A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - Hites könyvvizsgálók Németországban

208 Ezeknélfogva a kir. ítélőtábla az 1893. évi XVIII. t.-c. 43.§. alapján egyesitett pereket az egyesítés tartama alatt is önálló pereknek tekinti; a per tárgyának értékéül az egyes keresetekkel követelt értékeket fogadja el. Ez az érték szolgál alapul mindarra, mire az érték befolyást gyakorol. Minthogy pedig az egyesitett és el nem különített pereknek együttes eldöntésben kell részesülniük: oly esetekben, midőn egyik egyesitett perben értékre való tekintettel a fölebbvitel ki van zárva, az együttes eldöntés céljából enaek a kisebb pernek is az elé a fölebbviteli biróság elé kell kerülni, mely a tárgyánál iogva nagyobb értékű per eldöntésére hivatva van. Ez abból a célszerűségből foly, meiy a perek egyesítését és azoknak együttes elbírálását indokolja. A kir. Ítélőtáblának ezzel a döntvényével elfogadott elvet teszi magáévá a m agyarpolgári perre ndtartásról szóló törvényjavaslat 480. § a, illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása alapján szerkesztett 517. §-a is. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. Ítélőtáblának 1903 évi október hó 31-ik napján tartott teljes üléséből Hitelesítette a kir. Ítélőtáblának 1903. évi november hó 28-án tartott teljes ülése. Felperes az alperes csarnok érdekeben, különösen annak szervezése körül különféle munkálatokat teljesített és nagyobb mérvű tevékenységet fejtett ki, amely munkálatok mint az alperes társulat érdekeit szolgálók el is fogadtattak. Minthogy pedig jogszabály az, hogy ellenkező megállapodás hiányában a másnak érdekében teljesített munkálatokért, az azokat teljesítő fáradozásainak díjazását követelheti, alperes pedig azt nem bizonyította, hogy felperes az általa teljesített munkálatokat előleges megállapodás folytán díjtalanul teljesítette ; minthogy továbbá a díjtalan teljesítés a munkálatok minőségéből sem következtethető, a kereset azon az alapon, hogy felperes a részletezett munkákat díjtalanul teljesítette, nem volt elutasítható. A debreceni kir. tszék (1901 okt. 3-án 12,820/901. sz. a.) Sorger J, ügyv. felperesnek, M. E. mint a debr. keresk. csarnok elnöke ellen 1,600 frt ügyvédi dij s j. ír. r. perében következőleg i t élt: A kir. tszék a felperest keresetével elutasítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: A felperes azon a cimen indította keresetét az alperes ellen, hogy annak mint a debr. keresk. csarnok elnökének a felkérése, illetve megbízása folytán 8 hónapon át jegyzői minőségben teljesített ügyvédi munkálatáért tartozik, mivel az alperes békés uton tett felhívására sem fizetett, költségével együtt megfizetni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a debr. keresk. csarnok, amelynek ő az elnöke még megnem alakult, illetve annak az alapszabályai még kormányhalósági jóváhagyássá! ellátva nincsenek s igy ha volna is a felperesnek kereshetőségi joga, ezúttal még a kérdéses intézmény elnöke által el nem marasztalható, ő pedig a saját személyében azért nem, mert az ő részére felperes semminemű munkát nem végzett. De elutasítandó a kereset azért is, mert ő a felperest ügyvédi munkálatokkal egyáltalán nem bizta meg, a kérdéses intézmény nevében sem s az eselröl-esetre vállalt jegyzői tisztért pedig a felperes mint a kérdéses intézmény tagja, díjazást nem követelhet. A felperesnek legfeljebb az alperes által fel is ajánlott 150, majd 300 frt tiszteletdíjhoz lehetett volna igénye, ezt az igényét azonban szintén elvesztette akkor, amikor a békés uton ajánlott tiszteletdijat el nem fogadta s a felperes a keresetet megindította. A kir. tszék az alperest csak a saját személyében tekinti perben állónak, miután a felperes nem bizonyította, hogy