A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

48 Á JOG Vegyesek. A ppts. javaslatának 95. §-a körül a képviselőház igazságügyi bizottságának a közelmúlt napokban lefolytatott vitája s az annak folyományaképpen bekövetkezett események «számos kartársat > arra birtak, hogy f. é. február 3-án az ügyvédi kör helyiségébe értekezletet egybehívjanak. Dacára annak, hogy a meghívók csak az értekezlet napján jutottak a meghívottak kezéhez és igy sok ügyvéd arról korai tárgyalásai okából nemis értesülhetett, — az ügyvédi karnak számos és tekintélyes tagja gyűlt egybe, hogy az igazságügyi bizottsággal szemben állást foglaljon és Szivák Imrének ott kifejtett férfias és az ügyvédi kar érdekeit melegen felölelő tevékenysége mellett tüntessen. Ott láttuk a kamara alelnökén, ügyészén és titkárán, valamint a választmány összes tagjain kivül a képviselőház igazságügyi bizottságának egy tagját is, aki nyilván azért jött el, hogy az értekezletet elhamarkodott határozatoktól lehetőleg visszatartsa. Erre azonban nem volt szükség. Jóllehet még előtte való nap — az elkeseredettség közvetlen hatása alatt — radikálisnál radikálisabb indítványok forogtak szóban (amelyek egyikének lapunk alábbi közleménye is kifejezést ád) — a kedélyek tegnapról másnapra annyira lecsillapodtak, hogy az értekezlet minden személyes él nélkül, nyugodtan és méltóságteljesen lefolyhatott és kizárólag Szivák melletti óváció jellegét öltötte. Szohner Lajos megnyitó beszéde után szót kért Stern Samu ügyvéd és higgadtan összegezve az igazságügyi bizottságban történteket, — azt indítványozta, hogy fejezze ki az értekezlet Szivák iránti bizalmát és köszönetét és kérje őt arra, hogy az ügyvédség érdekei melletti nehéz küzdelemben továbbra is kitartson. Ezen indítvány minden vita nélkül egyhangúlag elfogadtatott és az összes jelenlévők monstre-deputációvá alakultak, hogy az értekezlet ezen határozatát Szivák tudomására hozzák. Rövid szünet után jelentették, hogy Szivák a kamara elnöki szobájában — elnöki teendői ellátása céljából megjelent; a küldöttség nyomban ott megjelent és B r ü 1 1 Ignác alelnök ékes szavakkal tolmácsolta a ma hozott határozatot és az ügyvédi karnak rendületlen bizalmát szeretett elnöke iránt. Nagy tetszéssel fogadtatott ezen formailag is kerek beszéd. Szivák erre nagyszabású hosszabb beszédben válaszolt. Más osztályok, úgymond,minden feszélyezés nélkül szállnak síkra saját érdekeik mellett: az ügyvédség tudja, hogy csak azok az érdekei számithatnak érvényesülésre, melyek az igazságszolgáltatás egyetemes érdekeivel azonosak. Ilyenek egyike az erkölcsileg erős és anyagilag független ügyvédi kar, amely magában áll ellent a birói hatalom és bürokrácia túlterjeszkedésének, a nagy néprétegek és a szegény vagy kisember jogainak egyenlő szakszerű mt gvédése miatt szükséges. Van nagy közjogi hivatása is, a hanyatló középosztály feladatát veszi át: az állami hatalom mindenhatóságával szemben egyensúlyt képezni. — Bizonyos, hogy mint minden reformnál, két ellentétes irány küzd: a retrográd, amely az ügyvédi hatáskör megszorítására tör s a szabadelvű prc gressziv irány, mely a demokratikus alapon fejlődő ügyvédség nélkül a dekadens és abszolutisztikus irányok felülkerekedésétcl fél. Én az utóbbi irányra tettem fogadalmat s az a meggyőződésem, hogy a magyar ügyvédség — bár egyes tagjai Regenerálhatnak — amint kinövés mindenütt van — a súlyos viszonyok dacára is megőrizte erkölcsi épségét s