A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - Hites könyvvizsgálók Németországban

tok, de részben alp. beismerésével is bebizonyitottnak tekintendő hogy telp. a csarnok érdekében, különösen annak szervezése körül különtéle munkálatokat teljesített és nagyobb mérvű tevékenységet fejtett ki, amely munkálatok mint az alperes trsulat érdekeit szolgálók el is fogadtattak. Minthogy pedig jogszabály az, hogy ellenkező megállapodás hiányában a másnak érdekében teljesített munkálatokért az azokat teljesítő fáradozásainak díjazását követelheti, alperes pedig azt nem bizonyította, hogy felperes az általa teljesített munkálatokat előleges megállapodás folytán díjtalanul teljesítette, minthogy továbbá a díjtalan teljesítés a munkálatok minőségéből sem következtethető, a kereset azon az alapon, hogy felperes az A) a.-ban részletezett munkákat díjtalanul teljesítette, nem volt elutasítható. Mindezeknél fogva felperes kereseti jogát alp. mint a debr. keresk. csarnok képv. ellen megállapítani és mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával — az elsöbiróságot érdemleges ítélet hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vasúti üzleti szabályok értelmében a vasút nem felelelős oly aruknál, melyek a díjszabás határozmánya vagy a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsikon szállíttatnak, azon kárért, mely a fuvarozás ezen módjával járó veszélyből keletkezett Ugyanazon üzletszabályok 77. §. 2. p. szerint pedig, ha a bekövetkezett kár az eset körülményeihez képest az ezen szakaszban megjelölt veszélyekből eredhetett, az ellenkező bebizonyításáig, az velelmeztetik, hogy a kár tényleg az illető veszélyből keletkezett és a (131 pont szerint ezen szakasz alapján mentességnek akkor nincs helye, ha bebizonyittatik, hogy a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán keletkezett. A bpesti kir. keresk. es váltótszék mint keresk. bíróság (1902 janáur '22-én 4,095. sz. a.) Basch Gy. dr. ügy v. ált. képv. M.. kőolajfin. gyár rtnak, Bartsch Gy. dr. ügyv. ált. képv. máv. ellen 648 frt 77 kr. s j. ir. keresk. perében következőleg ítélt: A kir. tszék alperest végreh. terhével kötelezi, hogy felperesnek 1,297 K. 54 fill. tökét és az után 1897 okt. 18-tól 5% kamatot és 409 K. 60 fill. perk. 15 nap a. fizessen stb. Indokok: A viszontkereseti követelés tekintetében a 64,480/98. sz. I. bírósági itéiet jogerőre emelkedvén, ezúttal az 1,395/899. sz. ítélet rendelkezéséhez képest csupán a kereseti követelés és perköl'.ség felett kellett határozni. Nem vitás a felek közt, hogy a C. G. a. feladóvevények szerint feladott kőolaj és petroleumnafta a vasúti fuvarozásra való átvétel után, a rendeltetés helyére való jutás előtt elégett. Az áru elégése esetében a vasút az U. Sz. 75. §-a értelmében a kárért rendszerint felelős, hacsak valamely oly ok fenn nem forog, amely a vasutat a felelősség alól felmenti. A vasút a jelen esetben az Ü. Sz. 77. §. 1. p.-ra hivatkozva, elsősorban azt hozta fel mentségi okul, hogy az el égést a nyitott kocsiban történt fuvarozással járó veszélyből eredőnek kell tekinteni. Erre vonatkozólag n meghallgatott szakértők egyhangú véleményébői kitűnik, hogy a szabályszerűen hermetice elzárt edényben feladott petróleum és petroleumnafta nincs kitéve a mozdonyszikrától való rneggyuladásnak. Tehát a nyitott kocsin való fuvarozással járó az a veszély, hogy a mozdonyszikra a kocsiba behatolhat, nem okozhatta az áru elégését, ha az edények szabályszerűen el voltak zárva. Ha az edények nem voltak szabályszerűen hermetice elzárva, akkor a szakértők véleménye szerint az edények tartalma kiszivároghatott és az edényt körülvevő csomagoló anyagokat átitathatta és ily körülmények közt az áru ki volt téve a