A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

A JOG 47 böztetés csak heves viták és több államnak erős ellenzése után lett elfogadva és a záró jegyzőkönyv is ezen nézeteltérések nyomát viseli, midőn magától értetődőnek tekinti, hogy a ^megegyező kormányok szabadságában áll, egyéb hasonlónemü törvénysértést is megbüntetni pl. a nagykorúak csábítását oly esetben is, midőn az sem csalárd, sem kényszerítő módon nem történt>. * * * Az egyezménynek többi, kevésbbé fontos szakaszaiból kiemeljük a t>-ikat, mely a megkeresésnek közvetlen elküldéséről a külföldre és annak gyors végrehajtásáról intézkedik. A 7-ik cikk rendelkezik a marasztaló ítéletek kölcsönös közléséről az egyes államok között. Evvel egy nemzetközi bírósági jegyzék (casier) lesz szervezve. És ha a külföldön elkövetelt bűncselekmény folytán hozott Ítélet nemis szolgál egy más országban elkövetett törvénysértés elbírálásának alapjául, ugy az mégis a bírónak fontos anyagul szolgálhat a büntetés kiszabásánál. Még három kérdés szolgált beható vita alapjául, anélkül, hogy a bizottság ezek felől határozatot hozott volna. Az első: a kísérlet; ez nem megegyesést, hanem csak egyszerű ajánlatot tételez íel meghatározott helyen és folytonosság nélkül. Ez tehát inkább nemzeti mint nemzetközi jellegű és azért annak büntethetősége vagy büntetlensége minden egyes állam gondjaira van bizva. Az illetékesség dolgában, a minden államban fennálló magán jog szabályai elegendők a megtorlásra. A törvénysértésnek több ország területén való elkövetésétiek esetére, azok hatóságai jure 1 o c i válnak illetékesekké. Ha a bűnös ezek területéről megszökik és egy más szerződő állam területén tartózkodik, akkor vagy ki lesz adva, vagy ha ezen államnak polgára, az által lesz kérdőre vonva külföldi viselkedéseért. A nők visszatartása kérdésében, — bármily súlyos és bármily szigorúan büntetendő legyen is az ily eset — ugy mégis csak a helyi hatóság hatásköréhez, rendőri jogához tartozik azok megvédése, akik területén tartózkodnak, bármilyen legyen különben a nemzetiségük. A cselekmény csak egy területen lesz elkövetve és igy csak a nemzeti illetőség alá tartozik. Remélhető, hogy mindezen szerződő államok, büntető törvénykezésükben ezen súlyos törvénysértésről is fognak intézkedni. Az adminisztratív megegyezés a nemzetközi rendőr és felügyeleti intézkedésekről rendelkezik, melyek a leánykeres kedésnek bárhol a szerződő államok területén való konstatálására és az áldozatoknak nyújtandó védelmére szolgálnak. Ezen intézkedések nem Kerülnek a törvényhozás elé és így sokkal gyorsabban lesznek megvalósíthatók, mint a megegyezés többi pontjai. Az első szakasz szerint, minden egyes állam külön hatóságot szervez: a külföldre irányuló kéjelgésre vonatkozó összes okmányok összpontosítására. A felülvizsgálat különösen a vasúti indóházakat és kikötőket tartja szeme előtt. A központi iroda nemzetközi jellegű lesz és közvetlenül érintkezik a külföldi államok hasonló hatóságaival és közli velük, valamint a diplomáciai és konzuli ügynökökkel a gyanús egyének érkeztét vagy elutazását. A 3-ik szakasz arról rendelkezik, hogy a kormányok kivehetik az idegen nemzetiségű prostituált nők vagy leányok nyilatkozatát a végből, hogy személyazonosságuk és polgári állásuk megállapittassék és kipuhatoltassék, vájjon ki bírta őket rá szülőlöldjük elhagyására r Kár, hogy a bizottság ezen üdvös intézkedést ki nem bővítette még azon további intézkedéssel, hogy a bordélyház tulajdonosai kénytelenek legyenek lakásuk legszembeötlőbb helyén egy többnyelvű falragaszt kitenni, mely az ott tartózkodó nőknek tudtukra adja, hogy akaratuk ellenére éppoly kevéssé, mint adósságuk fejében vagy bármi más okból vissza nem tarthatók és hogy jogukban áll a rendőrség és szükség esetén saját országuk diplomáciai ügynökének vagy konzuljának védelmét igénybe venni. Különös figyelem tárgyát képezik még a kormányok részéről: a nőket vagy leányokat külföldön elhelyező ügynökségek. A nő védelmére és a kerítés elnyomására irányuló ezen dicső törekvéseket kiegészíti még a következő intézkedés: a kormányok készek a törvényes határon belül ideiglenes és esetleges visszahonositásra'való tekintettel, a vétkes üzérkedés áldozatait — ha azok Ínséggel küzdenek, a nyilvános köz- és magán jótékonysági intézmények vagy oly magánosok gondjára bizni, kik kellő biztosítékot nyújtanak. Erre már azon célból is volt szükség, mert e nők jelenléte, az illető üzérnek letartóztatása esetén, tanú minőségében rövidebb vagy hosszabb időre kívánatos. Mily haladás a közerkölcs és a népek szolidaritásának terén, hogy az idegeneknek nyújtott segély ekképp nemzetközileg vált rendezhetővé. Korántsem hizelgünk magunknak mindazonáltal azzal, hogy evvel a baj gyökeresen ki lesz irtva. A baj okai még nincsenek lerombolva. Kel), hogy a filantrópia és annak számtalan egyesületei támogassák a törvényt; csakis ezen kölcsönös egybehatástól várható az üdv. Közli r. I. Nyilt kérdések és feleletek. A perjog köréből. (Kérdés.) 