az alperes által képviseltnek mondott debr. keresk. csarnok megalakult, illetve annak alapszabályai kormányhatósági jóváhagyással el volnának látva s amely körülményeknek a bizonyítását kiegészitendőnek sem tartja. Amennyiben pedig a társulat megalakulása bizonyítva nincs, azt az alperes mint elnök nem képviselheti s általa a perbe sem vonható. Ha azonban perbe vonható lett volna is, a keresetet akkor is el kellett utasítani, mert nincs jogcíme, amelyre a felperes kereseti joga alapitható volna. A felperes ügyvédi munkadíj címén tette folyamatba keresetét, azt állítván, hogy ő mint ügyvéd az 1874: XXXV. t.c. 54. §-a érteim, a reája bizott ügyben idővesztésen felül jutalomdijat követelhet. Az ügyvédek jogai és kötelességei a hív. törv. V. fejezetében vannak körvonalazva, — az A) a.-ban felsorolt teendők azonban ezen hatáskörbe nem vonhatók, ami által azok bár ügyvéd által teljesíttettek is, elvesztették azt a jellegüket, amely által azok jogi megállapítása tekintetében az ügyv. rendt. szabályai volnának alkalmazhatók, igy ezek olyan ügyvédi munkáknak, amelyeket az ügyv. rendt. 38. §-a az ügyvédi teendők közé sorol, nem minősíthetők. A felperes által végzett teendők tehát, amennyiben a felperes által állított felkérés vagy megbízás ténye valónak vétetnék, a megbízási jogviszonyt állapítaná meg közte és az általa képv. intézmény között s igy a megbízás jogi fogalmából származható kötelezettség állhatna csupán fenn a felek között. De ha a megbízás teljesítéséért dij ki nem köttetett, az jogszabályaink szerint díjtalanul elvállaltnak vélelmezendő, hacsak az oly természetű nem volt, aminek teljesítése díjtalanul nem várható, vagy ha a díjazás törvényen vagy szokáson nem alapul. Az általános társadalmi szokás és gyakorlat szerint pedig az olyan munkákat, amilyeneket a felperes végzett mint egy közcélú egyesület jegyzője, rendszerint nem szokták díjazni, s igy díjazást csakis kikötés esetén követelhetne. Minthogy pedig a felperes maga sem állította, hogy a jegyzői minőségben végzett tennivalókért díjazását kikötötte volna, mást mint készkiadásai megtérítését nem követelhet, készkiadását pedig beismerése' szerint is megtérítették. Az alperestől díjazást pedig saját személyében, még ha a megbízást valónak vette is a törvényszék, nem követelhet, mert az ő részére semmiféle munkát nem végzett. Ezek szerint a felp. az alperestől sem mint az általa képviseltnek állított debr. keresk. csarnok elnökétől, sem a saját személyében, díjazást nem követelhetvén, az ez iránt támasztott keresetével el kellett utasítani. Minthogy azonban a felp. a keresk. csarnok érdekében tényleg szolgálatokat tett s habár jogi tévedésben, ebből kiindulva indította meg a keresetét, a per körülményeire tekintettel a pr.s. 251. §. 2. bek. alapján a perköltséget kölcsönösen meg kellett szüntetni. A debreceni kir. itélő tábla (1902 január 14-én 4,644. sz. alatt) az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára stb. helybenhagyja stb. Indokok: Az elsőfokú biróság helytelenül hozta fel a kereset elutasításának egyik indokául a debr. keresk. csarnok alperes ügyfélképességének hiányát, mivel az a társaság az 5. és 6. a. csatolt és valódiságukra nézve nem-kifogásolt közgyűlési jegyzőkönyvek tartalma szerint 1898 okt. 16-án megalakult, 1899 jan. 22-én alapszabályait megállapította és tisztviselőket választott, 3 tanú vallomásával pedig bebizonyíttatott, hogy az 1899 június havában helyiségeit megnyitotta s azóta mint szabályos szervezettel biró társaság, az alapszabályok 2. §-ban körülírt céljának megfelelően tényleg létezik a tagdijakból és más címeken jövedelme is van, márpedig az ilyen megengedett célra alakult tsaságból az ügyfélképesség annyival kevésbbé tagadható