mozdonyszikra által való meggyújtásnak. Az edények elzárásának szabálytalansága alkalmas volna a feladó vétkességének és így a vasút mentességének megállapítására. Azonban minthogy a vasút a perben, éspedig még a szakértői vélemény meghallgatásajUtáni[észrevételezéskor sem állította, hogy az edények elzárása szabálytalan volt, ennélfogva ez alapon a vasút mentességét nem lehetett megállapítani. Alperes másodsorban azt vitatta, hogy a petroleumnaftát tartalmazó üvegedények kosarán a védőfedél kelleténél kisebb volt és ennek folytán a mozdonyból kihulló szikra a csepüt meggyújtotta és így az áru elégését okozhatta. A kihallgatott M. J., M. A. és V. J. tanuk vallomása nem bizonyítja, hogy a védőfedelek hiányosak voltak, mert egyikük sem látta az elégett küldeményt. De ez a körülmény bizonyított volta esetében sem állapítaná meg a vasút mentességét, mert ha az elégés az alperes által előadott módon történt, akkor ez nem közvetlenül a nyitott kocsin való íuvarozással járó veszélyből, hanem az áru hiányos csomagolásával járó veszélyből eredő. A csomagolás hiányával járó veszélyből eredő kárért pedig a vasút az Ü. Sz. 77. §. 2. p. értelmében csak akkor nem felelős, ha a vasút a hiányt a feladáskor az Ü. Sz. 58. §-a értelmében megáilapitotta. Minthogy pedig a vasút a védőfedél hiányosságát, tehát a csomagolásnak külsőleg felismerhető hiányát a feladáskor észlelhette, és azt az Ü. Sz. 58. §-a érteim, meg nem állapította, ennélfogva az Ü. Sz. 77, §. 2. p.-ban említett mentességi szabályt a jelen esetben nem lehet alkalmazni. V. J. tanú azt vallotta, hvgy felperes és alperes közt a felperes iparvágányára berakott árukra vonatkozólag szerződési viszony áll fenn, amely szerződésben a felperes által elvállalt felelősség a jelen esetben feleslegessé tette a csomagolás hiányának az Ü. Sz. 58. §. érteim, való megállapítását. Azonban minthogy alperes erre a szerződésre a perben,éspedig még a 1 tanúkihallgatás utáni észrevételéskor sem hivatkozott, és a szerződést nem mutatta be, ennélfogva a V. tanú által emiitett szerződési megállapodást az ügy eldöntésénél nem lehetett figyelemoe venni. Alperes mint mentségi okra arra is hivatkozott, hogy a küldemény tűzveszélyes árukból állott. Azonban minthogy a kőolaj és petroleumnafta nem oly áruk, amelyek önmaguktól, külső ok nélkül meggyuladnak és így az elégést a jelen esetben nem lehet közvetlenül az áru természetével járó veszélyből eredőnek tekinteni, ennélfogva az Ü. Sz. 77. §. 4. p.-ban emiitett mentességi szabályt a jelen esetben alkalmazni nem lehet. Alperes arra is hivatkozott, hogy felperes a petroleumnaftát szabályellenesen nem 40 kgr. elegysulyu, hanem 50 kgrmu elegysulyu darabokban adta fel. (Az 1893 jan. 1-től kezdve érvényes és a fuvarozás idejében hatályban volt dijszab. I. r. B) mell. XXI 77., 78. lap.) Azoban ez a szabálytalanság alperest az Ü. Sz. 50. §. B) 1. p. érteim.csak a fuvarozás elvállalásának megtagadására jogosította fei, de miután alperes a fuvarozást elvállalta, nem szolgál mentességi okul azU. Sz. 75. §-ban szabályozott rendszerinti felelősség alól. K. J. alperesi tanú azt vallotta, hogy az elégett vasút kocsit az elégés előtt megnézte és látta, hogy az egyik üvegedény el van törve és tartalma kifolyik. Vallotta azt is, hogy erre a raktárnokot figyelmeztette, de ez nem tett semmi intézkedést. Ha ez a vallomása való, akkor az elégés ugy történhetett, hogy a kifolyó petr. nafta vagy a kifolyó petr. nafta párája, vagy a pet. naftával átitasott szalma vagy csepü tüzet fogott, éspedig vagy K. J. lámpájának lángjától — mint felperes állítja — vagy valamely a kocsi mellett haladó mozdony szikrájától, mint. alp. állítja. Akármelyik áll e feltevések közül, a vasút felelőssége mindegyik