1. Makacssági itélet esetén meg lehet-e indítani a perujitási keresetet az itélet jogerőre-emelkedése előtt, avagy be kell-e várni annak jogerejüségét ? 2. Visszautasithatja-e hivatalból a bíróság az itélet jogerőreemelkedése előtt beadott perujitási keresetet ? Muraszombati. A hagyatéki eljárás köréből. (Kérdés.) Sz. S. végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg. Leszármazó örököse nincs. Szülői és felesége élnek. Sem ingatlan, sem ingó hagyaték nincsen. Sz. S.-nek azonban biztosítva volt az élete, 4,000 K-ra. elhalálozás esetére, a törvényes örökösök javára. A kötvény és utolsó dijnyugta az özvegy birtokában van. A biztosító társaság az özvegytől a biztosítási összeg kifizetését megtagadta, mert Sz. S.-nek szülői is bejelentették a társulatnál a biztosítási összegre való igényöket; a társulat nem tekintvén magát illetékesnek az igénylők törvényes örökösi minőségének megbirálására, a biztosított összeget a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél a törvényes örökös javára birói letétbe helyezte. Az özvegy kéri a törvényszéktől a letét kiutalását; a kérvényhez csatolja a bizt. kötvényt, az utolsó dijnyugtát, házasságlevelet és közokiratilag igazolja, hogy leszármazó örökös nincsen; hivatkozik joggyakorlatunkra, mely a biztosítási vagyont állandóan szerzeményinek tekinti és hivatkozik az orszgb. ért. 14. §-ára, mely szerzeményi vagyon tekintetében a hitvestársat mondja a felmenők megelőzésével törvényes örökösnek. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék a kiutalást megtagadja, «mert a rendelkezésre bocsátott adatok nem zárnak ki minden kétséget, folyamodó törvényes örökösi minőségét illetőleg azért, mivel a csakis az örökösödési eljárás keretében foganatosítható hirdetményi eljárás utján lehet minden kétséget kizárólag megállapítani, nem-e léteznek a folyamodónál erősebb jogcimü örökösök.* Ez a végzés jogerős. Ezután az özvegy az illetékes hagyatéki bíróságnál az örök. elj. törv. (94: XVI.) 104. § ának 4. bek. értelmében a letétben levő összegre nézve örökösödési bizonyítványt kér. A bíróság kibocsájtja a hirdetményt, a 45 napi hirdetményi határidőn belül a szülők kérvényileg igényt jelentenek be, azon alapon, hogy «mivel Sz. S. még legény korában kötötte a biztosítást, tehát a díjrészletek egyrészét saját szerzeményéből, törvény szerint ők mint szülők hivatvák az öröklésre.* Bár ezen bejelentés alaptalan volta szembetűnő (mert hisz szerzeményi vagyonban eo ipso a házastárs a törvényes örökös), az örökösödési bizonyítvány kiadatása meg van akadályozva. Az örökös, elj. 104. §. ut. bek.-e szerint nincs más hátra, mint az iratoknak a kir. közjegyzőhöz leendő áttételével kapcsolatosan a hagyatéki eljárást oly vagyon tekintetében kérni, mely joggyakorlatunk szerint (pl. Dt. u. f. XIII. 85. vagy XIII. 38.) — nem hagyaték. E tényállás alapján kérdem: 1. Egyáltalán bir-e a hagyatéki bíróság, mint ilyen, ezen nem hagyatékot tárgyazó kérdésben hatáskörrel f 2. Ha bir, hozhat-e az egyedül vitís kérdés eldöntésével az örökös, elj. törv. 73. §. 1, bek.-e értelmében átadó végzést; vagy ennek hasonmására ^törvényes örökösi minőséget kimondó* végzést ? Avagy kénytelen-e perreutasitó végzést hozni ? 3. Ha nem bir a hatáskörrel, vagy ha bir is, de felek e hatáskört igénybe nem veszik, hozhat-e a bpesti kir. keresk, és váltótörvényszék a hirdetményi eljárás fentközölt eredményéhez képest kiutaló végzést, különös tekintettel arra, hogy a hirdetményi eljárás most le van folytatva és ennek eredménye mérlegelhető ? 4. Ha a hagyatéki biróság a saját hatáskörét meg nem állapítja, a letétet kezelő biróság pedig a kiutalást megtagadja, mitévő legyen az igénylő (akár özvegy, akár szülő) ? Nincs-e más kibúvó, mint az egymás elleni, <kiutalás tűrése és jár.» iránti per ? 5. Altalánosságban, mi a teendője annak, ki kénytelen formailag igazolni egy elhalt egyén utáni törvényes örökösi minőségét akkor, amikor az örökhagyó után semmi néven nevezendő hagyaték, sem biztosítási kötvény nem maradt? (Pl. A. örökhagyó 1,000 forintot hagyományoz annak, ki B. elhalálozása után enneK törvényes örököse lesz. B. vagyontalanul hal el.) Quinescit. Irodalom. Beküldetett: 1. 1902. évi törvények gyűjteménye jegyzetekkel és magyarázatokkal. Budapest, 1903. Lampel Róbert kiadása. Ára fűzve 3 K. 60 fill. 2. A magyar posta és a közigazgatás. Összeállította Koróda Pál dr. Ezen füzet a K a m p i s János dr. szerkesztésében megjelenő Közigazgatási Könyvtár IV. (1902.) évfolyamának XI—XII. füzetét képezi. Ára 2 K. 40 fill.