A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - Hites könyvvizsgálók Németországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Budapest, 1903 december 27. Köztörvényi ügy ékben. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 7-ik sz. teljes-ülési polgári döntvénye. Az /90j. évi XVIII. t-c. 43. §-a alapján egyesitett perek, az egyesítés dacára még akkor ts, ha az egyesítést az elsőfokú vagy felebbvitcli bíróság a perek eldöntéséig az i893. évi X VIII. t.-c. 45. §-a értelmében meg nem szüntette, továbbra is önálló pereknek tekintendők. Abból a szempontból, hogy az egyesitett perekben hozott végitélet ellen felebbezésnek s illetőleg felülvizsgálatnak van-e helyér s hogy a felülvizsgálat melyik felülvizsgálati bíróság hatáskörébe tartozik? nem az egyesitett keresetek tárgyának összértéke, hanem az egyes keresetek értéke, éspedig az az érték irányadó, mely legmagasabb. Vonatkozással az 1903. évi G. 87. és 88. sz. ügyekre és a győri kir. Uéláblának 18. sz. polg határozatára: Indokok: Az 1893. évi XVIII. t-c. 43. §-a, az egy bíróság előtt folyamatban levő több külön per egyesítésének perjogi hatását akként körvonalazza ugyan, hogy az egyesitett pereknek közös tárgyalásban és eldöntésben kell részesülniük; e körülményből azonban még nem következik, hogy az idézett törvényszakasz alapján egyesitett perek egy per tekintete alá vonandók. Mert az ekként egyesitett perek mindenikében az egyesítés után is megkülönböztethető, és meg is külömböztetendő az egyes keresetek, az egyes perek tárgya. A több keresetből, vagy több perből, ha azok elkülönítés hiányában perjogi szempontból egy Ítéletben nyernek is eldöntést, az egyesítés alap]án nem lesz egy kereset, s nem lehet egy per. Ezt már az egyesítés módja is kizárja. A külön kereseteket ugyanis a szóbeli tárgyaláson külön eiő keli adni, mindenikben külön jogvita támad s csak azután történik az egyesítés; mert csak akkor tekinthetők a perek íolyamatoan levőknek, ami az idézett törvényszakasz (43. §.) értelmében az egyesítés elrendelésének előfeltétele. Annak, hogy a több, egyesitett per az egyesítés folytán egy perré össze nem olvad, világos bizonyítéka az. hogy abban az esetben, ha az ily egyesitett perek valamelyike végeldöntésre alkalmas, nem részitélet, hanem elkülönített végítélet hozható. Ezt világosan ekként rendeli az 1893. évi XVIII. t.-c 102. §-ának hiányzó, de az igazságügyi bizottság javaslatára törvénnyé lett 2-ik bekezdése. E tekintetben tehát a törvény lényegesen eltér a törvényjavaslattól, minélfogva a 43. §-hoz fűzött miniszteri indokolás, mely szerint az egyesitett perekben is részitélet volt hozható, a törvény magyarázatára és alkalmazására nem a megfelelő utat mutatja. Az igazságügyi bizottság törvénnyé emelt javaslatának indoka az, hogy habár ily esetben az eljárásnak csak egyrésze nyer befejezést, de az illető per egész tárgya nyer eldöntést. Részitéletet ellenben az id. törv. 103-ik §-a értelmében akkor lehet és a 104. §-a értelmében akkor kell hozni, ha az egy keresetben érvényesített több követetés valamelyike, vagy viszonkereset esetében a kereset vagy a viszonkereset, vagy ezek valamelyikének egyik része fölött folyó vita a végeldöntésre alkalmas. Az id törvény 103. §-ában tehát egy keresetben érvényesített több követelésről van szó, melyek közül egy fölött, mint az egész kereset része fölött részitélet hozandó; az id. törv. 102. §-a több pert emlit, melyek közül a végeldöntésre alkalmas perben a bíróság elkülönített végitéletet hoz, melyre jogorvoslat szempontjából nincs befolyással az, hogy az a per korábban más perrel egyesítve volt. Ezekből világos, hogy egy pernek egyik része részitélettel, több per közül egyik per elkülönített végitélettel nyer eldöntést. Amiből az ellenkezőt kizáróan következik az, hogy a bíróság rendeletéből egyesitelt több külön per, egy pernek nem tekinthető. E döntvény helyességét nem gyöugiti az az érv sem, mely szerint nem engedhető meg, hogy pl. az elsőfokú bíróság által egyesitett 41 koronáért, és 101 koronáért folyó két perben hozott közös ítéletnek egyik része ellen felülvizsgálatnak (1893. évi XVIII. t.-c. 126. §. 