A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A J Az erdélyi telekkönyvi rendtartás 4. §. szerint azok az igények, amelyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokon viszonyok tárgyában az 1854. június 21-én kibocsátott 1. f. rendelet által szabályoztatnak — a majorsági zsellérviszony pedig ezek közé tartozik — akár jegyeztettek fól azok a helyszinelési jegyzökönyvekben, akár sem, a bejelentésre vagy igazolásra való hirdetményi felszólításokból s a hirdetmény folytán történt tárgyalásokból kizárva voltak, ebből pedig nyilvánvaló, hogy valamint a majorsági zsellér a szolgálmányok megváltása iránti törvényben gyökerező jogát, ha törvényes feltételei megvannak, bármely földesúri birtokutód ellen határidőhöz nem-kötötten érvényesitheti. épp ugy sikeresen védekezhetik bármely földesúri birtokutód ellen azzal, hogy az általa birtokolt, az 1896. évi 2S. t.-c. 2. §. rendelkezése alá eső területen fekvő szolgálmányokat a korábbi földesúrtól már megváltotta. (A m kir. Kúria 1902 okt. 16. 1. G. zs. 4/1 sz. a.) A csődön kívüli megtámadási jog egyik alapfeltétele az, hogy éppen a megtámadni kivánt jogügylet által a megtámadást érvényesíteni kivánt hitelező elöl a kielégítési alap elvonatott. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 okt. 15. I. G. 175/1902 sz. a.) Vagyonjogi szempontból malom alatt nemcsak ennek állaga, hanem folyó haszna is értendő. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 26. I. G. 3111902 sz. a. Az általánosan követett bírói gyakorlat szerint a törvénytelen gyermek anyja a tartásdijat a kereset beadását megelőző hoszabb időre is követelheti abban az esetben a gyermek atyjától, ha oly tények állapíttatnak meg, amelyekből az következtethető, hogy azok az anyát a keresetnek korábbi megindításában gátolták. Ha a házassággal való hitegetés tényként megállapíttatik, az alkalmas arra, hogy a kereset korábbi megindításának elmulasztása jogilag igazoltnak vétessék. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 20. I. G. 124/902. sz. a.) Az ügyvédi dijak és költségek mennyiségének kérdése a per egész anyagának mé.tatása alapján levén eldöntendő, az oly ténykérdést képez, mely a S. E. T. 197. t?-a értelmében felülvizsgálat tárgyát nem képezi. Minthogy pedig felperes és ügyvédje csakis ebben a kérdésben kértek felülvizsgálatot, felülvizsgálati kérelmüket el kellett utasitani. Alperes az 1868 : LIV. t.-c. 167. §. b. pontjában körülirt maion kiállított okiratot felperes részére átadta, és ugyanakkor ms^felelő tartalma ellenlevelet kapott és fogadott el alperestől. Ezzel a szerződés a keresk. törvény 3I3. §-a értelmében létrejött <A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 23. I. G. 266/1902 sz. a.) Az 1881: LX. t.-c. 253. §-a értelmében a t.-cikknek a zárgondnoki számadásokra vonatkozó 247,248,249. és 25o. §§-aiban foglalt rendelkezései a hagyatéki eljárás során elrendelt zárlatok eseteiben alkalmazandók, ezeket a rendelkezéseket fenntartotta az i8g4. XII. t.-c. 93. §-a is, és a S. E. 229. §-a az ilyen esetekre írja elő a sommás eljárást. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 nov. 18. 1. G. 271/1902 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Igaz ugyan, hogy az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának első bekezdése értelmében a szerződés teljesítéséből eredő perek a szerződés teljesítése helyén is perelhetők, ámde ezen törvényes intézkedést nem lehet olyan kiterjesztő módon értelmezni, hogy ennek alapján a keresetbe vett számlakövetelés illetékessége az alperes személyes bírósága alól elvonható lenne, éspedig azért nem, mert a felhívott törvényhely második bekezdésében foglalt azon intézkedésből, amely a könyvkivonati és számlakövetelések illetékes bíróságát szabályozza, okszerüleg csakis az a következtetés vonható le, hogy a törvényhozásnak nem volt az a szándéka, hogy a közönséges áruvételekből származó követelések perlésének birói illetékessége az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának első bekezdése értelmében állapíttassák meg. A birói gyakorlat kimondotta, hogy a K. T. 324. §-ának külömben is csak bejegyzett kereskedők javára szánt intézkedése, amelyszerint pénzbeli tartozások ott fizetendők, ahol az ügylet megkötésekor a hitelező kereskedelmi telepe vagy ilyennek nemlétében lakása volt, nem minden pénzben fizetendő tartozásra, hanem csakis kölcsönből eredő vagy ehhez hasonló természetű pénzbeli tartozásokra vonatkozik, következésképpen áruvételből származó számlaköveteléseknél ez alkalmazást nem nyerhet és így az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdése még a későbbi K. T. 324 §-a szerint is érintetlenül hagyatott. De az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdésében foglalt kedvezményt a törvényhozás csakis a bejegyzett kereskedők részére tartotta fent. Ezen kedvezményes intézkedés azon ban jelentőséggel és célszerűséggel nem birna, hogyha a most felhívott törvényhely első bekezdése értelmében is kimagyará zhato lenne az, hogy a számlakövetelések a teljesítés helyén, a legtöbb esetben az eladónak telepén érvényesíthetők lennének. De másrészt ilyen értelmezés mellett, az 1868 : 54. t.