politikai függetlenségét; érdemes azért küzdeni, hogy nagy történeti jogcímei elismertessenek, s célzatosan a pauperizmus s igy az erkölcsi elhanyatlás karjaiba ne űzessék. Sajnos, e reformmü minden paragrafusa egy darab kenyeret vesz ki a küzdők kezéből, de igazságot konstatálok azzal, hogy maga a reform kezdeményezője, az igazságügyminiszter nem tanúsított irántunk ellenizenvet vagy elfogultságot, mert a kötelező ügyvédi képviselet kérdését majd az egész vonalon nyilt kérdésnek hagyta s akik mégis ellenkező, az ellenünk szóló döntést forszírozták, vagy közönyükkel engedték így történni, sajnos, nagyrészt a magunk, az ügyvédek soraiból kerültek ki. E szomorú tünettel szemben én a fokozott kötelességérzet álláspontján állok, elfogulatlanul állok a szélső áramlatok között, de midőn látom, hogy minden társadalmi osztály a végletekig védi saját érdekeit, amidőn a végletekig menő áldozatokat hozzuk a tisztvi elői kar megjavításának sorsa érdekében — akkor talán az eddigi pozíciónkért való küzdelem nem mondható osztályharcnak, amely tőlem távol áll, de viszont nemzeti kultúránk nevében is küzdhetünk azért, hogy a legmagasabb kvalifikációt felmutató osztály létföltételei: egy egészséges ügyvédi kar, mint a jogélet egyik főtényezője megélhetési viszonyai, reakcionárius jelszavak kedvéért mesterkélten ne rontassanak meg. Ezt a társadalmi erők egyensúlya, összhangjának, fejlődésének törvényei is igy kívánják s oda kell törekednünk, hogy az államélet hivatott vezetői ezen magaslatról ítéljék meg a mi törekvéseinket. Az elnök nagy tetszést keltő beszéde után az értekezlet véget ért. Első tűzben. Leírhatatlan azon izgalom és elkeseredettség, melyet az ügyvédi karban Hodossy Imre, az igazságügyi bizottság elnökének d.rimálása a ppt. 95. §-ánál történt szavazás alkalmával keltett. Egy pillanat alatt el voltak feledve azon nagy érdemek, melyeket Hodossy, mint a bpesti ügy ví'di kamarának hosszú éveken át volt elnöke, a kamara felvirágzása körül szerzett és melyek a kamara diszelnökévé történt választását és azon egyhangú határozatot maguk után vonták, hogy az arcképe a kamara ülés terme részére ol ajban megfestessék és emléke ily megtisztelő módon megörökíttessék. Nyomban elhatározták egy sürgős értekezlet egybehivását és a tüzesebb vérüek azt akarták ez értekezleten indítványozni, hogy kéressék fel a választmány egy rendkívüli közgyűlés egybehívására, mely Hodossynak a kar rosszalását fejezze ki és az arckép dolgában hozott határozatot hatályon kivül helyezze. Csak egy éjszaka mult el azóta és ez elég volt arra, hogy az értekezleten minden a legsimábban ment és ^ egy hang sem emelkedett, mely a Hodossy iránti ellenséges indulatnak kifejezést adott volna. Ezen önmérséklés tette a Szivák iránti ovációt annál hatásosabbá és impozánsabbá. Hodossy különben igyekezett fellépése hatását egy nyilatkozattal enyhíteni, melynek csak az a hibája, hogy S z i v á k szerint—nem mindenekben felelmeg a tényeknek. Igy történt különben, hogy az értekezleten sem az e célra külön megjelent Mandel Pál képviselőnek és az igazságügyi bizottság tagjának, sem másoknak nem jutott alkalmuk aHodossy érdekében való felszólalásra. És ez igy nagyon helyes volt. r. I, Plósz és az ügyvédi nyugdijkérdés. Mesebeszéd az, midőn az igazságügyminisztert az ügyvédi kar iránti ellenséges indulattal vádolják. Ezt megerősítette Szivák Imre, a budapesti ügyvédi kamara elnöke a legutóbbi, tiszteletére megtörtént