2-ik bekezdés 108. § b) pont) másik része elien pedig felebbezésnek (id. törv. 126. §. első bek.) legyen helye. Ez természetes. De ebből nem a több egyesitett pertárgya értékének összesítése, hanem csak az következik, hogy^ a magasabb értékért folyó per az egyesítés folytán a kisebb értékű pert is magával viszi ahhoz a felebbviteli bírósághoz, mely a nagyobb I értékű perben dönteni hivatva van. 1 így történik ez — szintén csak perjogi okokból — a különböző értékért íolyó kereset és viszonkereset találkozása esetében, melyet a kir. Kúria V. sz. polgári döntvényének indokai is világosan kifejeznek. Nem fogadható el helyesnek az az ellenérv sem, mely szerint a kereset ugy az elsőfokú, mint a felebbezési tárgyaláson is fölebb emelhető, mely esetben a pertárgy értéke a magasabb összeg; s hogy ilyen az eset akkor is, midőn a külön indított pereket a törvény 43. § a alapján a bíróság egyesítette; Nem helyes ez azért, mert a fölebbemelés a peres fél, az egyesítés a bíróság ténye; másfelől, mig az egyesítés korlátlanul gyakorolható s az egyesitett perek összértéke bármily magas összegig mehet: addig a kereset-fölemelés a sommás eljárás értékhatára által (id. törv. 31. §. 2-ik pont) korlátozva van. Más a kereset-fölemelés szabadságának s más a perek egyesítése megengedésének az indoka. A kereset-fölemelés esetében az érvényesített jog ugyanaz marad több per egyesítése folytán, azonban teijesen különböző alapon indított keresetek kerülhetnek egymás mellé. Nyilvánvaló ezekből, hogy a kereset-fölemelés és a perek egyesítése között az elvi azonosság teljesen hiányzik, a pertárgy értékének meghatározására tehát több per egyesítése esetében azok a szabályok, melyek kereset-felemelés esetére irányadók, még hasonlószerüség utján sem nyerhetnek alkalmazást. Az egyesitett perek összértékének irányadóul-vétele ellen szól az is, hogy az 1893. évi XVIII. t-c. 1. §-ának 2-ik és 3-ik pontjában emiitett perek egyesítése esetében, az általános bírói gyakorlat szerint akkor sincs helye felülvizsgálatnak, ha az egyesitett perek tárgyának összértéke 400 koronát meg is halad. Ez esetben a peregyesités a pertárgy értékének fölemelkedését s ebből folyóan a perorvoslat megengedését nem eredményezi. Következetlen tehát az a joggyakorlat, mely másnemű perekben az egyesitett perek tárgyának összértéke szerint határozza meg a pertárgy értékét, s ezt veszi alapul a fölebbvitel megengedésére. A kir. Ítélőtáblának álláspontját erősíti meg a kir. Kúriának V. számú polgári döntvénye. A kir. Kúria ebben a döntvényben kimerítően indokolja azt, hogy a fölebbvitelre nem a kereset és viszonkereset tárgyának együttes értéke, hanem a kereseti, vagy viszonkereseti érték az irányadó, aszerint, hogy melyiknek az értéke nagyobb. Ha pedig ezek szerint a kereseti és viszonkereseti összeg összeszámításának nincs helye, mégkevésbbá számitható össze a biróság rendelkezése alapján egyesitett több per tárgyának az értéke; mert a viszonkereset, perjogi szempontból annyira összefügg a keresettel, hogy azok törvény szerint (1886 : LIV. t.-c. 77. §.) egy ítélettel döntendők el, És habár az 1893. évi XVIII. t-c. 23. és 42. §-a megengedi a viszonkereseti, vagy kereseti követelésnek külön eldöntését is, ez az eldöntés a 103. §. szerint csak részitélet alakjában történhetik; a megengedett részitélet pedig csak részét képezi a végitéletnek. A csupán bírói határozattal egyesitett több per azonban egymástól elkülöníthető, s azok bármelyikének pusztán csak külön eldöntése már magában foglalja az elkülönítést. (1893: XVIII. t.-c. 102. §.) Ebből kitűnik, hogy a több egyesitett per nincs oly összefüggésben egymással, mint amilyen szorosan függ össze a kereset és viszonkereset. Különös lenne az, hogy ha alperes a keresettel szemben viszonkeresetet, tehát a keresette! perjogi szempontból összefüggő keresetet támaszt, az ériékek összeszámításának nem lenne helye; ha ellenben ugyanazt a jogot nem viszonkeresettel, hanem külön keresettel érvényesiti, mely az ellenfele keresetével perjogi szempontból nincs összefüggésben, e két per együttes tárgyalása és eldöntése folytán azok tárgyának értékét össze kellene számítani. Ha a perek egyesítése folytán a pertárgy értéke összeszámításának helye lenne s a pertárgy meghatározásánál az az összérték volna irányadó: ez az érték irányítaná azt is, hogy mikor minő perorvoslatnak van helye. így az eljáró bíróságoknak a perek egyesítésére és elkülönítésére vonatkozó, fölebbvitellel meg nem támadható (id. törv. 43. §. második bekezdése) s ennélfogva korlátlan határozata s nem a törvény szabná meg egyes esetekben a fölebbvitel megengedhelőségét, ami az értékre fektetett fölebbviteli rendszerre! sem lenne megegyeztethető.