A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. Vége

Huszonkettedik évfolyam. 6. -»£ártí. Budapest, 1903 február 8. Szerkesztőség. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP t! IGAZSÍGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPYISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « — « Egész _ ia RÉVAI LAJOS di-. - STILLER MOR dr. ügyvédek. M egjelen minden vasárnap^.^' Az előfizetési pénzek , legcélszerűbben bérmentesen TJ I ooatautalványnyal küldendők. TARTALOM: Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére (Vége.1 Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi Ítélőtáblai biró. — A házeltolás eszméjének befolyása joggyakorlatunkra. Irta Mazur Gyula dr.. homonnai ügyvéd. — Birói zár megsértése harmadik személyek részéről. Irta Moskovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — lüggő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása. Irta Rojcsek Sándor, sükösdi betétszerk. kir. albiró. -Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. — A budapesti közjegyzői kamara közgyűlése. - A közjegyzők országos egyesületének közgyűlése. — A Magyar Jogászegylet ülése), — Külföld (Fehér rabszolgakereskedés. Közli r. 1. — Nyilt kérdések és feleletek (A perjog köréből. Irta Muraszombati. — A hagyatéki eljárás köréből. Irta Quinescit) — Irodalom (,1902. évi törvények gyűjteménye. — Koróda Pál dr : A magyar posta és a közigazgatás) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tara. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. . (Vége.*) Kérdés, hogy vájjon ily bölcseleti alapon álló distinctio mellett a tisztán polgári magánjogban jogosult-e és fentartandó-e a rosszhiszeműség fogalma, amely a dolosus és culposus (collective: tilos) cselekvényekben implicite, eo ipso, úgyis benfoglaltatik, avagy, miután tisztán minősítésről van szó, precízebb volna a jogviszonyok és jogcselekvények minősítésére egyesegyedül a jóhiszeműség fogalmát fentartani, és a jellegzetességet akként tüntetni fel, hogy a jogalany eljárása vagy jogcselekvénye az adott esetben : jóhiszemű, vagy nem jóniszemü. Ezt a tisztán erkölcs- és jogbölcseleti kérdést felvetettem abbó! az okból, mert a Tervezet Dologjogában a rosszhiszeműség fogalma egyáltalán nem fordul elő. onnan teljesen ki van küszöbölve; ellenben a Tervezet Kötelmi jogában a rosszhiszeműség fogalmával, folytonosan találkozunk, amiből az látszik, hogy a Tervezet ezen kéf főcsoportjának tudós szer kesztői, névszerint : dr Imling Konrád és dr. Thirring Lajos ebben a kérdésben ellentétes álláspontot foglalnak el. Szerény és igénytelen fejtegetésem céljához képest, hogy t. i. nem fogok kritikába bocsátkozni, hanem a magánjog tág mezején tisztán az erkölcsi alapelveket fogom kutatni, gyűjteni, csoportosítani, feltárni és jellemezni, — ezen kérdésben sem fogok bírálatot nyilvánítani, tehát következetes maradok ; és minthogy a dolosus és culposus (collective : tilos) cselekményekről már (a VII. és IX. cikkben) röviden megemlékeztem, t. i. annyiban, amennyiben ez fejtegetésemet érdekli, — e helyütt a Tervezetnek jelzett jóhiszemüségi és rosszhiszemüségi rendelkezéseit fogom röviden és főbb vonásokban felsorolni, a mélyen tisztelt szakolvasóra bizván azt, hogy a felvetett kérdésben állást foglaljon. A kötelmi jogban a következő fontosabb kijelentéseket találjuk. A 1,003. §-ban az van enunciálva, hogy a jogügylet megtámadásának hatálya nem terjed ki az oly harmadik személyre, aki a megtámadható jognyilatkozat alapján a másik félnek jutott tárgyon visszteher ellenébe i jóhiszemben további jogot szerzett. Az 1,107. §. szerint az adósnak azon módon kell kötelezettségét teljesítenie, amiként azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a jóhiszeműség megkívánja. *) Megelőző közleményt 1. az 5. számban. Ezzel a két szakaszszal a kötelmi jog úgyszólván ki is merítette a jóhiszeműségnek, mint ilyennek hangsúlyozását, annál többet operál azonban a rosszhiszeműséggel. íme : A 974. §. szerint a feltétel teljesültnek tekintendő, ha tejesülését az a fél, akinek az kárára van, rosszhiszeműen megakadályozta. Az 1,432. §. azt rendeli, hogy a dolog oly hiányaiért, amelyeket a vevő közönséges figyelem mellett felismerhetett volna, az eladó csak abban az esetben szavatol, ha . . . a hiányt rosszhiszeműen elhallgatta, amely esetben az 1,435. §. a kártérítésre ad jogot. Az 1,438. §. szerint az eladó, ha a vevő késedelemben van, kártérítést követelhet; nincs azonban joga ehhez, ha az áru hiányát a vevő előtt rosszhiszeműen elhallgatta. Az 1,450. §. rendelkezése szerint az eladó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés hatálytalan, ha az eladó a hiányt a vevő előtt roszhiszemüen elhallgatta. Az 1,459. §. azt rendeli, hogy az eladó szavatol az állatnak minden jelentékeny hiányáért, amelyet az eladáskor ismert és a vevő előtt rosszhiszeműen elhallgatott. Az 1,534. §. szerint a bérlő a bérelt dolog oly hiányáért, amelyet közönséges figyelem mellett felismerhetett volna, csak ugy vonhatja felelősségre a bérbeadót, ha ez a hiányt rosszhiszeműen elhallgatta. (Azonos rendelkezés, mint az 1,432. §-ban.) Az 1,536. §., melynek rendelkezése azonos az 1,450. §-ban kimondott szabálylyal, az oly kikötést, amely a bérbeadónak a bérbeadott dolog hiányaiért való szavatosságát kizárja vagy korlátozza, hatálytalannak dekretálja, ha a bérbeadó a hiányt a bérbevevő előtt rosszhiszeműen elhallgatta. Az 1,631. § szerint a vállalkozó a megrendelőnek az 1,627—1,629. §§-ban meghatározott követeléseit teljesíteni tartozik, és ezek az ezen szakaszban körülirt idő leteltével csak ugy évülnek el, ha a vállalkozó rosszhiszeműen el nem hallgatta a hiányt. Az 1,634. §, amelyben azon rendelkezés foglaltatik, mint az 1,450. és 1,536-ban, azt rendeli, hogy az oly kikötés, amely a vállalkozónak a mű hiányaiért való szavatosságát kizárja, vagy korlátozza, hatálytalan, ha a vállalkozó a hiányt a megrendelő előtt rosszhiszeműen elhallgatta. Az 1,635. §. szerint a megrendelő az elfogadott műre vonatkozólag kifogásolási jogát utólag csak abban az esetben érvényesítheti, ha a mű hiánya a mű elfogadásakor nem volt felismerhető vagy ha a vállalkozót rosszhiszeműség terheli. Az 1,768. §. azt a szabályt állítja fel, hogy a célzott eredmény benemkövetkezésére alapított visszakövetelés ki van zárva, ha az eredmény bekövetkezését a teljesítő fél rosszhiszeműen meghiúsította. A felsorolt rendelkezésekből kitünőleg a Tervezet nem a jóhiszeműség kiemelésére, hanem ellenkezőleg a rosszhiszeműség hangsúlyozására helyezi a fősúlyt; minthogy azonban a hiányok célzatos (causa) elhallgatása lényegileg fraudulosus cselekvényt képez, mert a szerződő fél megtévesztését foglalja magában : az általam felvetett, de szerény fejtegetésem céljára való tekintettel nyitva hagyott kérdés eldöntésére az irány fel van tárva. A Tervezet Dologjogában a most ismertetettel éppen ellenkező szövegezéssel találkozunk, pedig az ingó, és még inkább az ingatlan javak cseréje folytán a dolgon szerzett hatalom legalább ugyanoly jóhiszeműséget követel meg, mint aminő ez a kötelmi jogügyletek körül megkívántatik, amely jogügyletek tulnyomólag a dologjogot, a dolog fölötti hatalmat megteremtik, Különösen kiemelendőnek tartom ezt a körülményt azért, mert a dologjogi szerződés, miként érintém, causátlan, amennyiben itt a consensus, a dologi szerződés elve domboLapunk mai száma ia oldalra terjed.