esetben fennforog Ugyanis a vasút alkalmazottjai vétkes gondatlnságot követtek el akkor, amikor az eltörött üvegedényt nem rakták ki azonnal a kocsiból, mert közismeretü dolog, hogy a kifolyó petr. nafta rendkívül nagy mértékben tűzveszélyes és mert az üzletszabályzat B) mellékletének fent id. pontjában kifejezetten meg is van hatá rozva, hogy a szállítás alatt megsérült edények azonnal kirakatnak. Ennélfogva abban az esetben, ha K. egyedül álló vallomása valónak fogadtatik el, akkor az elégést a törött edény kirakása elmulasztásának, tehát a vasút alkalmazottjai vétkes gondatlanságának kell tulajdonítani, amelyért a vasút az Ü. Sz. 77. §. 3. p. 9. és 88. §. értelmében felelős. Minthogy a fentiek szerint a jelen esetben nincs oly ok, amely a vasutat az Ü. Sz. 75. §-ában szabályozott és vétkesség nélkül is fennforgó felelősség alól mentesítené, az alperes által fel hívott K. tanú vallomásának valósága esetében pedig a vasút felelőssége vétkesség alapján is fenforog, ennélfogva alperest az elégett árunak a keresetben felszámított és nem tagadott értéke és az ezután a perindítástól követett törvényes kamat és mint ugy a kereset, mint a viszontkereset tekintetében pervesztest a prt. 251. §. érteim, a perk. fizetésére kellett kötelezni. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 szeptember 30-án 712/1902. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, kötelezi, hogy alperesnek 15 nap a. végreh. terhe mellett 201 K. 30 f. perköltséget fizessen. Indokok: A kereseti áruk fuvarozása idejében 1897. évben hatályában volt vasúti üzleti szabályok 77. §. 1. p. érteim, a vasút nem felelős 1. oly áruknál, melyek a díjszabás határozmánya vagy a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsikon szállíttatnak, azon kárért, mely a fuvarozás ezen módjával járó veszélyből keletkezett. Ugyanazon 77. §. 2. p. szerint pedig, ha a bekövetkezett kár az eset körülményeihez képest az ezen szakaszban megjelölt veszélyekből eredhetett, az ellenkező bebizonyításáig, az vélelmeztetik, hogy a kár tényleg az illető veszélyből keletkezett és a (13) pont szerint ezen szakasz alapján mentességnek akkor nincs helye, ha bebizonyittatik, hogy a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán keletkezett. A m. kir Kúriának 1,395/899. sz. a. hozott feloldó határozata folytán meghallgatott szakértőknek egész terjedelmében mérlegeit véleménye alapján, a kir. Ítélőtábla megállapíthatónak találta, hogy a bekövetkezett kár, az eset körülményeihez képest, a nyitottl kocsin való fuvarozással járó veszélyből keletkezhetett akként, hogy az edényeket magában foglaló kosarakat kitöltő csepü vagy szalmaanyag a mozdony szikrájától meggyuladt. Minthogy az Ü. Sz. 77. §. 2. p.-ban foglalt vélelemmeszemben felperes az ellenkezőt nem bizonyította, azt kellett valónak tekinteni, hogy a kár tényleg ekként keletkezett, s igy a vasút felelőssége (3. p.) alapján csak abban az esetben volna megállapítható, ha felperes bebizonyította volna azt az állítását, hogy a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán keletkezett. iLzt azonban felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, mert e tekintetben K. J. alperesi tanúnak az I. bíróság ítéletében felhozott vallomását egymagában véve bizonyítékul annál kevésbbé lehetett elfogadni, mivel a tanú által vallott arra a körülményre, hogy a tanú S. raktárnokot figyelmeztette egyik üveg eltörésére és arra, hogy a benzin kifolyik és általában erre a tanura felperes a tárgyaláson nem is hivatkozott. Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett tehát felperes keresetével elutasittatott stb. A m. kir. Kúria (1903 november 5-én 21/v. sz. a ) a misoi bíróság ítélete indokai alapján h elybenhagyatik stb.