ováció alkalmával tartott és más helyen kivonatosan közölt beszédében. Plósz — úgymond — komolyan akarja az ügyvédi nyugdíj intézményének életbeléptetését, sokat foglalkozik e kérdéssel, sőt e tekintetben oly messzemenő tervei vannak, melyek az ügyvédi karnak osztatlan tetszésére számithatnak. Szándékában áll ugyanis oly javaslatot előterjeszteni, mely az ügyvédek bírói pályáravaló átlépése a 1 k a 1 m á v a 1, a z ügyvédi állásban t ö 11 ö 11 é v e k e l a b i r ó i n y u gd i j é v e kb e minden csorbítás nélkül beszámíttatni engedi Ez nyilván az állampénztárnak nagyobbmérvü megterheltésével jár, de Plósz attól nem tiad vissza, mert az ügyvédi karnak ezen igényét jogosnak és méltányosnak találja. Teljes elismeréssel adózunk a miniszternek, ezen valóban liberális és nemes gondolkodású felfogásáért. r. I. Öten vagyunk, uram, öten. A ppts. 95. §-a feletti vitában az igazságügyi bizottság tagjai közül nem kevesebb mint öt ügyvéd !• ép viselő tündökölt távollétével. Ha ezen urak nemcsak a mandátum nyújtotta és főlég ügyvédeknél nemkevésre becsülendő előnjöket, hanem kötelességüket is komolyan veszik, akkor lehetetlen lett volna azon kudarc, melyet az ügyvédi érdekek a hírhedt január 30-iki (pénteki) szavazás alkalmával szenvedtek. De régi és általunk is gyakran hangsúlyozott baj az, hogy az ügyvédi érdekeknek nincsen a képviselőházban nagyobb és ádázabb ellensége, mini maguk az ügyvédi képviselők — akik teljes közömbösséggel, sőt nem-egy esetben ellenséges indulattal viseltetnek azon kar iránt, melynek állásukat, tekintélyüket, bő jövedelmi forrásukat köszönik. A miniszternek az ügyvédi gravaminákat jóakaró neutralitással szemlélő álláspontja mellett, nagyon könnyű lett volna az igazságügyi bizottságban az ügyvédi kar érdekét minden irányban — a bizottság többi tagjainak reakcionárius hajlamaival szemben is — győzelemre vinni, ha az ügyvédi karhoz tartozó bizottsági tagok adott szavukat és ígéretüket beváltva — az üléseken és a szavazásnál idejekorán megjelennek és ott törvényhozási kötelességüknek eleget tesznek. Ezen gyászügyvédek azonban, bizonyára restelkednek kartársaik érdekei mellett sikra szállani. Ők már jó meleg párnák közzé jutottak, — hogy a többiek kinn dideregnek? Quidmihi Hekuba! Nem utolsó dolog különben az sem, hogy az ügyvédi kar érellen dirimáló elnöki szavazat a budapesti ügyvédi kadekei PAULA* Rá<ZvtKVTA'MWAO NYOMDÁJA 8U0APE8TEJ* mara egykori elnökének és jelenlegi diszelnökének, Hodossy Imrének szavazata volt. Hogy a merénylet nem vált még súlyosabbá, ez nem a bizottságon, hanem Szivák Imre férfias fellépésén mult. Ő ugyanis — látván hasztalan küzdelmét egy reakciónanrius hajlamú többseggel szemben — otthagyta az igazságügyi bizottság ülését és ez annyira konsternáló hatással volt a hátramaradt tagokra, hogy mar hozót t határozatukat visszaszív a, az ügyvédi képviselet értekhatárát váltóügyeknél csak 200 koronával állapították meg. Minden érdekkör - agrárius ugy, mint merkantilista, nyíltan es fennhangon küzd saját anyagi érdekei mellett. Csak az ügyvédi játszotta eddig mindig a poéta szerepét és mindenünnen a javak elosztásánál üres kézzel tért vissza, mert szégyelli bevallani hogy o » élni akar, hogy neki is vannak igény ei, neki is van létjogosultsága ! v^tJí' r-.m !fPhetnének fel az ily kötelességükről megfeledSi 1epvselok ellen saját választóik és ezek közt első sorban saját választokenüetuk ügyvédi elemei ? Qui vivra, verra I r l.