43,456. sz. a.) az elsó'biróság végzésének a házasságvédő dijaira vonatkozó rendelkezését felfolyamodás hiányában nem érintve, azt egyéb részeiben helybenhagyja, stb. Megokolás: Az alperes a 27. a. becsatolt és 1901 március 6-án Zimony város illetékes hatósága által az ott érvényben levő törvénynek megfelelően kiállított közokirattal bizonyította azt, hogy ezen a helyen községi illetőséggel bir. Bpest sz. főv. tanácsának 07. a. becsatolt határozatával pedig azt bizonyította, hogy neve az itt a helybeli illetőségüekről vezetett lajstromokban elő nem fordul és magát a községi kötelékbe fel nem vétette. Ezen közokirati bizonyítékokkal szemben a jelen hatásköri kérdésben az 1894: XXXI. t.-c. 117. §. 2. bek.-re való tekintet tel a peres felek között a községi illetőség tekintetében fenforgó vita csak azon szempontból döntendő el, hogy az alperes kétségtelennek tekintendő horvát-szlavonországi községi illetőségét ;i szolgáló tény elkövetése előtt szerezte-e meg. Az az egyébként lényegtelen tény, hogy az alperes 1869—1872 okt. 8-ig terjedő időben Bpesten, illetve Buda és Pest sz. kir. főv. vagy < )-Buda mezőváros területén állandóan tartózkodott és itt adót fizetett volna, a felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, és így bizonyítottnak csak az tekintendő, hogy az alperes 1872 okt. 8-tól tartózkodik állandóan Bpesten, ahol 1875-től 1893-ig bejegyzett kereskedő, adót 1876 óta fizet, hogy az 1900. évi községi választói névjegyzékben fel van véve, hogy külföldi útleveleiben, mint bpesti illetőségű egyén szerepel és házassága alkalmával a felmentvényt a budai gör. kel. püspök adta míg. Eltekintve azonban attól, hogy a felperesnek az 1871. évi XVIII. t?-c. 4. és 7. íj-aira alapított érvelése már ez alapon sem talál, mivel az nem lett kimutatva, hogy ezen törv. életbeléptetése idejében az alperes az 1872 : XXXVI. t.-c.-kel Bpest főv. torv. hatóságára alakított valamely területen lakott volna, nem állhat meg az a felfogás, mintha az idézett törv. 7. §-a alapján a törv. életbelépte időpontjában a községi hatóság és a községi illetőség külön fogalom. A községi illetőség megállapítására ezen törv. szerint is a 8—19. §-ok szabályai irányadók és a törv. 7. §-ban megállapított szabály csak ugy értelmezhető, hogy az e törv. idézett §-ai szerinti illetékes község kötelékébe való tartozóság van-e a szakaszban kimondva, és igy kétségtelenül e törv. alapján is a községi illetőség a törv. idézett §-ai szerint igazodik, az alperes tehát a törv. 10. §. b. p. mellett e törv. alapján zimonyi illetőségét nem vesztette el. De a mellett, hogy Bpest szék. főv. községi kötelékébe magát fel nem vétette, nem vesztette el zimonyi községi illetőségét az 1876: V. t.-c. és az 1886: XXII. t.-c. uralma alatt azáltal sem, hogy 1876. év óta Bpesten állandóan tartózkodik és ehelyütt a községi terhekhez állandóan hozzájárult, mert e törvények 6, illetve 10. §-ainak intézkedése értelmében, azon szabály alól, hogy a letelepülés és a község terheihez való hozzájárulással határozott feltétel nélkül is, tehát hallgatólagosan a letelepülés helyén a községi illetőség megszerezhető, illetve a letepülő az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintendő, mindkét törv. egybehangzóan azt a kivételt állapítja meg, hogy az illetőségben ez a változás az esetre nem áll be, ha ezen idő alatt is ama községben, melyből áttelepült, az a községi terhekhez hozzájárult. Minthogy pedig az alperes a jelen esetben a 3'/. alatti közokirattal kimutatta azt, hogy 1879 óta, tehát mieiőtt még Bpesten 4 évi adófizetéssel az ottani községi illetőséget hallgatólag megszerezte volna, Zimonyban a községi terhekhez hozzájárult, nyilvánvaló egyrészről, hogy Bpesten sem az 1876: V. t.