meg, mert sem törvény, sem ezzel egyenlő erejű gyakorlat, az ilyen tsaságuk jogképességét a szervezeti intézkedések kormányhatósági jóváhagyásától függővé nem teszi. A kir. Ítélőtábla azonban a felperes keresetét, az alperes debr. keresk. csarnok irányában az utóbbi ügyfél képességének megállapítása mellett is elutasitandónak találta. Ugyanis: a felek között nem vitás az, hogy a felperes egyike volt azoknak, akik a csarnok létesítését célul kitűzték azáltal, hogy a taggyüjtőivet aláírták és akik a csarnoknak a megalakulás után rendes tagjaivá lettek. Az ilyen közcélú egyesületek tagja pedig, az egyesület létesítése és megalakítása érdekében fáradozásaikat általános szokás szerint díjtalanul végzik. Amennyiben tehát az A) a. dijegyzékben felsorolt fáradozások és szellemi munkák elfogadásának az általános jogszokás nem tulajdonit köteles hatályt, olyan értelemben, hogy az elfogadással a díjazás kötelezettsége együtt járna: mi sem természetesebb, mint hogy az alperes tagadásával szemben, a felperesen állott bebizonyítani a kereset jogalapját, ezek szerint egyedül képzelhető azt a körülményt, miképp alp. a csarnok képviselőjével előre abban állapodott meg, hogy a felperes a nevezett egyesület megalakulása érdekében ugy működik közre, hogy fáradozása és munkái díjazásban részesittetnek. A felperes azonban ennek semmiképp nem felelt meg, minthogy az erre nézve felhozott körülményekből, jelesül abból, hogy a megalakulás folyama alatt és később is, mindaddig, mig az egyesület titkárát megválasztotta, a felperest a tsaság ideiglenes elnöke részint levében, részint szóval, vagy üzenetek utján felkérte az A., a számlában részletezett munkák végzésére és ő ennek meg is felelt, egyedül az állapitható meg, hogy a felperes az egyesület érdekében dolgozott, de nem vonható egyszersmind okszerű következtetés arra, hogy a végzett munkával díjazás mellett bízatott meg. Nem lehet erre következtetést vonni a felperes által felhozott abból a további körülményből sem, hogy a A) alattiban felsorolt munkák teljesítésének idején a felperes Debrecenben gyakorló ügyvéd volt, tehát olyan állással birt, melynélfogva hasonló munkák elvállalása és teljesítése rendes keresetéhez tartozott, mert bár az a körülmény, hogy a felperes a csarnoknak tagja volt, magában véve nem zárta volna is ki azt, hogy a tsaság a felperes ügyvédi tevékenységét vegye igénybe: ámde ilyen viszony létezése, az alperes tagadásával szemben a felp. részéről nem bizonyittatott. Az erre nézve felhozott abból a körülményből ugyanis, hogy a társulat ideiglenes elnöke leveleiben a felp. «ügyvédnek» címezte, továbbá, hogy felp. egyes olyan munkákat végzett, amelyek jogi szakismeretet feltételeztek, díjazással egybekötött ügyvédi megbízatásra alaposan következtetni nem lehetett. Ezekhez képest alperesnek az a védekezése lévén megállapítható, hogy a felp. az A) a. jegy-sz.-ben felsorolt munkálatokra díjazás nélkül vállalkozott, az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mellyel a keresetet M. E., a debr. keresk. csarnok képv.-vei szemben elutasította, az itt felsorolt indokokból stb. helyb. hagyni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903 okt. 7-én 3,609. sz. a.) A másodbiróság ítélete abban a részben, amely szerint felperes a M. E. személye ellen indított keresetével elutasittatott, a vonatkozó indokok alapján helybenhagyatik, — egyebekben mindkét alsóbiróság Ítélete magváltoztattatik és felp. kereseti jogosultsága alperes mint a debr. keresk. csarnok elnöke ellenében megállapíttatik és a kir. tszék a kereset érdemében, a követelés mennyiségére és a perk. stb. is kiterjedő uj Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: A per folyama alatt előadottak, a becsatolt okira