-c. 35 §-ának második bekezdésében foglalt intézkedés a bejegyzett kereskedőt igen sok esetben hátrányosabb helyzetbe hozná a benemjegyzett kereskedőénél, akit pedig a törvényhozás előnyben nem akart részesíteni; ugyanis a bejegyzett kereskedővel szemoen feltétlenül alkalmazandó 1868. 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdése csakis bizonyos határidőn belül engedi meg a könyvek vitelére illetékes biróság előtti perlést, mig a benemjegyzett kereskedő minden időbeli korlátozás nélkül perelhetné a telephelyén a követelései* a többször emiitett törvényhely első bekezdése alapján. A bpesti kir. VII. ker. kir. járásbíróság mint keresked. biróság (1902 október 8. 1902 tp. IV. 1,680/2. szám.) S t a d 1 e r Jakab dr. ügyvéd által képviselt K. Nándor bpesti hirdetési irodatulajdonos felperesnek, Reinitz Jakab dr. ügyvéd által képviselt Z. Móric újságkiadó és hirdetési irodatulajdonos (lakik Wien) alperes ellen 371 K. 64 f. és jár. iránti perében következő végzést hozott: A kir. járásbíróság a pert helyi illetékesség hiányából megszünteti. M eg o k ol ás: I. A felperes az alpsres megbízásából a budapesti lapokban az A7. alatti számla szerint közzétett hirdetések dija fejében 371 K. 6i f. vett keresetbe. Az alperes helyi illetékesség hiányából pergátló-kifogással élt, eló'adván azt, hogy ő nem lakik Bpssten, a felperes pedig nem bejegyzett kereskedő. A felperes ezen kifogás elvetését kérte, előadván azt, hogy ő ugyan nem bejegyzett kereskedő, ámde a hirdetéseket Bpesten teljesítette és igy az 1868: 54 t.-c. 35. §-ának első bekezdése értelmében a szerződés teljesítésének helyén a fizetés is követelhető, illetve peres uton érvényesíthető. II. Az illetékességet általános szabályképpen az 1868: 5í. t.-c. 30. §-a akképpen szabályozza, hogy személyes keresetek rendszerint az alperes rendes lakóhelyének bírósága előtt indíthatók. Ebből folyólag minden olyan törvényes intézkedés, ami az illetékességet ezen perekben ettől eltérőleg is megengedi, az általános szabály alól kivételt képez és mint ilyen csakis megszorító értelemben magyarázható. Igaz ugyan, hogy az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának első bekezdése értelmében a szerződés teljesítéséből eredő perek a szerződés teljesítése helyén is perelhetők, ámde ezen törvényes intézkedést nem lehet olyan kiterjeszthető módon értelmezni, hogy ennek alapján a keresetbe vett számlakövetelés illetékessége az alperes személyes bírósága alól elvonható lenne, éspedig azért nem, mert a felhívott törvényhely második bekezdésében foglalt azon intézkedésből, amely a könyvkivonati és számlakövetelések illetékes bíróságát szabályozza, okszerüleg csakis az a következtetés vonható le, hogy a törvényhozásnak nem volt az a szándéka, hogy a közönséges áruvételekből származó követelések perlésének birói illetékessége az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának első bekezdése értelmében állapittassék meg. Ezen értelmezés helyességét bizonyítják még a következők is: A birói gyakorlat kimondotta, hogy a K. T. 324. §-ának külömben is csak bejegyzett kereskedők javára szánt intézkedése, amelyszerint pénzbeli tartozások ott fizetendők, ahol az ügylet megkötésekor a hitelező kereskedelmi telepe vagy ilyennek nemlétében lakása volt, nem minden pénzben fizetendő tartozásra, hanem csakis kölcsönből eredő vagy ehhez hasonló természetű pénzbeli tartozásokra vonatkozik, következésképpen áruvételből származó számlaköveteléseknél ez alkalmazást nem nyerhet és igy az 1868: 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdése még a későbbi K. T. 324. §-a szerint is érintetlenül hagyatott. De az 1868. évi 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdésében foglalt kedvezményt a törvényhozás csakis a bejegyzett kereskedők részére tartotta fent. Ez a kedvezményes intézkedés azonban jelentőséggel és célszerűséggel nem birna, hogyha a most felhívott törvényhely első bekezdése értelmében is kimagyarázható lenne az, hogy a számlakövetelések a teljesítés helyén, a legtöbb esetben az eladónak telepén érvényesíthetők lennének. De másrészt ilyen értelmezés mellett az 1868. évi 54. t.-c. 35. §-ának második bekezdésében foglalt intézkedés a bejegyzett kereskedőt igen sok esetben hátrányosabb helyzetbe hozná a benemjegyzett kereskedőénél, akit pedig a törvényhozás előnyben nem akart részesíteni. Ugyanis a bejegyzett kereskedővel szemben feltétlenül alkalmazandó 1868. évi 54, t.-c. 35. §-ának második bekezdése csakis bizonyos határidőn belül engedi meg a könyvek vitelére illetékes biróság előtti perlést, mig a benemjegyzett kereskedő minden időbeli korlátozás nélkül perelhetné a telephelyen a követeléseit, a többször emiitett törvényhely első bekezdése alapján. Ezek alapján kellett azt kimondani, hogy a kereskedőképpen benemjegyzett felperesnek számlakövetelése, a nem ezen kir. jbság területén lakó alperes ellen, ezen kir. jbság előtt nem érvényesíthető. Miértis az alperes által helyi illetékesség hiányából emelt pergátló-kifogásnak helytadva, a pert megszüntetni és az ügyvesztes felperest az okozott költség megfizetésére kötelezn i kellett. Az ügyvédi dij és költség az 1868: 54. t.-c. 25. §-a alapján állapíttatott meg.