-c. 6. §-a, sem az 1886: XXII. t.-c. 10. §-a alapján községi illetőséget a letepüléssel nem szerzett, másrészről az 1880 ápril 30-án kelt horvátszlavonországi, a hivatkozott magyar törv.-ékkel megegyező törv. 3. és 10. §§-ai érteim, az is, hogy a születéssel megszerzett zimonyi illetőséget az alperes el nem vesztette, és igy a Kiállított illetőségi bizonyitványnyal kimutatott községi illetőség minden kétséget kizáróan a bontó okot megelőző időben keletkezett. Minthogy továbbá az is kétségtelen, hogy a m. kir. bíróságok, a Horvát-Slavonország külön jogterületi hatásköre alá tartozó ottani községi illetőségű házastársak válópereiben csak a H. T. 147. §-ával kiterjesztett 117. §. eseteiben járhatnak el, amely törv. hely 2. pontja a jelen esetben az előrebocsájtottak 1-ső pontja pedig azért nem foghat helyt, mert a jelen esetben nem érvénytelenségi, de bontó per indittatott, ez okból az elsőbiróság végzését, amely szerint a keresetet hatáskör hiányából elutasította, a főkérdésben a most felhozott, a perköltség iránti intézkedés tekintetében pedig az abban felhozott indokokból helybenhagyni kellett. rt. m. kir. Kúria. (1903 jan. 13-án 5,416/P. sz. a.) Előrebocsátásával annak, hogy a másodbiróság Ítélete végzéssé helyesbittetik, mindkét alsóbiróság végzése megváltoztatődik, a bpesti kir. tszéknek birói hatásköre és illetékessége megállapíttatik, minek folyományaként az elsó'biróság további szab.-szerű eljárásra utasittatik. A perk. iránti határozatok hatályon kivül helyeztetnek és aziránti rendelkezés a véghatározatra hagyatik fenn stb. Megokolás: Magyarországon községi illetőséggel biró magyar állampolgárok által kötött házasságokra nézve a bíráskodás, az IH94. évi XXXI. t.-c. hatálybalépte óta a 114., 135. és 135. §§-ai értelmében az 1868. évi LIV. t.-c. 36. 4?-a szerint annak a bíróságnak hatáskörébe tartozik, amelynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttélésük volt. Alperes — a férj, kinek illetőségét a nő követi, ugyan Zimonyban született, de felperes szerint 1869 óta és saját előadása szerint 1872 okt. okt. 8. óta állandóan Budapesten lakik, 1875 okt. 28-tól 1893 áprii 10-ig a bpesti keresk és váltótszéknél bejegyzett cégnek tulajdonosa volt, Budapesten ugyan nemcsak ingatlana után, hanem kereseti és jövedelmi adót fizet és Bpest főv. VII. kerületének községi választói névjegyzékébe fel van véve; mindezen adatokból kétségtelenül megállapítható, hogy alperes az 1871 : XVIII. t.-c 7. §-a az 1872: XXXV. t.-c. 6. §-a és az 1886: XXII. t.-c. 10. §-a alapján Bpesten községi illetőséggel bir. Nem volt elfogadható alperesnek zimonyi községi illetősége mellett felhozott az az érvelése, hogy Zimony város polgármestere által részére 2,687,901. sz. a. illetőségi bizonyítvány állíttatott ki, mett a születésénél fogva megállapított zimonyi illetőségét a fentebb részletezettek által elvesztette, azt pedig, hogy eredeti községi illetőségét Bpestre köl-